XII. Növényorvosi Nap

Nehézsúlyú károsítók a porondon

Nagy István, a Földművelésügyi Minisztérium parlamenti államtitkára által elmondottakból idézünk vissza néhány gondolatot. A szakember hangsúlyozta: a kormány élelmiszerlánc-biztonsági stratégiájának célja, hogy egészséges, kiváló minőségű, biztonságos termékek kerüljenek az asztalunkra, s ezek előállítása, kereskedelme, felhasználása, fogyasztása során a társadalom magas fokú tudatosságot és felelősséget tanúsítson. Az élelmiszerlánc biztonságát alapvetően fenyegetik a különféle károsítók, nemcsak a hazánkban eddig is ismert és rendszeresen előforduló betegségek és kártevő rovarok, hanem – a globálissá vált árucsere következtében egyre gyakrabban – a külföldről behurcoltak is. Ezzel együtt más károsítók pedig a klímaváltozás, a felmelegedés hatására találnak kedvező életteret maguknak hazánkban. E kockázatok kivédése vagy csökkentése egyre nagyobb feladatot ró az EU-tagállamokra is, fejleszteni kell az áruforgalmazás technikai és adminisztratív eszközeit, eljárásait, kölcsönös együttműködésre van szükség. Kitért az élelmiszerlánc-biztonság egyik legnagyobb kockázati tényezőjére, a növényvédőszer-maradékok kérdésére is. Mint mondta, e téren egyrészt folyamatos ellenőrzésre van szükség (kémiai, analitikai vizsgálatok), ami nem kevés költséget jelent, másrészt a technológiafejlesztésben is törekedni kell arra, hogy már a termesztési folyamatban csökkenjenek e kockázat forrásai. Ennek érdekében minél jobban fel kell tárni az integrált termesztésben rejlő további lehetőségeket, pl. a károsító-előrejelzés terén. Jordán László, a NÉBIH elnökhelyettese, a Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóság vezetője arra emlékeztetett, hogy a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Stratégiában egy alapvető láncszem a növényorvoslás, de a lánc több tagból, az élelmiszer-biztonság több összetevőből áll, s az ezzel kapcsolatos feladatokat több társintézmény és társkamara együttes munkájával tudjuk teljesíteni. Minden év megteremti azokat a feladatokat, amelyeket a napi rutinmunka mellett fokozott figyelemmel kell teljesítenie a növényvédelmi szervezetnek. Az idei évben ilyek voltak a glifozát újraengedélyezésével összefüggő tennivalók, valamint a szükséghelyzeti felhasználási engedélyek előkészítése, kiadása, nyomon követése. Ez utóbbiakban nagyon jó az együttműködés a Kamara területi szerveivel. A jövőben jobban szeretnék bevonni a szolgáltató növényorvosokat a hatósági munkába, amelynek kidolgozzák jogszabályi feltételeit. Szólt arról az ellentmondásos helyzetről, hogy jelenleg is (pl. a zöldítéses programokban), de a jövőben még inkább várhatóan számítani kell a növényvédő szerek használatának korlátozására: kérdés, tudunk-e majd növényvédelmi problémákat megoldani, fertőzést felszámolni növényvédő szerek nélkül?… Ez még több tudást, még több felkészültséget követel meg a növényvédelmi szakemberektől. A program bevezető, általános tematikájú részét Dr. Kajati Istvánelőadása zárta a növényorvos és a növényorvos asszisztens szerepéről, a növényorvos szakma létrejöttének állomásairól, jelenéről és a remélt jövőről. Előadását távollétében Tarcali Gábor ismertette.

A méhek a mezőgazdaságban

Peter Campbell (jobbra): a világ élelmiszer-termelésének 30%-a a méhektől függ


Telt ház a XII. Növényorvosi Napon

Továbbá, hogy „Peszticidek, elsősorban rovarölő szerek bizonyítottan letális és szub-letális hatásúak … ellenőrzöttkísérleti viszonyok mellett.” Az azonban nem ismeretes, hogy a rovaroknál észlelt szubletális hatások hosszú távon hogyan hatnak a méhcsaládok és a vadon élő beporzók életére. Mindezek alapján szakértők szerint a méhpusztulások legvalószínűbb oka a stresszhatások együttes következménye. Ugyanakkor nagy figyelem esik a növényvédő szerek lehetséges szerepére is.

