Csak veszíthet az európai lakosság és gazdaság azzal, ha ellenáll az új növénynemesítési technológiáknak: lemaradhatunk a globális versenyben, és az élelmiszerhiány fenyegető kockázatával is szembekerülhetünk – figyelmeztet Dr. Vida Gyula, a martonvásári Agrártudományi Kutatóközpont főigazgatója, a Vetőmag Szövetség alelnöke. A példátlanul szeszélyes elmúlt fél-egy év után arról is megkérdeztük, várható-e vetőmaghiány őszre, és arról, mi kellene ahhoz, hogy a hazai vetőmag-előállítás visszaszerezze piaci dominanciáját itthon.
Klímaváltozás: nemcsak fajta-, fajváltás is történhet
– Hogyan sikerültek a vetések, és milyen állapotban vannak a kísérleti parcellák a szeszélyes tél és tavasz után?
– Időben tudtunk vetni, és szépen keltek a kalászosaink, de aztán a tél valóban példátlan időjárást hozott. Januárban például nulla esőt kaptunk, így a hónap végén érkező szélvihar szinte legyalulta a száraz termőtalaj felszínét és a növényeket. Ráadásul, mivel észak felől jött a vihar, a sodort homok szinte lecsiszolta a tábláinkat – úgy tűnt, nem is lesz kísérletünk idén…
– Tapasztaltak már ilyet?
– Én nem emlékszem hasonlóra.
– Nevezhető jelzésértékűnek a klímaváltozás kontextusában?
– Azt azért nem mondanám. Ritkaságszámba megy, de nem hiszem, hogy trend – a klímamodellek alapján inkább ezzel ellentétes változásra számíthatunk, a telek csapadékosabbak lehetnek a jövőben.
– Az OMSZ éghajlati szakértője korábbi számunkban megerősítette, hogy az össz-csapadékmennyiség akár még nőhet is a klímaváltozásban, csak éppen az eloszlása lesz folyamatosan egyre szélsőségesebb.
– Igen, erről van szó: a szélsőségek megjelenésének gyakorisága lesz nagyobb.
– Mióta hangsúlyos elem a klímaváltozás-fókuszú nemesítés?
– Bizonyos értelemben mindig az volt. Magyarországon mindig is gyakori volt a nyári aszály, a forróság, illetve az időjárási sokféleség. Ezért a nemesítésnek – különösen a szemtelítődés szempontjából – mindig is a napirendjén szerepelt ez a tényező.
– Lehetséges egyáltalán a mostanában tapasztalt változékonyságra felkészülni? Hol vannak a korlátai a nemesítésnek ebből a szempontból?
– A szárazságtűrést lehet és kell tesztelni, és erre fel lehet készülni. Ehhez megvannak a megfelelő technikai eszközök – például az esővédő sátor, ami sem felülről, sem oldalról nem engedi a csapadékot a kísérleti parcellára. Ezzel párhuzamosan a vízhasznosító képesség, illetve a gyökérfejlődés dinamikáját, jellegzetességeit is vizsgáljuk, hiszen ezek a kulcskérdések lehetnek a növények számára szélsőségesen száraz körülmények között.
– Képes lesz utolérni a nemesítés a klímaváltozás tempóját?
– Ebben csak reménykedni lehet. A biológia és a hagyományos nemesítés eszköztára korlátozott, meghatározza a kereteket. Röviden megfogalmazva: ha nincs csapadék, azzal semmilyen genetikai háttér, semmilyen technológia nem tud mit kezdeni – persze az öntözést kivéve. A kevesebb csapadékot jobban hasznosító fajták előállítása viszont a növénynemesítők feladata és egyik kiemelkedő tevékenysége lesz a közeljövőben.
– Ez megerősíti az MTA korábbi előrevetítését arról, hogy a klímaváltozás felgyorsulásával már nem lesz elég a fajta-, hanem fajváltásra is szükség lehet. Például a búza egy bizonyos mértékű felmelegedés és szárazság után már az input – a műtrágya-kijuttatás vagy az öntözővíz volumenének – növelésével sem képes tolerálni a változásokat.
