A pettyesszárnyú muslica (Drosophila suzukii) első magyarországi észlelése 2012-ben történt, autópályák mentén megfigyelési célból kihelyezett csapdákban. Első kártételét két évvel később, egy Nógrád megyei gyümölcsösben figyelték meg. A szélsőséges éghajlati körülmények, valamint a magas kézimunkaerő-igény miatt hátrányos helyzetbe került bogyósgyümölcsű kultúrák termesztését még inkább befolyásolja a pettyesszárnyú muslica megjelenése miatt bekövetkező, jelentős mértékű kár.
A pettyesszárnyú muslica ázsiai eredetű faj, a trópusi éghajlatú, magasabb vidékekről terjedt el a mérsékelt égövi területekre. Rokona a hazánkban is megtalálható ecetmuslicának. Morfológiájukban néhány hasonló bélyeg is van, azonban több, jelentős különbség is felismerhető. A pettyesszárnyú muslica nagyobb az ecetmuslicánál. Jellemző ismertetőjegye, amiről a muslica a magyar nevét is kapta, a hímek szárnyán található, sötét színű folt. Ez alapján nagy biztonsággal felismerhető a muslicafaj. Ez a folt azonban a bábból frissen kikelt imágókon nem található meg, csak később alakul ki. A másik jellemző bélyeg a hímek elülső lábain található két pár párzófésű, ami szabad szemmel nem látható. A nőstény szárnyán nincs folt, így nehezebb a többi muslicafajtól a megkülönböztetésük. A nőstény tojócsöve erősen szklerotizált, ívesen meghajló, és két sorban, fűrészesen fogazott. Ennek segítségével helyezi tojásait az érőfélben lévő gyümölcs héja alá, de a tojásrakáshoz alkalmasak a hullott vagy sérült gyümölcsök is. A nőstény akár napi 5-10 tojást is rakhat. A nyüvek a termésben fejlődnek. Egy gyümölcsben több lárva is lehet, és mindhárom lárvastádium is előfordulhat. A bábozódás a gyümölcsben, annak felületén vagy azon kívül is történhet. Bábja a két csillagszerűen elágazó szarvszerű függelék alapján azonosítható.
Pettyesszárnyú muslica hím és nőstény (fotó: Shane F. McEvey, Australian Museum – https://doi.org/10.6084/m9.figshare.4644793.v1)
A pettyesszárnyú muslica bábja meggygyümölcsben (fotók: Menyhárt Anna)
A megfigyelések alapján megtelepedését leginkább az időjárás körülményei határozzák meg –2 °C alatti és +30 °C feletti hőmérséklet nem kedvező számára, emellett a száraz, csapadékmentes időjárás sem optimális a szaporodásának. Kártételére az adott évi megjelenése után fokozottan számítani kell. Tápnövényköre rendkívül széles, a vadon termő gyümölcsfajokon, valamint dísznövények termésein is képes életben maradni, a termesztett növények közül a bogyós gyümölcsök a kedvelt tápnövényei közé tartoznak. A rajzásmegfigyeléshez almaecetes-vörösboros csalogatóanyaggal feltöltött csapdák használhatók. A csapda nem szelektív, így egyéb fajok is berepülhetnek, emiatt a hatékony nyomon követéshez a csapdaanyagban lévő rovarok válogatása szükséges. A csapdázáshoz jól használható a CSALOMON csapdacsalád VARL típusú varsás csapdája, de kártevő fogásához szükséges csapda házilag is elkészíthető. Ekkor a PET-palack egyik oldalába kisebb lyukakat kell fúrni, majd ezt feltölteni a csalogatóanyaggal. A csapdákat a gyümölcsök közelében, támrendszerre, fák ágaira vagy valamilyen tartóra célszerű kihelyezni. Fontos megjegyezni, hogy mivel a csapda nem szelektív, ezért a károsító populációdinamikájának nyomon követésére nem alkalmas. A védekezés szükséges időpontja ez alapján nem meghatározható. A gyümölcsök érésének kezdetét követően az érésben lévő gyümölcsök illata erősebb, mint a csapda csalétke, és emiatt veszít a hatásából.
