A mezőgazdaság a leghagyománytisztelőbb ágazat, ahol évszázadokon keresztül apáról fiúra szállt a tudás, s ez a hozzáállás a mezőgazdasági oktatás intézményesítésével sem változott sokat.
A mai napig általános, ha egy idősebb termelőt megkérdezünk, hogy mit és miért csinál, a válasz a végén legtöbbször az: így szoktuk csinálni. Ezeken az ISZCS-módszereken a gazdálkodó általában akkor sem változtat, ha jelentős veszteségeket szenved el a nem megfelelő technológia miatt, inkább bűnbakként megleli az aszályt, a túl sok csapadékot, vetőmagokat, rossz műtrágyát, de szinte soha nem ismeri el, hogy esetleg az általa alkalmazott hibás technológia következménye a veszteség. Vannak azonban olyan termelők, akik képesek arra, hogy felülvizsgálják a dogmákat, döntéseiket, módszereiket, és nyitott szemmel járva a világban észreveszik azokat, akik más módszerekkel sikeresen termelnek az egyre szélsőségesebb körülmények között is. Egyre több település határában bukkannak fel furcsa küllemű földek – ősszel változatos növények virágoznak rajtuk, télen is álló növények és vastag szármaradvány takarja a területeket, vagy épp a homoki szőlőkben is dúsan növekszik a rozs még áprilisban. Ezek a táblák azoknak a gondolkodó termelőknek a területei, akik felfigyeltek arra, hogy rohamosan pusztul talajuk termékenysége a forgatásos, intenzív művelés hatására, és ha változatlanul folytatják az egyre magasabb inputköltségek és egyre szeszélyesebb időjárási minták mellett ugyanazt a termesztéstechnológiát, akkor nem lesz mit átadniuk a következő generációnak. Az ilyen másként gondolkodók közül kerülnek ki a talajmegújítók.
A talajmegújító termelők nemzetközi szinten is mind úttörői a mezőgazdaság megreformálásának, s elsőként alkalmaznak sikeresen olyan alacsonyabb költségű technológiákat, amelyek létezését máig hitetlenkedés övezi Magyarországon, a több százmillió hektáros globális alkalmazásuk ellenére is: ilyen a sávművelés, a direktvetés, a no till, az összetett takarónövények vagy épp a házilag készülő mikrobiológiai oltóanyagok, mint a komposzt tea.
Ez a kis létszámú, de annál nagyobb mezőgazdasági, ökológiai szakértelemmel rendelkező társaság nem csak Magyarországon – hanem mindenhol feltűnést kelt a munkájával.
Tevékenységükkel azonban minden kontinensen a fenntarthatóbb mezőgazdaság felé mutatják az utat, mert a széleskörűen ismert, szántásra épülő mezőgazdaság kártétele a soha nem látott magas hozamok ellenére is már az élelmiszer-ellátást veszélyezteti. Világszerte közel 430 millió hektár terület esett ki a termelésből az elmúlt 40 évben. Évente 23 milliárd tonnával több termőtalajt hord el az erózió vagy fújnak el a porviharok, mint amennyi keletkezni tudna, ez a veszteség évente az összes termőterület 0,7 százaléka. A szántásos művelés következményeként a talajok humusztartalmának 60-70%a távozott CO2 formájában a talajból, tovább súlyosbítva az üvegházhatású gázok koncentrációjának növekedését a légkörben.
A talaj jelenleg is még a teljes földi szénkészlet kétharmadát tartalmazza, de a talajban található biológiailag aktív szén, a humusz elvesztése együtt jár a termékenység elvesztésével és az elsivatagosodással. Számunkra a legmeglepőbb, hogy ezekre a félelmetes adatokra senki nem igyekszik minél előbb megoldást nyújtani, annak ellenére, hogy több évtizede kutatók ezrei támasztják alá a mezőgazdaság egyre láthatóbb talajpusztítását és a növekvő népesség ellátásának növekvő kockázatát, illetve több mint 80 éve ismert, hogy a szántással országnyi területeket lehet terméketlen sivataggá tenni néhány évtized alatt.
