fbpx

A hazai cukorrépa-termesztést veszélyeztető vírusbetegségek

Írta: Szerkesztőség - 2020 január 02.

A cukorrépa-termesztés Magyarországon a 18. század végével indult, így ez a legfiatalabb kultúrnövényeink egyike. A vetésterületének nagyobb mérvű növekedése azonban csak a múlt század második felében következett be, amikor is a cukorrépa a legfontosabb ipari növényünkké vált.

 

Az 1990-es években 115-120 ezer ha volt a hazai vetésterülete. A mezőgazdaságban végbement tulajdonviszonyok változása, valamint a hazai cukoripar privatizációja következtében a cukorrépa-termesztés helyzete megváltozott, és a vetésterülete 50%-kal csökkent.

A hazai fajtaválaszték igen jó és széles körű, a fajták potenciális termőképessége és a vetőmag minősége elsőrendű, de a termesztés agrotechnikai igényeit a mezőgazdaságban oly általános tőkehiány miatt nem tudjuk kellően biztosítani. Ezáltal a terméseredmények visszaestek, és a termés minősége is kívánnivalót hagyott maga után.

A cukorrépa-termesztés jövedelmezőségét a fajta biológiai termőképessége, a termesztéstechnikai tényezők optimális biztosítása mellett a kártevők és betegségek, valamint a gyomok elleni védekezés színvonala is nagymértékben befolyásolja. A cukorrépa betegségei között megkülönböztetett helyet foglalnak el a vírusbetegségek, amelyek közül néhány a termés biztonságát is veszélyezteti, amellett, hogy a mennyiségét és minőségét is károsan befolyásolják.

Hazai viszonyok között a cukorrépa-termesztés során az alábbi vírusbetegségek fellépésével és kártételével kell számolni.

 

Répa nekrotikus sárgaerűség vírus (rizománia)

 

Beet necrotic yellow vein virus

 

A cukorrépa rizománia betegségét a répa nekrotikus sárgaerűség vírus (Beet necrotic yellow vein virus, BNYVV) idézi elő. A vírus taxonómilag a pozitív egyszálú RNS-vírusok csoportjába, a Nidoviralesvírusrendbe, a Benyviridae víruscsaládba és a Benyvirus vírusnemzetségbe tartozik.

A fertőzött növény szövetnedvének elektronmikroszkópos vizsgálata során különböző méretű, pálcika alakú vírusrészecskék figyelhetők meg, amelyek 20 nm átmérőjűek. A hosszabb vírusrészecskék mérete 390 nm, a közepeseké 270 nm, a rövidebbeké 65-105 nm között változik.

 

Földrajzi elterjedtsége

 

A cukorrépa rizománia betegsége, tekintettel arra, hogy a világ csaknem valamennyi jelentős cukorrépa-termelő országában előfordul és károsít, ezért elterjedtnek tekinthető. A betegség által előidézett tünetekre és kártételekre először az 1950-es években Olaszországban, a Pó-síkságon és az Adige völgyében figyeltek fel, ahol a termesztésben igen jelentős termésveszteséget okozott.

A betegség etiológiájának tanulmányozása során már az olaszok is feltételezték, hogy a betegség vírusos eredetű lehet. Az 1970-es években a betegség már Japánban is fellépett, és néhány év múlva a japán kutatók bizonyították a vírusos eredetét. A betegség viszonylag gyorsan terjedt az európai országokban délről észak felé.

 

1. kép. A répa nekrotikus sárgaerűség vírus (rizománia) levéltünete cukorrépán

 

 

2. kép. A répa nekrotikus sárgaerűség vírus gyökértünete cukorrépán

 

 

A terjedés kronológiáját követve, 1970 és 1980 között a cukorrépa rizománia betegség jelen volt Franciaországban, Németországban. Ezekben az országokban a betegség olyan méretekben jelentkezett és olyan kártételeket okozott, hogy a cukorgyárak tevékenységét is korlátozta.

Az 1980-as években a cukorrépa rizománia betegség előfordulásáról a skandináv országok kivételével Európa szinte valamennyi országából (Ausztria, Belgium, Bulgária, Cseh Köztársaság, Görögország, Hollandia, Horvátország, Jugoszlávia, Lengyelország, Magyarország, Oroszország, Szlovákia, Szlovénia, Spanyolország, Svájc és Törökország) beszámoltak.

