Korábban a szántóföldi és a kertészeti kultúrák termesztése során általános érvényű követelmény volt mindenhol a világon a magas hozam elérése. Ez a cserekereskedelem időszakára ugyanúgy igaz, mint napjainkra. Minél több terményt tud betakarítani és értékesíteni a gazdálkodó, annál több jövedelemre tehet szert. Ugyanakkor a 21. században két új faktorral is bővíteni kell a gazdálkodással szemben támasztott követelményeket: a hozam mellett szintén meghatározóan fontos lett a gazdaságosság és a környezettudatosság.
Világszerte előtérbe kellett, hogy kerüljön a rövid távú célkitűzésekkel szemben a hosszú távú gondolkodás. A természetes erőforrások megőrzése, megóvása a hosszú távon is fenntartható gazdálkodás egyik legfőbb alapeleme lett. A talajok termékenysége rengeteg tényezőtől függ kezdve a saját adottságaitól, paramétereitől egészen az ember hasznos vagy épp visszafordíthatatlan károkat okozni képes beavatkozásáig. Számolnunk kell a fizikai, kémiai paramétereivel, a levegő- és vízgazdálkodásával és persze az egyéb környezeti tényezőkkel is. Ezek közül a paraméterek közül az adott termőhelyen meghatározó a tápanyag-gazdálkodás. A kultúrnövényeink termesztésével évről évre tápelemeket vonunk ki a talajból. Egyszerű a képlet: a növény saját szervezete felépítése során a talajból esszenciális, azaz számára nélkülözhetetlen tápelemeket vesz fel különböző mennyiségben, amit a termény betakarításával elveszünk a földtől. Nyilván a tápanyagmérleg nem lenne annyira deficites, ha nem takarítanánk be a termény mellett minden mást is, hanem visszaszolgáltatnánk a talaj számára a levél- és szárrészeket, amelyek a tarlókezelés során irányított mikrobiológia segítségével újra a következő növénykultúra számára elérhető tápelemforrást jelentenének.
De nem így teszünk. Az utolsó morzsáig betakarítunk mindent a földekről, és a következő növény számára különböző ásványi és egyéb műtrágyával, tápoldattal próbáljuk pótolni a hiányt. Nyilván több évtizedes kutatómunka áll a különböző műtrágyagyártó cégek mögött, és őszintén mondhatom, hogy kiváló munkát végeznek, hiszen ma már minden tápelemet a kívánt koncentrációban, összetételben meg tudunk venni és ki tudunk juttatni. Mondanom sem kell, hogy amennyiben nem pótoljuk a hiányzó tápelemeket, az a termés mennyiségének és minőségének a romlásához vezethet. Itt jön képbe két dolog. Az egyik a tápanyagmérleg, amely jól tükrözi, hogy mennyit vettünk el és mennyit kell visszaadnunk, valamint a gazdaságosság.
A tápanyagmérleg megismerése során sok más mellett az alábbi műtrágyaszámítási módszer is szóba jöhet:
A műtrágyaadag-számítás lépései
1. Szántóföldi termőhelyek azonosítása – a talajok termékenységének jellemzői a főbb agronómiai tulajdonságok alapján. A termesztendő növénykultúra termésszintjének tervezése (t/ha).
2. A talaj tápanyag-ellátottsági szintjének megállapítása a talajvizsgálati eredmények alapján (humusz %→N- ellátottság, AL-P2O5 →P-ellátottság, ALK2O →K-ellátottság).
3. A növény fajlagos tápanyagigényének megállapítása (kg/t termés). A N-, P-, K-műtrágya-hatóanyagigény megállapítása a talaj tápanyag-ellátottsága alapján.
4. A termés tápanyagszükségletének (műtrágya hatóanyag-szükségletének kiszámítása = fajlagos hatóanyag-igény × tervezett termésmennyiség).
5. Korrekciós tényezők (a műtrágyahatóanyag-igényt módosító tényezők) figyelembevétele.
6. Átszámítás tényleges műtrágyára (N-P2O5-K2O kg/ha).
A fenti módszer alkalmazása viszonylag egyszerű, és amennyiben szükséges, a makroelemek mellett a mikroelemekre is kiterjeszthető. Ehhez persze újabb laboreredményekre és rengeteg adatra van szükség, valamint egy kis jártasságra a talajtanban. Mint minden, ez is pénz kérdése. Ma már rengeteg jobbnál jobb, nevesebb vagy kevésbé ismert, tanult és/vagy tapasztalt szakember tud segíteni ebben a kérdésben. El is értünk a gazdaságosság kérdéséhez. Ez az a kérdés, amit ahány szektor szakemberének foguk feltenni, annál több választ fogunk kapni. Egy elméleti szakember feltehetően csak a rideg tényekkel számol, amik feketén fehéren megmondják, hogy mit kellene tenni a lehető legmagasabb nyereség elérése érdekében. Ő a nyereség alatt a bevétel -kiadás = nyereség képletét alkalmazza. Ez azért jelentőségteljes, mert neki nem az számít, hogy minél nagyobb legyen a bevétel, azaz minél nagyobb legyen a termés mennyisége, minősége; nem az számít, hogy a gázolaj ára, az adók és járulékok mennyivel emelkednek. Persze számol vele, de csak mint egy adatot használja fel.
