Növényvédelem nélkül nincs hatékony mezőgazdaság – hangzott el a 27. Tiszántúli Növényvédelmi Fórumon, 2022. október 20-án. A Debreceni Egyetem MÉK Növényvédelmi Intézete szakmai szervezetekkel közösen megrendezett tanácskozásán szó volt egyebek mellett a hazai növényvédelem engedélyezési folyamatainak átalakulásáról és az európai uniós irányelvek hatásairól.
Anövénynemesítés fontosságát, a növények ellenálló képességének növelését hangsúlyozták a szakemberek a Debreceni Akadémiai Bizottság székházában rendezett kétnapos Tiszántúli Növényvédelmi Fórumon. „Korunk mezőgazdaságának egyik kihívása, hogy többet kell termelni, de kevesebből. A növényvédelemi szakemberek szerepe pedig nélkülözhetetlen ebben a folyamatban, mivel munkájuk nélkül a termésbiztonság nem garantálható a feldolgozóipar számára” – mondta a szakmai fórum megnyitóján Stündl László, a Debreceni Egyetem (DE) Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar (MÉK) dékánja. Tarcali Gábor, a DE MÉK Növényvédelmi Intézetének tudományos főmunkatársa a rendezvény kapcsán kiemelte: a növényvédelem komoly átalakulás előtt áll.
„Szaporodnak a károsítók, és új fajok jelennek meg a mezőgazdasági területeken, miközben a szakemberek növényvédelmi lehetőségei csökkennek. A növényvédő szerek komoly kemikáliák valóban, amelyek a környezetben, illetve a természetben károkat tudnak okozni, a hatóanyag-maradékok pedig veszélyesek lehetnek élelmiszerekre, de nélkülük nincs mezőgazdasági termelés. Éppen ezért rendkívül fontos az alternatív lehetőségek feltárása. A mai növényorvosokkal szemben pedig elvárás, hogy pontosan tudják kezelni ezeket a hatóanyagokat, érezzék ezt a kényes egyensúlyt.”
Fordulóponton a magyar búzatermesztés: mit kell tenni?
A kérdésre a választ Mesterházy Ákos akadémikus úr kereste helyettünk is előadásában. A nemesítéstől a terméspotenciál emelkedését várja a gyakorlat, holott a professzor adatsora igazolta, hogy világszinten a szemestermény-kapacitásnak (búza, rizs, kukorica, szója) valóban csak 66,67%-át érjük el, de a helyzet még ennél is súlyosabb. Ugyanis a termelési kapacitás egyharmada elvész aratás előtt, egyharmada utána, mindössze 35%-a marad tényleges fogyasztásra. Ez a probléma pedig nem a termőképesség növelésével oldható meg elsősorban, hanem a veszteségek csökkentésével. Mi a helyzet idehaza? Az 5 millió tonna betakarított terméssel és az előbbiekben kimutatott veszteségaránnyal kalkulálva valószínűsíthető egy 7,5 millió tonnás elméleti potenciál. A betakarított termés (többéves átlaggal kalkulálva) 10%-a lehet toxinszennyezett, a raktározási veszteség (szintén átlaggal kalkulálva) 1 millió tonnát tehet ki, és a felhasználás során is képződik kb. 0,5 millió tonna veszteség. Ha az eredeti értékhez, azaz a 7,5 milliós terméspotenciálhoz hasonlítjuk az összes veszteség értékét, akkor ez szeptemberi eurobúzaárral, azaz 134 500 Ft/t-val számolva 538 milliárd forint elmaradt hasznot jelent évente.
Mit tehetnek a veszteség csökkentése érdekében a növényorvosok?
- Természetesen végzik azt a növényvédelmi munkát, amit a vegyszerhasználat szakmai és biztonsági előírásai megkövetelnek (és megengednek).
- Tájékozottnak kell lenniük az általuk használt fajták betegség-ellenállóságáról.
- Az aratási és tárolási növényvédelmi munkák minőség-ellenőrzéséből is kiveszik a részüket.
- A növényorvosok egy részének növénynemesítési ismeretekkel is rendelkeznie kell, hogy a nemesítésben felmerülő kórtani és más növényegészségügyi, rezisztenciamunkákat is megfelelően biztosítani tudják. Viszonylag rövid távon tehát a fenti veszteségnek a 20%-át meg lehetne takarítani, ami 108 milliárd Ft, a teljes termelési lánc átszervezésével pedig – Mesterházy Ákos számításai alapján – akár 40-50%-os veszteségcsökkentés is realizálható lenne.
