A „Mindennapi kenyerünk” mintaprogramban több mint 50 régi génbanki gabonafajtát vizsgálnak a kutatók. A Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ és az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet közös kezdeményezése azt keresi, hogyan segíthetik ezek a régi növények a mezőgazdaság alkalmazkodását a klímaváltozáshoz.
Túl kevés növényre épül az étrendünk
Miközben a világon több tízezer ehető növényfaj létezik, a globális termelés döntő része ma néhány növényre támaszkodik. Ez elsőre hatékonynak tűnik, valójában azonban komoly kockázatot jelent. Ha túl kevés fajta uralja a termelést, akkor egy aszály, hőhullám vagy új betegség egyszerre nagy területeken okozhat kiesést.
A sokféleség biztonságot ad
Az iparszerű mezőgazdaság gyakran monokultúrákra épül, ami rövid távon egyszerűbbé teszi a termesztést, hosszabb távon viszont növeli a sérülékenységet. A különböző növényfajok és fajták eltérően reagálnak a szárazságra, a szélsőséges csapadékra vagy a kórokozókra. Éppen ezért a diverzitás ma már nemcsak természetvédelmi kérdés, hanem gazdasági és élelmiszerbiztonsági ügy is.
Újra előtérbe kerülhetnek az ősgabonák
A programban olyan régi gabonák is szerepet kapnak, mint az alakor és a tönke. Ezek az ősgabonák kedvezőtlenebb termőhelyeken, extenzív körülmények között is termeszthetők, akár növényvédőszer-használat nélkül. Bár jó adottságú területeken a modern búzafajták általában többet teremnek, gyengébb körülmények között ezek a régi típusok stabilabb teljesítményt nyújthatnak.
50 tétellel indul a vizsgálat
A mintaprogramban 2026 őszétől 50 génbanki gabonatétel kisparcellás vizsgálata és szaporítása indul, később pedig 100 tételre bővülhet a kör. A munka ökológiai művelésben, a szári Csoroszlya Farmon, valamint Tápiószelén zajlik majd. A kutatók a termeszthetőség mellett a beltartalmi értékeket és a lisztek sütési tulajdonságait is elemzik.
A fogyasztó döntése is számít
A mezőgazdasági sokféleség fennmaradása nemcsak a kutatókon és a gazdálkodókon múlik. Az is fontos, hogy a vásárlók keresik-e a régi gabonákból készült termékeket. Ha van piac az ilyen lisztekre, tésztákra vagy pékárukra, akkor ezek a növények nemcsak a génbankokban maradnak meg, hanem visszakerülhetnek a termelésbe is. A gabonapiac helyzetéről ebben a cikkben írtunk részletesebben.
A tönke nem tönköly
A közlemény külön kitér arra is, hogy a tönkét sokan összekeverik a tönköllyel, pedig két külön fajról van szó. A tönke kemény szemű, alacsonyabb sikértartalmú gabona, amelyből tömörebb szerkezetű kenyér, keksz vagy száraztészta készíthető. Nem a modern, levegős pékáruk alapanyaga, de karakteres íze és értékes beltartalma miatt egyre érdekesebb alternatíva. Gyakorlati útmutató a tönke és az alakor ökológiai termesztéséhez.
Nem múltidézés, hanem alkalmazkodás
A program lényege nem egyszerűen a régi fajták megőrzése, hanem annak vizsgálata, hogy ezek a genetikai erőforrások milyen szerepet kaphatnak a jövő mezőgazdaságában. A klímaváltozás korában a régi gabonák új értelmet nyerhetnek: nem kuriózumként, hanem a termelési biztonság egyik eszközeként.
Forrás: ÖMKI Sajtóközlemény
MezőHír Tudástár: ősgabona – Az ősgabona olyan régi termesztett gabonafaj vagy tájfajta, mint az alakor vagy a tönke, amely nagyobb genetikai változatosságával, extenzív körülményekhez való alkalmazkodóképességével és stabilabb termőképességével hozzájárulhat a klímaváltozáshoz igazodó, diverzebb és ellenállóbb mezőgazdasági termeléshez.