A „Vizet a tájba!” program fontos szemléletváltást hozott a hazai vízgazdálkodásban: a cél már nem kizárólag a víz gyors elvezetése, hanem annak helyben tartása és hasznosítása. A 2025-ben indult kezdeményezés a klímaváltozás hatásaira válaszol, és hosszú távon a mezőgazdaság alkalmazkodóképességét erősítheti. A programban az érintett gazdálkodók és ingatlantulajdonosok önkéntesen ajánlhatják fel területeiket időszakos vízvisszatartásra vagy elárasztásra. A jelentkezések kezelésére az Országos Vízügyi Főigazgatóság online bejelentő platformot is létrehozott.
De mi történik, ha kár keletkezik?
Bár a program célja a táj vízmegtartó képességének növelése, egyes esetekben felmerülhet, hogy egy káresemény összefüggésbe hozható-e a vízvisszatartási beavatkozásokkal. Ilyenkor kerülhet előtérbe a vis maior bejelentés. A vis maior megállapításához három feltételnek egyszerre kell teljesülnie: a káresemény külső okból következett be, előre nem volt látható, és elhárítása vagy megelőzése nem volt lehetséges. Ez azt jelenti, hogy önmagában a vízborítás vagy a kár ténye még nem elegendő.
A legfontosabb kérdés: mi okozta a kárt?
A kérelem elbírálásának kulcsa annak igazolása, hogy a káresemény valóban a „Vizet a tájba!” program keretében megvalósított vízvisszatartás következménye volt.
A kérelmezőnek be kell mutatnia, hogy a kialakult helyzet nem természetes okokra vezethető vissza. Ilyen lehet például a rendkívüli csapadék, a kedvezőtlen talajállapot, a megemelkedett vízszint vagy a terület domborzati adottsága. A bizonyításnak arra kell irányulnia, hogy a kár közvetlenül a programban végrehajtott beavatkozással függött össze, miközben a károsult maga nem vett részt abban.
A részleteken múlhat a döntés
A sikeres vis maior bejelentéshez célszerű részletesen bemutatni az érintett terület jellemzőit, például azt, hogy nem belvízveszélyes vagy nem mélyfekvésű területről van szó. Fontosak lehetnek a korábbi évek vízjárási tapasztalatai, a káresemény és a program intézkedései közötti összefüggés, valamint az is, hogy a víz átterjedése előre látható volt-e. A kérelemben érdemes kitérni arra is, volt-e reális lehetőség a károk megelőzésére, például műszaki védekezéssel, illetve történt-e egyeztetés a szomszédos területhasználóval vagy az illetékes vízügyi szervekkel.
Nem elég panaszkodni, bizonyítani kell
A vis maior elbírálásánál jelentős súllyal esik latba, hogy a károsult milyen lépéseket tett a helyzet kezelése érdekében. Vizsgálható, történt-e hivatalos bejelentés, felvette-e a kapcsolatot az érintett felekkel, készült-e helyszíni szemle vagy kárfelmérés. A dokumentáció különösen fontos. A kérelemhez javasolt csatolni a káresemény pontos időpontját és időtartamát, az érintett terület egyértelmű lehatárolását, részletes fotódokumentációt, jegyzőkönyveket, hivatalos feljegyzéseket, az érintett felek nyilatkozatait, szükség esetén pedig szakértői véleményeket.
Ezt nézi majd a Kincstár
A Magyar Államkincstár a benyújtott adatok alapján – szükség esetén a vízügyi igazgatóság bevonásával – több szempontot vizsgál. Ilyen a vízborítás közvetlen oka, a „Vizet a tájba!” programmal való bizonyítható kapcsolat, az előre jelezhetőség, a megelőzési lehetőségek megléte, valamint a műszaki és hidrológiai körülmények. Az is lényeges kérdés, hogy a beavatkozás engedélyezetten és szabályszerűen történt-e.
Aki pontosan dokumentál, jobb helyzetből indul
A vis maior kérelmek elbírálásánál nincs helye találgatásnak. Minél teljesebb a benyújtott információ, annál megalapozottabban vizsgálható, hogy a kár valóban a programhoz köthető-e. A kérelmeket a Magyar Államkincstárhoz lehet benyújtani a MobilGazda alkalmazáson keresztül. A gazdálkodóknak különösen figyelniük kell arra, hogy minden fotót, dokumentumot és bizonyítékot csatoljanak, amely alátámaszthatja a káresemény és a „Vizet a tájba!” program közötti összefüggést. A víz megtartása a jövő mezőgazdaságának egyik kulcskérdése, de a gyakorlatban csak akkor működhet jól, ha a felelősségi kérdések is tisztán kezelhetők. Ebben a pontos dokumentáció döntő szerepet játszik.
Forrás: NAK
MezőHír Tudástár: Vizet a tájba program – hazai vízgazdálkodási kezdeményezés, amely a víz gyors elvezetése helyett az időszakos vízvisszatartást, helyben tartást és mezőgazdasági hasznosítást ösztönzi; káresemény esetén a vis maior kérelemhez a programmal való közvetlen oksági kapcsolatot részletes dokumentációval kell igazolni.