A nemesítőknek gyakorlatilag a kezükben vannak a megfelelő ellenállósággal rendelkező törzsek, és a korszerű agrotechnika is már a rendelkezésünkre áll.
A jó, vagy a gyenge minőségű, a toxinos és az egészséges ugyanoda kerül, vagyis innentől fogva sem a minőség, sem a határérték alatti toxin nem garantálható. Ezért minden tábláról bejövő szállítmányt minőségre és toxintartalomra (DON) gyorsmódszerrel szűrni kell, és utána külön helyen vagy silókban kellene tárolni, illetve a szükséges kezelésről gondoskodni. Tehát összességében az aratási reformra vonatkozó intézkedések, a raktározásfejlesztés, a fajtaminősítés további reformja együtt teremtheti meg a terméspotenciál megközelítésének alapját.
Keresztes háború a növényvédelemben
Az ukrajnai háború miatt és más gazdaságpolitikai okokból kialakult drasztikus élelmiszer-áremelkedés tudatában észszerűtlennek tűnik az EU „keresztes háborúja” a növényvédő szerek használata ellen – ezt már Tőkés Gábor engedélyezési szakértő fogalmazta meg előadásában. A termésnövelő anyagok engedélyezésében drasztikus változást jelent a 2022. július 16-án életbe lépett EU-rendelet, amely a műtrágyák, szerves trágyák, biostimulánsok, talajjavítók egységes európai engedélyezési rendszerét vezeti be. Emellett minden ország meg is tarthatja a saját engedélyezési rendszerét, és a gyártó/forgalmazó eldöntheti, hogy hol, kivel végzi az engedélyeztetést. Ez vélhetően a piac „felhígulását” fogja eredményezni – fogalmazott a szakértő.
Az engedélyező hatóságainknál is jelentős változások zajlottak a közelmúltban. A Nébih Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóságát szeptember 1-jén megszüntették, ezzel felszámolva a Nagy Bálint által megálmodott egységes növényvédelmi szakigazgatást. További fejlemény, hogy a szerengedélyezéshez szükséges szakértői kapacitás megoldása érdekében a minisztérium jogilag lehetővé tette akkreditált értékelő szervezetek közreműködését a folyamatban (jelenleg két ilyen intézmény akkreditációja zajlik). A hatósági engedélyezés folyamata még szó szerint „folyamatban van” – így foglalható össze az engedélyezés akkori állása.
Plenáris ülés, két szekció, 36 előadás
Az idei Tiszántúli Növényvédelmi Fórum a növényvédelem legaktuálisabb kérdéseit tűzte napirendre, így szó volt egyebek mellett az új kórokozók és kártevők terjedéséről, a méhek védelméről, a környezetkímélő alternatívákról, valamint a precíziós technológiák lehetőségeiről is. A fórumon adták át a DE Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar Mecénása-díjat is, amelyet K. Szabó Mihálynövényvédő szakmérnök vehetett át. K. Szabó Mihály 325 gyomnövényfaj magjait adományozta a debreceni agrárkarnak, nagyban támogatva ezzel a MÉK-en folyó növényorvosképzést. A növényvédelmi szakmérnök szenvedélye a ’80-as években hobbinak indult, a termesztett növények magjait kezdte gyűjteni, majd ez a munka tudatosan, a gyomvilágra is kiterjedt, és a magokat idővel rendszerezte, bemutatásra előkészítette, csomagolta. K. Szabó Mihály 2018-bana Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Agrár Kara részére egy 240 gyomfajból álló maggyűjteményt adományozott, 2019-ben a Rimaszombati Mezőgazdasági Szakközépiskola részére egy 160 gyomfaj magját tartalmazó gyűjteményt adott át, ezt követte a Debreceni Egyetem Növényvédelmi Intézetének idén tavasszal átadott, 325 gyomfaj magjait tartalmazó gyűjteménnyel segítette az oktatást.
A Tiszántúli Növényvédelmi Fórumon már hagyománnyal rendelkezik a Gulyás Antal emlékérem „A Növényvédelemért” díj átadása. Az idei évben az elismerést Dr. Szőke Lajos herbológusnak, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Növény- és Talajvédelmi Állomás egykori igazgatójának, a herbológia és a gyomszabályozás gyakorlati kutatásában és ismeretátadásában végzett munkájáért ítélte meg a szakmai grémium. A 27. Tiszántúli Növényvédelmi Fórum másnapja a Csiff-Land Kft.-nél, Darvason folytatódott, majd a szabadkígyósi Wenckheim-kastélyba, a Kondorosi Csárdamúzeumba, a Gyulai várba és az Almásy-kastélyba látogattak el a résztvevők.
SZERZŐ: SÁNDOR ILDIKÓ