– Azt már most hallani, hogy a lucerna vagy a burgonya előbb-utóbb eltűnhet a hazai táblákról. Az 50–100 évre szóló előrejelzések, a 2–4 fokos átlaghőmérséklet-emelkedés – vagyis a pesszimista prognózisok megvalósulása – adott esetben kikényszerítheti egyes növényfajok leváltását. A kukorica terén van némi előnyünk, mert trópusi növény, de nyilván itt is igaz, hogy víz nélkül az sem terem. Ezért is fontos az öntözésfejlesztési program. Tudom, hogy pénzügyi, vízhozzáférési és sok más korlátja, szempontja van az öntözött területek növelésének, de fontos, hogy a lehető legnagyobb területen megoldott legyen az öntözés.
Génszerkesztés: ugrásszerű növekedés kell
– Sarkalatos kérdés a génszerkesztés, a precíziós nemesítés kérdése. Minden, amit eddig érintettünk, „belelóg” ebbe az érzékeny témakörbe is. A tudomány álláspontja szerint aligha képzelhető el a jövő a szelíd genetikai beavatkozások nélkül. Különösen, ha több élelmiszer-alapanyagot és azt kevesebb vegyszerrel kell majd előállítani „holnaptól”. Az ön véleménye mi erről?
– Az, hogy kár lenne elszalasztanunk egy ilyen lehetőséget. Izgatottan figyeljük, merre tart a hazai, európai szabályozás. Egyáltalán nem lefutott ügy ez.
– Az angolok egyik első lépése is a génszerkesztés újratárgyalása volt, miután kiestek az EU-ból.
– Megértem. A legfontosabb azt szem előtt tartani, hogy a génszerkesztés nem dolgozik idegen génekkel, nem transzgénikus. Például nem fordul elő olyan, hogy egy adott növény hőstressz elleni tűrőképességét egy másik fajból kinyert génnel oldjuk meg. A precíziós nemesítés, a génszerkesztés csak a saját génállomány olyan változásait – a genom olyan mutációit – hozza létre, amelyek nagy statisztikai valószínűséggel előbb-utóbb természetes úton is bekövetkezhetnének az adott növényben. Például a természetben is előfordul, hogy a növény a fogékonyságot kódoló génje kikapcsolásával védetté válik egy kórokozó támadásával szemben. Amikor az ember hoz létre ilyen változásokat – ezt neveztük eddig is nemesítésnek –, az csupán annyiban tér el a természetestől, hogy a célirányos szelekciós tevékenység következtében irányítottan történik. A hatékonyság tovább növelhető a génszerkesztéssel, mellyel precízen és egy vagy néhány kiválasztott gén bázissorrendjének minimális megváltoztatásával nagyon gyorsan érhetjük el a kedvező irányú változást.
– Számít rá, hogy az ilyen érvek meggyőzik majd a stratégia- és politikacsinálókat?
– Ha komolyan gondolják, hogy a holnap európai növénytermesztőinek csökkenteni kell a műtrágya- és vegyszerfelhasználást, a versenyképesség miatt a mezőgazdaságnak olcsóbban, ráadásul a népességnövekedés nyomása miatt nagyobb mennyiséget kell előállítania, akkor hiszek benne, hogy ez tényleg nem lefutott ügy. És nincs sok időnk. Ahogy mondtam, a klímaváltozás hatásai gyorsan begyűrűznek, a hagyományos nemesítés tempójával nehéz követni a környezeti feltételek átalakulását. Ugrásszerű növekedésre van szükség a megtermelt mennyiségben is, ehhez pedig új eszközök kellenek a nemesítésben.
