A burgonya termesztési lehetőségei

Sok siker és sok kudarc kísérte Magyarország burgonyatermesztésének történetét, amely olyan izgalmas, hogy arról regényt lehetne írni.

 

Köztudott, hogy a burgonya Amerikából származik. Amerika őslakosságának – az indiánoknak – a burgonya és a kukorica volt a fő tápláléka. A két növény klimatikus igénye nagymértékben eltérő. A burgonya a hűvös, csapadékos éghajlatot kedveli, míg a kukorica melegkedvelő növény. Ezért a burgonyát főleg az Andok hegységben termesztették, a kukoricát viszont lent a síkságokon.

Európába Francis Drake hozta be, 1580-ban. Nagyon nehezen terjedt el Európában, mert a termesztésének nem volt hagyománya. Elterjedéséhez közel 200 év kellett. Az 1800-as évektől legnagyobb termesztői az írek voltak, akiknek kevés gabonatermő terület állt rendelkezésükre, ezért a burgonya volt a fő táplálékuk.

1845-1847-ben azonban először jelentkezett a burgonyavész (Phytophthora infestans) gombabetegség, ami főleg a levélzetet támadja, de a gumóba is képes lehatolni, és a gumók rothadását okozza. Fellépése következtében Európa teljes burgonyatermése megsemmisült. Ez a kórokozó azóta is nagy gondot jelent, ezért minden csapadékos periódus vagy öntözés után azonnal vegyszeresen szükséges ellene védekezni.

 

A burgonyatermesztésben a legnagyobb költséget a vetőgumó és a növényvédelem jelenti

 

 

Magyarországon is kialakult a burgonya intenzív nemesítése; az első magyar fajtát – a Magyar Kincset – Nyitrán nemesítették. A legnagyobb nemesítők közé tartozik Teichmann Vilmos, aki Kisvárdán és Tornyospálcán állította elő többek között a Kisvárdai Rózsát, a Gülbabát, az Ellát és a Margit fajtát.

Az 1950-es évtől jött a burgonyatermesztés másik nagy katasztrófája, a vírusos leromlás, amit a levéltetvek terjesztenek. Ennek következtében a burgonya a második-harmadik utántermesztésnél 80-90%-ban vírusfertőzött, és ekkor már csak maximum 40%-os termésre képes.

 

1. ábra. A burgonyavetőgumó-szaporítóterületek alakulása Magyarországon (MgSzH-, Nébih-adatok alapján)

 

Nagy problémát okozott, hogy a legkedveltebb rózsaszín héjú Kisvárdai Rózsa és a Gülbaba már csak 5-6 t/ha termésre volt képes a vírusos leromlás következtében. Legegyszerűbb lett volna Lengyelországból és az NDK-ból behozni viszonylag olcsón burgonyát, de ott sárga héjú fajtákat termesztettek, amit a magyar emberek nem szerettek, ezért Hollandiából hoztuk be drága valutáért a Desirét étkezési és vetőgumó célra.

Ez a gyakorlat évtizedekig folytatódott, amíg Keszthelyen Sárvári Istvánék nem fogtak intenzív burgonyanemesítésbe. 1970-ben előállították a Signal és a Magyar Rózsa fajtákat, vadfajok keresztezésével. Sajnos az első kísérlet kudarcba fulladt, mert a vadfajok miatt a burgonya szárazanyag-tartalma 15%-ra lecsökkent, pedig legalább 2324% szárazanyag-tartalom szükséges, hogy tárolható legyen.

Természetesen ezt a problémát kiküszöbölték, és az előállított újabb keszthelyi fajták toleránsak vagy rezisztensek a burgonya leromlását legnagyobb mértékben okozó levélsodró vírussal és az Y vírussal szemben.

A mai keszthelyi fajták legnagyobb előnye, hogy lassú a vírusosleromlás-ütemük, így a második vagy harmadik utántermesztést követően is biztonságosan termeszthetők.

A kiemelkedő nemesítők között természetesen meg kell említeni Barsy Saroltát, Polgár Zsoltot és Kruppa Józsefet is.

2002-ben megjelent a burgonya újabb baktériumos betegsége, a Ralstonia, melynek következtében akár a szántóföldön vagy a tárolóban is összerohadhat az edénynyalábok mentén a burgonya, a termesztés nagy kockázatát okozva.

Ezzel azonban még nincs vége a burgonyatermesztés olyan kritikus tényezői felsorolásának, amiket a globális felmelegedés következményeként jelentkező klímaváltozás okoz.

A burgonya a hűvös, csapadékos éghajlatot kedveli; a virágzás idején, amikor legnagyobb mértékű a gumókötés és -fejlődés, a napi 17-18oC-os átlaghőmérséklet lenne kedvező. Ugyanakkor ez napjainkban eléri a 22-24oC-ot is, ami abszolút kedvezőtlen.

További probléma, hogy a burgonya termesztési költsége igen nagy, elérheti az 1,3-1,5 millió Ft/ha-t, főleg ha megfelelő szaporulati fokozatú ültetőgumót használunk. Ha pedig nem elit vagy első évi után termesztett gumót ültetünk el, ne várjunk nagy termést! A burgonyatermesztésben a legnagyobb költséget a vetőgumó és a növényvédelem jelenti.