Az elméleti szakembernek csak és kizárólag a kettő közötti differencia számít, hogy az minél nagyobb legyen. Ez a különbség adja a nyereséget. Érdekes adatok jönnek ki így. Sokszor olyan dolgok hoznák a legmagasabb eredményeket, amelyekre nem is gondolnánk. Időről időre érdemes meghallgatni egy elméleti mezőgazdasági szakértő véleményét. Ha másért nem is, az új perspektíva és nézőpont miatt. A gazdaságosság kérdését az inputforgalmazók megint másképp közelítik meg. Nyilván a saját szemszögükből, ami így is van rendjén, mert ez is hozzájárul ahhoz, hogy a gazdálkodó maga döntést tudjon hozni. Egy inputforgalmazó mindig a saját termékeivel kapcsolatban végez alapos, nagyon is sokrétű és mindenre kiterjedő kutatásokat, többek között a gazdaságosság figyelembevételével is, azonban mással ő nem számol. Ő nem állítja szembe a saját termékét más alternatív vagy hagyományos lehetőségekkel. Nem érdeke és nem is feladata. Ez igaz a műtrágya-forgalmazókra, a vetőmag-kereskedőkre, de bármelyik részét említhetném a gazdálkodásnak, akár az öntözést is. A gazdaságosság mindenkinek mást jelent. Azonban ez nem számít. Nem fontos, mert egyedül csak az számít, hogy az adott gazdaságban a döntéshozó gazdálkodó, tulajdonos vagy cégvezető mit tart elsődlegesnek. Nyilván az agronómusok és a kertészek minden szempontot figyelembe vesznek és mérlegelnek.
Ahogy fentebb említettem, a műtrágyázás szükségessége ma Magyarországon nem képezi vita tárgyát. Nélküle nem lehet eredményesen (nyereségesen) gazdálkodni. A szervestrágyázás ideje sajnos a múlté. Hazánkban a kis állatlétszám következtében nem áll rendelkezésre megfelelő mennyiségű szerves trágya a növénytermesztés igényeinek kielégítéséhez. Ez a kis létszám alig 1 számosállatot jelent 5 hektáronként. Nem mindig volt ez így, azonban a probléma nem is új, már a múlt században is hasonló gondokkal küzdöttek elődeink, dacára annak, hogy akkoriban még nem lehetetlenítették el az állattartást, sőt, szinte minden faluban igen népes állomány volt, a háztartások egyedeit is beleértve. A II. világháborút követő időszakban nagyobb állatsűrűség mellett sem volt elegendő szerves trágya, ezért a növénytermesztés fejlesztésének lehetőségét a műtrágyázásra alapozták. A műtrágyák gyártása és felhasználása dinamikusan fejlődött, nem véletlenül, hiszen támogatás is járt hozzá, és állami szinten is folyt a fejlesztés, nem csak a versenyszférában, mint manapság. Az új fajták bevezetésével és az egyre javuló tápanyagellátással a búza és a kukoricatermés mennyisége látványosan növekedett. Az országos tápanyagmérleg az 1970-es évek közepére vált pozitívvá. A korábbi talajzsaroló gazdálkodást felváltotta a talajt gazdagító trágyázás. Sajnos ez az állapot nem maradhatott sokáig így; ez persze mindig igaz a mesterségesen és erőszakosan befolyásolt tényekre. A műtrágya-felhasználás 1985–1990 között mérsékelten csökkent, majd a rendszerváltást követően erőteljesen leesett, és a kezdeti javulás az eredeti 60-as évek színvonalára esett vissza. A szerves trágya termelése az állatállomány megfeleződésével szintén a felére csökkent. Ennek következtében az országos mérleg ismét negatívvá vált, a termések csökkentek, a talajok tápanyag-ellátottsága romlott. A tápanyagmérleg készítésének első és talán a legfontosabb lépése a szakszerű talajvizsgálat. Miért fontos a talajvizsgálat? A talajok tápelemtartalmának vizsgálata növénytáplálási és környezetvédelmi szempontból egyaránt fontos. Magyarországon az országos rendszeres, hároméves turnusokban ismétlődő vizsgálat már az 1970-es években kezdődött, mivel a rendszeres adatgyűjtés, ahogy a meteorológiában is – itt is segíthet az előrejelzések során, és segíthet hosszú távban gondolkodni. A rendszerváltás után nemcsak a műtrágya-felhasználás, hanem a talajvizsgálatok száma is csökkent, pedig egy 1994-ben elfogadott talajvédelmi törvény a talajtermékenység megóvására, a talajvizsgálaton alapuló környezetkímélő tápanyag-gazdálkodásra kötelezi a gazdálkodót. Napjainkban már sok esetben az európai uniós agrártámogatásoknak is előfeltétele a szakszerű talajvizsgálat.
