Péter-Pálkor elkezdődött az aratás az őszi árpával. Győrffy Balázs, az Agrárkamara elnöke ennek apropóján kérdezte Petőházi Tamást, a Gabonatermesztők Országos Szövetségének (GOSZ) elnökét az idei szezon kihívásairól és tapasztalatairól.
A szakember elmondta, hogy a koronavírus hatásait már januárban érezte a szakma, amikor a kínai növényvédő szerek, hatóanyagok nem jutottak be Európába. A tavaszi munkák egyébként két héttel hamarabb kezdődtek, mint máskor. A művelésre alkalmas talajállapot azonban már intő jel lehetett volna. Azok után, hogy az őszi kalászosok 70 százalékban jó állapotban mentek a télbe, szokatlanul meleg és csapadékszegény hónapok jöttek. Tavasszal aztán világossá vált, hogy nem a koronavírus, hanem az aszály okoz nagyobb problémát. Tízhetes szárazság jött, és elmaradt aranyat érő májusi eső is.
Petőházi szerint jobban viselték ezt a szélsőséges időjárást azok a táblák, amelyekre gazdák ki merték tenni a szükséges tápanyagot. Számított a tenyészidő hossza is: ezúttal a később érő kalászosok tudták jobban hasznosítani a megkésett csapadékot és egy kicsit még hizlalni a szemeken. Győrffy Balázs azon kérdésére, hogy a tavasziak a júniusi özönvíz után rekordterméssel kecsegtetnek-e, Petőházi óvatosan válaszolt:
„Ne feledjük, hogy a tavasziak is stresszelve kezdték az életüket. A kukorica és napraforgó aszályban kelt, most tőhiányos. Ez már előrevetíti, hogy idén csúcsév már nem lehet, de július vége előtt szakmaiatlan lenne a termésről beszélni. A napraforgó esetében pedig a sok esőnek még hátránya is lehet. A mostani magas páratartalom betegségekre hajlamosítja, ugyanakkor a talajok még nem járhatóak permetezőgépekkel.”
A beszélgetés során szó esett a növényvédelem szűkülő eszköztáráról, emiatt a repce termesztése egyre kevésbé biztonságos és egyre költségesebb. A másik lehetőség sem jobb: terjedni fognak a szürke és fekete technológiák, növekedni fog az illegális szerek forgalma. És ami még rosszabb, ha az adott kultúra termesztése elveszti a rentabilitását, akkor megszűnik a termelése, és helyette az unión kívülről érkezhet be nagy ökológiai lábnyommal, egy vegyi anyagokkal terheltebb termék.
A magyar agrárium versenyképessége azon múlik, hogy képesek vagyunk-e tartani vagy fokozni a jelenlegi hozamokat elviselhető költségszint mellett. Az öntözés megvalósítása egyre sürgetőbb a klímaváltozás miatt, az anyagtakarékos termelést pedig az adatok digitális rögzítése és felhasználása segíti. A generációváltással remélhetőleg végbemegy majd a technológia-fejlesztés is.
