Szerkezetátalakítás és lemorzsolódás az almaágazatban

Írta: MezőHír-2022/1. lapszám cikke - 2022 január 07.

A járvány nyomában járó világválság és a megfeszített beruházási tempó nagyon gyors üzemkoncentrációhoz vezetne az almatermesztők körében is. A folyamatot alaposan lassítja a jövedelempótló támogatások minden korábbinál magasabb szintje. Ugyanakkor a gazdaság átadására is kedvező lehetőséget teremtene a kormányzat. Ilyennek látja az esélyeit az ágazat.

Idén május végén nyílt az az ültetvénytelepítési pályázat, melynek eredményeként 885 hektáron valósulhat meg az almaültetvények szerkezetváltása, korszerűsítése – tudtuk meg októberben. Az alma hazai termőterülete ettől még csökken, azonban a termés összmennyiségén ez nem látszik. Az ugyanis sokkal inkább az időjárástól, mint a hektárok számától függ. Az időjárástól is csak azért, mert nagyon alacsony az intenzív ültetvények aránya. De mi lesz akkor, ha ez megugrik? Mekkora a mozgásterük a profi termelőknek a hazai piacon és a határokon túl?

 

Az ipari alma irányít

Hazánk almatermése egy átlagos évben 500–600 ezer tonna körüli, az olyan fagyos évjáratokban, mint az utóbbiak voltak, csak 300–400 ezer tonna terem. Az étkezési és ipari alma aránya nagyjából tartja a meglehetősen előnytelen 1/3-2/3-os eloszlást. Az intenzívebben termelt étkezési alma kínálata kevésbé ingadozik, mint az extenzívebb ültetvények termésmennyisége, amelyeket sem jégháló, sem öntözőrendszer nem véd az időjárástól, így nagy eséllyel ipari almát szolgáltatnak. A normális az lenne, ha a termés 20–30 százaléka kerülne csak ipari feldolgozásra. De kérdés, tudnánk azzal kezdeni valamit, ha az étkezési alma kínálata megduplázódna az országban?

 

alma válogatása csomagolása
Szinte egész évben tudni kell szállítani

 

Eddig az almasűrítmény gyártására specializálódtunk. Ez hazánk harmadik vezető feldolgozott exportterméke a csemegekukorica és zöldborsó mögött, és a világon a 10. legnagyobb almasűrítmény-termelőnek számítunk, köszönhetően az Austria Juice, a Rauch és a Döhler helyi gyárainak. Ez az oka annak is, hogy hazánkban egy-egy rossz évjáratban is elegendő az étkezési alma mennyisége, az ipari almából viszont olykor 50–60 ezer tonnás behozatalra is szükség van. Ezzel magyarázható az is, hogy az ipari alma ára mozgatja az étkezésiét, hiszen „hiányérzetet” csak ez tud kiváltani a magyar piacon.

 

Ötször ennyivel is boldogulnánk

Az átlagos magyar almatermésből 170–200 ezer tonna kerülhet frissen az asztalokra, miközben a magyar fogyasztó csak 150 ezer tonnát igényel. Mit csinálnánk, ha nem 20 ezer, hanem 70 ezer tonna étkezési almát kellene elhelyezni a külpiacokon? „Utoljára 2018-ban volt túltermelésünk, idén például csak 120 ezer tonnányi étkezési almánk lesz” – mondja Apáti Ferenc, a FruitVeb elnöke. „Az évek többségében nincs komoly feleslegünk, de ha a telepítések kapcsán fordulna a kocka, az sem lenne baj. A lényeg, hogy a minőséget folyamatosan tudjuk hozni, mert csak erre lehet stabil piacot építeni. Intenzív ültetvényekkel ez biztosítható. Az EU-ban 8 millió tonna étkezési alma fogy el. A skandináv államokat mostanra „belakták” a lengyelek, de Izrael és általában a Közel-Kelet még nagy piacnak számít. A túltermeléstől nem kell félnünk, akár 100 ezer tonnát is el tudnánk helyezni csak az EU-ban, de távolabb is tapogatózhatunk.”

