A kukorica jelentős és széles körben hasznosított növényünk, melyet hazánkban is az egyik legnagyobb területen termesztenek. A kultúrnövény technológiáját, növényvédelmét és hibridválasztását alapvetően meghatározza a termesztési cél, mivel emiatt kötve vannak mennyiségi és minőségi paraméterek, valamint a romlási százalék. A kukoricát károsító betegségek ellen jellemzően nem szükséges vagy nem éri meg állománykezelést végezni, értelemszerűen pedig a silókukorica esetében történik a legkevesebb beavatkozás vegetáció alatt. A csemege– és pattogatni való kukorica már sokkal érzékenyebb, ezeket a rovarkártevőktől is fokozottabban szükséges védeni, valamint az értékesítésük is magasabb áron történik, így az állománykezelés kifizetődőbb lehet.
Az előforduló kórokozókat különböző szempontok alapján tudjuk csoportosítani, így a továbbiakban olyan betegségekről lesz szó, amelyek a kukorica levélzetében okoznak kárt. Fontos azonban azt is megemlíteni, hogy a kórokozók okozta egyes tünetek hasonlóak lehetnek az élettani jelenségek tüneteihez is. Vannak olyan tápanyaghiány-jelek, melyek a levelek sárgulását okozzák. A kálium egyik hiánytünete, ha a kukoricalevél sárgán csíkozott lesz. Magnéziumhiány esetén az érközök klorotikus elváltozása figyelhető meg. Kén- és cinkhiánybetegség esetén a kukorica alapszíne is világosabb zöld a kelleténél, emellett a levelek további csíkozott sárgulása is tapasztalható. Cinkhiánynál a kukoricahaj is gyengén, késve fejlődik ki, hosszú távon az egész növényt visszaveti a fejlődésben. A kálium- és magnéziumhiány okozta tünetek megjelenése jellemzően az idősebb leveleken várható. Vashiány okozta klorózisra elsősorban a fiatalabb leveleken kialakuló erek által határolt sárga csíkosodás utal. Ha a növény kevés rézhez jut, a levelek kezdetben szintén halványabb, sárgás, világoszöld színezetűek lesznek, később kunkorodnak, lankadnak, egyre fakóbb színt öltenek magukra.
Cinkhiány tünete (fotó: Menyhárt Anna)
Csíkos mozaikvírus (fotó: Barabási Brigitta)
A kukorica csíkos mozaikvírus egy világszinten elterjedt betegsége a növénynek. A törpüléses mozaikvírus néven is elhíresült betegséget a hazai kukorica legveszélyesebb vírusbetegségeként jegyzik. A Maiz dwarf mozaikvírus kezdeti tünetei a fiatal leveleken jelennek meg először. Ezeken kezdetben mozaikosodás tapasztalható. Később a leveken az erekkel párhuzamosan futó csíkoltság alakul ki. Ezek mellett a vírusokra oly gyakran jellemző deformációk is kialakulnak a fertőzött egyedeken. A csövek kisebbek, a szemek hiányosan fejlődnek és amorfak, esetleg vörös csíkok képződnek rajtuk. Abban az esetben, ha a növényeket fiatal korban éri a fertőzés, a vírus miatt lassabban fejlődnek, törpülhetnek. Mindemellett más, a gyökereket vagy a szárat károsító betegségekkel szemben sokkal kevésbe lesznek ellenállóak, ami tovább súlyosbítja a veszteséget.
A kukorica mozaikvírus levéltetvek segítségével nem perzisztensen, valamint mechanikai úton is terjedhet, így az átvitel viszonylag könnyen zajlik. A levéltetvek terjesztése az igazán hangsúlyos, mivel a fertőzött növény nedvével történő táplálkozást követően azonnal fertőzőképes a rovar a szájszervére tapadt kórokozók miatt, melyet a következő növényre érve már át is tud adni. Ezzel a módszerrel viszonylag hamar el is vesztik fertőzőképességüket. Fontos megemlíteni a kukorica esetében vírusrezevoárként funkcionáló Sorghum halapense-t (fenyércirok), melynek rizómáin a vírus tápnövény hiányában is képes fennmaradni. A vírus elleni védekezés mindenképpen a megelőzés lenne. A betegség terjedése a vektorszervezetek térnyerésének függvénye. A levéltetvek számára optimális meleg és csapadékszegény tavasz és nyár a vírus terjedését is indukálni fogja. Mind a vírusrezevoár gyomok, mind a kártevők ellen agrotechnikai és kémiai védekezési lehetőségek is a rendelkezésünkre állnak. Az alkalmazható lehetőségeket, készítményeket és a beavatkozások számát azonban a felhasználási cél határozza meg.
