A burgonya kártevői

A burgonya táplálkozási szempontból a legnépszerűbb növényeink közé tartozik, sokféleképpen elkészíthető, így az étlapon gyakran megtalálható (főznivaló fajta például a Desirée, Balatoni rózsa, sütnivaló a Góliát, Agria, salátának való fajta az Agata és a Somogyi kifli). Magyarországon mintegy 15–20 000 hektár mezőgazdasági területen foglalkoznak a termesztésével, de sajnos ezeken a területen kevesebb a betakarított mennyiség, mint amit a hazai igényeknek követelnének.

 

A rendszerváltást követő években a termőterület csökkent, viszont a hektáronként betakarított termés mennyisége nőtt. A kultúra nagy odafigyelést és precizitást igényel mind a termesztés, mind pedig a növény védelme során. A szakirodalom szerint az átlagos termésmennyiség 13,5 és 50 tonna között változik, a hazai gyakorlatban ez hektáronként körülbelül 18–22 tonnát jelent.

Nagyon fontos a fajta kiválasztása, a jó minőségű talaj előkészítése, a megfelelő tápanyagigény biztosítása, az ültetés megfelelő időzítése és a növény védelme.

A burgonya számára a megfelelő talaj aprómorzsás, jó szerkezetű és laza. Az ültetés ideje akkor jön el, ha a talaj felső részének hőmérséklete már 7-8 °C körül alakul. Egy hektár szaporítóanyag-szükséglete körülbelül 2,5–3 tonna vetőgumó, a megfelelő sortávolság pedig 75 cm. A burgonya víz- és tápanyagigényes növény. Az öntözést a gumókötődés kezdetétől az intenzív gumónövekedés végéig kell végezni, de a kijuttatott víz mennyisége nem lehet több 25-30 mm-nél. A rosszul elvégzett öntözés hatására – vagyis túlzott vízellátás esetén – a baktériumos betegségek terjedéséhez ideálissá válnak a körülmények. A fajtaválasztást az ellenálló képesség és a termelési cél is meghatározza (újburgonya). Az ültetésre és a fémzárolt vetőgumók használatára ‑gyelni kell. A burgonya sok betegsége és kártevője maradhat fent a gumóban, így a házikerti termesztés során is a tiszta, egészséges gumók vetése legyen az elsődleges szempont! A betakarítást a megfelelő érettségi állapotban kell elvégezni, ekkor a lombozat és a szárak már elszáradtak, a gumó héja pedig nem hámozódik le. A gazdaságos termesztés egyik meghatározó pontja a kártevők és kórokozók elleni jól időzített védelem.

 

burgonya
Virágzó burgonya (Fotó: Menyhárt Anna)

 

A burgonya kártevői

Gumórontó fonálféreg (Ditylenchus destructor)

Magyarországon a Nyírségben figyelték meg először, 1954-ben. Elsődleges tápnövénye a burgonya, de répaféléken, hagymás és gumós növényeken, valamint dísznövényeken is megjelenhet. Nagy károkozásra képes. Kárképe a gumón jelentkezik, eleinte alig észrevehető, később a héj elvékonyodása, majd ezek alatt barna, rothadó foltok figyelhetők meg. A kártevő akár 30%-os terméskiesést is okozhat, de a kár a tárolás során tovább növekedhet, mert a rothadt részeken másodlagos károkozók is megjelenhetnek. Általában kétnemzedékes faj, de kedvező körülmények között több nemzedék is kialakulhat. Lárva alakban telel a gumókban, és kiültetés után válik aktívvá. A gumókról vett minták mikroszkópos elemzésével igazolható a fonálféreg jelenléte. Védekezni egészséges szaporítóanyag ültetésével és az ellenálló fajták kiválasztásával lehet. Ha a kártevő megjelent a területen, akkor öt évig szüneteltetni kell azon a helyen a károsító által kedvelt növények termesztését. Az ellene használható hatóanyag a fosztiazat és az oxamil.

 

Közönséges burgonya-fonálféreg (Globodera rostochiensis)

Európában elterjedt, hazánkban is gócszerűen megtalálható, nálunk karantén kártevőnek minősül. Erős fertőzés esetén 50–80%-os kárt is okozhat. Tápnövényei a burgonyafélék családjába tartoznak, azonban a termesztett növények közül a paradicsomot is kedveli. A táplálkozás hatására a gyökereken sejtburjánzás következik be, tápanyag-felvételi és szállítási zavar alakul ki, és folyamatos gyökérképződés indul meg. A lombozat rosszul fejlődik, sárgulni és hervadni kezd, apró gumók alakulnak ki. Évente egynemzedékes, a cisztákban telel, majd a gazdanövény gyökérnedvének hatására reped fel a ciszta, ezt követően történik meg a fertőzés. A nőstény több száz petét is képes létrehozni, úgy, hogy a teste eközben védőburkot képez. Kedvezőtlen körülmények esetén a cisztákban évekig életképesek maradhatnak az állatok. A talaj nedvessége meghatározó a Globodera rostochiensis életciklusának alakulásában. A kimutatása a talajból, mikroszkópos vizsgálattal történik. A fertőzés mértékét az 1 kg talajban előforduló ciszták száma határozza meg. A védekezés során a fertőzésmentes szaporítóanyag elengedhetetlen, de ha már megjelent a kártevő, akkor ellenálló fajták termesztése vagy olyan növények ültetése javasolt, melyek nem tápnövényei, de a gyökérváladékuk csalogató hatással bír (például cukorrépa). A már említett, fonálférgek ellen, talajfertőtlenítéshez használható hatóanyagokkal is lehetséges a védekezés.

