A téli uborkaszünetben sok üvegházban ott marad a kérdés: mivel lehetne kitölteni az átmeneti időszakot úgy, hogy ne vigyen el sok energiát, mégis termeljen valamit? Egy belga kísérlet szerint a válasz egyre inkább a karfiol lehet. Ráadásul nem talajban, hanem a korábbi uborkatermesztésből megmaradt használt termesztőközegen.
A belga Zöldségtermesztési Kutatóállomás a múlt télen két üvegházi blokkban futtatott karfiolkísérletet, és az eredmények annyira jól sikerültek, hogy végül bemutatót is szerveztek rá. A visszajelzések alapján nemcsak a belga, hanem a holland termesztők érdeklődését is felkeltette a technológia.
Ami eddig hulladéknak tűnt, abból most új kultúra lett
A rendszer egyik nagy előnye, hogy a téli időszakban, amikor sok zöldségtermesztő nem akar vagy nem tud fűtésigényes kultúrát vinni, a már használt kőzetgyapot paplanok még egyszer munkába állíthatók. A karfiol viszonylag alacsony energiaigényű, és időben is jól beilleszthető az ütemezésbe: a betakarítás után még el lehet indítani a nyári uborkát. Ez üzemi szemmel azért fontos, mert a drága infrastruktúra nem áll üresen, miközben nem kell egy újabb, kockázatosan magas költségű téli kultúrát bevállalni.
Egyre többen keresnek menekülőutat az energiaárak elől
A kutatók szerint a termesztők érdeklődése látványosan nő a szubsztrátos karfiol iránt. Eddig főleg az uborkások figyeltek rá, de már más üvegházi termelők is keresik ezt az irányt. Ennek egyik fő oka a magas energiaár, a másik pedig az, hogy egyes gazdák életpályájuk későbbi szakaszában kevésbé munkaigényes kultúrát keresnek. A karfiol ebben a logikában nem csodafegyver, hanem egy józan kompromisszum: kisebb energiaigény, kezelhetőbb munkaszervezés, és egy olyan piaci ablak, ahol még lehet helye.
Nem mindegy, milyen fajtát tesznek a paplanra
A belga tapasztalatok egyik legfontosabb tanulsága, hogy a szubsztrátos karfiolhoz külön fajtakísérletek kellenek. Nem elég a talajos termesztésből ismert logikát átültetni az üvegházba. Ennek oka, hogy a modernebb üvegházakban magasabb a fény, a termesztőközeges rendszer pedig szárazabb klímát ad, mint a talajos kultúra. Minden műanyaggal fedett, a növény más környezetben fejlődik, és emiatt a fajták viselkedése is eltérhet attól, amit a szabadföldi vagy talajos termesztésből ismernek.
Az egyik legnagyobb gond: egyszerre akar minden beérni
A termesztők célja természetesen az, hogy a betakarítás ne egyetlen nagy hullámban érkezzen. A piacon és a munkaszervezésben is az a jó, ha az áru szépen elosztva jön. A kutatók szerint ezt azonban szubsztrátos karfiolnál nem könnyű megfogni. Még az sem biztos, hogy a heti ültetés megoldja a problémát. A fajták ugyanis bizonyos körülmények között összeérhetnek a fejlődésben, és akkor ugyanoda futnak ki, ahová a termelő a legkevésbé akar: terméscsúcsba.
Ez az a pont, ahol a technológia már nemcsak termesztési, hanem gazdasági kérdés is.
Kevés plusz energiával egy hét nyerhető
A kísérlet egyik legérdekesebb eredménye az volt, hogy viszonylag szerény többletenergiával gyorsítható a termesztés. Az egyik blokkban legalább 6 fokos éjszakai és 10 fokos nappali hőmérsékletet tartottak, a másikban csak fagymentesen működtették a rendszert.
Az eredmény: a melegebb blokkban egy héttel korábban lehetett szedni.
Ez első hallásra nem tűnik drámainak, de üvegházi ütemezésben nagyon is az lehet. Ha a következő uborkakultúra indítása fix, akkor ez az egy hét sokszor a teljes rendszer gazdaságosságát befolyásolhatja.
Az íze is adhat piaci előnyt
A termesztők számára az sem mindegy, hogy mit tud a termék a piacon. A kutatók szerint az üvegházi karfiolnak sajátos, jól megkülönböztethető íze van, ami segíthet elkülöníteni a kínálatban. Emellett az időzítés is kedvező: a szubsztrátos termesztők már lezárták a betakarítást, miközben a szabadföldi karfiol sok helyen csak május közepéig fut. Vagyis a kettő között jól kitapintható piaci rés nyílhat.
A szabadföld sorsa itt is beleszól az árba
Bármennyire technológiás az üvegházi termesztés, az árakat itt sem csak a saját teljesítmény dönti el. A piacképzést erősen befolyásolja, mennyi szabadföldi karfiol van éppen a piacon. Ha a szabadföldi kínálat nagy, az lenyomhatja az üvegházi árat is. Ha kisebb, az javíthatja az üvegházi termelők pozícióját. Az elmúlt szezonban éppen ez történt: alacsonyabb volt a szabadföldi kínálat, ami kedvezőbb árakat adott az üvegházi karfiolnak.
Már a következő körön gondolkodnak
A belga kutatók már most fontolgatják az őszi folytatást, sőt a termesztők részéről az az igény is megjelent, hogy még korábban induljon a kultúra, hogy március végére teljesen kifusson. Ez megint csak azt mutatja: a technológia nem puszta kísérleti érdekesség, hanem nagyon is üzemi kérdéssé vált.
Forrás: hortidaily
MezőHír Tudástár: üvegházi karfiol – alacsonyabb energiaigényű, szubsztrátos zöldségtermesztési kultúra, amely üvegházban, akár használt kőzetgyapot termesztőközegen is nevelhető; célja az átmeneti termesztési időszak hasznosítása, a fűtési költségek mérséklése, a piaci időzítés javítása és a kertészeti infrastruktúra hatékonyabb kihasználása.
