Két év után a Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Karán, Hódmezővásárhelyen, szeptemberben tartották a Talajtani Társaság „nagyrendezvényét”. A Talajtani Vándorgyűlésen a legfrissebb talajtani kutatási eredményekről hallhattunk előadásokat, elemezhettünk posztereket, és természetesen a talajszelvény-bemutató sem maradhatott el.
A Magyar Talajtani Társaság és a Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Kara által szervezett konferencián Juhász Anikó az agrárium következő öt évét meghatározó KAP-ról, az ennek részleteit tartalmazó Stratégiai Tervről, az erősödő zöldelvárásokról és a talajvédelemmel kapcsolatos vállalásokról tartott előadást. Szólt azokról a változásokról, amelyekhez alkalmazkodva kell majd a jövőben gazdálkodni, amelyek meghatározzák az agrártámogatások igénybe vételének feltételeit. Az uniós egyeztetések még lapzártánk idején is tartanak, bár a kiszivárgó adatokból és a stratégiai tervünk irányelveiből egyértelműen kiderül, hogy az ökológiai szemlélet, a fenntarthatóság és a talajélet biztosítása is célként szerepel a beadványban.
A talajkímélő művelés hosszú távú hatása a talajok szervesszén-tartalmára
Az intenzív forgatásos talajművelés negatív hatása a talajok szerkezetére és szervesszén-tartalmára széles körben ismert és bizonyított. Juhos Katalin előadásában a forgatás nélküli talajművelésre mint a talajdegradáció mérséklésének egy lehetséges megoldására tekintett. A nemzetközi irodalomban elsősorban az ún. no-till hatásait elemzik, de Magyarországon kevés információt találunk az elterjedtebb csökkentett művelés hatásairól. Épp ezért kezdte el a kutató egy 17 éve tartó (forgatás nélküli, csökkentett menetszámú) talajkímélő művelés után kialakult szervesszén-tartalom mennyiségi és minőségi paramétereinek vizsgálatát Dióskálon, egy 4 hektáros területen. A kísérlet során szántás nélküli, forgatás nélküli talajművelést alkalmaztak csökkentett műveletszámmal, és a talajok térfogattömegét, összes szervesszén-tartalmát, labilis (permanganát-oxidálható) szerves C-tartalmát, a vízoldható szerves C-tartalmat, a mikrobiális biomassza C-tartalmát is vizsgálták.
A kísérlet során minden paraméter szignifikánsan emelkedett, ami arra enged következtetni, hogy a talajkímélő módszerek hosszú távú hatásaként kialakult magasabb széntartalom, a jobb talajszerkezet és a nagyobb porozitás kedvezőbb talajfeltételeket biztosít a mikrobiális biomassza tevékenységéhez. Ezzel egyidejűleg a kímélő talajművelés stabilizálni is tudja a szénnek a talajban hosszabb ideig megmaradó formáját. Vagyis mind a szerkezet kialakításában szerepet játszó stabil szervesszén-készlet, mind pedig a tápanyag-szolgáltatást és mikrobiális tevékenységet befolyásoló labilis szénkészlet növekszik a talajokban a konzerváló talajművelés hatására.
Az oltóanyagok többre képesek, mint amiről a bizonyítvány szól
Biró Borbála a mikrobiális oltóanyagok alkalmazásának korrekt és szerteágazó „lepapírozását” is szorgalmazta; előadásában ezeknek az oltóanyag-alkalmazásoknak a hazai gyakorlatát tekintette át, és tapasztalatait összefoglalva értékelte is azokat. A mikrobiális oltóanyagok napjaink mindenkori technikái közé tartoznak, az intenzív mezőgazdasági gyakorlat és a megnövekedett műtrágyaárak miatt leromló, rosszabbul működő talajokhoz is általános „csodaszerként” próbálják alkalmazni őket. Ennek során azonban mégsincs semmilyen talajtól függő és egyedi alkalmazási gyakorlat még akkor sem, amikor négy hazai talajféleségre/körzetre is vannak már néhány éves adatok. A növénynövekedésre gyakorolt kedvező hatás mellett az ipari termékek regisztrációja nem ad lehetőséget a növényvédelmi célok kihangsúlyozására, pedig erre is egyre nagyobb szükség lenne az EU „zöld megállapodása” és az „Egészséges Talaj és Élelmiszer” misszió szerint. A biotrágya és a biokontroll ágens (helytelenül biopeszticid) célú alkalmazások mellett azonban egyre inkább terjed a talajok másodlagos szerkezetére, az aggregátumok stabilitására (morzsaállékonyságára) is általánosan alkalmasnak ítélt termékek fejlesztése, de a regisztrációnál ez sem kerül elkülönítésre.
Az alkalmazási dózisoknál sem fedezhető fel a talajok állapotától való semmilyen függőség. A jelenlegi helyzet így még igen messze jár az igazi precíziótól. Az előadás emellett érintette az oltóanyagban található mikroorganizmusok leggyakoribb típusait, alkalmazásukat és az azok hatásvizsgálatánál alkalmazott talaj-növény tulajdonságokat. Az ismert kutató előadása egyféle vitaindító céllal is készült, hogy az oltóanyagok alkalmazását minél eredményesebbé és biztonságosan alkalmazhatóvá tudjuk tenni, a műtrágyák és peszticidek csökkentésének az igényével.
Mit fűznek a talajhoz korunk tudományai, a technika vívmányai?
A Geomega Kft. képviseletében Dr. Tóth Tamás a modern geofizikai módszerek alkalmazási lehetőségeit mutatta be a talajtani vizsgálatokban. Elmondta, hogy a geofizikai mérések szoros kapcsolatban vannak a hozamtérképekkel is. Előadásában ismertette a talaj elektromos vezetőképességét befolyásoló tényezőket, valamint a talajok elektromos vezetőképességének mérési módszereit: úgymint az egyenáramú elektromos méréseket, illetve az elektromágneses méréseket.
Árvai Mátyás előadásában a műholdas és a drónos távérzékelés jellemzőiről és lehetőségeiről beszélt, majd konkrét vizsgálatokat (selyemkóró-borítottság, talajlakó emlősök vizsgálata) ismertetett, amelyeket elvégeztek a talaj-, termőhely- és élőhely-térképezésben.
Szabó Brigitta a talajok vízgazdálkodási tulajdonságainak számításáról és térképezéséről tartott előadást, melyben kiemelte, hogy a talajok vízgazdálkodási tulajdonságainak a mérése költséges, ezért a mérés helyett különböző becslési módszereket lehet alkalmazni. Ezt követően ismertette a talajok vízgazdálkodási tulajdonságainak becslésére alkalmazható módszereket, illetve bemutatta egy ilyen becslési módszernek a webes alkalmazását is.
A vándorgyűlés számtalan előadásának, szakmai poszterének egyik legfontosabb útravalója valószínűleg Dr. Sisák Istvántól hangzott el. Az SZTE Mezőgazdasági Karának tudományos főmunkatársa szerint ugyanis, ha olyan új technológiák születnének, amelyek a biodiverzitás nagyobb mértéke mellett használnák ki a precíziós mezőgazdaság lehetőségeit, akkor rengeteg adat születne, amelyből utána az agroökológia megtalálhatná azokat az utakat, módokat, amikkel hosszú távon jövedelmező és a természetes ökoszisztémához hasonlatosabb termesztési rendszerek alakulhatnának ki.
Sándor Ildikó