Úgy tűnik, a termelők is hisznek ebben, mert a szerkezetváltás gyors ütemben zajlik. A FruitVeb 2019-es adatai szerint a 25 ezer hektáros ültetvényfelületből 6 ezer hektárt foglaltak el a 20–25 évesnél idősebb fák. A kifejezetten intenzív vagy félintenzív ültetvények csupán 5 ezer hektárt tettek ki. Most ezek száma nőhet a telepítési támogatás kapcsán. A pályázati kedvet látva Nagy István agrárminiszter már be is harangozta, hogy 2022 februárjában újra beadhatók lesznek a támogatási kérelmek.

„A korszerűsítési, beruházási pályázatoknak látom értelmét. Az átalányjellegű, jövedelempótló támogatásoknak nem. Ezek csak a támogatás nélkül ráfizetéses termelési rendszereket konzerválják. Persze mi is megpályázzuk ezeket, benne vagyunk az Agrár-környezetgazdálkodási Programban (AKG), de csak azért, hogy ne kerüljünk versenyhátrányba. A mi vevőinknek nem az a fontos, hogy hány madárodút helyeztünk ki, hanem az, hogy tartjuk-e a magyar előírásoknál háromszor szigorúbb értékeket a végtermék minőségében. Ez a normális, és ez a garancia arra, hogy egy kereskedelmi láncban sokkal biztonságosabb termékek kaphatók, mint az őstermelői piacon” – mutat rá a lényegre egy elismert piaci szereplő, a derecskei Bold Agro Kft. vezetője, Szabó Viktor. Szerinte a januárban induló, hároméves AKG csak elnyújtja az öreg ültetvények felszámolásának és az üzemkoncentrációnak az idejét, holott ezeket a járvánnyal járó válság és a beruházási pályázatok egyébként felgyorsították volna.

 

Szabó Viktor, Bold Agro Kft.
Szabó Viktor, Bold Agro Kft.

 

Beruházási boom

A derecskei cég 80 hektáron termel intenzív almát. Az elmúlt 5 évben 32 hektárt cseréltek le, és további 14 hektárt akarnak a következő években megújítani, amire pályázatot adtak be. Fő fajtáik a golden, a braeburn, a gála, az idared, és utolsó éveit tapossa a topaz, a pinova, a jonagold. A fajtaváltást a fogyasztói ízlés, az elnyújtott szedési idény és hosszú eltarthatóság szempontjai szerint végzik. A szedési munka augusztus elsejétől novemberig tart, ilyenkor a Bold Agrónak a kertészetben dolgozó 50 állandó munkása mellé újabb 100-at kell verbuválnia. „2014 óta tudatosan készülünk a munkaerőgondokra. Jó munkahelyi kultúrát alakítottunk ki, képezzük az embereket, versenyképes fizetést kínálunk a debreceni gépipari beruházásokkal szemben is, de így is ötévente lecserélődik a teljes idénymunkásgárda” – mondja az ügyvezető. A kertészeti ágazat irányítója, Kövér László hozzáfűzi: szerencsés, hogy a térségben nagy hagyománya van az ipari növények és a hibridkukorica termelésének. Ezek eltérő időben egyszerre sok embert igényelnek, így a brigádok munkarendjébe már beépült, hogy a címerezés után az almaszüret a következő feladat. Persze a metszést nem bíznák külsősökre. Ott jártunkkor, december elején már javában csattogtak a mechanikus és pneumatikus ollók, amik csak március végére hallgatnak el. Az üzem rendelkezik síkfalmetszővel is, de azt csak kis területen használják.

Szabó Viktor úgy gondolja, a Bold Agrónak megvan minden adottsága ahhoz, hogy sikeres legyen. A legutóbbi korszerűsítési pályázaton kibővült a hűtőház, így már 3 600 tonnát képes befogadni. Egy-egy hűtőkamrában 450 konténernyi alma fér el, ezek fajtánként beállított hőmérsékleten, oxigén- és szén-dioxid-szinten, „mélyaltatásban” várják az értékesítés pillanatát, ami talán csak 10 hónap múlva jön el. Jövő év nyaráig tervezik beszerelni azt a vizes rendszerű válogatógépet, ami a mostani, 20 éves gépet váltaná fel. A csomagolást, sőt a dobozhajtogatást is maguk végzik, és igen bosszantó, hogy a papír fél év alatt 50 százalékkal drágult. Nyáron telepítették a 12 méteres magasságban dolgozó két légkeverőt, amik több fokkal is megemelik a talaj felszíne felett a levegő hőmérsékletét, így egyenként 6 hektárt védenek a kisugárzó fagy ellen. Három darab kút 120 méteres mélységből hozza fel a vizet, amit csepegtetve juttatnak ki.

