Az almamoly (Cydia pomonella) almaültetvényeink egyik legjelentősebb károsítója. Évjárattól függetlenül minden vegetáció során kell ellene védekezni. Az almatermésűek nagy részét, valamint a diót is károsítja, ebből következően sok helyen találkozhatunk vele. Jelentősége a tápnövényei károsításán felül abban rejlik, hogy kártételével piacképtelenné teszi a gyümölcsöt, jelentősen megtizedelheti a bevételt.
A klímaváltozás hatása az almamoly esetében is megfigyelhető. A hazánkban jellemzően kétnemzedékes fajnak azonban az elmúlt évek tapasztalatai alapján egy harmadik nemzedéke is kialakul, így az ellene való védekezés ideje is megnyúlik.
Az almamoly okozta kárkép már mindenki számára ismerős lehet, házikertekben is gyakran megfigyelhető. A még növekedésben levő, dió nagyságú termésen, de később a kifejlett gyümölcsön is apró fekete besüppedő folt jelzi a fiatal lárvák termésbe rágásának helyét. Jellemzően a kocsány tövénél vagy csészelevelek felől, de gyakran a csokorban álló almák érintkezési pontjánál is behatolhatnak. A befurakodási ponttól a magházig egyenes járat jelzi az útjukat. A magházat elérve pedig a magokat is megrágják. A fiatal lárvák próbarágásokat is csinálhatnak, ami nem jelenti, hogy a hernyó a gyümölcsbe is hatol, inkább csak esztétikai kárt okoz. Azt, hogy a lárva egyértelműen befurakodott, az alma felületén megtapadt ürülékmorzsák jelzik. A fiatal molyos termések megállnak a fejlődésben, és idő előtt lehullanak. A fejlettebb gyümölcsök jellemzően másodlagos fertőzések eredményeképpen rothadásnak indulnak, vagy szintén idejekorán leesnek a fáról.
Almamolyimágó (forrás: www.ukmoths.org.uk)
Almamoly diónyi gyümölcsön (fotó: Kálmán Anna Léda)
Az almamoly károsításának ideje, vagyis az, hogy a fiatal vagy már az érőfélben levő gyümölcsöt rágja meg, attól függ, hogy hányadik nemzedék van jelen az ültetvényben. Azonban mint már korábban említettük, a jellemzően kétnemzedékes faj az elmúlt pár évben kiegészült egy csonka, harmadik nemzedékkel is. Az almamoly kifejlett lárva alakban vészeli át a telet a fa kéregrepedései között, de az sem ritka, hogy más védett zugokban, szövedékgubóban tölti téli nyugalmát. Ezt követően tavasszal bábozódik, ami két-három hetet vesz igénybe, így az imágók megjelenésére áprilistól már számítani lehet. Mint sok más esetben, az enyhe tél a moly felszaporodására is kedvező hatással van. Gyenge telet követően, főleg ha egymás után több is következett, már az első nemzedék intenzív károsítására is számítani kell. Az almamoly elleni védekezés kulcsa az időzítés; a kezelés idejének pontos meghatározására több módszer is rendelkezésünkre áll.
Egyik ilyen a feromoncsapdázás. A nagyjából 10 mm hosszú szürkés-barna színű, szárnya végén úgynevezett tükörfolttal rendelkező imágó szexferomonját már évek óta sikeresen alkalmazhatjuk előrejelzés céljából. A szintetizált feromon nagy szelektivitással vonzza a csapdába a hím egyedeket. A ragacslap napi fogásszámából lehet következtetni a rajzáscsúcsra, és ez alapján meghatározni a permetezés idejét. Ha egy csapda három-négy nap alatt legalább há rom vagy annál több hím egyedet vonz be, védekezni kell. A gyártó ajánlása szerint egy–öt hektár nagyságú területre hektáronként legalább két csapda kihelyezése szükséges, két méter körüli magasságban. A párosodást követő egy-másfél hétben a nőstények több mint száz tojást raknak a kultúrnövény leveleire, esetleg az ágakra. A lárvák kelést követően két-három napig mozognak, mielőtt berágják magukat egy gyümölcsbe. Ezért a rajzáscsúcsot követően tíz-tizenöt nappal szükséges megejteni a kezelést.
Almamoly rágása és ürüléke(fotó: Kálmán Anna Léda)
A védekezés időpontjának meghatározására bevett módszer még a hőösszegszámítás. Ennek alapja, hogy a lárvák fejlődésének van egy napi átlag hőoptimuma, ami a kelésük esetében 90 °C aktív hőösszeg. A rajzás kezdetét követően (amit csapdával tudunk megállapítani), ha a peterakás után a napi hőmérséklet 10 °C feletti részeinek összege eléri a 90 °C-ot, úgy tömegesen kelnek a lárvák. Így, ha követjük a hőmérséklet alakulását, pontosan tudjuk időzíteni a hatékony kezelést. Van olyan módszer is, amikor a csapdák első fogásától számoljuk az effektív hőösszeget, ami a peték keléséhez szükséges 250 °C. Ennek meghatározásához az első csapdafogást követő napok középhőmérsékletét kell összeadnunk, amíg az el nem éri a 250 °C-ot, így tudjuk meg pontosan a peték kelési idejét.