Károsítók és technológiák a mindennapokban

Az amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera) a balkáni háborúk idején, a kilencvenes évek elején került be Európába, s 1995-ben jelent meg hazánk déli határvidékén, Mórahalom térségében. Még abban az évben Csongrád és Békés megyében 5 lelőhelyen észlelték a megyei növény- és talajvédelmi szolgálatok szakemberei. A kártevő a 2000. évre valamennyi megyében megjelent, sőt át is lépte hazánk északi határát. Ezzel egyidejűleg a déli megyékben szórványosan már a lárvák által okozott gyökérkártételt is észlelték. 2001ben, majd 2002-ben a gyökérkárosítás és az annak nyomán bekövetkező növénydőlés már üzemi méretekben fordult elő, helyenként (pl. a Dél-Dunántúlon) figyelemre méltó súlyos veszteséget okozva.


A kukoricabogár lárvái által súlyosan károsított gyökérzet júliusban

Az agrártámogatásokban szereplő és sok szempontból előnyös zöldítés nem várt hatással lett a kukoricabogárra. A nyáron már száradó kukoricák helyett a kukoricabogár imágói ugyanis táplálkozás céljából előszeretettel keresik fel a zöldítés céljából a tarlóba vetett mustár, olajretek és takarmánykeverékek virágzó állományait, és tojásaikat – akár szeptember-októberben is – ezek talajába rakják le. A helyzetet súlyosbítja, hogy a zöldítéses táblákon növényvédőszeres védekezés nem végezhető! Ezért, ha ezen növények után a következő évben kukoricát vetnek, számítani kell a kukoricabogár lárváinak kártételére, tehát a talajfertőtlenítés nem hagyható el.

1./ A helyes vetési idő betartása; április közepe előtt ne vessünk kukoricát, ha talajfertőtlenítést is tervezünk.

3./ Másodvetésű elővetemény után (zöldítés) a talajfertőtlenítés indokolt. 4./ Védekezzünk a bogarak ellen (első kezelés a rajzáscsúcs idején, második a tojásrakó nőstények ellen), ez esetben a talajfertőtlenítés el is hagyható.

A napraforgó-peronoszpóra egy régóta jelenlévő, de még ma sem minden részletében ismert betegség a növénytermesztésben. Jelentőségét támasztja alá, hogy világszerte elterjedt, nem gyógyítható, súlyos termésveszteséget okoz, és kórokozójának számos patotípusa van. Előadásában azokat a tényezőket foglalta össze, amelyek ismerete nélkülözhetetlen a gazdálkodás, ill. a védekezés szempontjából. A betegség kórokozója, a Plasmopara halstedii gomba Ausztrália és Új-Zéland kivételével világszerte elterjedt.


Bán Rita: a napraforgó-peronoszpóra egy régóta jelenlévő, de még ma sem minden részletében ismert betegség

A kórokozó gomba ivaros áttelelő képletei (oospórák) a növényben képződnek, és a növényi maradványokkal a talajban telelnek át, ill. maradnak fenn. A kórokozó gombára jellemző a nagyfokú változékonyság, az eltérő megbetegítő képességgel rendelkező patotípusok kialakulása. A több mint 40 patotípus közül 7 hazánkban is ismert, közülük leggyakoribbak a 704, a 714, a 700, a 730 és a 710 jelűek. A betegség veszélyessége többek között abban rejlik, hogy az újabb és újabb patotípusokkal szemben az új napraforgóhibridek nem rendelkeznek ellenálló képességgel, ami a nemesítők számára jelent állandó feladatot és kihívást.

