A káros talajtömörödés utóhatásaival a hazai gazdálkodók többsége még nem foglalkozik olyan szinten, ahogy azt maga a probléma súlya megkövetelné. Mivel ez a jelenség alapvetően egy jó darabig rejtve marad, és csak egyéb tünetekből következtethetünk a meglétére, így a gazdák sokáig homokba dugják a fejüket, miközben ezzel hosszú távon sokkal nagyobb kárt okoznak.
A hozamon és a pénztárcán érezzük meg a hosszú távú hatást
A traktorok és betakarítógépek okozta talajtömörödés olyan káros a termőterület talajszerkezetére, hogy az még 60 cm mélységben is erősen érezhető. Ebben a mélységben már a tömörödött réteget felszakító különféle művelési eljárásokkal sem segíthetünk a kialakult helyzeten. Már a gépek kerekei által kifejtett 27 kPa talajnyomás is kedvezőtlen talajtömörödést okoz, amely 10 év alatt olyan káros tud lenni, hogy az időszak utolsó évében a terület termőképessége akár 20%-kal is visszaeshet.
A tömörödés kialakulása és megjelenése
A hagyományos gumiabronccsal szerelt kerekes traktorok hajtott kerekei körülbelül 15%-os kerékcsúszással dolgoznak. Ilyen mértékű szlipnél a gumiköpeny kapaszkodóbordái már megemelik a talajrészeket, amelyek visszaesve egyenletesen terülnek el. Az így kialakuló laza rész alatti réteget a csúszó kerékabroncsok kapaszkodóbordái megroppantják, majd elkenik, tagolják a repedéseket. A mélyebb rétegekben a feltámasztás miatt a talajrészek egymáshoz tömődnek, így a magasnyomású gumiabroncs a kis felfekvőfelületével és a traktor tömegével párosulva már kedvezőtlen mértékű tömörödést okoz. A felső talajréteg káros tömörödésének látható jele a mély keréknyomokban esőzés után megmaradó esővíz, amely nem tud a talajba beszivárogni. Az alsó talajréteg káros tömörödöttségének mértékét nehezebb megállapítani, ez csak talajszonda alkalmazásával vagy talajszelvény-feltárással lehetséges. A káros tömörödöttség megakadályozza a növények ideális gyökeresedését, a kapilláris vízmozgás sem valósul meg optimálisan, a talajnedvesség mozgása lelassul, ami kedvez a belvíz kialakulásának is. A káros tömörödés következményeként kialakuló talajkárosodást csak intenzív mélyműveléssel, jelentős ráfordítással lehet helyrehozni.
A betakarítás az egyik rejtett rizikófaktor
Sok esetben a betakarítás közben okozhatjuk a legnagyobb taposási kárt a talaj számára. Számtalan olyan betakarítási művelet van, amelyet nagyon nedves, felázott talajkörülmények között kell végezni. Gyakran ilyen például a csemegekukorica vagy a zöldborsó betakarítása is, de ez a helyzet silózáskor vagy az őszi szemes kukorica kombájnos betakarítása esetén is többször előfordul. Biztos mindenki találkozott olyan esettel, ahol a felázott, szinte járhatatlan talajon tengelyig süllyedve küzdenek a traktorok, illetve önjáró betakarítógépek a sárral, hogy nagy erőfeszítések és költségek árán takarítsák be a termést. Minél nedvesebb a talaj, annál alacsonyabb annak hordozóképessége, és annál gyorsabban, illetve súlyosabban szenvedhet káros tömörödést, mivel a sérülékenysége a nedvességfelvétellel arányosan növekszik. Sajnos a gazdák ennek súlyosságát ritkán, jobbára csak a következmény megtapasztalása után ismerik fel. Az ilyen körülmények között végzett betakarítással legtöbbször nagyobb kárt és jelentősebb hozamkiesést okoznak a következő évben, mint amennyit a kedvezőbb körülményekre való várakozással kellene elkönyvelniük.
Nem mindegy, milyen széles kerékkel járunk a barázdában
Napjainkban a nehézuniverzális traktorok kerékmérete, gumiabroncs-szélessége – főleg a hátsó keréknél – már szinte általánosan 650–700 mm.
Egy ilyen szélességű abroncs barázdában járva, szántásnál, egy 4 fejes, 225 cm teljes fogásszélességű eke munkájából közel 10%-ot tapos vissza, míg egy 500 mm széles hátsó kerékabronccsal szerelt erőgépnél ez az érték alig 3%. Amennyiben lehetőségünk van rá, akkor a barázdában járva szántásnál traktorunkat az egy ekefej fogásszélességét a lehető legkisebb mértékben meghaladó abroncsszélességű kerekekkel szereljük fel, vagy olyan erőgéppel szántsunk, ami ilyen kerékmérettel rendelkezik!