Az európai terjedéssel egy időben vagy azt követően a kórokozó a kontinensről átterjedt Angliába, Ázsiába (Irán, Kína, Kazahsztán, Kirgizisztán, Libanon, Mongólia, Szíria), Afrikába (Egyiptom, Marokkó), az Amerikai Egyesült Államokba (Kalifornia, Kolorádó, Idaho, Michigan, Oregon, Nebraska, Minnesota, Észak-Dakota, Új-Mexikó, Texas, Washington, Wyoming) és a Karib-szigetekre (Saint Vincent, Grenadin-szigetek).

 

 

A 2000-es években a cukorrépa rizománia betegség kórokozójának jelen-létét Svédországban és Litvániában is kimutatták.

 

A betegség hazai elterjedtsége

 

Magyarországon a betegségre jellemző tüneteket először 1982-ben, a Nyugat-Dunántúlon figyelték meg. Majd ezzel csaknem egy időben Heves megyében is megállapították a tünetek előfordulását, melyek előidéző okaként a virológiai vizsgálatok alapján a répa nekrotikus sárgaerűség vírust nevezték meg.

Ezt követően a betegség fellépését az ország számos részén is bizonyították. A kórokozó jelenlétét Győr-Moson-Sopron, Heves, Somogy, Vas, Szolnok és Békés megyében is kimutatták. Megállapították, hogy ez a veszélyes vírusbetegség már több helyen jelen van az országban, és gyorsan terjed.

Az országos növényvédelmi hálózat a betegség hazai terjedését és a fertőzött területek nagyságát, ill. annak mértékét 1992-2003 között megyei szinten vizsgálta, évente 3-4 megyében és megyénként 10-10 cukorrépatábláról véletlenszerűen gyűjtött 50 cukorrépa ELISA-vizsgálata alapján.

A vizsgálatok eredményei alapján megállapítható, hogy a répa nekrotikus sárgaerűség vírus betegség az országban mindenütt előfordul. A fertőzöttség mértéke tájegységenként változik, néhány helyen megközelítette, illetve felülmúlta a veszélyességi szintet.

Az országos répa nekrotikus sárgaerűség vírus vizsgálatok során 19922003 között 370 cukorrépatábla került ellenőrzésre. A tizenkét év folyamán összesen 20878 hektár cukorrépatermő területen végeztünk ellenőrző vizsgálatokat (1. táblázat). A vizsgálatok során az ellenőrzött terület 28,7%-a volt mentes, 27,3%-án gyenge, 22,4%-án közepes és a terület 21,6%-án erős rizomániafertőzöttséget állapítottunk meg.

A vírus mechanikai úton könnyen átvihető az érzékeny gazdanövényeire. Szántóföldi körülmények között a betegség terjesztésében és a talajban hosszú ideig történő fennmaradásában egy talajban élő nyálkagomba (Polymyxa betae) szerepe igen jelentős.

Ez a nyálkagomba csaknem valamennyi talajban jelen van, és ha kapcsolatba kerül a vírussal, a gomba kitartóspóráiban a vírus hosszú ideig (15-20 év) megőrzi a fertőzőképességét. Ha a fertőzött talajba cukorrépát vetnek, a kitartó spórákból kiszabaduló fertőzött zoospórák újraindítják a cukorrépa rizománia fertőzést.

A fertőzöttség a táblán foltszerűen jelentkezik, és ez a növényállományon is látszik. Ugyanis a fertőzött foltokon a cukorrépa fejletlenebb, gyakran hervadásos tüneteket mutat. A táblán a fertőzött foltok mérete szinte évről évre növekszik, egyrészt a talajművelés miatt, másrészt mert a cukorrépa betakarítása során a föld és a gyökérmaradványok a táblán újabb és újabb fertőzési gócokat alakíthatnak ki.

A talaj nedvességtartalma rendkívül fontos a gomba zoospóráinak mozgásához, azaz a fertőzési folyamat létrejöttéhez. Ezért a mély fekvésű, gyengén lúgos kémhatású talajok igen kedvezőek a nagyobb mérvű fertőzöttség kialakulásához.