Csapdaanyag a meghatározás előtt
Csapdaanyag a hímek leválogatása után
A károsító rendkívül polifág, a nőstény azonban csak a vékony héjú gyümölcsökbe tudja a petéit rakni, az egyéb gyümölcsök károsításához valamilyen sérülés szükséges. Kedvelt tápnövényei hazánkban a bogyós gyümölcsök, ezek közül is a szeder, málna és bodza. A kártevő az eddigi tapasztalatok alapján június végén, július elején jelenik meg, de ekkor még kevés a fogott imágók száma a csapdában. Nagymértékű felszaporodása ezt követően történik, így a későn termő fajták a veszélyeztetettebbek. A gyümölcshéj alá helyezett tojásokból néhány nap alatt kifejlődnek a lárvák, majd ezek a lárvák fejlődésük során a gyümölcs húsát károsítják. A tojásrakás miatti sérülés következtében a terméseken másodlagos kártételként a kórokozók (élesztőgombák, baktériumok) megtelepedése is jellemző. A károsítás helyén a gyümölcs süpped, színe megváltozik. A gyümölcs a károsítás miatt szedhetetlenné és eladhatatlanná válik. Termőföldről szedett, de mesterséges körülmények közötti imágó kinevelést (nem direkt fertőzés) eddig málnából, szederből, bodzából és meggyből végeztünk. Ez utóbbiban termőhelyi kártételt eddig nem jelentettek, a mintaszedés pedig július második felében történt, fán lévő gyümölcsből. Szőlőben jelentkező kártétele Magyarországon eddig nem bizonyított. A kártevő nagyon szapora, a védekezés meglehetősen nehéz ellene. Egyelőre a megfelelőnek nevezhető módszer nincs kidolgozva, de többféle lehetőség is adott a kártétel mérséklésére. Agrotechnikai lehetőség a lehető leggyakoribb szüret, valamint az összes érett gyümölcs leszedése. Fontos a hullott vagy sérült gyümölcsök eltávolítása a területről, lehetőség szerint ezeket meg kell semmisíteni. A cefrének szánt gyümölcsöt takarni kell egy sűrű szövésű hálóval. Kísérletek folytak az ültetvények vektorhálóval történő takarására, a tapasztalatok szerint ez eredményes, de költséges módszer, és a gyümölcsültetvényben végzett munkákat is megnehezíti.
A kémiai védekezés lehetőségei erősen korlátozottak, mert a nőstény az érett termésbe is helyezheti a petéket
Házilag is elkészíthető csapda PET-palackból Csapdaanyagban előforduló egyéb fajok a nőstények meghatározása után
A biológiai védekezés egyik új lehetősége a Trichopria drosophiliae fürkészdarázs alkalmazása, de magyarországi eredmények még nincsenek a használatáról. A fürkészdarázs Európában is előfordul, az egyéb területeken különböző mértékben, ez az itt honos muslicák természetes ellensége, mely alkalmazkodott a pettyesszárnyú muslicához is. A parazitoid alkalmazását már a kártevő megjelenése előtt, nagy területeken kell végezni, hogy a védekezés hatékony legyen. A kijuttatást a külföldi tapasztalatok alapján háromszor kell elvégezni, szüret előtt, szüret alatt és a szüret után. Az eddigi eredmények alapján érdemes lenne a magyarországi gyümölcsösökben is vizsgálni, majd alkalmazni, mint természetes ellenséget.
A kémiai védekezés lehetőségei erősen korlátozottak, mert a nőstény nemcsak az érésben lévő gyümölcsbe, hanem az érett termésbe is helyezheti a petéket. A rovarölő szerek használata a folyamatosan érő málnában és szederben az engedélyokiratban megadott paraméterek és élelmezés-egészségügyi várakozási idők betartásával nehezen megoldható. Emellett a kis területen termesztett kultúrák szerválasztéka minimális, így a termelők a szerrotációt kevés esetben tudják alkalmazni. A vizsgálatok alapján lambda-cihalotrin és spinozad hatóanyagok bizonyultak hatásosnak. Növényvédő szerek alkalmazása esetén minden alkalommal fontos betartani a vonatkozó előírásokat, melyek az adott növényvédő szer engedélyokiratában megtalálhatóak.
MENYHÁRT ANNA
NÖVÉNYORVOS