 


A burgonyamoly lárváinak kárképe (fotó: Silvia I. Rondon, Hermiston Agricultural Research and Extension Center, Oregon State University)

 


Harlekinkatica lárvája (forrás: pixabay.com)

 

Burgonyamoly (Phtorimaea operculella)

Dél-Afrika nyugati részeiről származik, manapság a világ összes burgonyatermesztő részén jelen van. Invazív kártevő, Magyarországon 2015-ben jelent meg. A kártevő egy kisméretű molylepke. A hímeknél és a nőstényeknél megfigyelhető az ivari dimorfizmus. A lárvának öt lárvastádiuma van. A tárolás helyén a tojás, a lárva és a báb is képes áttelelni, míg szabadföldön a báb telel, bábkamrában. Oligofág, a Solanaceae családba tartozó, termesztett és vadon élő növények tartoznak a tápnövényei közé (tojásgyümölcs, paradicsom, paprika, dohány, fekete csucsor stb.). A hernyó szántóföldön és a tárolás során egyaránt károsít. A lombkártétellel a magasabb hőmérsékletű területeken találkozhatunk, ebben az esetben termésveszteség is előfordulhat, de hazánkban ennek kisebb az előfordulási lehetősége. A gumókon okozott kártétele azonban nálunk is előfordul, a fertőzés már a szántóföldön bekövetkezik. A lombfelület hiányában a talaj résein a nőstények a gumókig lehatolhatnak, és ott helyezik el a petéiket, de a lombfelület csökkenésével a lárvák is húzódnak lefelé, a gumók irányába. Kétmenetes betakarítás esetén a nőstényeknek még könnyebb dolguk van, hiszen a talaj felszínén bármikor elérik a burgonya gumóit. A kikelő hernyók a rügyek mellett jutnak be a gumókba, és ott a héj alatt járatokat készítenek. A betárolt terményt súlyos esetekben akár 100%-ban is károsíthatják, így az a táplálkozásra alkalmatlanná válik. A károsítás következményeként tárolási betegségek és egyéb kártevők is megjelenhetnek.

Nemzedékeinek alakulásáról egyelőre még nincs magyarországi adat, de a külföldi információk alapján 2–9 nemzedéke is kialakulhat. A védekezés során a megelőzésre kell hangsúlyt fektetni. Az agrotechnikai módszerek közül megfelelő az egyébként is alkalmazandó vetésforgó betartása, az árvakelések megakadályozása, a Solanaceae családba tartozó gyomfajok irtása. A kétmenetes betakarítás elkerülése fontos, mert a hosszabb ideig talajon lévő gumók nagyobb eséllyel fertőződnek meg. A betárolás előtt szükséges a termény átválogatása, mert a tárolás során a kár tovább fokozódhat. Az előrejelzéshez a szexferomoncsapdák jól alkalmazhatóak, ezek a feromonok Magyarországon is elérhetőek.

 

A lombot károsító állatok

Levéltetvek

A burgonya sok levéltetűfaj által kedvelt növény. A jelentősebb fajok közé tartozik a zöld őszibarack-levéltetű (Myzus persicae), a csíkos burgonya-levéltetű (Macrosiphum euphorbiae), a fekete répalevéltetű (Aphis fabae), a sárga burgonya-levéltetű (Aphisnasturtii), az uborka-levéltetű (Aphisgossypii). Szívogatásuk hatására a levelek torzulnak, kanalasodnak, a mézharmatürítés miatt pedig korompenész jelenik meg. Nagy jelentőségük van a vírusok terjesztésében, így a vetőburgonya-termesztésben kifejezetten veszélyesnek számítanak. Emellett a házikertekben történő folyamatos utánvetés miatt nagymértékű leromlás tapasztalható. Egyedszámuk május közepétől növekszik, kedvező időjárás esetén nagyon gyorsan terjednek, a legnagyobb mértékben július elején fordulnak elő. A betelepülést sárga színcsapdákkal, tálcsapdákkal lehet megfigyelni, május közepétől július közepéig. A fertőzés mértékét egyedi növényvizsgálattal lehet megállapítani. A védekezés nem könnyű, de agrotechnikai, biológiai és kémiai megoldásokkal egyaránt eredményes lehet. Ilyen a gyommentesen tartás, a megfelelő, nem túlzott tápanyagellátás. A katicabogarak lárvái is pusztítják a levéltetveket, a harlekinkaticák lárváinak különösen nagy étvágyuk van. Használható hatóanyag: szulfoxaklór, cipermetrin, deltametrin, lambda cihalotrin, pirimikarb, eszfenvalerát, flonikamid.

