Ritkán említett mikroelem, melynek hiánya a zöldségféléknél is előfordul

Írta: MezőHír-2022/11. lapszám cikke - 2022 november 15.

Az agrokémiában beszélünk nélkülözhetetlen (esszenciális) tápelemekről (pl. C; H; O; N; P; K; Ca; Mg stb.), amelyek hiánya esetén a növény fejlődésében zavar keletkezik, de pótlásukkal a betegség megszüntethető, továbbá hatásuk az élettani folyamatokban jól kimutatható, más elemmel nem helyettesíthetők. Ahogy a biológia és a kémiai analitika fejlődött, ezeknek az anyagoknak a száma az évek, évtizedek során egyre bővült, újabb és újabb elemekről bizonyosodott be, hogy nélkülözhetetlenek a növény számára, így a molibdénről is beigazolódott, hogy fontos növényi tápanyag.

A molibdén (Mo) hiánytüneteit a termesztésben először 1942-ben ausztráliai gazdák lucernán és herén figyeltek meg, ezt követően kezdtek az agrokémikusok a molibdénnek mint növényi tápanyagnak a mesterséges pótlásával, azaz a trágyázásával foglalkozni.

A molibdén kémiai elemként is különösen viselkedik, átmenet képez a fémes és nemfémes elemek között. Az iparban számtalan területen hasznosítják, az acéllal igen jó minőségű, nagy szilárdságú ötvözetet képez, de vegyületeit használják kenőanyagok, festékek, katalizátorok, korróziógátlók, kerámiai segédanyagok gyártásához a gépiparban és az építőiparban is. A molibdén különös szerepet játszik a növények életében; számos vizsgálat és a termesztési gyakorlat bizonyította, hogy ugyan kis mennyiségben, de nélkülözhetetlen eleme az enzimatikus folyamatoknak, ebből adódóan megállapítható, hogy egy nélkülözhetetlen, azaz esszenciális tápelemről van szó. Olyan biológiai folyamatokban vesz részt a nitrogenáz és a nitrátreduktáz enzimek komponenseként, amelyek a növények N-ellátásában meghatározó reakciókat katalizálnak, és a vegyértékeinek (5↔6) változtatásával irányítja az enzimek működését.

Időközben pozitív, termésnövelő hatását más keresztesvirágú és fontos szántóföldi növénynél, így a rozsnál, zabnál, takarmány- és cukorrépánál, illetve az egyéves pillangósoknál is bizonyították. Zöldségfélék esetében hiánya a karfiolban és a brokkoliban gyakrabban, a sárgarépában, paradicsomban, zellerben és a fejes salátában, uborkában ritkábban fordul elő. Érdekessége, hogy a gyökerekkel szimbiózisban élő baktériumokban nagyobb koncentrációban van, mint magában a növényben. Mint növényi mikroelem növénytáplálási szempontból is fontos a gyökérbaktérium-szimbiózis miatt, de esszenciális jellege elsősorban a nitrát redukcióban betöltött szerepének tudható be.

A molibdén a növényben

A molibdén elsősorban a levelekben halmozódik fel és kötődik le, a növényen belüli mozgása nem jelentős. A nagymagvú pillangósok szemtermésében is előfordul, egyes megfigyelések szerint ott jobban felhalmozódik, mint más növényi szervben. (Ezzel ellentétes vizsgálatok is ismertek, amelyek a magvakban történő akkumulációját nem igazolták.) A növényanalitikai vizsgálatok a pillangósok (lucerna, here: 0,3–0,5 ppm) és a keresztesfélék (káposztarepce:0,5 ppm) esetében mutatták a legmagasabb értékeket. Ezekben a növényekben, ha a molibdén értéke kevesebb volt, mint 0,2 ppm, hiánytünetek jelentkeztek. A kétszikűek szöveteiben mindig magasabb molibdénszintet lehet mérni, mint az egyszikűek esetében.

Más tápelemekhez, még a mikroelemekhez képest is egészen kis mennyiségben fordul elő a növényben, ebből adódóan a mikroelemeken belül is egy megkülönböztetett csoporthoz, az úgynevezett ultramikroelemekhez soroljuk, a kobalt, az arzén és a jód társaságában tartjuk számon. Molibdénhiányos növényben megváltoznak az egyes kémiai komponensek arányai, felhalmozódhat a nitrát, általában alacsonyabb a cukortartalom, és a C-vitamin-szintézis is gátolt. Az ilyen növény klorofillszintje alacsonyabb, valamint a száron és a leveleken bizonyos mértékű növekedésgátlás is megfigyelhető. (Az aprólevelűség nem azonos a gyümölcsfákon tapasztalható, cinkhiány következtében kialakuló ecsetágúsággal, azaz: rövid hajtás, ág és apró levelek.)