*Lesz-e megoldás a rezisztens fenyércirok ellen? – állt a kérdés Pappné Komáromi Lilla (Tolna megye) előadásának címében. A hazánkban is előforduló, sőt igen jelentős gyomnövény, a fenyércirok (Sorghum halepense), a Föld minden kontinensén megtalálható, s a világ legveszélyesebb gyomnövényeinek listáján a 6. helyen áll. Életformájából eredően kiváló alkalmazkodó képességgel rendelkezik, s kb. 40-50 éve erőteljesen felszaporodva itthon is  az egyik legjelentősebb gyomnövényünkké vált. Súlyosbítja a helyzetet, hogy emellett egyre nagyobb mértékben jellemző rá a szulfonil-karbamid típusú herbicidekkel szembeni rezisztenciája is. Magyarország legfertőzöttebb megyéi Baranya, Tolna, Fejér, Békés, Csongrád és Pest megye. A szakember ismertette elterjedésének okait, amiben a kukorica monokultúra, továbbá a rendszerváltással együtt járó társadalmi és gazdasági tényezők (tulajdonosi szerkezet megváltozása, technológiai fegyelem fellazulása, stb.) ugyanúgy szerepelnek, mint a gyomnövény biológiai sajátosságai. Ez utóbbiak közül néhányat kiemelve megemlítendő, hogy a fenyércirok rizómái jól tűrik a téli hideget, erős allelopatikus hatással rendelkezik más gyomokra és kultúrnövényekre egyaránt, s hogy magról és rizómáról egyformán erőteljes szaporodásra képes.

1./ az apikális dominancia: a rizómán található rügyek nagy többsége hormonális szabályozás által nyugalomban van, de stresszhatás (pl. talajművelés) esetén ugyancsak hormonális úton a feldarabolódott rizómáknak csak valamelyik csúcsi rügye hajt ki, és biztosítja a zavartalan  fejlődést.

A védekezés főbb elvei:

  • vetésváltás és az ezzel összefüggő gyomirtási lehetőségek,
  • tarlóápolás, tarlókezelés, a mechanikai és kémiai eljárások kombinálása,
  • az alap- és állománykezelések megfelelő megválasztása,
  • speciális eljárás: a Duo System gyomirtási technológia (csak erre alkalmas kukoricahibridben).

*A repcében megjelenő piretroidrezisztenciáról számolt be Farkas Istvánnövényvédelmi zoológus (Vas megye).


A repcefénybogár már hazánkban is rezisztens a piretroidokkal szemben (fotó: Szántóné Veszelka Mária)

Hogyan lassítható a rezisztencia kialakulása? A folyamat ellen hat a permetezések számának csökkentése (a rajzás előrejelzésének fontossága!); ha kijuttatásra csak a kártételi küszöbérték felett kerül sor; a kalibrált, folyamatosan ellenőrzött permetezőgépek és az előírt dózis használata (nem csökkentett és nem osztott kezelés); valamint a megfelelő agrotechnika, a hasznos élő szervezetek védelme.

*Régi kártevő, de új problémaként jelentkezik a közönséges takácsatka (Tetranychus urticae) a hibridkukorica-vetőmag előállításban, amely kártevővel kapcsolatos vizsgálatokról és a védekezés lehetőségeiről Szabó Piroska entomológus (Csongrád megye) adott számot.

Engedélyezett atkaölő szerek hibridkukorica-vetőmag előállításban:

‑Ortus 5 SC: 1,0 l/ha, viaszérés állapotban.

‑Zoom 11 SC 0,5 l/ha, legfeljebb 1 alkalommal az első nemzedék adultjainak kifejlődése előtt. Felhívta a figyelmet arra, hogy a takácsatkák észlelése az állományban igen alapos, gondos és kitartó munkát követel a szakembertől: amikor a tüneteket észleljük, akkor a takácsatka egyedei már a teljes táblában megtalálhatók! Ekkor feltétlenül védekezni kellene.

A Kamara szakmai elismerését, a Kiváló Növényorvos kitüntetést Fülöp László (Bács-Kiskun megye), Katona István (Békés megye), Vincze János (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye), Dr. Vörös Géza (Tolna megye) és Szikora Miklós (Hajdú-Bihar megye) vehette át.

SZERZŐ: P. G.

kukoricabogár termesztés