Kell, hogy legyen annyi életösztön Európában
– Nem konkrétan nemesítésszakmai kérdés, hanem inkább morális vagy technológiai – Mesterházy professzor ugyanebben a lapban egy éve arról beszélt, hogy a hozamok növelése helyett/mellett hatékonysággal és takarékossággal is növelhetnénk az élelmiszer-alapanyagok mennyiségét. Ha kisebb veszteséggel vetnénk, aratnánk, raktároznák, szállítanánk, ha nem pocsékolnánk az élelmiszert a bolygón, akkor nem veszne el a potenciálisan megtermelhető élelmiszer-alapanyag fele-kétharmada…
– Igen, ezek valóban gyakran elhangzó érvek, és kétségkívül minden elemében van tennivalónk. Ugyanakkor, éppen Európában, a Zöld megállapodás Termőföldtől az asztalig stratégiai programja olyan megszorításokat sürget, amelyek viszont csökkenteni fogják a bevethető termésnövelő és növényvédelmi eszközeinket. És ez Európa, ahol legtöbbünknek könnyű dolga van, itt remélhetőleg még hosszú éveken keresztül képesek leszünk ellátni a lakosságot. Ugyanakkor gondolnunk kell a fejlődő országokra, az ő élelmezésükre. Sokrétű kihívással állunk szemben a klímaváltozás, a termőterület-csökkenés, az inputanyag-mérséklést célzó szabályozások miatt. Így a hatékonyságnövelés nem megkerülhető.
– Szóval, ön szerint várható, hogy ezek az érvek végül bejutnak az európai, hazai jogalkotók fejébe, és áttör a tudomány álláspontja a törvényhozásokon?
– Számítok rá, van esélye. Kell, hogy legyen annyi életösztön az Európai Unió döntéshozóiban is, hogy nem engedik meg a kontinens versenyképességének és az élelmiszer-ellátás biztonságának a kockáztatását. Ebben az ágazatban nyilván mindenki tudja, hogy a konkurenseink – az amerikai földrészen, Ázsiában vagy Ausztráliában például – már régen utat nyitottak a precíziós nemesítésnek. Ezért is van komoly – jó értelemben vett – lobbitevékenység ebben az irányban Európában is, hogy vegyék ki a GMO-rendelkezés alól a génszerkesztés kérdését.
–… és akkor már „csak” a laikus állampolgárok millióit kell majd meggyőzni arról, hogy a tudomány nem akar rosszat. Ez sem biztos, hogy könnyű lesz, látva például azt a lehangoló „vitát”, amit a hozzá nem értők folytattak a Covid kapcsán a közösségi médiában.
– A relatív jólét lehetővé teszi, hogy elvitatkozgassunk, de ha egy nap egyszerűen nem lesz elég étel, akkor szerintem mindenki számára azonnal elfogadóvá válik, és az európai fogyasztók is belátással közelítenek majd az új technikák használatához. Látni fogjuk, hogy ez a technológia nem kényszer-, hanem egy vonzó megoldás.
Vetőmagdrágulás és konkurenciaharc
– Lesz elég vetőmag a zöldítési és AKG-s vállalásokhoz? Nem is csak az említett időjárási viszontagságok miatt kérdem, hanem az 500 ezerről 1 millióra duzzadó területméret miatt.
– A Vetőmag Szövetség Terméktanácstól (VSZT) származó legutóbbi információm szerint lesz, és egyébként vannak tartalékok is. A kérdés inkább az, hogy a rendkívül hektikus és gyors ütemben emelkedő árak láttán a gazdáknak lesz-e kedvük ezzel foglalkozni. A malmi búza tonnája már most 140-150 ezer körül van, és a vetőmag nyilván ennél drágább árral fog megjelenni. A VSZT a hó végén próbál majd árat adni, de a gyors változások, a háború, az input- és energiaárak miatt ez is korainak bizonyulhat.
– Lehet akár 200 ezres vagy afeletti vetőmagár?
– Lehet. A malmi búzához képest 1,5-szeres szorzót szoktunk látni, ez máris 200 000 Ft feletti árat jelez. Kérdés tehát, hogy a gazdák hajlandóak-e ennyiért venni, illetve kérdés, hogy a vetőmag-előállító gazdaságok is látnak-e benne elég profitot ahhoz, hogy hosszú távon tovább folytassák ezt a tevékenységet. Ha nem, akkor nagyon könnyen előfordulhatnak ellátásiproblémák.
– Előfordulhat vetőmaghiány még búzából is…?