A földhasználó köteles talajvédő gazdálkodást folytatni
„1994. évi LV. törvény a termőföldről, VI. fejezet
– A talaj védelme
A talajvédelem célja58. § A talajvédelem célja a termőföld termékenységének és minőségének megóvása, fizikai, kémiai és biológiai romlásának megelőzése, illetőleg elhárítása. A talaj védelme az állam és a földhasználó, illetve a beruházó és üzemeltető közös feladata.
59. § (1) A talaj védelmét a termőföld minőségét veszélyeztető víz- és szélerózió (a továbbiakban együtt: erózió), a szélsőséges vízháztartási helyzetek, a szikesedés, a savanyodás és egyéb fizikai, kémiai és biológiai romlást, illetve szennyezést előidéző beavatkozások, folyamatok megelőzésére, valamint a talaj termékenységének fenntartására alkalmas, szakszerű talajvédő művelési eljárásokkal, talajvédelmi beavatkozásokkal és létesítményekkel kell biztosítani. (2) A talajvédelmet közvetlenül a földhasználó valósítja meg.
A földhasználó kötelezettségei61. § A földhasználó köteles a termőhely ökológiai adottságaihoz igazodva a földhasznosítás, a termesztéstechnológia és talajvédelmi beavatkozások összehangolásán alapuló olyan talajvédő gazdálkodást folytatni, amely a külön jogszabályokban meghatározott természetvédelmi, környezetvédelmi, vízvédelmi, közegészségügyi és állategészségügyi követelményeket is figyelembe veszi.
62. § (1) Erodált vagy erózióra hajlamos területen a földhasználó köteles
a) az erózió által talajpusztulásnak kitett szántóterületeken a talajfedettséget jól szolgáló növényeket termeszteni, illetőleg szükség szerint talajvédő erdősávot telepíteni, és olyan művelési módot alkalmazni, amely elősegíti a csapadékvizek talajba jutását, a legelőterületeken fokozott gondot fordítani a talajt kímélő legeltetésre, és ahol a gyeptakaró a talajvédelem követelményeinek nem felel meg, azt felújítással helyreállítani;
b) a domborzati, talaj- és csapadékviszonyoknak nem megfelelő művelési ág vagy művelési mód miatt veszélyeztetett területeken a művelési ágat, illetőleg a művelési módot úgy megváltoztatni, hogy az a talaj erózió elleni védelmét fokozottan biztosítsa;
c) olyan területeken, ahol a talajt művelési eljárásokkal, a termesztett növények szakszerű területi elhelyezésével, a gyep-, cserje- és erdősávok létesítésével kellőképpen nem lehetséges az erózió ellen megóvni, talajtani szakvéleményre alapozott kiviteli tervben meghatározott talajvédelmi beavatkozásokat alkalmazni, és létesítményeket építeni.
(2) A savanyú vagy a savanyodásra hajlamos talajokon
a) nem savanyító hatású műtrágyákat, illetve szerves trágyát szükséges kijuttatni, vagy a savanyító hatású műtrágyát megfelelő mésztrágyázással kiegészíteni;
b) a növények által kivont, a kilúgozás által eltávozott kalcium mennyiségének pótlására, továbbá a savanyító hatású légköri ülepedés semlegesítése céljából meszezést talajtani szakvélemény alapján kell végezni.
(3) A szikes vagy a szikesedésre hajlamos talajokon
a) olyan vízgazdálkodást kell folytatni, és olyan minőségű öntözővizet kell alkalmazni, amely másodlagos szikesedést nem idéz elő;
b) szikesedés elleni talajjavítást talajtani szakvélemény alapján kell végrehajtani.
(4) Talajtani szakvélemény alkalmazása szükséges továbbá
a) a homoktalajok javításához,
b) a tereprendezéshez,
c) a mélyforgatáshoz, ha azt a talajviszonyok indokolják és
d) az öntözéshez.
