OTP: hetven éve a piacon

Írta: MezőHír-2022/02. lapszám cikke - 2022 február 07.

Az ügyfeleknek elsősorban nem pénzre, hanem pénzügyi partnerre van szükségük.

Hogyan látja az agrárium idei évét a legnagyobb magyar bank szakembereként? Tényleg a Marson kell-e lakóhelyet keresnünk? Mit tapasztal a gazdaságátadás sokszor nehéz helyzeteiben? Kérdéseinkre Szabó István, az OTP Agrárágazati Igazgatóság ügyvezető igazgatója válaszolt.

Szabó István
Szabó István, az OTP Agrárágazati Igazgatóság ügyvezető igazgatója

– Milyen kapcsolata volt a mezőgazdasággal gyermekkorában?

– A 80-as évek elején, amikor 10-12 éves voltam, édesapám gyermekkori álma valóra vált, és egy kb. 800 négyszögöles szőlőt tudott vásárolni. Az ebben való munka azonban sokszor az én szabadidőmet is felemésztette, így akkoriban nem feltétlenül szerettem mindig, de ma visszagondolva egyrészt ez a tapasztalat adott munka iránti alázatot, másrészt pedig másként tekintek azokra, akik ebben az ágazatban dolgoznak. Tanulmányaim során is közel maradtam a mezőgazdasághoz, hisz Gyöngyösön végeztem agrár-felsőoktatásban, de diploma után elszólított a bankvilág – legelőször a Postabank.

Frissen végzett egyetemistaként a rendszerváltás elején olyan sok munkalehetőség nem volt, és mivel a bankvilág mindig érdekelt, megpályáztam az adódó posztot – óriási szerencsémre fel is vettek. Az elején lakossági hitelekkel, devizaszámlákkal foglalkoztam, pár év múlva már megkaptam egy fiók vezetésének a feladatait is. Nem voltunk sokan, de huszonévesen egy országosan is elismert csapat tartozott a szárnyaim alá, ez nagyon nagy siker volt.

– Hogyan került az agrárfinanszírozásba?

– 2004-ben, amikor az EU-csatlakozás megtörtént, akkor kezdtem el dolgozni – még az Unicredit színeiben – egy területalapú támogatásokhoz kapcsolódó termék bevezetésén. Ezt a feladatot azért kaptam meg, mert a bankban én voltam az egyetlen, akinek agrárvégzettsége volt. Jó volt megélnem, hogy adódtak olyan feladatok, amikhez én sokkal jobban értettem, mint a kollégák. Ugyanitt foglalkoztunk a termőföld-finanszírozással is, az akkor kiírt pályázatokat kizárólag jelzálogbankok finanszírozhatták, ez egy komoly kitörési lehetőség volt a banknak is. Ezt követően mezőgazdasági cégek finanszírozásával foglalkoztam, majd tizenegy évvel ezelőtt az OTP csapatába igazoltam át, az Agrárágazati Igazgatóságra, ügyfélkapcsolati vezetőnek. Agrárügyfelek kiszolgálására, termékfejlesztésre, finanszírozásra koncentráltunk. Az elmúlt évtizedben letettünk annyit az asztalra, hogy elmondhatjuk, nem csupán egy bank vagyunk ezen a területen, hanem kiemelkedünk a mezőnyből.

Pályázatok, finanszírozás, partnerség

– Milyen most az OTP megítélése, szerepe a mezőgazdaságban?

– A piaci részesedésünk alapján minimum a top3-ban vagyunk az agráriumban, és ez komoly eredmény. Emellett nemcsak a magyarországi piac tartozik hozzánk, hanem a leánybankoké is, amelyek majdnem ugyanakkora hitelállományt kezelnek összesen, mint a hazai. Fontos, hogy hetven éve a piacon vagyunk – ez a fajta stabilitás hazai és nemzetközi szinten is olyan állandóság, erő, amely komoly versenyelőnynek számít. Az OTP Csoport nemcsak pénzügyi hátteret tud egy-egy vállalkozásnak biztosítani, hanem egyéb partneri lehetőségeket is. Elég például a pályázatokkal foglalkozó OTP Hungaro Project Kft.-t említeni, amelyik hazánk egyik legjobb agrárpályázat-író társasága vagy a Merkantil Bankot, amely mind hitel-, mind lízingoldalról nézve mezőgazdasági gépek tekintetében a piac meghatározó résztvevője. Partnerünk, a Groupama biztosító szintén erős szereplője a mezőgazdasági piacnak. Ezzel a „hátországgal” a nemzetközi színtéren is tudjuk segíteni partnereinket. Ez talán a legnagyobb verseny előnyünk.

