Integrált növényvédelem repcében

A korábban extenzív termesztéstechnológiai szemlélettel előállított repce napjainkra az egyik legintenzívebb szántóföldi kultúrává vált. A kórokozók és kártevők elleni sikeres védelemben elsődleges az integrált növényvédelmi szemlélet alkalmazása.

A vetésváltás az egyik leghatékonyabb preventív agrotechnikai módszer – leginkább a fehérpenészes rothadás és a fómás betegség ellen. Mivel a fehérpenészes rothadás kórokozójának sok tápnövénye van (köztük a napraforgó, a repce és a szója), és a szkleróciumok a talajban évekig fertőzőképesek maradnak, a repcét önmaga és az előbb felsorolt kultúrnövények után 5 évnél korábban nem célszerű ugyanarra a területre vetni. Éppen ezért van szükség a növény egészét körülvevő környezet felülfertőzésére, ami elveszi az életteret a kórokozóktól. A prevenció az egyik legcélravezetőbb és leghatékonyabb megoldás úgy a mezőgazdaság számára, mint az élet bármelyik területén. A mai világban, amikor a fejlődés minden képzeletet felülmúló, és a technikai újítások szinte percenként váltják egymást, elhanyagolttá váltak a már meglévő értékek a mezőgazdaságban. Azokra az értékekre gondolunk, amelyek az elmúlt évszázadok és évezredek alatt lehetővé tették az emberiség számára a kultúrnövények termesztését. A természetőrző gazdálkodás azt jelenti, hogy tudatosan, okosan és kíméletesen hasznosítjuk a természet által felkínált értékeket. A biológiai növényvédelem kifejezés hallatán a legtöbb gazdálkodó még mindig a bio- vagy ökológiai termesztésre asszociál. Sztereotípiává zsugorítják az eredeti kifejezés jelentőségét és az eredményeit. Kevesen tudják azonban, hogy ez a módszer kicsit sem „új keletű” dolog. A kultúrnövények fejlődését, terméshozamát, kórokozók elleni védettségét a genetikai adottságaikon túl a növény környezete határozza meg. A környezeti tényezők közül leginkább a talaj minősége és a növény egészét filmszerűen körülölelő mikrobák mennyisége és milyensége meghatározó.

Az elmúlt évtizedekben azonban a mezőgazdasági termesztéstechnológiák egyre megfeledkeztek erről, a modern mezőgazdaság alapjának kikiáltott egyoldalú kemizálás mindenhatóságában bízva. 2000-re a növényi növekedésszabályozók, elsősorban mint termésfokozók, minőségjavítók és az ipari méretű termelést megkönnyítő szerek alkalmazása a növénytermesztés fontos részévé vált. Mára ennek a gondolkodásmódnak és gyakorlatnak a következményeként a talajok minősége leromlott, és sok helyen mikrobiológiai értelemben halott, sivatagi környezetnek tekinthetjük talajainkat. Ennek következtében a felhasznált műtrágyák tényleges hasznosulása is folyamatosan romlott, a növények megváltozott mikrokörnyezete pedig utat nyitott a kár- és kórokozók tömegének, amivel már csak újabb és újabb vagy egyre nagyobb hatóanyag-mennyiségű vegyszerrel lehetett versenyre kelni. Mindez olyan környezeti és vegyi terhelést eredményez, amely a megtermelt élelmiszerekben is megjelenik.

A felmerülő problémák megoldása: együttélés a környezetünkkel – és nem a folyamatos küzdelem. Az élő talajok, a növények egészséges mikrobaközösségei hatékonyak, mint azt az élet megjelenése óta eltelt több milliárd év is igazolta. Ezért a modern mezőgazdasági rendszerekbe integráltan, a növényi együttélések célzott helyreállításával, a talajok revitalizálásával fokozható a termelés és csökkenthető a művelési költség is. A talajokba nem elégséges csupán a tápanyagot visszapótolni, biztosítani kell annak hasznosíthatóságát is. Harcolhatunk a kórokozók ellen vegyi védekezéssel, de mindez hatékonyabb és kíméletesebb, ha a megelőzésre fektetünk hangsúlyt, és a kórokozók számára nem hagyunk életteret.

