A növekvő létszámú, városokba tömörülő emberi népességnek egyre nagyobb igénye van lakókörnyezete zöldfelületének kialakítására és megóvására.
A kutatás jelentősége, célja
Az emberi tevékenységhez köthetően a klímaváltozás hatására jelentkező időjárási elemek (pl. hőmérséklet, légnedvesség) szélsőségesebbé válása, a fokozódó levegő- és talajszennyezések vagy egyes, nem megfelelő irányú talajállapot-változások (pl. szikesedés) komoly nehézségeket jelentenek a „városi növénytakaró” vagy zöldfelületek fenntartásában. Ennek megóvása érdekében célul tűztük ki a fő veszélyeztető faktorokkal szemben egyes, díszkertészeti szempontból jelentős őshonos vagy ilyen klimatikus viszonyokkal rendelkező országokból származó természetes fajok és kertészeti változatok nevelési körülményeinek és toleranciájának vizsgálatát, ellenálló klónjaik kiszelektálását és felszaporítását. Olyan lágyszárú fajok kerülnek vizsgálat alá, melyek díszkertészeti szempontú hasznosíthatóságuk, piaci érdekeltségük mellett nagy genetikai és fenetikai változatossággal rendelkeznek, ezáltal biztosítják, hogy a nagy változatosságból kiszelektálhatók legyenek a megfelelő tulajdonságú és toleranciájú egyedek. Az így kiválasztott klónok felszaporításához egyedi szaporítástechnológiai eljárások kerülnek kidolgozásra, és emellett információkat gyűjtünk – természetvédelmi szempontból nem elhanyagolható – esetleges inváziós hajlamukra.
A kutatás a GINOP 2.2.1-15-201700042 számú (A Pannon régió növényeinek genetikai hasznosítása) pályázat keretén belül zajlik. A kutatási terület a konzorciumon belül a Szent István Egyetemhez tartozik. A kutatócsoportban 5 munkatárs vesz részt: Tillyné dr. Mándy Andrea, Turiné dr. Farkas Zsuzsa, dr. Kohut Ildikó, dr. Mosonyi István Dániel és Ecseri Károly.
A vizsgált növényeink
A munkát 2017 őszén 7 taxon bevonásával kezdtük meg: Achillea aspleniifolia (sziki cickafark), Artemisia pontica (bárányüröm), Tripolium pannonicumsyn. Aster tripolium subsp. pannonicum (sziki őszirózsa), Inula britannica (réti peremizs), L. cartilagineum syn. Lepidium crassifolium (sziki zsázsa), Limonium gmelinii subsp. hungaricum (sziki sóvirág), Podospermum canum (közönséges szikipozdor). Ezeknek a növényeknek az eredeti élőhelyeit kerestük fel a dunántúli, illetve az alföldi szikes területeken, ahol maggyűjtéseket is végeztünk. A választás fontos szempontja volt, hogy ezeknek a növényeknek a legtöbbje nemzetközi forgalomban alig vagy egyáltalán nem kapható, illetve többségük pannon endemizmus.
Az elvégzett előkísérletek, illetve a szakirodalmi adatok alapján a további vizsgálatokat a három leginkább perspektivikus taxonnal (Tripolium, Inula, Limonium) végeztük el. A választott növények botanikai bemutatása itt következik:
Tripolium pannonicumsyn. Aster tripolium subsp. pannonicum (sziki őszirózsa): 10–60 cm magasra növő, tövétől ágas, kopasz, évelő növény. Hajtásai felállók vagy ívesen felhajlók. Lombozata szálas-lándzsás alakú, többé-kevésbé pozsgás állományú levelekből áll, melyek a tövek felső részén ülők, alsó részén pedig hosszan nyélre futók. Fészekvirágzatai 2-2,5 cm átmérőjűek, nyelves virágai 2-3 mm szélesek, világoskék vagy kékes-ibolyás színűek. Július és szeptember között nyílik.
Inula britannica (réti peremizs): 15–70 cm közötti méretű, ferde gyöktörzset fejlesztő évelő. Levelei általában szőrözöttek, lándzsásak, a tőlevelek a virágzás idejére elszáradnak. Méretük a száron felfelé haladva csökken. A többszörösen elágazó virágzati tengelyen képződő fészekvirágzatok 2–5,5 cm átmérőjűek, száranként 1–4 db fejlődik belőlük. A virágzat közel félgömb alakú, aranysárga virágokból áll, július és szeptember között nyílik.
Limonium gmelinii subsp. hungaricum (sziki sóvirág): a virágzó növény magassága általában 20–60 cm közötti. Lombozata visszás tojásdad, tompa csúcsú, ép szélű, bőrnemű-kopasz levelekből áll. Virágzati szára többszörösen elágazó, levéltelen. Virágzata egyoldalra hajló bugás füzér, melyben 2-3 db virág alkot egy füzért. Dekorációs értékét a csészelevelek adják, melyek 3-5 mm hosszúak, lilás színűek. Virágai öttagúak, sugarasan szimmetrikusak, július és szeptember között nyílnak (1. kép).