– Ön nagyon fiatalon került be a bankvilágba. Most hogyan látja, mennyire vannak fiatal, a mezőgazdaságot értő szakembereik?

– Ha őszinte akarok lenni, akkor az egyik szemem sír, a másik nevet. Az Agrárágazati Igazgatóság kollégáinak nagyobb része nem agrárvégzettségű, de nagyon komoly agráros tapasztalattal rendelkezik. A következő időszakban az egy komoly kihívás lesz, hogy a nagy tapasztalattal rendelkező idősebb kollégákat hogyan tudjuk majd pótolni. Igyekszünk olyan agrárszakmai munkatapasztalattal rendelkező szakemberekkel kiegészíteni a csapatot, akik ebben segítségünkre lehetnek. Egyébként több agráregyetemmel is kapcsolatban állunk, gyakornokokat is folyamatosan foglalkoztatunk, ez sokat segíthet a megfelelő kollégák megtalálásában.

növénytermesztés
A szántóföldi növénytermesztők az elmúlt években jelentős megtakarítást érhettek el

Horrorisztikusenergiaár-növekedés

– Véleménye szerint mi jelenti majd idén a mezőgazdasági szereplők számára a legkomolyabb kihívást?

– Bontsuk a kérdést több részre, hisz más probléma foglalkoztatja a szántóföldi növénytermesztőket, más az állattenyésztőket, a kereskedőket és az élelmiszeripari szereplőket. Azért 2022 valószínűleg nem az agrárium éve lesz. Az egész ágazat küzd a pandémia hatásaival, az állattenyésztők emellett akár a madárinfluenzával, akár az ASP-vel, a horrorisztikus energiaár-emelkedéssel, az ellátási lánc beszakadásával. Azért az, hogy a Kínából való árubeszállítás költsége egy év alatt tízszeresére emelkedik, vagy egy gépre akár egy évet is várni kell, nem tartozik az eddig megszokott eseményekhez. A nagyon magas terményárak mellett az inputárak is elképesztő magasságba kerültek, így, ha valaki eddig hat tonna kukorica bevételével már elérte az önköltséget, az jó esetben most lehet, hogy ugyanezt nyolc tonnánál mondhatja el magáról. És persze mindezek mellett az örök kérdőjel, az időjárás is nagyon beleszól a gazdálkodás sikerességébe.

A szántóföldi növénytermesztők az elmúlt években jelentős megtakarítást érhettek el, őket azt hiszem, nem kell félteni, de az állattenyésztők, akár sertéstartók, baromfitartók vagy tejelőszarvasmarha-tartók már sokkal nehezebb helyzetben vannak. Tartok tőle, hogy sok kisebb gazdaság fogja feladni az idén.

– Az élelmiszeripar kilátásait hogyan látja?

– A kereskedők és beszállítóik valamilyen mértékű veszteséget el kell, hogy könyveljenek az új szabályozás miatt. Rövid távon ennek hatása keveseknél érzékelhető igazán, de egy hosszabb időszakot érintő árszabályozás esetén minden bizonnyal más termékek árazásával tudják kompenzálni a kiesést.

állattenyésztés
Az állattenyésztők – akár sertéstartók, baromfitartók vagy tejelőszarvasmarha-tartók – nehéz helyzetben vannak

– A klímaváltozásra és a néha meglehetősen éles EU-s szabályváltozásokra mennyire készültek fel a magyar gazdák?

– Az időjárás változása nagyon szembetűnő. Mindenszentekkor gyerekként minden évben majd lefagyott a kezem a temetői látogatásokkor – most szilveszterkor plusz 14 fok van. És csak 30 év telt el – ez nem normális.

Szerintem nekünk, most élő embereknek komoly felelősségünk van abban, hogy a bolygót unokáink számára is élhetőként adjuk át. Lehet, hogy kevesebbet kell autóznunk, repülnünk, lehet, hogy nem banánt és narancsot kell fogyasztanunk, mert óriási ökológiai lábnyoma van annak is. Ezzel ma komolyan foglalkoznunk kell, és nemcsak termelői szinten, hanem minden egyes embernek a maga területén. Ha mindenki hozzáteszi ehhez a saját részét, és megfelelő szabályzók születnek erről, akkor ezt meg kell oldanunk. Az ember úgy általában azonban nagyon önző, és félek attól, hogy nem fogja megfelelő mederbe terelni ezeket a folyamatokat. Ez persze nem csak Európában van így. Jó vicc, hogy van olyan milliárdos, aki komolyan foglalkozik azzal, hogy hogyan tudnánk a Marson élni. Már elnézést, nem akarunk esetleg azon dolgozni, hogy a Földön hogyan lehet?

