A repcebetakarítás aktualitásai és műszaki háttere

Írta: MezőHír-2021/05. lapszám cikke - 2021 május 24.

Az utóbbi években a mezőgazdaságon belül a szántóföldi növénytermesztés egyik legsikeresebb növénye az őszi káposztarepce. A termesztésre számos új nemesítésű fajta és hibrid áll rendelkezésre az elérhető hozam, a magas olajtartalom és a becők egyenletes beérésének szempontjából.

 

Árak és hektárok

A repcetermesztés sikeréhez az is hozzájárul, hogy a kalászosok jó előveteménye. Korai betakarítása és a szemtermés kedvező ára pedig az első jelentősebb bevételt jelentheti a gazdálkodóknak. Mindezek a kedvező adottságok a termőterület folyamatos növekedését eredményezik, ugyanakkor a repce csak négyévente vethető önmaga után, ezért – illetve azért, mert az egyéb haszonnövények (pl. napraforgó) termőterülete stagnál – a továbbiakban már nem igen növelhető. A termőterület alakulását az 1. táblázat szemlélteti a 2014 és 2018 évek vonatkozásában.

 

Táblázat
1. táblázat. A repcetermesztés területi arányai és a hozamok változása 2014-2018 között (forrás: KSH STADAT 4.1.16)

 

A táblázat adatai alátámasztják a bevezetőben leírtakat, vagyis a repcetermesztést növekvő termőterületi arányok, kiegyenlített hozamok, és felvásárlási ár jellemzi. Ezen túl a repcetermesztésnek kiforrott termesztési, ezen belül kialakult betakarítási technológiája van, megfelelő műszaki háttérrel. A táblázat adataiból látható, hogy a repcemagtermés értékes, jó a felvásárlási ára. Ugyanakkor az előző kedvező tulajdonságok mellett tény, hogy még kiegyenlített érésű fajták, illetve hibridek is pergésre hajlamosak, a növény alsó részén elhelyezkedő értékes és a felső részén elhelyezkedő kevésbé értékes becőkkel rendelkeznek. A betakarítás során pergési veszteséggel kell számolnunk. Az elmondottakból következik, hogy a pergési, illetve betakarítási veszteségek csökkentése, minimalizálása a termesztés jövedelmezhetőségét meghatározhatja.

 

Termesztéstechnológia

A pergési veszteségek csökkentésének hatékony módja az aratás megkezdése előtti állományszárítás, vegyszeres kezelés. Gyommentes állomány esetén regulátorhatású szerek, gyomos állapotnál pedig totális herbicidek használhatóak, illetve az elhúzódó érés érésgyorsító vegyszerek alkalmazásával egalizálható. Ezeknek a vegyszereknek a környezetkímélő földi kijuttatására számos függesztett, vontatott, illetve nagy hasmagasságú magajáró permetezőgép áll rendelkezésre. Ezek a földi permetezőgépek – a művelőnyomok osztásának megfelelően – széles munkaszélesség-választású szórókeretekkel rendelkeznek (1. kép).

 

Vegyszerező gép
1. kép. Az állománykezelésre nagy munkaszélességű kerettel szerelt vegyszerező gépek állnak rendelkezésre

 

A repce betakarítása – a hazai gyakorlatban – erre a célra kialakított repcebetakarító adapterekkel, repcetoldattal és oldalkaszákkal, illetve az újabb oldalkaszákkal felszerelt „vario” vagy hevederes, behordószalagos vágóasztallal felszerelt arató-cséplő gépek használatosak. Természetesen az arató-cséplő gépek egyéb funkcionális szerkezeti részeit – cséplő-, tisztító-, leválasztószerkezet – a repce morfológiai tulajdonságainak megfelelően be kell állítani. A vegyszeres állomány kezelése után a repce aratása a hagyományos, klasszikus építésű gabonavágó-asztalokkal felszerelt arató-cséplő gépekkel is elvégezhető. A repce morfológiai tulajdonságaiból adódóan azonban kuszált, esetleg dőlt állomány esetén – még optimális üzemelési paraméterek mellett is – mind a motolla, mind a rendválasztók nagy veszteséget okoznak, mivel a kipergett magok a rövid vágószerkezet előtt a talajra hullanak.

