Hogy a gazdák jobb árakat kapjanak a terményükért, és ne az áruházláncok zsebében landoljon a nyereség, ahhoz jól szervezett, hatékony TÉSZ-ekre van szükség. A romló gazdasági környezet: a háború, az áremelkedések miatt ez most minden korábbinál sürgetőbb – hangzott el a 7. Zsendülés Kertészeti Konferencián. De azért a rossz híreket bátor javaslatok is árnyalták: van, aki szerint a mostani szeszélyes időkben ugyanúgy nagyot lehet aratni, mint a 90-es évek első felében…
Stílszerűen ásót és bukósisakot is hozott magával a 7. Zsendülés Kertészeti Konferencia egyik beszélgetésvezetője, Kelemen Péter, a FruitVeB Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet alelnöke, mb. ügyvezetője a március eleji szegedi rendezvényre. A szellemes szemléltetőeszköz aligha okozott meglepetést, miután a konferencia alaphangulatát döntően meghatározták az utóbbi hónapok fejleményei: a magas és emelkedő infláció, a dráguló költségek és bérek, az Ukrajna elleni orosz agresszió okozta piaci felfordulás. A Zsendülés ugyanakkor nemcsak a kertészeti ágazat felé fogalmazott meg érvényes tanulságokat, javaslatokat, hanem az egész hazai agrárium és élelmiszeripar felé.
Többet TÉSZ-szel, mint erőtlenül
Hogyan lesz a Szabolcsban még 150 forintos almából 600-800 forintos termék a fővárosi piacon és áruházakban? Hogyan tartható fenn, hogy miközben a gazdákat megalázó árral fizeti ki a felvásárló, közben a fogyasztók egekbe szökő árakat fizetnek? Elhangzott a „Hol a pénz?!” kérdése is, noha a válasz ismert: míg korábban 30-40 volt, addig ma már 70 százalékosra nőtt az áruházláncok árréstömege a hazai gazdaságoktól vásárolt termények értékesítésekor. Az évek óta egyre szorítóbb problémára egyöntetűen azt a választ adta a konferencia, hogy a gazdák és gazdaszervezetek összefogása javíthat az igazságtalan és méltánytalan mérlegen. Több előadó is megerősítette: a régmúlt miatti jogos idegenkedés és a közelmúlt botladozásai ellenére elkerülhetetlen a termelői szövetkezések megerősítése. Volt, aki egyenesen úgy fogalmazott: háborús helyzet van a gazdák és a kereskedelem egyes szereplői között. Ha pedig az előbbi nem akarja „kiröhögtetni magát”, akkor szoros és széles összefogással, együtt kell fellépni a tisztességtelen ár- és profitképzés okozta hátrányokkal szemben.
Az összefogás ugyanakkor nemcsak a kereskedelemben, hanem a beruházá3sok, beszerzések terén is előnyt jelenthet. Szükség van továbbá olyan átfogó, az egész hazai lakosság fogyasztási szokásait elemző felmérésekre, amik az egész szektor számára irányadóak a fajtaválasztás, a termékképzés szempontjából.
Több mint agrárium: népegészségügyi kérdés is
Ugyancsak egyetértés volt abban, hogy az utolsó utáni órában vagyunk a zöldség-gyümölcs ágazat megerősítésével. A korábbi sokszínűség hatalmas hanyatlást szenvedett el, számos híres hazai gyümölcs- és zöldségféle eltűnt a kertészetekből. Ma már a csemegekukoricán, a borsón, a tv-paprikán, paradicsomon és uborkán, illetve a másik szegmensben az almán és meggyen túl régi, neves terményeinkkel – még olyanokkal is, mint egyes hagymafélék vagy a dió, a dinnye – lemaradtunk a régiós versenyben. Különösen fájó az ágazat számára, hogy míg a húsok áfáját mérsékelte az állam, addig a népegészségügyi szempontból fontos zöldség-gyümölcsféléket ma is 27 százalékos adó terheli – ez példátlanul magas az EU-ban.