– Ezt azért nem hiszem. Nagyon sok az elszánt, elkötelezett vetőmag-előállító gazdaság, melyek küldetésüknek tekintik az ágazat fenntartását.
– De nyilván ők is számolnak, és egy ponton túl nem fognak veszteségért dolgozni.
– Igen, és éppen ezért a piacnak az árakban el kell ismernie ezt a munkát. Emiatt várhatóan nőni fog a vetőmag ára.
– Számít netán tömeges kilépésre a szektorból?
– Nem. Akik ráálltak erre a fajta termelésre, akik gépeket vásároltak, munkaerőt szerveznek, infrastruktúrát alakítottak ki az utóbbi évtizedekben, azok nem hiszem, hogy egykettőre elállnak ettől. De a helyzet tényleg nehéz. Hogy csak a munkaerő-utánpótlást vegyük: itt, Martonvásáron is szembesülünk azzal, hogy már a diákmunkásoknak is minimum 1300 forintos órabért kell fizetnünk, és még az is előfordulhat, hogy ennyi pénzért nem vállalják az aratással járó kemény fizikai munkát. A vetőmag-szaporítás pedig nagy emberimunka-igényű, nagy adminisztrációval, azaz nagyobb költséggel működő terület.
Lökést adna a hazai vetőmagoknak a jobb-több marketing
– Ha már itt tartunk, mennyire áll jól vagy rosszul anyagilag az ország egyik legnagyobbjaként a martonvásári nemesítés? Országszerte sok a panasz arra, hogy éppen az említett területekre a nemesítőházakban alig jut más forrás…
– Elsőként hadd pontosítsam a kérdést. Intézményünk, az Agrártudományi Kutatóközpont nem egy egyszerű nemesítőház. Nemzetközi szinten elismert alapkutatást folytatnak kollégáim a növényi kórokozók és kártevők, a talaj fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságainak, valamint a gabonafélék alapkutatása területén. Ez a komplex tevékenység teszi lehetővé számunkra, hogy a vetőmagpiacon egy hosszú innovációs lánc eredményeivel jelenhessünk meg. Több kutatóhelyről, valóban, magam is hallottam finanszírozási problémákról szóló híreket. Az ATK három forrásból finanszírozza a tevékenységét, így a helyzetünk kedvezőbb. Az állami támogatások részben fedezik az alapkutatásokat, illetve a működési és az adminisztratív költségeket. Az európai uniós és hazai pályázatokból származó bevételek fontos pillérét jelentik a kutatási tevékenységünknek, egyben nagy számuk azt is bizonyítja, hogy intézményünkben nemzetközi szinten is versenyképes kutatás folyik. Bevételeink harmadik forrása a licencdíjakból, a fémzárolt vetőmag árába épített jogdíjakból származik. Ilyenformán a gazdák, akik a jó minőségű, fémzárolt magyar vetőmagot vásárolnak, maguk is finanszírozzák a nemesítési munkát, hozzájárulnak a hazai körülményekhez kiválóan alkalmazkodó növényfajták és hibridek előállításához.
– Hogy áll a hazai vetőmag a külföldiekkel szemben?
– A búzát tekintve az utóbbi években vette át a külhoni termék a piac kicsivel több mint felét.
– Mi kellene ahhoz, hogy ez a trend megforduljon?
– Miután a hazai vetőmagkutatás szakmai alapjai és a vetőmagállomány genetikai alapjai jók, elsősorban a marketing-költségvetés növekedése adhatna lökést, kínálhatna esélyt a fordulatra. Több európai országban is megfigyelhető az a trend, hogy a gazdák a saját hazájukban előállított fajtákat részesítik előnyben a fajtaválasztás során. Hasonló hozzáállás a hazai növénynemesítők számára is nagy segítséget jelentene. A növénynemesítés stratégiailag kiemelt jelentőségű tevékenység. Hosszú távon a genetikai alapok fejlesztése biztonságos hátteret jelenhet a hazai agrárium versenyképességének megőrzéséhez, javításához.
Kohout Zoltán