A hiánytüneteket először lucernán és herén figyelték meg, csak ezt követően vált a gazdák körében témává a molibdéntrágyázás, ami pozitív eredményt mutatott a keresztesvirágú szántóföldi növényeknél, továbbá a rozsnál, zabnál, takarmány- és cukorrépánál, illetve az egyéves pillangósoknál. Az első tünetek megjelenésének helye változó, vannak fajok, amelyek esetében a fiatalabb leveleken (pl. karfiol) és vannak, ahol az idősebb leveleken mutatkozik, a nitrogénhiányhoz hasonló módon. Néhány zöldségfélén az akut molibdénhiány az alábbi módon jelentkezik:

A fejes saláta levelei deformálódnak, megnyúlnak, a fiatalabb levelek ovális alakot mutatnak. A szívlevelek satnyák, a középső levelek természetellenesen fodrosodnak, a tünetek gyomirtók és hormonális anyagok okozta kárra emlékeztetnek. A levélerek a levél széle irányából barnulni kezdenek, majd idővel az egész ér megbarnul, elhal. Súlyos hiány esetén az alsó leveleken, az erek közötti szöveteken kékesszürke foltok képződnek, ezek idővel összeérnek, maguk a levelek fokozatosan elszáradnak és lehullnak.

A paradicsomon a molibdénhiány kezdeti tünete a fiatal leveleken, az erek között világossárga foltok formájában figyelhető meg. A vastagabb erek sokáig zöldek maradnak, a vékonyabbak kisárgulnak. Először az összetett levél levélkéinek széle kezd pödrődni, majd idővel az egész levél felfelé kanalasodik. A tünetek idővel az alsóbb levelekre is átterjednek. Súlyos esetben a levélnyél elhal, majd a levélzet egy része lehullik, a növény felkopaszodik. A sárgarépa más zöldségfélékhez képest viszonylag érzékeny a molibdén hiányára. A hiányban szenvedő növény fejlődésben visszamarad, a leveleken előbb világoszöld, majd sárga foltok figyelhetők meg, amelyek súlyos esetben megbarnulnak.

A zöldségfélék közül leggyakrabban a karfiolon, kisebb mértékben a brokkolin figyelhető meg a molibdénhiány tünete. Az úgynevezett whiptail betegséget okozza, termesztők körében ez ostornyélbetegség néven is ismert. A levelek világossárga, kékeszöld színt mutatnak, esetenként a levélerek között áttetsző sárga, később barna foltok alakulnak ki. A fiatalabb levelek erősebben deformálódnak, szélük pödrődik, a főér mentén megnyúlnak (ostorosodnak), súlyos esetben a levéllemez kicsi, keskeny, fejletlen marad. Az idősebb levelek – a fiatalokkal szemben – egészségesebb formát mutatnak, kisebb mértékű pödrődés figyelhető meg a széleiken. A termésen barna elszíneződés mutatkozik, levelek hajtanak ki a rózsából (hajasodás), súlyos esetben a termés szétnyílik.

A molibdénhiány-tüneteket gyakran nehéz felismerni, mert sokszor a nitrogénhiány szimptómáival együtt jelentkeznek, ami azzal magyarázható, hogy a molibdén hiánya a nitrogén felvételét, azaz a növénybe épülését akadályozza.

Az emberi szervezetben is jelen van

A molibdén csak nagyon kis mennyiségben van jelen a szervezetünkben, mégis nélkülözhetetlen anyagnak tekinthető, mivel több emberi enzim működésében játszik igen fontos, meghatározó szerepet. Így például energiává alakítja át az ételek zsír-, illetve szénhidráttartalmát, nagy szerepe van a DNS és RNS szintézisében, a szervezet vashasznosításában, és olyan vegyületeket képez, amelyek a szervezetbe kerülő káros anyagok hatásait segítenek megelőzni, kivédeni. A molibdén hatással van az idegrendszer kiegyensúlyozott működésére, csökkenti az allergia és az asztma tüneteit. Férfiaknál a potencia és a nemzőképesség fenntartásában van kiemelkedő szerepe. Egyes daganatos betegségek kezelésénél is használják mint nyomelemet.

