A szója lesz a jövő évi vetésszerkezet nagy nyertese, a repce pedig hatalmasat bukik. A szemes fehérjenövény termesztését nemcsak az energiaválság támogatja, de a kormányzat is úgy döntött, még több pénzt érdemel.
Visszaszoruló növények
A Mezőhír országos körképet készített a kukoricát illető termésvárakozásokról, és arról, ki mennyiért, hogyan oldja meg a szárítását. Az eredmény nemcsak a kukorica várható mennyiségében vetít előre egy bő évtizedes mélypontot, de a vetésszerkezet drasztikus átalakulásáról is informál. (Lásd októberi lapszámunkban.) A gázár emelkedése minimálisra csökkenti a szárított szemeskukorica mennyiségét az országban, jövőre pedig szinte eltűnnek a földekről az olyan inputigényes növények, mint a repce, de még a kukorica is visszaszorul. A betakarítás lázas tempóban folyik, hogy a táblákon helyet biztosítsanak a gazdaságok a kalászsoknak, tavasszal pedig csúcsot dönthet a szója területe.
Még több pénz szójára
Nagy István agrárminiszter minapi bejelentése is a nitrogénkötő növény pozícióját erősíti: a fehérjenövény-termesztési támogatásra jutó keretből (a közvetlen kifizetések 2%-a) nagyobb mértékben részesülnek majd a szemes fehérjenövények. Ennek következtében várhatóan 13 millió euróról 15,9 millió euróra emelkedik az éves keret. A szemes fehérjenövények esetében a tervezett fajlagos érték 2023-tól hektáronként 237 euró, minimumértéke hektáronként 163 euró, maximumértéke pedig hektáronként 302 euró. A támogatások forintban kifejezett összegét a jövőben a forint-euró árfolyam szeptember 30-i értéke adja meg.
80 ezer hektárral is nyerő
Az átlagos támogatási érték 400 forintos árfolyammal számolva 95 ezer forintnak felel meg, és 67 ezer hektáros szójaterület mellett fizethető ki. Szójából az eddigi csúcs 72 ezer hektár volt 2015-ben, ezt követően előnytelenebbé váltak a növény támogatási feltételei (zöldítés szabályainak szigorodása). Jövőre minden esély megvan a rekorddöntésre, de még 80 ezer hektáros vetésterület esetén is 79,5 ezer forint jutna egy hektár termeléshez kötött támogatására. A legutóbbi kifizetéskor 68,6 ezer forintot kaptak a termelők 62 ezer hektáros szójaterület mellett. Mindez azt is jelenti, hogy az utóbbi években a 200 ezer hektárt is túllépő, egyre nehezebben eladható lucerna is veszít vonzerejéből, a szálas fehérjenövény az agrár-környezetgazdálkodás keretében találja meg a helyét.
A szója és a napraforgó idei értékesíthetőségéről lásd cikkünket: Olajmagárak – Drukkolni kell a másfél tonnás átlagnak.