 

A betegség tünetei

 

A cukorrépa már fiatal korban fertőződhet. A fertőzött növény levelein az erek sárgulnak, az erek mentén kezdetben klorotikus pontok, majd foltok alakulhatnak ki. Később a klorotikus foltok elszáradnak, a megsárgult erek pedig nekrotizálódnak. Innen származik a répa nekrotikus sárgaerűség vírus elnevezés.

Azonban a levéltünet kialakulása a hazai éghajlati viszonyaink között nagyon ritka. A betegség legjellemzőbb tünetei a cukorrépa gyökerén alakulnak ki. A gyökereken egy erős oldalgyökér-burjánzás fejlődik ki, az ilyen cukorrépa szakállas tünetet mutat.

A fertőzött cukorrépa kisebb, tömege 20-80%-a az egészséges répákénak. Az erősen fertőzött területeken a cukorrépa gyökértermése rohamosan csökken, és a répa cukortartalma is 1-3%-kal kisebb. A répa nekrotikus sárgaerűség vírus viszonylag szűk gazdanövénykörrel rendelkezik. A cukorrépán kívül a takarmányrépát, a céklát, spenótot és a sárgarépát is károsítja.

 

3. kép. A répa talajeredetű vírus levéltünete cukorrépán

 

 

4. kép. A répa sárgaság vírus levéltünete cukorrépán

 

 

5. kép. A répa enyhe sárgaság vírus levéltünete cukorrépán

 

 

A gyomnövények közül a Chenopodiaceae (libatop) és az Amaranthaceae (disznóparéj) család tagjai közrejátszhatnak a betegség terjesztésében.

Védekezés: az erősen fertőzött talajokon rizomániatoleráns fajták termesztése.

 

A répa talajeredetű vírusa (Beet soil-borne mosaic virus)

 

A vírus a Benyviridae víruscsaládba és a Benyvirus vírusnemzetségbe tartozik.

Az 1980-as években hazánktól északabbra fekvő országokban a répa nekrotikus sárgaerűség vírus mellett egy másik Polymyxa betae-vel átvihető vírusbetegség gyakori jelenlétét mutatták ki a talajból, mely a répa talajeredetű vírusa volt.

A vírus részecskéi hasonlítanak a répa nekrotikus sárgaerűség víruséhoz, méretük szintén három különböző hosszúságú (300 nm, 150 nm és 65 nm) vírusrészecskékből áll. A cukorrépán kívül a vírus fertőzi a Chenopodiumfajokat és a spenótot is. A vírus mechanikailag átvihető, a fiatal cukorrépán klorotikus foltokat okoz. Chenopodiumquinoa-n kezdetben klorotikus, majd nekrotizáló foltokat idéz elő.

 

Répa sárgaság vírus (Beet yellows virus)

 

A vírus a Closteroviridae víruscsalád tagja és a Closterovirus génuszba tartozik.

A répa sárgaság vírus az egyik legrégebben ismert cukorrépa-vírusbetegség. A vírus mechanikailag nehezen átvihető a gazdanövényeire, de a terjesztésben szántóföldön a levéltetvek szerepe a döntő. Több mint 22 levéltetűfaj tudja átvinni. A levéltetvek szemiperzisztens módon viszik át a vírust.

A betegség jellemző tünete a cukorrépalevelek sárgulása, amely az idősebb leveleken kezdődik. A kezdeti tünetek a levél csúcsán láthatók, majd terjednek lefelé az egész levélre. A levélerek között sárga és zöld szövetek váltakoznak. A sárga részek kezdetben fakó színűek, majd fokozatosan narancssárga színűre változnak.

Bizonyos cukorrépafajtáknál enyhe vörösödés is előfordulhat. A fertőzött cukorrépalevél zöld levélrészei normális szöveti felépítéssel rendelkeznek. Ezzel szemben a levél sárga részei durvább szövettel rendelkeznek, viaszosak. A fertőzött levelek marokkal összeszorítva recsegve törnek.

Gyakran érkivilágosodás is lehet a kísérő tünete. Az idősebb leveleken a sárgulás folyamatát nekrotizálódás követi, melynek kezdeti stádiumában nekrotikus pontok képződnek a leveleken.

