A szója napjaink egyik legfontosabb fehérje- és olajnövénye, amely világszerte kiemelt jelentőséggel bír mind az élelmiszeripar, mind az állattenyésztés számára. Magyarországi termesztése az utóbbi években egyre nagyobb szerepet kapott, amelyet a növekvő fehérjenövény-igény és a támogatási rendszerek is elősegítettek.
A sikeres szójatermesztéshez azonban elengedhetetlen a megfelelő tápanyagellátás, a gyomirtás, a növényvédelem és az agrotechnikai elemek összehangolása. A szója – mint minden pillangósvirágú növény – szimbiózisban él a gyökerein megtelepedő nitrogénkötő baktériumokkal. Ezek a baktériumok képesek a levegő nitrogénjének megkötésére, majd a növény számára felvehető formába alakítására. A szója esetében ezt a feladatot a Bradyrhizobium japonicum baktérium látja el.
Mivel a szója nem őshonos növény Magyarországon, ezért ezek a baktériumok nem minden talajban találhatók meg természetes módon. Emiatt szükséges a szója oltása, hogy a növény megfelelő mennyiségű nitrogénhez jusson.
(fotó: shutterstock.com)
A szója oltással indul jól
Azokon a területeken, ahol korábban már termesztettek oltott szóját, ott bizonyos mértékig jelen lehet a baktérium a talajban, így a növény könnyebben megtalálja szimbionta partnerét. Régebben a talaj oltását szárított szójaőrleménnyel végezték, azonban napjainkban már a vetőmag oltása az elterjedt technológia. Az oltóanyag felvitele során lehetőség van mikroelemek kijuttatására is. A kobalt és a molibdén különösen fontos szerepet játszik a Rhizobium-gümők kialakulásában és működésében, ezért ezek alkalmazása jelentősen javíthatja a nitrogénkötés hatékonyságát. A szója mikroelemigénye szempontjából kiemelkedő a bór szerepe. A növény intenzív fejlődési szakaszában folyamatosan igényli ezt az elemet, különösen a virágzás és a hüvelyképződés időszakában. A bór hozzájárul a jobb rügydifferenciálódáshoz, javítja a terméskötődést, valamint pozitív hatással van a mag olajtartalmára is. Emiatt a termesztési gyakorlatban legalább két alkalommal javasolt lombtrágyázást végezni bórtartalmú készítményekkel.
Kelés előtt a csapadék is dönt
A szója gyomelnyomó-képessége a kezdeti fejlődési időszakban gyenge, ezért a gyomirtás kiemelten fontos technológiai elem. A preemergens gyomirtást vetés után, de még a kultúrnövény kelése előtt kell elvégezni. Ennek egyik hátránya, hogy megfelelő hatásához bemosó csapadék szükséges. Az egyik leggyakrabban alkalmazott hatóanyag a dimetenamid-P, amely főként az egyszikű gyomok ellen hatásos. Ajánlott dózisa 1–1,4 l/ha.
Szintén gyakran alkalmazott hatóanyag a pendimetalin, amelyet 3 l/ha dózisban juttatnak ki. A pendimetalin és a dimetenamid-P kombinációja erősíti egymás hatását az egyszikű gyomok ellen, és 3,5 l/ha dózisban alkalmazható. A magról kelő kétszikű gyomok ellen a klomazon és a flumioxazin hatásos. A gyakorlatban a flumioxazin használata terjedt el jobban, amelyet 0,08 kg/ha dózisban juttatnak ki. A kémiai gyomirtás mellett agrotechnikai módszereket is alkalmaznak, például a sorközművelést, amely csökkenti a gyomosodást és javítja a talaj levegőzöttségét. A glifozát alkalmazása vetés előtt, illetve vetés után a csírázás megindulásáig lehetséges. Fontos feltétel, hogy a vetőmagot legalább 3 cm vastag aprómorzsás talajréteg fedje. Három százaléknál kisebb szervesanyag-tartalmú talajokon ez a technológia nem alkalmazható. A glifozát ajánlott dózisa 3 l/ha.