Lárvajárat és kártétel gyümölcsben (fotó: Kálmán Anna Léda)
Ugyan a kialakuló nemzedékek száma ismert, mégsem tudjuk egyértelműen elkülöníteni őket egymástól. Nagyon elhúzódó a fejlődésük, ezért egyszerre két nemzedék különböző fejlődési stádiumban levő egyedei is károsíthatnak. Így szinte minden vegetáció során több kezelésre van szükség a védelem érdekében. Ugyan a rendelkezésre álló inszekticidek sora folyamatosan csökken, de vannak még lehetőségek a megfelelő védelem elérésére, valamint érdemes nyitni az újabb módszerek felé is. Növényvédő szeres kezelés esetén mindenképpen a szelektív készítmények időzített alkalmazása javasolható vegetációs idő alatt. Almamoly esetében vagy az áttelelő képletek gyérítését, vagy a még mozgó, fiatal lárvák irtását érdemes megcélozni. A telelő lárvák ellen hatásos az őszi, tél végi lemosó kezelés, amely általában réz, kén és olaj hármasából áll össze. Nem lehet elégszer ismételni a lemosó permetezés hasznosságát, nem csak almamoly, de több betegség és az ültetvényeket gyakran károsító kártevők esetében is. Emellett alkalmazható csapdaként az úgynevezett hernyóöv, ami a fa törzsére felerősített kartonpapír, szalmaöv is lehet. A módszer lényege, hogy megtévesszük a telelni készülő lárvákat azzal, hogy ne a törzsön, hanem ezekben a hernyóövekben keressenek menedéket. Az övek időben történő eltávolításával és megsemmisítésével is jelentősen csökkenthető az egyedszám.
Almamolyrágás gyümölcsök érintkezésénél (fotó: Kálmán Anna Léda)
Almamolylárva (fotó: Kálmán Anna Léda)
A mozgó lárvák ellen célzottan alkalmazható az almamoly granulózis vírust tartalmazó Carpovirusine vagy Madex nevű készítmény. A szerek lényege, hogy egy olyan szuperszelektív vírust juttatunk ki permetezéssel, amely az almamolylárvákba táplálkozás útján jut be. A granulózis vírus viszonylag hamar felszaporodik a károsító bélcsatornájában, és pár nap alatt el is pusztítja. A fiatal L1-es lárvák a legérzékenyebbek, ám az idősebb egyedekre is hatásos, általában bábozódásig azok is elhalnak. A készítmény javasolt kijuttatásának ideje az első nemzedék tömeges lárvakelése. A szer jó UV- és esőállósággal rendelkezik, és táplálkozási attraktánst is tartalmaz, ami tovább növeli a hatékonyságot. A kezelést érdemes lehet három-négyszer is megismételni, fertőzési nyomás függvényében nemzedékenként, de egy jól időzített kezelés a következő nemzedék egyedeire is hatással lehet. A növényvédő szer ökológiai termesztés esetén is engedélyezett. Ezenkívül vannak olyan készítmények, melyek szintén lárvára hatnak, hatóanyaguk pedig a Bacillus thuringiensis (Bacillus thuringiensis spp. kurstaki- Diped DF). Ez a készítmény már sokkal szélesebb körben alkalmazható, több kultúrában is van engedélye. Általánosságban az L1-2es stádiumban levő lepkehernyók ellen hatásos készítmény. A növényvédő szer gyomorméregként hat, amit a baktérium által termelt toxin okoz, amint az a lárvák bélrendszerébe jut. A lárvák akár fél óra után leállnak a táplálkozással, három-négy napon belül el is pusztulnak.
Feromoncsapda (fotó: Kálmán Anna Léda)
Ma már egész széles körben elterjedt, teljesen vegyszermentes védekezési módszer, amely így ökológiai termesztés során is alkalmazható, a feromonos légtértelítés (Isomate CLR). A védekezés azon az elven alapszik, hogy a kijuttatott szexferomon nagymértékű jelenléte az ültetvény légterében annyira összezavarja a hím lepkéket, hogy azok ne találják meg a nőstényeket, így a megtermékenyítésük is elkerülhető. A szintetizált feromont diszpenzerek segítségével juttatjuk ki az ültetvény teljes területére, nagyjából virágzás vége felé, mielőtt megjelennének a lepkék. Ez a készítmény almamoly és almailonca ellen egyaránt hatékony. 160-180 napig alkalmazhatóak ezek a műanyag rudacskák, melyeket a gyártó ajánlásának megfelelő helyre, magasságba és módon kell az ágakra rögzíteni. Fontos figyelembe vennünk a gyártói instrukciókat, ami a növényvédő szer dozírozását, kijuttatását, kihelyezését, élelmezés-egészségügyi várakozási idejét illeti. Ha eltérünk az ajánlott módszertől, azzal csökkentjük a készítmény hatékonyságát, jövedelemkiesést és többletköltséget is okozva magunknak. A feromonos légtértelítés legalább három hektáros terület felett működik optimálisan, de ez függhet a terület kitettségétől, a sorok elhelyezkedésétől is, így javasolt szakértő segítséget igénybe venni. Az ajánlás alapján 1 000 db diszpenzert szükséges kihelyezni hektáronként, úgy, hogy ez a területet nagyjából lefedje. Fontos azonban megjegyezni, hogy a hatékonyság növelése érdekében és az almamoly elhúzódó, illetve kialakuló harmadik nemzedéke miatt szükség lehet a vegetációs idő elején és végén kiegészítő kezelésre. A kártevő azonban nem az egyetlen rovar, ami almaültetvényeinket veszélyezteti, így azt is sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a rovarölő szeres kezelések drasztikus lecsökkenése más károsítók felszaporodását indukálhatja. Azért, hogy ezek térnyerése ne legyen jelentős, kiegészítő rovarölő szeres kezelésre is szükség van, persze előrejelzésre alapozottan.
Feromonos légtértelítés diszpenzer (forrás: www.biocontrol.ch)
SZERZŐ: KÁLMÁN ANNA LÉDA NÖVÉNYORVOS