 

Burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata)

Őshazájában, Mexikóban a vad Solanaceae-féléken él. Európában elsőként Franciaországban jelent meg. Magyarországon 1947-ben figyeltek fel rá, 1960-ra pedig az egész országban elterjedt. Melegigényes, szaporodását a meleg időjárás kedvezően befolyásolja.

 


Burgonyabogár (forrás: pixabay.com, Zdeněk Chalupský)

 


A burgonyabogár lárvája és kárképe (fotó: Menyhárt Anna)

 

Gazdanövényei a burgonyafélék családjába tartoznak, de a fő tápnövénye ezek közül a tojásgyümölcs és a burgonya. A lárvák és az imágók egyaránt károsítanak. A kárképet a lárvák fejlettsége határozza meg. Az első stádiumú lárvák hámozgatnak, a második fejlettségi állapotban már lyukakat rágnak, a harmadik és negyedik lárvaállapotban a bogarakhoz hasonlóan karéjokat alakítanak ki a leveleken. A termésveszteség az egyedszámtól függ, védekezés hiányában gyakran következik be tarrágás, így akár 70%-os is lehet a kár. A kultúrában a védekezés egyik legfontosabb eleme a burgonya- bogár kártételének megakadályozása. Magyarországon évente két nemzedéke van, melyek számát az időjárás meghatározza, a miénknél hidegebb klímájú területeken egy-, míg a melegebb helyeken háromnemzedékes faj. Imágó alakban telel a talajban. Ha a napi átlaghőmérséklet 10 °C körül alakul, számítani lehet a megjelenésére, de a tömeges megjelenés a tápnövényük kelése után következik be. Az áttelelt bogarak érési táplálkozást folytatnak, majd petéiket a tápnövény leveleinek fonákára teszik. Talajban, bábkamrában bábozódik. Az első nyári nemzedék általában júliusban jelenik meg, a második nemzedék lárvái pedig augusztusban károsítanak. Természetes ellenségei Magyarországon is jelen vannak, így tehát a ragadozó poloskák, fátyolkafajok tojáspusztító tevékenységet végeznek. Rovarpatogén gombák is megfertőzhetik a kártevőt (Aspergillus, Beauvearia nemzetség tagjai). A védekezés szükségességének megállapítására a területi kvadrát módszer alkalmas lehet: általában 1 bogár/m2 a küszöbérték.

 

Az áttelelt bogarak érési táplálkozást folytatnak, majd petéiket a tápnövényleveleinek fonákára teszik

Ha a rágásnyomok 100 növényen vizsgálva 5–10% vagy 5–10 bogár mértékűek, a védekezést szükséges elvégezni. A kártételi küszöbérték növényenként 10–20 imágó és 20–30 lárva. A védekezésnél fontos az egyenletes kelés és később a növények gyors fejlődése. Ezek leginkább az agrotechnikai módszerekkel szabályozhatóak. A vad, Solanaceae családba tartozó növények irtása is szükséges, valamint az áttelelő nemzedék ellen fontos a vetésforgó betartása. Házikertben a tojáscsomók megsemmisítése időigényes ugyan, de eredményes. A tojásgyümölcs (padlizsán) is kedvelt tápnövénye, így a házikertben ügyelni kell a megfelelő szomszédságra. A vegyszeres kezelésnél a megfelelő időzítés a védekezés kulcsa. Az első kezelés így május végén-június elején aktuális, ez az első lárvaalakok ellen hoz eredményt. A második védekezés az imágók ellen történik, június végén-július elején. Ha az időjárás kedvező a bogarak számára, még egy kezelés indokolt, ennek ideje július vége-augusztus eleje. Ekkor a második nemzedék lárváira irányul a kezelés. A rovarölő szerek használatát több tényező befolyásolja. Az első a készítmények várakozási ideje. Másrészt a termesztés célja az, ami legjobban meghatározza a kijuttatható készítmények hatóanyagait. Emellett sokszor lehet rezisztenciával találkozni, így a szerrotáció elengedhetetlenül fontos. A kiskertben ez megnehezíti a védekezést, mert a szabadforgalmú szerek nem mindig hozzák a kívánt hatást. A rezisztencia a lárváknál könnyebben alakul ki. Használható hatóanyag: ciántraniliprol, klorantraniprol, lambda cihalotrin, spinozad, acetamiprid, eszfenvalerát, etofenprox.

 

 

SZERZŐ: MENYHÁRT ANNA NÖVÉNYORVOS

agrár burgonya burgonyabogár burgonyafélék burgonyamoly fajtaválasztás fátyolka fonálféreg kártevő levéltetű mezőgazdaság növényvédelem poloskák rovarölő szer vegyszeres kezelés