1. kép. Virágzó Limonium gmelinii subsp. hungaricum egyed (2020)
Eddigi eredményeink
A csírázásvizsgálatok során a következőket állapítottuk meg:
– a különböző taxonok legjobb csírázásdinamikai paraméterei nem köthetők egyetlen (ideális) termőhelyhez,
– a talaj takarása kerülendő, sőt kifejezetten káros a vizsgált évelők csírázására (kivétel a nagy kaszattal rendelkező Podospermum canum, amelyre pozitív hatással volt a sekély – 1–5 mm vastag – takarás),
– ebből következik, hogy a csírázási időszak alatt fontos a megfelelő fényintenzitás biztosítása,
– a szakirodalom alapján az optimális csírázási hőmérséklet 21 °C,
– a csírázás során legmegfelelőbb közeg a palántaföld volt, ugyanakkor a Limonium a tőzegben, az Inula pedig a tőzeg és perlit keverékében csírázott a legjobban,
– a magok életképessége rövid (Inula és Tripolium esetében 1 év),
– a csírázási százalék 5 ppm benzil-adeninnel, illetve – az Inula esetében 1000 ppm gibberellinsav alkalmazásával növelhető, de a friss magtételek hormonális kezelés nélkül is kielégítően csíráznak,
– az Inula csírázási aránya alacsony, precíziós vetése a mag mérete miatt nehezen kivitelezhető, ugyanakkor sarjakról történő vegetatív szaporítása igen eredményes és nagyüzemileg is alkalmazható.
A fenológiai megfigyelések során megállapítottuk, hogy:
– a Tripolium növények erős heterogenitást mutatnak az egyes termőhelyek között mind fejlődésükben, mind pedig a stresszhatásokra adott reakciójukban,
– a Limonium magoncok a vetés évében nem virágoznak (ellentétben a másik két fajjal),
– a túlzott tápanyag-kijuttatás jelentősen rontja a fajok áttelelését az Inula és a Tripolium esetében,
– az Inula homokra kiültetett egyedei – öntözetlen körülmények között is – rendkívül gyorsan terjednek, egy év alatt sarjaikkal jelentős területet borítanak be, ezért vegyes összeültetésekben alkalmazása nem javasolt, ugyanakkor degradált területeken vagy erózió és defláció elleni védekezés során figyelemre méltó lehet,
– jelentősebb – díszítőértéket rontó – növényvédelmi problémát az eddigi vizsgálataink során egyik taxonnál sem tapasztaltunk,
– a projekt során beállított tartamkísérletekben folyamatosan detektáljuk az egyedek vitalitását, megfigyeljük a növények „legyengülésének” mértékét, a díszítőérték fenntarthatóságát – egyelőre ilyen jellegű negatív megfigyelést sem tettünk.
A stresszvizsgálatok alapján kijelenthető, hogy:
– a Limonium egyedeknek az 500 mM koncentrációjú sótartalom már káros hatású a morfológiai paraméterek tekintetében, a levelekben megnövekedett a karotionid-, illetve a prolintartalom,
– az Inula homokos közegben végzett sóstresszvizsgálata során már a 125 mM töménységű oldat is szignifikánsan károsította az egyedeket a kontrollhoz képest mind a morfológiai, mind a fenológiai paraméterekben,
– a Tripolium pannonicum a 375 és az 500 mM sókoncentrációra reagált negatívan az állományok fenofázisát, illetve a gyökerek darabszámát/hosszát vizsgálva,
– a Limonium lombozatának vizsgálata során -11,3 °C volt az a hőmérséklet, ahol a levélkorongok 50%-a károsodott, míg a letális hatás -20 °C-on érte el a 100%-ot,
– a szárazságstressz-vizsgálat statisztikai elemzése után csak a Limonium gmelinii esetében lehetett szignifikánsan kimutatni az öntözés pozitív hatását az állomány növekedési paramétereire,
– a három vizsgált taxon közül a vízhiányra legérzékenyebb a Tripolium pannonicum, ami szembetűnően megmutatkozott a 2020-as vegetációban bekövetkezett tőpusztulásban és az esztétikai érték romlásában.
Emellett sikerült szelektálnunk törpe növekedésű, 15 cm hosszúságú virágzati tengellyel rendelkező, elfekvő habitusú Tripolium pannonicum klónt, mely vegetatív úton szaporítva megőrzi alacsony méretét (2. kép).
2. kép. Törpe növekedésű Tripolium pannonicum (2019)
Következtetések, további feladatok
Az eddigi mérésekből és megfigyelésekből megállapítható, hogy az Inula britannica elsősorban az extenzív zöldfelületeken, míg a Tripolium pannonicum inkább az intenzívebb növényfoltokban alkalmazható eredményesen. A Limonium gmelinii univerzálisan használható, de nevelési időtartama minimum 1,5 év a magvetéstől a virágzásig. A 2020-as évben beállítottunk termesztéstechnológiai kísérleteket is, melyben célunk a virágzás időzítése. Szintén ebben a vegetációban vizsgáljuk a kutatásban szereplő 3 évelő növény közegpreferenciáját is. Emellett folytatjuk a maggyűjtéseket és a csírázásdinamikai kísérleteket is, a morfológiai, fenológiai, virágzásbiológiai és stressztűrési vizsgálatok mellett.
A projekt eredményeként a 2021-es év végére olyan fajok szelektált állománya születik meg, mely szárazságtűréséből és sótűréséből következően akár a degradált területek rekultivációjában, akár a városi zöldfelület-gazdálkodásban sikerrel alkalmazható. Emellett a nemesített taxonok stabil genetikai potenciálja biztosítja a forrást a későbbi ilyen irányú kutatásokhoz. A háttérbe szorult fajok alkalmazásával a kutatás a magyar flóra értékes, de mindezidáig nem hasznosított értékeit tárja a világ elé.
SZERZŐK: TILLYNÉ DR. MÁNDY ANDREA1, ECSERI KÁROLY2 EGYETEMI DOCENS, SZENT ISTVÁN EGYETEM, KERTÉSZETTUDOMÁNYI KAR TANÁRSEGÉD, NEUMANN JÁNOS EGYETEM, KERTÉSZETI ÉS VIDÉKFEJLESZTÉSI KAR