A kabatiellás szemfoltbetegség a kukorica esetében előforduló levélbetegség, melyet a Kabatiella zeae kórokozó okoz. A gombabetegség magyar neve is jelzi, hogy a tünetek pár milliméteres foltok formájában jelentkeznek a leveleken, valamint a csuhéleveleken és levélhüvelyen. Az ovális pontok kezdetben kivilágosodnak, idővel a szélük sötétebb, lilás színezetet kap, míg a belsejük nekrotizálódik, a levélnek ez a része elhal. A foltok másodlagosan fertőző betegségeknek adnak teret. A szemre emlékeztető kép a szaprofita gombák megtelepedésének következményeképpen kialakuló fekete képletek miatt látható az elhalt kabatiellás foltok közepén. A kukoricalevelek elhalt részei könnyen kiszakadnak, erős fertőzésnél idő előtt elszáradnak, ezzel asszimilációs veszteséget is okozva a növénynek. A kórokozó megjelenésére a nyár második felétől lehet számítani, mert a csapadékban gazdag, meleg időjárás az igazán kedvező számára. Ennek okán a betegség ősszel is felütheti a fejét a területen. A Kabatiella zeae fertőzött növényi maradványokban telel át, micéliumai segítségével. A vegetáció során nagy tömegben keletkező konídiumok a szél közreműködésével terjednek el az állományban. Kukoricára kerülve, nedvesség hatására csíratömlőt fejlesztenek, és így hatolnak a növénybe. Az inkubációs idő 4–10 nap között van. Védekezés szempontjából leghatékonyabb megoldás a megelőzés. Rendelkezésre állnak rezisztens hibridek, emellett érdemes kerülni a kukorica monokultúrás termesztését, nem csak a szemfoltbetegség miatt. Kerülni kell a mélyfekvésű területeket. A tarlómaradványok mély aláforgatásával tovább csökkenthető a fertőzés kialakulásának lehetősége. Gombaölő szeres kezelésre szintén van lehetőség, mely több levélbetegséggel szemben is védelmet nyújthat, és egy menetben elvégezhető.
Szemfoltbetegség (forrás: www.agro.bayer.co.hu)
Rozsda (fotó: Barabási Brigitta)
Hazai viszonyok között ritkán okoz nagy problémát, de kukoricatábláink rendszeres vendége a kukorica rozsdabetegsége (Puccinia sorghi). A világszerte előforduló betegséget egy olyan gazdacserés rozsdagomba okozza, melynek köztesgazdája a madársóska, hazánkban azonban nem mérvadó a szerepe. Teljes fejlődésmenetű gombafaj, melynek több rassza is ismert. A kórokozó megjelenését nyár folyamán kezdetben enyhén sárguló levelek jelzik, melyeken az idő előrehaladtával poros, rozsdás, sötétbarna uredotelepek alakulnak ki. A vegetáció során több uredonemzedék is létrejön, majd a tenyészidőszak végéhez közeledve a levéllemezeken teleutotelepek fejlődnek, amelyek fekete színűek. A betegség kialakulása szempontjából kedvező az enyhe, csapadékdús időjárás. Védekezésre agrotechnikai módszerként alkalmazható a fertőzött növényi maradványok mély alászántása, intenzív talajművelés. Mindenképpen ajánlott olyan hibridet választani, mely toleráns a betegségre. Gyakori állományellenőrzés lehetővé teszi, hogy a kórokozó megjelenését még időben detektáljuk, megfékezése érdekében végezhetünk állománykezelést a kultúrában engedélyezett növényvédő szerekkel. Használható hatóanyag a tebukonazol, piraklostrobin, protiokonazol.
Visszamaradott növény (forrás: www.cropprotectionnetwork.org)
„Bolondfej” tünet (forrás: www.cropprotectionnetwork.org)
A kukoricaperonoszpóra, latin nevén Sclerophthora macrospora egy a gabonaféléken előforduló betegség, melyet termesztett növényeink közül zabon, búzán és kölesen is megtalálhatunk. A kórokozó nem okoz jelentős termésveszteséget, de időről időre fellelhető az állományban. A peronoszpóra már fiatal korban jelentkezhet a kukoricán, ekkor a beteg egyedek visszamaradnak a fejlődésben, esetleges fattyúhajtások is képződhetnek. A leveleken klorotikus csíkok alakulnak ki. A későbbi fertőzés eredménye, hogy a címer torzan fejlődik, zöld színű lesz, és amorf, csavarodott formát vesz fel. A fertőzött egyedeken ezenkívül megfigyelhető tünet még a torzan fejlődő cső. A peronoszpóra beteg növényi maradványokon vészeli át a téli időszakot, megjelenésére ezért is tavasztól számíthatunk. Zoospórás gomba, mely az idő enyhébbre fordulásával cseppfolyós nedvesség közreműködésével csírázik. A kórokozó bejutása a növénybe zoospórákkal történik, amik micéliumot fejlesztve hatolnak a kultúrnövénybe, ezek kezdik el a fertőzést. A vegetáció során a betegség terjedését már ivartalan képletek, sporangiumok végzik, melyek később szintén csíráznak, és újabb rajzó spórákat képeznek. A peronoszpóra számára kedvező körülmény a nedves környezet, a hűvösebb időjárás. Mély fekvésű, pangóvizes területek hajlamosítják a betegség kialakulását. A legjobb védekezés a kórokozó esetében a megelőzés, mivel gyakran a táblán telel, így hatékonyan alkalmazható a vetőmagcsávázás, illetve az olyan területek kerülése, amelyen gyakori az időszakos vízborítás, vagy ha ilyen esetekben a vízrendezés hosszú távon megoldható. Ellenálló hibridek is alkalmazhatók. Fungicides állománykezelésre a kultúrában engedélyezett készítmények használhatók, melyek hatóanyaga a tebukonazol, protiokonazol, ciprokonazol, azoxistrobin. Védekezés alatt általában a gócpontok kezelését értjük.
Kukorica esetében széles választék áll rendelkezésünkre toleráns és rezisztens hibridekből. A terület kitettségének és az előveteménynek, valamint a korábbi évek tapasztalatának megfelelően érdemes megválasztani a növényünket. A kultúra betegségek szempontjából nem tartozik a legproblémásabb szántóföldi növények közé. Odafigyeléssel, harmonikus tápanyagellátással és a vetésforgó betartásával egészséges állományt tudhatunk magunkénak.
SZERZŐ: KÁLMÁN ANNA LÉDA NÖVÉNYORVOS