Kell a jó kommunikációs készség

– A Kukorica Kör Egyesületbe az OTP alapítóként is beszállt. Miért tartották ezt fontosnak?

– Az egyesület még nem alakult meg hivatalosan, de idén február-márciusban valószínűleg elindul teljes gőzzel a munka. Ha részt tudunk venni egy olyan kezdeményezésben, ami a szakma előrehaladásában segítség lehet, akkor úgy gondolom ott kell lennünk. A kukorica ilyen szempontból pont egy nagyon hálás növény: nagy vetésterületű, az ipar számára is felhasználható termék. Az elmúlt évtizedekben óriási fejlesztések mentek végbe ebben az iparágban technológiai szinten, és ehhez képest a termésátlagok nem nőttek hazánkban annyit, mint amennyit vártunk volna. A biológiai oldalon még vannak kihasználatlan tartalékok. A csökkenő, hektikus eloszlású, kevésbé egyenletes csapadékviszonyok között hogyan tudjuk a talaj vízmegtartó képességét növelni, hol tudunk az önköltségeken csökkenteni? Ezekkel foglalkoznia kell a szakmának, ezért tartjuk fontosnak azt, hogy a szakmai ismeretek bővítésében is a gazdák segítségére legyünk.

– Az agráriumban a generációváltást nagyon sokan sokféleképpen ítélik meg. Ön hogyan látja ezt a folyamatot?

– A generációváltás már a teljes magyar gazdaságban elkezdődött, nem csak a mezőgazdaságban. A rendszerváltáskor döntéshozói pozícióba került emberek nagy része már jó hetvenes korosztály. Aki be tudja vonzani a vállalkozásába a családból a fiatalokat, az nagyon szerencsés. De a munkatársak közül is lehetséges kiemelni, kinevelni a következő generációt, mert nem kell elkövetni azt a hibát, hogy a család és a szervezet feltétlenül egy és ugyanaz legyen. Érzelemmentesen kell dönteni. Egy dolog a tulajdonlás, és más az, hogy a család által kijelölt ügyvezető hogyan tudja profi módon működtetni a gazdaságot. Nagy baj, hogy sok helyen hiányzik a második és a harmadik vonal is a cégekből.

Az első generáció gyermekei igyekeztek az agráriumtól messze kerülni: közgáz, külföld stb. Ha a menedzsmentet jól megfizetik, érdekeltek lesznek a hatékony működésben, akkor a tulajdonosnak lehet nyugodt élete. Láttam érdekes sorsokat ezen a téren: volt, aki kitagadta a gyermekét, mert nem úgy akarta vinni a gazdaságot, mint ő. Pedig a gyermek képzett, több nyelven beszélő szakember volt. De van olyan is, ahol az apa visszavonul, az igazgatósági elnöki posztot megtartja, heti fél napot együtt dolgoznak. A fiatalok maximum kapnak egy jelzést, ha nem tűnik jónak egy-egy döntésük, de a felelősség az övék. Ahhoz, hogy így jól működjön egy átadási folyamat, jó kommunikáció és intelligencia kell mindkét oldalon.

– Jó ideje dolgozik ezen a pályán. Mi inspirálja a mindennapi munkában?

– Az OTP Agrárágazati Igazgatóságon mindenkinek megvan a szerepe, és én koordinálom a kollégák munkáját. Hiszek abban, hogy az ügyfeleknek elsősorban nem pénzre, hanem partnerre van szükségük. Olyanra, aki őszintén elmondja, hogy mikor mire van lehetőség, és ezt akkor is megteszi, ha bizonyos kockázatok miatt nem tudjuk az ügyfél kérését teljesíteni. Több évtizedes együttműködéseink vannak, törekszünk is arra, hogy ezeket óvjuk. Olyan ez, mint a házasság: akkor jó, ha win-win kapcsolat van a partnerek között. Amikor ilyen partnerségben tudunk dolgozni, azt nagyon szeretem, élvezem!