Legnagyobb koncentrációban a májban, vesékben, csontokban és a bőrben található. Az emberi szervezet legfontosabb molibdénforrásai a zöldségféléken (bab, borsó, lencse, káposztafélék, fejes saláta és a spenót) kívül a sertés-, bárány-, borjúhúsok és a belsőségek (vese, máj). Talán egyik legfontosabb funkciója a máj méregtelenítése, ürítése, hatására gyorsabban megszabadul a szervezet a mérgező anyagoktól, felgyorsul a feleslegessé vált aminosavak lebomlása és vizelettel történő ürülése.

Amennyiben a fogyasztott növényimolibdén-tartalom meghaladja az 5–10 ppm-et, számolni kell az emberi szervezetre gyakorolt káros hatásával. Veszélyessége abban van, mint néhány más vegyület/elem esetében is (pl. nitrát, nagyobb koncentrációban sincs toxikus hatása a növényre, ugyanakkor nagyobb koncentrációban (×100, illetve ×1000) az emberi és az állati szervezetre már veszélyes. A felnőtt ember átlagos molibdénigénye ~50 μg/nap.

A molibdén a talajban

A talajok molibdéntartalma függ az ásványi összetételtől és a szervesanyag-tartalomtól. A homoktalajok szegények, a középkötött és agyagtalajok gazdagabbak, hasonlóan a réti és a láptalajokhoz. A talajok molibdéntartalom alapján történő értékelését a 1. táblázat ismerteti.

A molibdén úgynevezett molibdenát formában, szervetlen kötésekben, kristályrácsokban fordul elő, megközelítőn hasonló mértékben kötődik a talajhoz, mint a foszfor. Kisebb mennyiségben vízoldható formában az ásványokból kioldódva a talajoldatban is található, ami a növények számára a legkönnyebben hasznosítható. A szerves anyag bomlásából adódóan a humuszban gazdag rét- és láptalajokon is jelentős a növények által hasznosítható molibdén képződése. A talajból molibdenátionok formájában kerül a növénybe, míg a foszfátionok a felvételét elősegítik, addig a szulfátionok akadályozzák a növénybe jutását. A réz jelenléte kifejezetten gátolja felvételét, és ez fordított esetben is igaz: a talaj magas molibdéntartalma akadályozza a réz hasznosulását.

Míg a mikroelemeket (bór, cink, mangán stb.) könnyebben hasznosítják enyhén savanyú talajon a növények, a molibdén esetében fordítva van, hasznosulása lúgos körülmények között jobb. (Ebből is adódik, hogy a molibdén-hiánytünetekkel a somogyi és nyírségi káposztatermesztők, mindenekelőtt a karfiollal és brokkoli termesztésével foglalkozók gyakrabban találkoznak.

Molibdéntrágyázás

A molibdén a talajban elsősorban anionként, ritkább kationként fordul elő, elemi állapotban nem. Ez esetben is – mint általában a mikroelemeknél – a növények számára szükséges mennyiség a talajban megtalálható, a hiány kiváltója a tápelem felvételét zavaró valamilyen tényező. Általános stratégia ilyenkor a gátló körülmények megszüntetése, amennyiben ez termesztéstechnológiai és gazdasági szempontból lehetséges.

Legtöbbször a mészszegény, rossz szerkezetű talajok savas jellege okozza a molibdén hiányát, ellentétben más mikroelemekkel, amelyek felvétele, növénybe jutása lúgos környezetben nehezebb. Mivel a növények a molibdént anion formában veszik fel, hatásosan és tartósan a pH emelésével, azaz meszezéssel, a tömődöttséget pedig lazítással lehet megelőzni, illetve orvosolni.

Foszfortrágyázással is megszüntethető a hiány. Savanyú talajokon a molibdén jelentős része alumínium- és vasoxidokhoz kötődve található, ami nagyobb adagú foszforral (pl. szuperfoszfát műtrágyával) kicserélhető, az így talajoldatba kerülő molibdénionok a növények számára már hasznosíthatók. Kiültetett zöldségfélék esetében számításba jöhet a lombtrágyázás is mint megelőző, esetleg gyógyító kezelés. A kereskedelemben a molibdént nátrium-molibdenát (Na2MoO4) és ammónium-molibdenát /(NH4)2MoO4/ néven forgalmazzák (de kapható egyéb márkanéven is), amit 0,5–1 kg/ha/év mennyiségben, több részletben, 0,05–0,1%-os töménységben lehet a lombozatra juttatni. Tekintettel arra, hogy a levélre permetezett molibdén is erősen lokalizálódik, gyógyító hatás csak akkor várható, ha a kezelést több alkalommal megismételjük.

Terbe István