1910-1940 között szembesült a modern civilizáció először a szántásos mezőgazdaság hatékony talajpusztításával az Egyesült Államokban, ez volt a hírhedt Fekete Porvihar időszaka. Akkoriban az a szólás járta az USA nyugati partja felé területeket foglaló parasztok között, hogy az eső követi az ekét, ezért az első világháború generálta búzaár-emelkedés hatására gátlás nélkül szántották fel a jégkorszak óta érintetlen, csodálatos termőképességű, magas humusztartalmú prérit.
1. kép. Novemberi takarónövények Csákánydoroszlón (fotó: Kökény Attila)
Elég hamar bebizonyosodott, hogy súlyos tévedés volt egy rövid, csapadékosabb időszakot félreérteni, és feltörni szántással a legelőket, amelynek ökoszisztémája valóban nagy testű legelő állatok tízmillióit volt képes ellátni évezredeken keresztül takarmánnyal, mert a gyeptársulás mélyen gyökerező évelő növényei képesek voltak átvészelni a csapadékszegény időszakokat, de a feltört talaj már nem volt képes annyi nedvesség megtartására, hogy ellássa a gabonaféléket. Ez a fekete aranynak is hívott préritalaj néhány év szántása után elvesztette stabil szerkezetét, és szabad prédája lett a szélnek, pedig akkoriban még csak sekélyen, 10-15 cm mélyen szántogattak, nem 30-40 cm mélységben, mint ahogy Magyarországon szokásos az ötvenes évek óta. Az elhibázott technológiáknak köszönhetően sivatagi dűnék jöttek létre néhány év alatt, és emberek milliói menekültek el a homokkal eltemetett farmokról. Ennek hatására alkották meg 1936-ban azt a talajvédelmi tervet az USA-ban, ami modellként szerepelt az Európai Unióban támogatott Conservation Agriculture technológia számára is. A talaj védelmét szolgáló technológiák azonban a mai napig nem kerültek széleskörűen bevezetésre Magyarországon, csak beszélgetnek róluk. A termelők több mint 90%-a szánt, gátlás nélkül hagyja ott télire a talicskányi rögöket vagy szidja a szelet, amikor a szétszántott földjeiről porviharokban fújja el a talajt és a vetést. A TMMG termelők azonban már nem hajlandóak részt venni ebben a megmagyarázhatatlan értelmű, össznépi időtöltésben, és olyan utat mutatnak a gyakorlatban, amely minden termelő számára példaként szolgálhat. 2019 januárjában 45 taggal, több mint 6000 hektárnyi művelt területtel megalakult a Talajmegújító Mezőgazdaság (TMMG) Egyesület. Az egyesület vállalt célja a talajmegújító és szénmegkötő mezőgazdasági technológiák bevezetése és népszerűsítése a magyar gazdaság fejlődése érdekében Magyarországon és a Pannon régióban. A TMMG termelők között vannak biogazdálkodók és konvencionálisok, szőlészek, állattartók, zöldségtermesztők, de a legtöbben a szántóföldeken gazdálkodnak.
Az egyesület tagjai az internet segítségével találtak egymásra évekkel ezelőtt, és idén úgy döntöttek, hogy az összefogás erejével több lehetőségük lehet tudásuk gyarapítására és gyakorlati tapasztalataik átadására. Sokféle módszert alkalmaznak, de egy közös bennük: a szántást teljes mértékben elvetik, mert ez a módszer amellett, hogy gazdaságtalan, a talajpusztulásban bizonyítottan a legnagyobb szerepet játssza.
Jelentős beruházásokat végeznek, és minden évben folynak kísérletek a területeken szerte az országban azt kutatva, hogy hogyan lehet még hatékonyabbá tenni a tápanyag-gazdálkodást vagy a növényvédelmet a csökkentett művelés és direktvetés rendszerében. A mezőgazdaságban ezekre a másként termelőkre jobbik esetben csodabogárként néznek vagy épp megvetés tárgyai a helyi közösségben a kórós földjeik miatt – ez a hozzáállás sokakat elriaszt a változtatástól, mert kevesen mernek kilógni a sorból. A TMMG termelők azonban messzebbre látnak, mint a következő földalapú támogatás megérkezésétől távolabbra nem tervező átlag, akik számára nem képvisel valóságot a klímaváltozás, a humuszveszteség, az ökológiai összeomlás fogalma. Előbbiek számára azonban a talaj termékenysége, humusztartalma, a talaj élete, a környezet egészsége éppen olyan fontos, mint a haszon.