Kelés után már az időzítés számít
A posztemergens gyomirtás során az egyik legfontosabb hatóanyag az imazamox, amely a magról kelő egyszikű és kétszikű gyomok ellen is hatékony. A szója hármasan összetett leveles állapotától az öt hármasan összetett leveles állapotig (BBCH 12–16) juttatható ki 1 l/ha-os dózisban. A bentazon és az imazamox kombinációja szintén elterjedt technológia. A bentazonból 2 l/ha, míg az imazamoxból 1 l/ha a javasolt dózis. Tankkombinációban akkor célszerű kijuttatni, ha a hőmérséklet 12–25 °C között van. Külön menetben történő alkalmazásuk akkor indokolt, ha későn kelő kétszikű gyomokra vagy újabb gyomkelési hullámra lehet számítani. Ilyenkor az imazamox kezelést követően körülbelül egy hét múlva kell a bentazonos kezelést elvégezni. Az árvakelésű gabonafélék és más egyszikű gyomok ellen a kletodim használható eredményesen. Ez a hatóanyag a magról kelő és az évelő egyszikű gyomokat is hatékonyan pusztítja.
(fotó: shutterstock.com)
Gombabetegségek: a termés és a minőség is veszélyben
A szója termesztésében jelentős károkat okozhatnak a különböző gombabetegségek, amelyek nemcsak mennyiségi, hanem minőségi veszteségeket is okoznak, mivel csökkentik az olaj- és fehérjetartalmat. A legfontosabb betegségek közé tartozik a szklerotínia, a diaportés szár- és hüvelyfoltosság, a szójaperonoszpóra, a fuzáriumos hervadás és a hamuszürke szárkorhadás. A szklerotínia különösen veszélyes kórokozó. A fertőzés forrása a talajban található szkleróciumok, amelyek akár 5–10 évig is fertőzőképes maradhat. A szkleróciumokból fejlődő micéliumok megfertőzik a gyökereket, majd a gomba eltömíti a növény szállítóedényeit, hervadást és pusztulást okozva. Mivel a fertőzés a talajból indul, az állománypermetezés önmagában nem képes teljes védelmet biztosítani. A szklerotíniás fertőzés mértékét befolyásolja az állománysűrűség és a csapadékos évjárat. A megelőzésben nagy szerepe van a vetésváltásnak és a megfelelő nitrogénellátásnak.
Biológiai megoldások a fertőzési nyomás ellen
A biológiai növényvédelem szintén fontos lehetőség. A Coniothyrium minitans gombát vetés előtt 4–6 héttel kell a talajba dolgozni 0,5–1 kg/ha dózisban. Ez a gomba lebontja a szklerotínia kitartó képleteit, a szkleróciumokat, ezáltal csökkentve a fertőzési nyomást. A Trichoderma asperellum T34-es törzse szintén alkalmazható a szklerotínia ellen 10 kg/ha dózisban. Ez a hasznos gomba nemcsak gombaölő hatással rendelkezik, hanem kedvezően befolyásolja a gyökérfejlődést, fokozza a fotoszintetikus aktivitást és növeli a termésmennyiséget. A kémiai védekezésben fontos szerepet kap a protiokonazol, amelyet az első virágbimbók megjelenésétől a teljes virágzásig lehet kijuttatni. Ajánlott dózisa 0,6 l/ha.
Szintén hatékony a boszkalid és piraklostrobin kombinációja, amelyet az első virágbimbók megjelenésétől a hüvelyképződés időszakáig lehet alkalmazni 1 l/ha dózisban.
Diaportés betegség: vetőmaggal és maradványokkal is terjedhet
A szója egyik legfontosabb betegségét, a diaportés hüvely- és szárfoltosságot a Diaporthe phaseolorum var. sojae (anamorf alakja: a piknídiumos Phomopsis sojae) és a Diaporthe phaseolorum var. caulivora nevű gombafajok okozzák. A betegség a világ nagy szójatermesztő körzeteiben elterjedt, akár 70%-os termésveszteséget okozhat.
A kórokozó polifág, gazdanövényei között több termesztett növényfaj is előfordul. A betegség forrása a kórokozót hordozó vetőmag vagy a fertőzött növényi maradványok. A meleg, csapadékos, párás időjárás kedvez a gomba terjedésének. A betegség megelőzésének módszerei közé tartozik az egészséges, fémzárolt és csávázott vetőmag használata, valamint az ellenálló fajták választása. A fertőzött növényi maradványok mélyre forgatásával, valamint a vetésváltás szabályainak betartásával csökkenthető a betegség előfordulásának valószínűsége. Ha szükséges, fungicides állománykezelésre is sor kerülhet.