A koronák felett jégháló véd nemcsak a jégesőtől, de a napégéstől és részben a rovarkártevőktől, illetve a fagyhatástól is. Az ültetvény szerencsés helyzetben van a tápanyag-utánpótlást illetően: a Bold Agro Kft. sertéstelepe minden négyzetméterére juttat elég makrotápanyagot, csak a mezo- és mikroelemek egyensúlyára kell a piaci készítményekkel ügyelni. A kiegyensúlyozott bórellátás éppúgy fontos a fagyvédelem szempontjából, mint a talaj tél előtti vízzel feltöltése (hőkapacitás) vagy a füves sorköz rövidre nyírása. Apropó, fűnyírás: Kövér László már alig várja, hogy mikor bízhatja ezt a feladatot egy éjjel is dolgozni tudó, önvezető traktorra.

 

madáretető
A jövedelempótló támogatások nem segítik a korszerűsítést

 

Piac, verseny, alma

Csupán két területen van veszélyben a cég versenyképessége: Európán belül a lengyel munkaerő árával nem tud versenyezni – és a minimálbér-emelés csak ront ezen –, az EU-n kívüli almával szemben pedig az uniós termelési előírások fokozzák tovább a versenyhátrányt. Nemcsak Szabó Viktor tartja etikátlannak az európai termelés korlátozását. Egy bodrogközi termelő 40 hektárnyi almáskerttel szintén az egyenlőtlen versenyhelyzetet emeli ki. Szerinte nagyon megkéstünk a korszerűsítési beruházásokkal, most már egy telített piacon kell a helyért verekednünk. Nagy hiba volt az is, hogy a postharvest munkák (válogatás, csomagolás, tárolás) támogatását évtizedeken át hanyagoltuk. Úgy véli, hogy a magyar szövetkezeti rendszer sem közelíti a nyugati modellt. A magyar TÉSZ jellemzően egy nagy termelő köré épül, aki gyakran visszaél az egyenlőtlen erőviszonyokkal. Pedig a szövetkezésben lenne a kiút…

Hozzáteszi: a termelőkben is van hiba, belemennek minden „összekacsintós” játékba a léfeldolgozókkal, miközben a kötelező előszerződés semmiféle garanciát nem nyújt nekik arra, hogy a „papír” végül piaci árat eredményez-e. „Idén kilónként 16 forintért volt meghirdetve az ipari alma felvásárlása, ez a végén 27 forintra módosult. Én 30 forinton alul ki nem megyek a kertbe! Miért nem lehet egy olyasfajta árprognózist adni, mint ami a tejtermékpályán irányárként működik?” Ő is azon a véleményen van, hogy az AKG- és ÖKO-pályázatok csak elodázzák a korszerűtlenségből fakadó problémákat. „Az üzem lényegében egy helyben áll a pályázat fenntartási ideje alatt, és ennek lejártával még az öko státuszt sem őrzi meg.”

A bodrogközi termelő alapvetően körtetermelésből él, abból négyszer annyi hektárja van, mint almából. A jövőben helyspecifikus trágyázást szeretne megvalósítani, és egy drónt is megpályázott a digitális átállást segítő pályázaton. Nagyon szeretne azzal célzottan permetezni. „Én már a hatodik X felé közelítek, de egy fiatal kollégát kiképeztetnék drónpilótának. Van ugyan négy gyermekem, de őket nem tudom jobban bevonni. Egyikük a cégnél adminisztrál, egy másik kertészmérnök lett, de egy kislány miatt, sajnos, ott maradt Debrecenben. Nem is tudom visszacsábítani. Azt mondja: a munka szakmai része gyönyörű, de az emberekkel való hadakozás szörnyű benne.”