2. kép. Egy szép napraforgó-direktvetés takarónövénybe 2019 áprilisában (fotó: Berend Ferenc)
3. kép. Talajpusztítás felsőfokon a hagyományos művelésű táblán
Ez a munka elkötelezettséget és állandó tanulást igényel, de a TMMG-termőföldeken nem tapasztalható talajvesztés, nem okoz a csapadék eróziót, nem keletkeznek porviharok, mert tulajdonosaik törekszenek a talajok állandó takarására. A takarónövények nem csak a folyékony szén útvonalfenntartását, ezen keresztül a szénmegkötés lehetőségét biztosítják, de a növényvédelmi költségek csökkentését is lehetővé tevő talajéletnek és rovarok ökológiai változatosságának is otthont biztosítanak. A szármaradványok kiegyenlítik a talaj hőháztartását, csökkentik a hőmérsékleti kilengéseket az éjszakai és nappali extrémek között, segítenek a nedvességháztartás szabályzásában. A takarónövényeket megfelelően alkalmazó gazdák az idei erős aszályban is nedves talajokba vetettek, pedig nem jártak náluk olyan szögletes felhők, amelyek csak az ő tábláikon jelentettek volna plusz csapadékot. A szükségszerű minimumra szorított talajmunka megkíméli a talajéletet, amely elengedhetetlenül fontos a termékenység gyarapításában – gombák és baktériumok nélkül nem számíthatunk hatékony szárbontásra és a fertőzések visszaszorítására. A jól látható értékmérők, mint a giliszták számának jelentős gyarapodása pedig a növények számára elérhetetlen tápanyagkészletek mobilizálását mutatják, amely mellett a mélyebb gyökerezést is lehetővé teszik. Giliszták nélkül nem képzelhető el termékeny talaj, de ők is csak a minimum művelésű, szántás nélküli táblákon szaporodnak fel – az eke eldobása nélkül ne is álmodjon senki a termékenyebb talajokról. A talajmegújítóknál gyorsan emelkedik is a számuk: ahogy egy termelőnk mondja, ha gilisztára fizetnének, már milliárdosok volnánk!
A haszon tartja életben a gazdaságokat, ezt nem szabad elfelejteni. A haszon azonban nem azonos a hozammal – ezt viszont sokan nem értik, és nem is rendelkeznek pontos számokkal gazdálkodásuk kiadási és bevételi oldaláról. A kalkuláció hitelessége fontos, és egyetlen gazdaság sem életképes, amely támogatás és pályázat nélkül képtelen beruházásokra. Az egyesületi tagok már bátran vállalják munkájukat, gazdaságlátogatásokon osztják meg a technológia eredményeit, közöttük a pénzügyileg is értelmezhető, pozitív eredményeket is, mert a talajmegújító termelők direktvetett kukoricái aszályos években is magasabb hozamot biztosítanak, mint a hagyományos, vízvesztő technológiákkal dolgozó termelőké.
4. kép. Kukorica vetése sávművelt területbe (fotó: Kökény Attila)
5. kép. A talajmegújítás szimbóluma – gyökerek és giliszták együttélése
6. kép. TMMG-technológiával, szántás nélkül termelt, 5,2 tonnás szója aratása (fotó: Varjú Ádám)
A talajmegújító technológiák alkalmazásával a gazdálkodók nem csak anyagilag járnak jobban, de a környezet- és talajvédelemből is jelentősen kiveszik a részüket. Cikksorozatunkban részletesen mutatjuk be a TMMG-technológia elemeit, használhatóságát és eredményeit.
SZERZŐ:
KÖKÉNY ATTILA
TALAJREFORM.HU