Napjainkban 200 ha-ra csökkent a hazai vetőgumó-szaporító terület (1. ábra), ami nagyon kedvezőtlen érték.

Problémát jelent, hogy Magyarországon nincs elegendő korszerű burgonyatároló. A burgonya dormanciája (csíranyugvása) a betakarítás után hat hétig tart, ha ez letelik, és a hőmérséklet 6-7oC feletti, akkor állandóan csírázik, ami az étkezési minőséget ronthatja.

A burgonyán a rügyek hármasával ülnek a szemekben. Szokás, hogy lecsírázzák a gumókat, ám ezzel nem érünk el eredményt, mert mindig a középső rügy csírázik ki; ha ezt letörjük, akkor megindul a két szélső rügy csírázása. Vegyi úton, Neostoppal lehetséges a csírázás gátlása, de nálunk ez csak nagyobb üzemben gyakorlat.

A burgonya vetésterülete nemcsak Magyarországon, hanem az EU-ban is drasztikusan csökkent (2. ábra).

 

2. ábra. A burgonya termőterülete az EU-ban (ezer ha) 1980–2017, FAO-adatok

 

 

Burgonyát Magyarországon 19731976-ban 90-100 ezer ha-on termesztettünk, 15-16 t/ha termésátlaggal. 2017-2018-ban már csak 8-10 ezer ha-on (az Agrárgazdasági Kutatóintézet a téli tárolásra szánt burgonyát közli) (14-15 ezer ha a KSH szerint, ebben benne van a nyári és a téli tárolásra szánt burgonya is), 24-25 t/ha-os termésátlaggal.

Ez 330-430 ezer tonna össztermést jelent évente a KSH szerint, ami az önellátást sem tudja biztosítani, miközben nem megoldás, hogy más országból kell behozni. A burgonyaágazatunk bajban van, meg kell mentenünk, ha kell, akár területalapú támogatással. A legfontosabbnak tartjuk a korszerűbb agrotechnika biztosítását is.

Köztudott, hogy a burgonya a homoktalaj növénye, de termesztése már több évtizede a középkötött mezőségi talajokra is áthúzódott. Itt a legfontosabb, hogy rögmentes ültetőágyat tudjunk számára biztosítani, mert betakarításkor a rögöket nem tudjuk eltávolítani, és a rög még sérülést is okozhat a burgonyagumóknál.

A burgonyát az egész világon bakhátas móddal termesztik; a primer bakhátat az ültetőgép húzza, a szekunder bakhátat (30-40 cm-es) a talajmaró töltögető munkagép. Ennek egyenletes, jó minősége is rendkívül fontos, aminek hiányában előfordul, hogy a gumó esetenként a bakhát tetején marad, és nem tud legyökerezni.

A burgonyát vegetatív módon szaporítjuk; csak járulékos gyökérzete van, ami legfeljebb 80-90 cm mélyen tud lehatolni.

 

A burgonyaágazatunk bajban van, meg kell mentenünk, ha kell, akár területalapú támogatással

 

Nagyon fontos a harmonikus tápanyagellátás. Ehhez figyelembe kell venni a talaj AL-oldható felvehetőtápanyag-tartalmát és a burgonya tápanyagigényét. 100 kg burgonyaterméshez szükséges 0,5 kg N, 0,2 kg P2O5 és 0,8-1,0 kg K2O hatóanyag. A burgonya tehát kifejezetten káliumigényes, mivel sok szénhidrátot tartalmaz.

A megfelelő termés eléréséhez N 150-160, P2O5 70-80, K2O 170-180 kg/ha hatóanyagra is szükség van. Ezzel szemben Magyarországon a felhasznált NPK- műtrágya-hatóanyag hektáronként 130 kg, aminek 66%-a N és csak 17,5 kg/ha a K2O-hatóanyag-felhasználás (1. táblázat).

Burgonyafajtát annak megfelelően kell választani, hogy korai primőr, nyári vagy téli tárolásra kívánjuk termeszteni. Korai primőr burgonyának a korai tenyészidejű fajták a megfelelőek.

Ültetés előtt fontos a méret szerinti szétválogatás, mert így tökéletesebb lesz a tőszám ültetéskor. Előny – főleg primőr burgonya termesztéskor – az előhajtatás. Csak a fénycsíra életképes, ezért előhajtatni fóliasátor vagy üvegház alatt ládákba rakva (egy ládába csak 2 sorban legyen a burgonya, a ládákat lehet egymásra rakni, de a ládasorok között legalább 1,5-2,0 méter távolságnak kell lenni).

A tőszám áruburgonyánál 50-55 ezer gumó/ha, vetőgumó-termesztésnél pedig 60-65 ezer gumó/ha a megfelelő. Egy-egy gumó természetesen később több hajtást fejleszt.