A kórokozó fonalszerű, 1250 nm hosszú és 10 nm széles. A betegség pollen és mag útján nem terjed. A cukorrépa termését jelentősen képes csökkenteni. Ezért toleráns fajták termesztésével és a levéltetvek elleni védekezéssel előzhetjük meg a járványszerű fellépését.

 

A répa enyhe sárgaság vírus (Beet mild yellowing virus)

 

A vírus a Lutoviridae víruscsalád tagja, és a Polerovirus génuszba tartozik.

A répa enyhe sárgaság vírus Magyarországon való előfordulására 1993 óta vannak adataink. E vírusbetegség szinte az egész világon előfordul, és a fertőzöttség mértékétől függően különböző károkat idéz elő. A répa gyökértermését 1-18%-kal, a kinyerhető cukortermést mintegy 2 t/ha értékkel képes csökkenteni, a fertőzés súlyosságától függően.

A vírus kórokozója 25-30 nm izometrikus vírusrészecskékkel rendelkezik. A vírus gazdanövényköre széles körű, 23 növénycsalád 146 fajáról bizonyított, hogy érzékenyen reagál a vírus fertőzésére. A vírus terjesztésében mintegy 8 levéltetűfaj vesz részt perzisztens módon, amelyek közül a legfontosabb a zöld őszibarack levéltetű (Myzus persicae) és a zöldfoltos burgonya levéltetű (Aulacorthum solani).

A növényeken előidézett sárgulás enyhe klorotikus foltok formájában indul az idősebb vagy a középkorú leveleken, az erek közötti levélrészeken. Az idősebb levelek megvastagodnak, teljesen besárgulnak, csak az erek maradnak zöldek.

Az ilyen leveleket gyakran fertőzi az Alternaria gomba is. A cukorrépán kívül a termesztett növényeink közül a takarmányrépát, a brokkolit, a karfiolt, a retket, a lóbabot, a spenótot, a salátát, a borsót és a burgonyát is károsítja. A keresztesvirágú gyomok a cukorrépatáblán fertőzési forrásul szolgálhatnak.

Védekezés: rezisztens fajták termesztése, vetőmagcsávázás hosszú hatású inszekticidekkel, vegyszeres védekezés a vektorok és a gyomok ellen.

 

A répa mozaik vírus (Beet mosaic virus)

 

A vírus a Potyviridae víruscsalád tagja, és a Potyvirus génuszba tartozik.

A répa mozaik vírus főleg a mérsékelt éghajlatú répatermesztő területeken általánosan előforduló vírusbetegség. A vírusrészecskék fonálszerűek, 730 nm hosszúak és 13 nm szélesek. A kórokozó mechanikailag könnyen átvihető az érzékeny gazdanövényeire.

A betegséget elsősorban a levéltetvek terjesztik perzisztens módon. A fertőzöttség mértéke évjáratonként változik. Több mint 28 levéltetűfaj vesz részt a terjesztésben. Szántóföldi körülmények között a zöld őszibarack-levéltetű (Myzus persicae) és a fekete répa-levéltetű (Aphis fabae) a legjelentősebb vektor.

 

6. kép. A répa mozaik vírus levéltünete cukorrépán

 

 

A betegségre jellemző mozaikos tünetek a szívleveleken kezdődnek, gyakran érkivilágosodás is a jellemző rá. Az idősebb leveleken világosabb és sötétzöld mezők váltakoznak. A fertőzött növény levele gyakran torzult.

A vírusbetegség a termés mennyiségét lényegesen nem befolyásolja. A kártétel főleg az átvitelben részt vevő levéltetvek szívogatásából származik. A levelek a szívogatás hatására deformálódnak, és az ürüléken másodlagos kórokozók is megtelepednek.

A cukorrépán kívül a takarmányrépát, a céklát és a spenótot károsítja. Egyéb gazdanövényei a Chenopodiaceae, Solanaceae és az Amaranthaceae növénycsaládokban fordulnak elő. Védekezés: a vírus terjesztésben részt vevő levéltetvek ellen inszekticidekkel, nyári olajokkal történő permetezéssel lehetséges.

 

SZERZŐ: DR. POCSAI EMIL