63. § (1) A termőföldek minőségét veszélyeztető, a talajban előálló tartós szélsőséges vízháztartási helyzeteknek a vízrendezési vagy öntözési művekkel való szabályozásának engedélyezése esetén talajtani szakvéleményre alapozott kiviteli tervek készítése szükséges.
(2) A talajvédelmet szolgáló létesítmények szakszerű üzemeltetését és fenntartását, illetőleg a vízerózió elleni védelmet nyújtó terepalakulatok megőrzését biztosítani kell.
64. § A földhasználónak gondoskodnia kell a talaj humuszos termőrétegének megőrzéséről, szervesanyag-tartalmának fenntartásáról, továbbá a talaj tápanyag-szolgáltatását és a termesztett növények tápanyagigényét figyelembe vevő – műtrágyák használata esetén – vizsgálatra alapozott környezetkímélő tápanyag-gazdálkodás folytatásáról.
65. § A termőföldek megosztásánál vagy összevonásánál úgy kell eljárni, hogy a talajvédő gazdálkodás feltételei ne rosszabbodjanak, lehetőség szerint javuljanak.”
A rendszerváltás után, azaz a mélypontot jelentő 90-es évek közepétől, a rendelkezésre álló statisztikai adatok alapján, fokozatos javulás volt megfigyelhető a tápanyag kijuttatásában és felhasználásban. A nitrogénfelhasználás szerényebb növekedése mellett örvendetesnek ítélhető az alacsony szinten stagnáló foszfor és kálium kétszeres mértékű felhasználása. Sajnálatos azonban, hogy a KSH részletes felmérései szerint 2002-ben az ország területének csak mintegy felén használtak műtrágyát tápanyag-visszapótlás céljából. Ebből arra következtethetünk, hogy amíg az egyes kultúrák (mesterséges) trágyázása a növények igényének megfelelően történik, addig a mezőgazdaság által hasznosított terület nagyobb részén még mindig a talajok termékenységét veszélyeztető úgynevezett extenzív gazdálkodás folyik az 1994-ben meghozott törvény rendelkezéseinek ellenére.
A szervestrágya-ellátásban részesült területek aránya mindössze 7%. Azóta eltelt újabb 20 év, de a változás, az igazi változás nem történt meg. Miért? A növekvő műtrágya-felhasználás országos átlaga még mindig messze elmarad a Nyugat-Európában használt mennyiségektől. Ennek okai a gazdasági, piaci és politikai vonalon keresendők. Hiszen piaci és politikai okokra vezethető vissza, hogy Magyarország egyik legnagyobb műtrágyagyára úgy határozott, hogy jelenleg nem állít elő műtrágyát. A kereslet és kínálat közgazdasági alaptörvénye, hogy azok egymáshoz ellentétesen viszonyulnak. Minél kisebb a kínálat, annál nagyobb az ár, és minél inkább beszűkül a piac, annál kevesebben jutnak számukra ideális és a gépparkjuknak, emberi erőforrásaiknak megfelelő műtrágyához. Értem ezalatt azt, hogy hiába kapna egy-egy gazdaság mondjuk folyékony tápanyag-utánpótló készítményt jó áron jelen gazdasági helyzetben, ha nincs hozzá megfelelő műszaki felszereltsége vagy akár növényorvosa, vegyésze. Ha azokat is pótolnia kell, akkor mindjárt oda is a gazdasági előny a folyékony készítménnyel szemben. De igaz ez fordítva is és még megannyi verzióban. Sajnos, erre nincs forgatókönyv. Erről nem rendelkezik a fentebb említett törvény sem, mert a folytatásban a büntetések mértékét taglalja, megoldási javaslatokkal nem terhelték magukat a törvény megalkotói sem akkor, sem az azóta eltelt 18 évben. Pedig kellene…
A rendszerváltás óta eltelt 30 év során rengeteget tanultunk, tapasztaltunk, és természetesen új kihívásokkal kellett megbirkóznia a mezőgazdaságnak is. Csak ebben az évtizedben volt világjárvány, annak sok-sok hulláma, ami mind közvetlenül, mind közvetett módon hatott a mezőgazdaságra, de leginkább a piacra.
Kirobbantottak egy háborút, ami, tekintettel arra, hogy a közvetlen szomszédunkat támadja, a megszokott mezőgazdasági viszonyokat romba döntötte, és teljesen új hozzáállást követel éppúgy tőlünk is, mint a többi országtól. A gazdaságosság és a környezettudatos gazdálkodás bár egymásnak ellentmondó fogalmaknak tűnhet, mégis csak együtt képesek hosszú távon biztosítani a magyar gazdálkodóknak a jövőbeli lehetőségeket.
SZERZŐ: MAGYAR NIKOLETT
