Fogjunk össze hazánk természeti kincseiért!

A biológiai sokféleség csökkenése napjainkra nagyságrendileg olyan mértékben veszélyezteti az emberiséget, mint az éghajlatváltozás. A kedvezőtlen folyamat hazánk kiemelt természeti értékeket rejtő gyepterületeit sem kerüli el. Az itt honos védett vagy fokozottan védett fajok állományai rohamosan csökkennek. Megóvásuk érdekében a Szent István Egyetem kutatói a természetvédelmi szakemberek és a gazdálkodók szoros együttműködésére hívják fel a figyelmet.

A fajok száma és genetikai variációi, valamint ezen életformák komplex ökoszisztémákon belül egymásra gyakorolt hatásai eredményezik azt a biológiai sokféleséget, ami földi életünk állat- és növényvilágának változatosságát adja. A földhasználat megváltozása, az éghajlati és egyéb környezeti változások (különböző szennyezések, földhasználatváltás) azonban mind hozzájárulnak az állományok riasztó mértékű csökkenéséhez. Az ENSZ 2019-ben közzétett jelentése alapján a csaknem 1 millió fajt (az ismert állat- és növényfajok negyedét) kihalás veszélye fenyeget.

Az aggasztó jelenség a gyepes élőhelyek esetében is megmutatkozik. A gyepterületek állapota világszerte, így Európában is folyamatosan romlik, a negatív változások hazánkban is megfigyelhetők. Bár Magyarország természeti értékeinek kiemelkedő aránya a gyepes területekhez kötődik, a probléma súlyossága ellenére csekély a védelem hatékonysága.

A Szent István Egyetem kutatói és hallgatói számos megfigyelést végeznek annak érdekében, hogy e különleges élőhelyeken fellelhető állatokat és növényeket megóvják, azok élettereinek állapotát fenntartsák, s hosszútávon biztosítsák. Nemrégiben Európa leginkább veszélyeztetett hüllőjének, a rákosi viperának és több gyíkfajnak a kutatása során a szarvasmarhákkal történő mozaikos, alacsony intenzitású legeltetés pozitív hatásairól számoltak be, a búvóhelyeket és a zsombékos gyepszerkezetet sok esetben roncsoló kaszálás alkalmazásával szemben.

A legeltetés és kaszálás hatásait, illetve azok intenzitásának lokális és regionális szintű eredményeit vizsgáló kutatások mellett a SZIE Természeti Erőforrások Megőrzése Intézete vizsgálat alá vette a különféle gyepkezelési módszerek együttes vagy külön-külön történő alkalmazási lehetőségeit, finomhangolását, illetve egymáshoz képest kifejtett hatékonyságát is. A Duna–Tisza közi Turjánvidék világviszonylatban is egyedülállóan gazdag élővilágú rétsztyeppjeit tanulmányozva olyan tudományos eredményeket sikerült felmutatni, amelyeket a természetvédelmi-gazdálkodási gyakorlat szakemberei jól használhatnak.

A kedvezőtlen folyamatok visszafordításához – ahogyan a vizsgálati eredmények is rámutattak – a legtöbb élőhelyen nélkülözhetetlen a jól megtervezett, ökológiai analízisekkel megalapozott mezőgazdálkodás kialakítása. A különböző élőhelyeken eltérő használati intenzitás szükséges a megfelelő fajgazdagság és fajkészlet eléréséhez. A használat összetettsége (tér- és időbeli komplexitása, mozaikossága, az évek közötti eltérések, a legelő fajok és azon belül fajták sokfélesége, a kaszálás és legeltetés együttes alkalmazása, sorrendisége), mikroélőhely-teremtő jellege és a mikroklimatikus viszonyokra gyakorolt hatása azonban legalább ilyen fontos szereppel bír, olvasható a Szent István Egyetem közleményében. Ennek megvalósításához a gazdálkodók gyakorlatba ültetett elhivatott munkája szükséges.

A természetvédelmi szakemberek szeretnék hangsúlyozni a mezőgazdaság és a természetvédelem hatékony együttműködésének jelentőségét, hiszen a felmerülő problémákat együttesen, összehangolt munkával lehet hosszútávon sikeresen megoldani.

biodiverzitás éghajlatváltozás