Fejlesztések

Ennek megakadályozására számos gyártó (Biso, Claas, Cressoni, Debreceni Mechanikai Művek, Deutz Fahr, Geringhoff, Honey Bee, Zürn, MacDon) a klasszikus gabonavágó-asztalra szerelhető kiegészítő berendezéseket, adaptereket fejlesztett ki. A rendválasztók helyére – jobb vagy mindkét oldalon, általában kettős löketű – mechanikusan, elektromotorral vagy hidrosztatikusan hidromotorral meghajtott oldalkaszák építhetők, míg a vágóasztal kinyúlását lemeztoldatokkal, betétlemezekkel oldják meg. Az oldalkaszák ugyan szintén okozhatnak pergési veszteséget, de a kuszált állomány szétválasztásával egyenletes anyagáramot biztosítanak az arató-cséplő gépeknek. A betétlemezekkel kinyújtott vágóasztal pedig felfogja a motolla által kipergetett szemeket.

A repcebetakarító adapterek az előzőekben ismertetett elemekből egybeépített szerkezetek, melyek a hagyományos építésű gabonavágó-asztalokra építhetőek. Kialakításukat tekintve jól tömített, az oldalkaszákat tartó oldallemezekkel és a vágóasztal kinyúlását növelő egybeépített betétlemezekkel kerülnek kialakításra (2. kép).

 

A repceoldalkaszákkal és a betétlemezzel nyújtott vágóasztal használata csökkenti a veszteségeket
2. kép. A repceoldalkaszákkal és a betétlemezzel nyújtott vágóasztal használata csökkenti a veszteségeket

 

A repcebetakarítás pergési veszteségeinek csökkentésére számos arató-cséplőgépgyártó kialakította az úgynevezett „vario” vágóasztalait. A „vario” vágóasztalok szintén jól tömített oldalfalakkal rendelkeznek, melyekre a rendválasztók helyére az ismertetett konstrukciójú oldalkaszák szerelhetők, valamint hidraulikusan kitolható vágószerkezettel és betétlemezekkel készülnek. A „vario” vágóasztalok általában 500–700–1 000 mm tartományban állíthatóak, variálhatóak (3. kép).

 

A „vario” vágóasztalok + oldalkaszák szintén veszteségcsökkentők
3. kép. A „vario” vágóasztalok + oldalkaszák szintén veszteségcsökkentők

 

A „vario” vágóasztalok használata azonban nemcsak a repce betakarításában csökkenti a veszteségeket, hanem az egyéb, nehezen betakarítható növényeknél is (pl. szója), a dőlt állományú kalászosok aratásában pedig – a levágatlansági veszteség csökkentése mellett – javítja az arató-cséplő gép üzemeltetési paramétereit (4. kép).

 

A „vario” vágóasztalok
4. kép. A „vario” vágóasztalok még nagy hozamú állományban is kis veszteséggel és eltömődésmentesen dolgoznak

 

Szalag, heveder

A repcebetakarításban jó hozamú állományban – még magas tarló hagyása esetén is – nagy tömegű szármennyiséggel kell számolni. A nagy szártömeg ferdefelhordóra juttatása, valamint a cséplőszerkezet egyenletes leterhelése miatt fejlesztették ki a szalagos vagy hevederes behordó szerkezetű gabonavágó-asztalokat. Ezek a vágóasztal-konstrukciók – hasonlóan az előzőekhez szintén felszerelhetőek repcebetakarításhoz szükséges oldalkaszákkal – hosszú vágószerkezetű kinyúlásukkal a pergésből adódó veszteségeket is hatékonyan csökkentik.