 

Az 1 m2-re jutó megfelelő hajtásszám:

  1. korai burgonyatermesztésnél: 1519 db,
  2. étkezési burgonya-termesztésnél: 20-25 db,
  3. vetőgumó-előállításnál: 28-35 db.

 

A burgonyatermesztésben a termesztési célnak és a felhasználási módnak megfelelően sok fajta áll a termesztők rendelkezésére. (2. táblázat).

Köztudott, hogy a nagyobb keményítőtartalmú fajták főleg sütésre alkalmasak (pommes frites, chips stb.), míg az alacsonyabb keményítőtartalmú fajták főzésre, köretnek.

A McDonald’s hálózat korábban csak két speciális fajtát használ, a Russet Burbank-et és a Shepody-t; ezeknek kiváló az ízük, a konyhatechnikai tulajdonságaik és megfelelő a gumók alakja a hasábburgonya jobb kihozatalához is. Magyarországon jelenleg a cég az INNOVATOR holland fajtát használja sült burgonyának.

A burgonya beltartalmánál fontos, hogy a fehérjetartalma 2% körüli, a keményítőtartalma 14-18% legyen és a legfontosabb, hogy az oldható szénhidrát 0,5% alatt legyen, mert ebben az esetben szép szalmasárgára süthető. Ha ez 0,5%-nál magasabb, akkor sütéskor karamellizálódik (barnul).

Hogy mennyi az oldható szénhidrát-tartalma, az függ a fajtától és a tárolás módjától. Ha 8-10oC-on tároljuk, akkor az oldható szénhidrát-tartalma alacsony, de ebben az esetben a tárolás alatt feltétlenül csírázásgátlót kell használni.

A burgonyatermesztésnél az agrotechnikai elemek közül legfontosabb az öntözés fejlesztése. A burgonya rendkívül igényes az egyenletes vízellátottságra. Ha nem megfelelő a vízellátottság, akkor leáll a gumókötés és -fejlődés, vagy esetleg megjelenik a gumóvarasodás. A burgonyának a cukorrépa és a lucerna után a legnagyobb a vízigénye. Ha a burgonya öntözését nem fejlesztjük, a klímaváltozás kritikussá teheti a termesztését.

Kiemelkedően fontos a hatékony, integrált növényvédelem, melynek elemei közül különösen kiemelkedik a fitoftóra elleni védekezés, ill. a kártevők közül a levéltetvek és a burgonyabogár és lárvái elleni védekezés.

 

 

 

 

A burgonyabetakarítás napjainkban már teljesen gépesített. A betakarítás ideje függ attól, hogy primőr, nyári vagy téli tárolásra termesztjük. Betakarítás előtt fontos az állomány deszikkálása vegyi úton és mechanikailag, továbbá a gumók méretre osztályozása, szakszerű tárolása. A burgonya, ha a talaj hőmérséklete 10o

C alá csökken, nagyon sérülékeny, ezért előtte be kell takarítani a téli tárolásra szánt burgonyát.

A burgonya betakarítása a termesztési céltól függ. Az új vagy primőr burgonyát már május végétől felszedhetjük, foszlós héjjal. A nyári burgonyát folyamatosan szedhetjük fel egész nyáron. A téli tárolásra olyan fajták kellenek, melyeknek a szárazanyag-tartalma eléri a 23-24%-ot. Meg kell várni, míg a héja bepárásodik, de 10oC-os talajhőmérséklet felett kell betakarítani, mert ez alatt nagyon sérülékeny.

Betakarítás után válogatás következik, majd a tárolóban a leszárítás külső levegő befúvatásával, 2-3 napon keresztül. Utána a sebparaképződés biztosítása következik, amikor is a sérült részeken puha réteg képződik: ez 10-15 nap alatt 80-90% páratartalomnál és 10oC felett hőmérsékletnél alakul ki. Ha nem ilyen körülményeket biztosítunk, a sérült részek kérgesednek és felrepednek, ahol a kórokozók be tudnak hatolni.

A burgonyát naponta 0,5oC-kal szabad lehűteni, máskülönben a cukor nem tud keményítővé alakulni, és édeskés íze lesz, mint olyankor, ha megfagy.

A főtárolás alatt 4-6oC-os tároló-hőmérsékletet kell biztosítani. Kitárolás előtt szintén 10oC-ra fel kell melegíteni, amit a hűtés leállítása után a burgonya fajhője biztosít. Hűtés nélkül hetente kb. 1oC-kal emelkedik a hőmérséklete.

Összességében kijelenthető, hogy a burgonyaágazat katasztrofális helyzetben van. A klímaváltozás és a nem megfelelő vetőgumó használata következtében, valamint a hektáronkénti magas termesztési költsége miatt további termesztése feltétlenül kormányzati beavatkozást igényel. A magyar burgonyánál nincs jobb a világon – ne kelljen importálni külföldről!

 

SZERZŐ: DR. SÁRVÁRI MIHÁLY EGYETEMI TANÁR • DEBRECENI EGYETEM MÉK NÖVÉNYTUDOMÁNYI INTÉZET

burgonya burgonyatermesztés nemesítés növény szárazanyag-tartalom termesztés