 

alma fagyvédelem
Háttérben a fagyvédelmi szélgép

 

Egy másik, nyírségi termelő arra panaszkodik, hogy a beruházási pályázatok adminisztrációs terhe meglehetősen nagy. Két éve hiánypótoltatják őket egy korábbi telepítési pályázat kapcsán. „A 2016-os pályázatunkkal már 3 hektárt felújítottunk a negyvenből, most saját forrásból telepítünk újra másfél hektárt. A kertészeti gépbeszerzésben és a digitális átállási pályázatban sem vettünk részt. A leginkább attól félek, hogy 4 év múlva már nem találok embert az ültetvényre. Tudom, hogy az ázsiaiak foglalkoztatása könnyebbé vált, de a mongolok is csak akkor maradnak, ha egész évben találok nekik munkát. Ez egy csirkefarmon működik, nálam nem…”

Az alma ára 2020-ban, a Covid idején szépen alakult, és egészen a 2021-es szüretig egész jól tartotta magát. Akinek a fagyok után még volt mit értékesítenie, örült. Az új termés azonban a mérsékeltebb fagykár miatt nagyobb lett, plusz a lengyelek nem tudták elvinni az almájukat Fehéroroszágba a politikai feszültségek miatt. Korábban már írtunk róla, milyen hatása van az európai kínálatra, ha 120 ezer tonnányi lengyel alma kiszorul a legnagyobb felvevőpiacáról. Ezzel együtt a magyar polcokon még december elején is több volt az 500 forintos alma, mint a 300 forintos. Erre jött rá a karácsonyi déligyümölcs-kínálat: a 300–400 forintos banán és narancs. Télen tehát erről az oldalról kap komoly konkurenciát a belföldi értékesítés.

„Korábban erős volt a romániai exportunk, de 10 év alatt kiszorított minket innen a lengyel alma, most 98 százalékban belföldre értékesítünk – mondja Szabó Viktor. – Próbálkozunk az Arab Emirátusok irányába, de ide csak olyan alma indulhat el, ami kibírja az utazást. Covid idején nemcsak drága a hűtött konténer, de az út időtartama is nehezebben becsülhető. Ha 40 nappal számolunk, az is meglehetősen sok egy olyan áru számára, amelyik a chileihez képest kevesebb vegyszert kapott, így nehezebben bírja a hosszú utazást.” Tehát ismét oda kanyarodtunk vissza, hogy az európai alma sorsát meghatározza az EU termelésszabályozása, miközben a határain kívülről érkező gyümölcsöktől ugyanezt nem követel(het)i meg.

 

almametszés
A metszés nagy munka, de nem lehet külsősökre bízni

 

A koncentrálódás elkerülhetetlen

Ami a közvetlen jövőt illeti: a gazdaságvezetők elsősorban a munkaerő rendelkezésre állása és költsége miatt aggódnak, másodsorban a lengyel terméstől félnek, és attól, nehogy még „vadabbá” váljon az uniós szabályozás. Akinek van tárolókapacitása, azt súlyosan érinti a hűtés, csomagolás és szállítás drágulása, ezek mellett a műtrágya, a növényvédő szer vagy a gépek áremelkedése elhalványul. Ilyen feltételek mellett gyors ütemben zajlik az üzemkoncentráció. A hazai ágazati szereplők úgy vélik, hamarosan legfeljebb 10 termelő lesz képes egész évben azonos minőséget beszállítani a láncoknak. A kisebb gazdaságok előtt két út áll: vagy csatlakoznak ezekhez – bár az integrátor erőfölénye nyilvánvaló –, vagy felvásárolják őket. Ahol nincs megfelelő utód az üzem továbbvitelére, ott ez nagyon gyorsan bekövetkezik. A januárban induló AKG még ad egy kis „kegyelmi időszakot” az almatermesztőknek, de ami késik, nem múlik. Ha a gazdaságátadás feltételei vonzóak lesznek, a „nyugdíj” sokak számára hamar eljöhet.

 

Szerző: Gönczi Krisztina