A Fusarium virguliforme talajban előforduló kórokozó, amely az SDS kialakulásáért felelős. Az SDS tünetei: sárga és barna elszíneződés a levélerek között. Míg a szár belseje fehér marad, a talajfelszín közelében az epidermisz alatt barnás színű elváltozás látható. A levélkék lehullanak, miközben a levélnyél a növényhez tapadva marad. Védekezni a fent említett hatóanyagokkal lehet.
Magyarországon az utóbbi években a meleg és száraz nyaraknak köszönhetően egyre gyakrabban és nagyobb arányban jelenik meg a jelentős gazdasági károkat okozó talajból fertőző gomba. A gomba preferálja a magas hőmérsékletet (28–35 °C) és alacsony talajnedvességet. A gomba a fertőzött növényi maradványokkal a talajba kerülő mikroszkleróciumokkal telel át, majd a szója gyökerét fertőzi meg. A fejlődő micélium eltömíti az edénynyalábokat, ezáltal zavart szenved a víz- és tápanyagszállítás. A meleg (hőoptimuma 27 °C körüli, de 15–40 °C közötti hőmérsékleti tartományban is képes fejlődni), száraz időjárás segíti a szaporodását. Több mint 500 gazdanövénye ismert (pl.: szója, bab, napraforgó, cukorrépa, kukorica stb.). Elsődleges fertőzési forrás a talajban élő mikroszkleróciumok. A fertőzött területen a termésveszteség akár 40–60% is lehet. Védekezni ellene a fent említett biológiai készítményekkel lehet, például a Trichoderma asperellum T34-es törzsével. A helyes növényi sorrend kialakításával, a monokultúra elkerülésével és ellenálló hibridek választásával megelőzhető a betegség fellépése. Vetőmagcsávázással a korai fertőződés kerülhető el. Az öntözéssel kedvezőtlen körülmények hozhatók létre a kórokozó számára.
Kártevők ellen csak előrejelzés alapján
A szója kártevői közül világszerte közel ötven faj ismert, Magyarországon azonban ennél jóval kevesebb okoz jelentős problémát. A vetés után a talajlakó kártevők, például a drótférgek és a fonálférgek veszélyeztethetik a növényt. Ellenük talajfertőtlenítő szerekkel lehet védekezni. A gyökereket károsíthatja a hamvas vincellérbogár és a sároshátú bogár. A lombot és a termést a gyapottok-bagolylepke veszélyezteti, míg a bogáncslepke súlyos esetben akár tarrágást is okozhat. A muszkamoly és az akácmoly a vegetatív és generatív részeket egyaránt károsítja. Nyáron a tripszek, levéltetvek és takácsatkák is szívogatják a leveleket, a virágokat és a hüvelyeket. A védekezéseket előrejelzésre alapozva célszerű elvégezni. Mivel kevés engedélyezett növényvédő szer áll rendelkezésre, különösen fontos a biológiai módszerek alkalmazása és az integrált növényvédelem. A vetésváltás betartása szintén jelentősen csökkentheti a kártevők és betegségek felszaporodását.
Deszikkálás: az időzítés dönt
A szója termesztésének végén gyakran alkalmaznak deszikkálást a betakarítás megkönnyítése érdekében. A glifozát a hüvelyek sárga vagy sárgásbarna elszíneződése után alkalmazható, amikor a mag nedvességtartalma körülbelül 30%. A megfelelő időben végzett deszikkálás elősegíti az egyenletes érést és megkönnyíti a betakarítást. Összességében a szója sikeres termesztése összetett technológiát igényel. A megfelelő oltás, mikroelemellátás, gyomirtás, növényvédelem és agrotechnika együttesen biztosítják a magas termésmennyiséget és a jó minőséget. A korszerű biológiai és kémiai védekezési lehetőségek alkalmazásával a szója termesztése hosszú távon is eredményesen fenntartható.
SZERZŐ: HENZSEL JUDIT ANETT • NÖVÉNYORVOS
MezőHír Tudástár: szója – nagy fehérje- és olajtartalmú pillangós növény, amelynek termesztése oltott vetőmagot, Bradyrhizobium japonicum baktériumra épülő nitrogénkötést, pontos mikroelemellátást, időzített gyomirtást, gombabetegségek és kártevők elleni integrált növényvédelmet, valamint betakarítás előtti technológiai fegyelmet igényel.