Gumihevederrel egyre több gép elérhető
Az egyik legnagyobb beruházást igénylő, ezzel szemben a leghatékonyabb megelőzése a káros talajtömörödésnek a gumihevederes járószerkezetű betakarítógépek, traktorok, permetezők, műtrágyaszórók, hígtrágya-kijuttatók, szervestrágyaszórók, átrakókocsik alkalmazása. A gumihevederes járószerkezetű rendszerek több mint három évtizede vannak jelen a mezőgazdaságban, és az utóbbi 10-15 évben rohamosan megugrott elterjedésük, ami egyértelműen igazolja alkalmazásuk talajkímélő előnyeit. A hevederes rendszerek egyszerű elvre épülnek: a cél, hogy a gumi a tolóerő és a flotálás biztosítása érdekében a lehető legnagyobb felületen érintkezzen a talajjal.
A gumihevederes rendszerű járószerkezettel szerelt traktorok, munkagépek alkalmazásával, a heveder nagy felfekvőfelületének és a rajta jól megoszló talajnyomásnak köszönhetően, jelentősen minimalizálhatjuk a talajtömörödést. A hagyományos gumiabronccsal szerelt kerekes traktorok körülbelül 15%-os kerékcsúszással dolgoznak, ami a fentebb leírt módon jelentősen tömöríti a talajt, míg a gumihevederes járószerkezettel rendelkező erőgépek 3–5% kerékcsúszásnál adják le legoptimálisabban vonóerejüket. Bár a beruházási költségük jelentős, de beszerzésük és alkalmazásuk hosszabb távon szinte biztosan megtérül. A másik nagy előnye a hevederes rendszereknek, hogy utólag felszerelhető modulként is kaphatóak, így bármikor átállhatunk alkalmazásukra.
Bizonyos helyzetekben segíthet az ikerkerék
Az egyik legrégebbi, egyszerű módja az erőgép talajra rótt nyomásának a csökkentésére az ikerkerék alkalmazása. Az ikerkerekek alkalmazásával a traktor + munkagép súlyának nagyobb felületen eloszló terhével csökken a talajra eső káros nyomás. Az előzőleg megművelt területen a magágykészítési, tápanyag-visszapótlási és vetési munkamenetek során az erőgép felszerelése ikerkerékkel szinte elengedhetetlen annak érdekében, hogy a megművelt talajon csökkentsük a keréknyomok okozta váltakozó intenzitású talajtömörödöttség kialakulását.
A sorközművelés során, illetve a már fejlődésben lévő kapás állományban a keskeny profilú kerekek alkalmazásánál, az alacsony felfekvési felület miatt szintén fontos a kerekek ikresítése. Fel-, illetve leszerelésük nem minden esetben egyszerű, bár egyre több gyorskapcsozható változat áll már a gazdák rendelkezésére. Az ikerkerekezésnek egyik nagy hátránya a megengedettnél nagyobb szélesség, amely közúton fokozott baleseti kockázatot hordoz magában.
Gumiabroncsnyomás-szabályozás
A kerekek okozta talajtömörödés csökkentésének egyik egyszerű és kis ráfordítással járó módja az abroncsnyomás csökkentése. A mai modern radiál abroncsoknál a terhet szinte teljes mértékben az abroncsba fújt levegő viszi át a gépről a talajra. Minél magasabb az abroncsnyomás, a gumiköpeny annál kisebb felületen érintkezik a talajjal, mivel a nagy nyomás hatására az abroncs profilja kifeszül.
A nyomás csökkentésével az abroncs ellaposodik, felfekvőfelülete szétterül, a kerékterhelés nagyobb felületen támaszkodik a talajra, így a kerék után visszamaradó nyomok mélysége közel 50%-kal is csökkenhet. Örvendetes, hogy egyre több erőgépgyártó felismerte ennek jelentőségét, és napjainkban már jó néhány nehézuniverzális erőgépszéria elérhető gyárilag beépített abroncsnyomás-szabályozó rendszerrel. Nagyon korszerű, megfizethető, utólag felszerelhető gumiabroncsnyomás-szabályozó rendszerek is rendelkezésre állnak, az egyszerű, álló helyzetben manuálisan állíthatóktól a menet közben szabályozható változatokig. Napjainkban már olyan mezőgazdasági gumiabroncs is elérhető, amellyel a szántóföldön és közúton egyaránt alacsony nyomással közlekedhetünk. Az új fejlesztésű abroncsnak már 1,6 bar nyomáson is 24 tonna a terhelhetősége egy tengelyen.
Farkas Imre