A megfelelő tápanyag-utánpótlás szintén olyan tényező, amely alapvető fontosságú mind a kártevők, mind a kórokozók elleni védelemben. A repce esetében kiemelendő a kén visszapótlása, valamint a bór alkalmazása a növény kondíciójának javításában. A repce tavaszi, főleg a generatív részek védelmét szolgáló növényvédelme komoly szaktudást igénylő, összetett folyamat, amelynek folyamán a védekezési megoldásokat szakszerűen – előrejelzésre alapozva – kell alkalmazni, hiszen hosszú távon csak így lehet gazdaságosan és intenzíven folytatni a növénytermesztést. A vegetációban szükségszerűen elvégzett kezelések: a posztemergens gyomirtásokat felváltani látszó preemergens kezelések, az ősszel egyszer, majd tavasszal akár két alkalommal is elvégzett regulátoros, fungicides beavatkozások, a tavaszi megismételt fejtrágya-kijuttatások, az őszi, kora tavaszi, majd a bimbózástól akár kétszer is megismételt inszekticides permetezések, illetve a vegetáció végén alkalmazott ragasztás és deszikkálás technológiai elemei mindezt alátámasztják.

A felsorolt technológiai elemek jól szemléltetik, hogy a repce jövedelmezőségét a növényvédelmi kezelések hatékonysága alapvetően meghatározza. Tudni kell, hogy a repcekárosítók között meghatározó pozíciót töltenek be az állati szervezetek, azaz a kártevők. Ennél a növénynél – szemben más kultúrákkal – a növényvédelem sikerességét alapjaiban határozza meg a kártevők elleni védekezés sikere.

Harcolhatunk a kórokozók ellen vegyi védekezéssel, de mindez kíméletesebb, ha a megelőzésre fektetünk hangsúlyt

A repce jó gyomelnyomó képességgel rendelkezik, azonban az aratásra, a vetés idejétől függően, elgyomosodik. A vetésforgóban a gabona után következik, ezért az utóbbi években a gabonavetésekben felszaporodott gyomnövények a repcében is károsítanak. Ki kell emelni közülük is a ragadós galajt, amelynek károsítása azért jelentős, mert behálózza a repcetábla felső rétegét, és ennek következményeként a betakarításkor 20-30%-os termésveszteséget is okozhat. Miért szükséges a gyomirtás? A gyomok komoly tápanyag-, víz- és fénykonkurenciát jelentenek. A kora tavasszal virágzó gyomok a kártevők elleni védekezést is megnehezítik, akadályozott lesz az inszekticides kezelés. Az elgyomosodott repcetáblákon érésgyorsító szerek nem alkalmazhatók, deszikkáló szereket kell kijuttatni. A gyomos területen nehezebb lesz a betakarítás, valamint a terület gyommagtartalma nagyon megnövekszik. Ha az utóvetemény gabona lesz, akkor annak a gyomirtása csak költségesebb technológiával oldható meg. A táblák gyommentesen tartása a vírusok elleni védekezés alapfeltétele. A keresztesvirágú gyomok irtásával mind a repcebolha, mind a többi földibolhafaj táplálkozási és szaporodási lehetőségei csökkenthetőek.


A repce jövedelmezőségét a növényvédelmi kezelések hatékonysága alapvetően meghatározza

Az ilyen célú irányított mikrobiológia ma már elérhető és preventíven alkalmazható a korszerű mezőgazdaságban. Létezik a piacon kellő kutatási múltat és tapasztalatot magában foglaló komplex mikrobiológiai készítmény, amely képes megvalósítani a prevenciót, és az életterüket, szaporodásukhoz szükséges tápanyagot elvéve megakadályozni a kórokozók elterjedését. Ezzel minimalizálni lehet a hatásukat, kártételüket, technológiai alkalmazás esetén pedig ez akár nullává is redukálható. Ezeknek a készítményeknek az – agrotechnikailag integrálható – rendszeres alkalmazása időszerű és szükséges, mind a környezeti, mind a gazdasági érdekek figyelembevételével.

SZERZŐ: ZÖLD TÜNDE NÖVÉNYORVOS MSC; MAGYAR NIKOLETT

Ezeket olvasta már?

A talajélet és növényegészség összefüggéseinek egy koncepciója a biológiai termelésben
A gyakorlatban megfigyelt események és összefüggések néha egészen meglepő irányba indítják el a növényegészségről alkotott elképzeléseinket.
A repce túlélése ősszel
A sikeres repcetermesztés alapja az egészséges, megfelelő tőszámban kikelt őszi állomány.
A Nufarmer Magazin 27. számának fő témája az őszi kalászosok és a repce (pdf)
Ingyenesen letölthető kiadványunk cikkeiből ötleteket meríthet az őszi munkálatok hatékony elvégzéséhez.
A repce fehérpenészes rothadása és fómás betegsége
Az őszi káposztarepce egyik legjelentősebb betegségeként a fehérpenészes rothadást tartjuk számon.