Szomorú következmény, hogy amikor a háztartások fogyasztási megtakarításban gondolkodnak, e termékkörről mondanak le először. Ez sem a lakosság általános egészségi állapotát, sem az ágazatban dolgozó gazdák érdekét nem szolgálja.
Lassuló beruházási tempó, romló körülmények
A Zsendülésen kiemelt hangsúllyal szerepelt a mezőgazdasági fejlesztések, gazdasági, beruházási kilátások kérdésköre. Ennél a témakörnél emelte fel az egyik szakmai kerekasztal-beszélgetés moderátora az említett bukósisakot – és nem is volt hiány kemény, keresetlen megszólalásokban. E mögött elsősorban az állt, hogy a mezőgazdasági profilúberuházások ritmusa lassul, a tavalyi 1,7 százalékos bővülés a nemzetgazdaság egészének átlagához (4,2) mérten is nagyon alacsony. Ez döntően a magas beruházásiár-index, újabban pedig már a kedvező fejlesztési hitelkonstrukciók fogyatkozása, az alapanyag- és energiaárak növekedése miatt van így. Nehezítik a versenyképesség, a prosperitás megőrzését az emelkedő bérek, a magas inputárak, a romló hitellehetőségek, a munkaerőhiány jelentette terhek is. A szakértők szerint idén és különösen jövőre a beruházások további ritkulása, lassulása várható. A pénzvilág előadói úgy látják, a rendkívül népszerű és hatékony NHP megszüntetése után nem várható hasonlóan kedvező konstrukció. Ha lesznek is fejlesztéstámogató hitelek, azokat döntően fenntarthatósági célokat szolgáló beruházásokra címkézik majd. Abban viszont mindenki egyetértett a rendezvényen, hogy a hitelek rövid távon ugyanúgy többe kerülnek majd.
Aki fejlesztene, ne halogassa!
Mindez azonban nemcsak az utóbbi években megszokott élénkülés lefékeződését jelenti, hanem lehetőségeket is. Egyrészt még mindig hozzáférhetőek pályázati és – a közeljövőben várhatóan dráguló konstrukciókhoz mérten még relatíve kedvező – hitellehetőségek. Jó hír az is, hogy az európai és állami támogatási alapok továbbra is „öntik a pénzt” az agrárfejlesztésbe. Az állami gazdaságpolitikát érintő néhány éles kritika mellett a Zsendülés Kertészeti Konferencián egyértelműen méltatták az állam elkötelezettségét e téren. A szaktárca képviselője sietett is megerősíteni: semmiféle finanszírozási akadozás nincs, a jelentős számú és összegű fejlesztési támogatásokra van pénz az államháztartásban.
Egyben azonban mindenki egyetértett: a beruházási döntésekkel egy napot sem érdemes várni. Különösen azoknál a gazdaságoknál kell bátornak, akár agresszívnek lenni, ahol a túlélést, a versenyképesség, a piaci pozíció erősítését célozza a korszerűsítő beruházás.
Nagy profit vagy nagy bukás: visszatérnek a 90-es évek?
A várható kedvező fejlemények között említették a zöldség-gyümölcs ágazat szakértői azt is, hogy a nehezülő gazdasági körülmények tovább rostálják a piacot. Azok a gazdaságok maradnak élet- és versenyképesek, ahol az eddigi nyereséget és fejlesztési támogatásokat valóban okszerű, átgondolt fejlesztésekbe forgatták. Ugyancsak visszatérő intés volt a Zsendülés előadóitól, hogy ismét nő a több évre szóló, tudatos tervezés szerepe.
Az egyik legizgalmasabb gazdaságtörténeti analógia mégis az volt, amely párhuzamba állította az állami irányítás alól felszabadult agráriumot, azaz a 90-esévek első felének jellemzőit a jelennel. A kezdődő magángazdálkodás idején, a rendszerváltás után mind ipari és szolgáltatási, mind mezőgazdasági vállalkozói téren nagyokat lehetett nyerni – de bukni is – egy-egy bátor beruházással, merész elgondolással, jól vagy rosszul ütemezett hitelfelvétellel.
Kohout Zoltán
