Fogy a madár a szántókon, amiből még nagy baj lehet

Nemcsak az átlag négyévente előforduló pocokinvázió, hanem más kártevők ellen is az egyik legjobb „biológiai fegyver” az, ha némi életteret és biztonságot nyújt a mezőgazdaság a szántóföldi, réti madaraknak. Egyelőre nagyon rossz irányba megyünk: mérgezzük és kiszorítjuk őket…

 

gólya

 

Rovart, rágcsálót ritkít

Egyszerűen eltűnt, kihalt a szántóföldekről és rétekről a madarak 40 százaléka az utóbbi 20 évben – adta hírül kétségbeejtő közleményében a BirdLife Ausztria állatvédő szervezet. Van olyan faj, amely 61, másik 50 százalékkal csökkent ilyen rövid idő alatt. A szárnyasok katasztrófája nemcsak a biológiai sokféleség sérülése miatt szomorú, hanem a mezőgazdaság miatt is. A madarak ugyanis intenzíven fogyasztják, ritkítják azokat a rovarokat, rágcsálókat, amik károkat okoznak a szántóföldi kultúrákban. Ennek ellenére éppen az intenzív gazdálkodás pusztítja a madárpopulációkat. A madárvédők szerint a korai kaszálás nemcsak a tojót veszélyezteti, hanem még inkább a még nem repülésképes fiókákat. További fenyegetés az érzékeny vadmadarakra nézve az erőteljes trágyázás és a réti virágok felmagzásának elmaradása. Továbbá az a mohó területkihasználás, ami még a táblaszegélyek, határsávok mentén is aktívan művel, és ezzel ind kevesebb fás, ligetes szegletet hagy a fészkelésre, költésre.

 

 

Tömegesen mérgezzük, ahelyett, hogy segítenénk őket

Ez a nagyobb testű, ragadozómadarakra is érvényes. Noha hazánk területén a 70-es évek óta szerény, de stabil növekedés tapasztalható ezek számában, ijesztő híreket hallani. Évente több tucatnyi sast mérgeznek meg – közölte nemrég a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME). Tavaly már az év első felében elpusztult majdnem 80 példány, részben a mérgezett csalétkek miatt. Pedig ezekre a ragadozókra – ölyvekre, baglyokra és másokra – mint stratégiai szövetségesekre számíthatna a szántóföldi növénytermesztés. Miután egyre enyhébbek a telek, már nem csak az átlag négyévente természetes elszaporodása, hanem a könnyebb áttelelés is segíti a rágcsálókártevőket. Velük szemben az egyik leghatékonyabb védelem a T-alakú ülőfákkal a táblákra vonzott vadászmadarak jelenléte – és éhsége. A ragadozók és a gólyák egy szezonban akár fejenként napi 30-40 pockot felfalnak. (Sajnos, az MME szerint a nálunk költő gólyák száma is gyorsan fogy: tavaly már csak 4000 pár érkezett a korábbi 5000-5500-hoz képest.) Ha ezt az említett költőhelyek megerősítésével, háborítatlanságával egészítik ki, ott sokkal kisebb kárt okoznak a rágcsálók.

 

gólya

agrár madár mezőgazdaság növényvédelem pocok ragadozó