A szalagos vagy hevederes vágóasztalok kétoldalról középre, illetve hátrahordó változatban készülnek. A hátrafelé hordó hevederes, szállítószalagos vágóasztaloknál a kasza/behordócsiga-távolság növelésével (ez akár 1 000 mm is lehet) a veszteségek csökkenthetők. A behordószerkezet több osztott hátrafelé hordó szalagból áll, melyek az anyagot közvetlenül a behordócsigához szállítják. A nagy szártömeg egyenletes ferdefelhordóra juttatását a középen – egyes típusoknál a behordó csiga teljes hosszán – elhelyezett, vezérelt pályán működő bedobóujjak biztosítják, illetve a kiegészítő felső repcecsiga segíti elő (5. kép).

 

Hátrafelé behordó hevederes vágóasztal-konstrukció
5. kép. Hátrafelé behordó hevederes vágóasztal-konstrukció

 

A középre hordó hevederes vágóasztaloknál is – a konstrukcióból adódóan – a vágóasztal a jobbról és balról középre hordó hevederek szélességével meghosszabbodik, vagyis ebben az esetben is a kipergett magok a középre hordó hevederekre hullanak. Középen pedig egy keskeny bordás heveder és terménytovábbító csiga szállítja az anyagot a ferdefelhordóra. A középre hordó hevederek, illetve szállítószalagok hajtása elektromotorokkal vagy hidromotorokkal, hidrosztatikusan történik. Ez a hajtásátvitel lehetővé teszi a hevedereknek, szalagoknak – a terheléstől függően – a behordási sebesség 0,1–3 m/min közötti fokozatmentes szabályozását. Ezeknek a vágóasztaloknak vannak flexibilis vágószerkezettel szerelt változatai is. A repcebetakarításban – mivel a tarlómagasságot célszerű 250 mm körülire beállítani – ennek a konstrukciónak nincs számottevő előnye. Abban az esetben, ha azonban más, nehezen betakarítható növényeket (pl. szóját) is termesztenek, ahol fontos a tökéletes talajkövetés, az alacsony tarló tartása, ezeknek az adaptereknek feltétlenül előnyös a használata (6. kép).

 

Középre hordó hevederes vágóasztal oldalkaszával
6. kép. Középre hordó hevederes vágóasztal oldalkaszával

Vegyszermennyiség-csökkentés

A közelmúltban és ma Európa-szerte és hazánkban is egyre több fórumon dolgoznak ki különböző irányelveket a mezőgazdaság, a mezőgazdasági termelés vegyszerfelhasználásának csökkentésére.
Az előzőekben ismertetett műszaki eszközök – megfelelő technológiai előírások betartásával – alkalmasak a repce egymenetes, állományszárítás nélküli betakarítására (pl. nedvességtartalom, mag vonatkozásában szárítókapacitással 18–20%, anélkül pedig 13–15%). Természetesen valamivel nagyobb veszteséggel kell számolni, viszont megspórolható a deszikkálás költsége.

A repce kétmenetes betakarítása során szintén elkerülhető a vegyszeres állományszárítás. A repce kétmenetes betakarításának első munkafázisa a rendre vágás, ami önjáró vagy traktoros, függesztett vagy vontatott rendrevágó gépekkel végezhető el. A rendrevágó adapterek alternáló kaszaszerkezettel oldalra vagy középre hordó, szabályozható sebességű hevederrel, szállítószalaggal készülnek (7/a-b. kép).

 

Rendrevágó adapterek oldalra vagy középre hordó hevederrel Rendrevágó adapterek oldalra vagy középre hordó hevederrel
7. a/b kép. Rendrevágó adapterek oldalra vagy középre hordó hevederrel

 

A kétmenetes betakarításnál a rendre vágást az előzőekben ismertetett 13–15%, illetve 18–20%-os nedvességtartalom mellett kell elvégezni. A rendfelszedést és cséplést pedig 10–12% nedvességtartalomnál lehet megkezdeni. Ezt a műveletet – a pergési veszteség csökkentésére – célszerű a harmatképződés visszanedvesedését kihasználva, a késő délutáni és kora hajnali órákra időzíteni.

 

SZERZŐ: DR. KELEMEN ZSOLT MŰSZAKI SZAKÉRTŐ