Gyümölcsösök tavaszi védelme: a kritikus időablakok
A szélsőséges tavaszi időjárás komoly nehézségek elé állította a termesztőket, különösen a csonthéjasok esetében. A kajszibarack-állományokban a virágzáskori fagyok drasztikus, közel teljes mértékű terméskiesést eredményezhetnek. Hasonlóan problémás a meggy és a cseresznye helyzete is, ahol a hűvös időjárás akadályozza a megfelelő beporzást és termékenyülést. Amennyiben a betakarítható mennyiség minimális, a növényvédelmi kezelések elhagyása nem megengedhető: a lombozat és a fák kondíciójának megóvása elengedhetetlen a jövő évi virágrügyek differenciálódásához.
A hatékony védekezés alapja az adott ültetvény ökoszisztémájának mélyreható ismerete. Ez nem csupán a kártevők azonosítását jelenti, hanem a hasznos élőlények (predátorok, parazitoidok) feltérképezését is, amihez elengedhetetlen a rendszeres helyszíni szemle és monitorozás.
Az integrált szemlélet lényege az ökológiai egyensúly fenntartása:
‑ tolerancia: Nem a teljes kiirtás a cél, hanem a populációk gazdasági kártételi küszöbérték alatt tartása.
‑ Biodiverzitás: A hasznos szervezetek megtelepedéséhez szükséges bizonyos mértékű kártevő jelenlétét elfogadni.
‑ Szakértelem: A konvencionális módszerekkel szemben ez a technológia mélyebb biológiai tudást igényel, beleértve a készítmények szelektivitásának és a rovarok fejlődési ciklusainak ismeretét.
A kezelések időzítését és a szerválasztást mindig az aktuális kártevőnyomás és a hasznos fauna aránya határozza meg, elkerülve a felesleges kémiai terhelést.
Polifág tavaszi kártevők: pajor, barkó, farontó
A soktápnövényű fajok közül tavasszal több csoport is veszélyezteti a növényeket és a termésmennyiséget:
‑ cserebogarak: A talajadottságoktól függően változik a domináns faj. Homokos területeken az áprilisi cserebogár lárvája (1. kép) okozhat súlyos, akár az állomány nagy részét érintő gyökérpusztulást. Kötöttebb talajon a májusi cserebogár lárvái a felelősek a gyökérzóna károsításáért, míg az imágók a lombozatot rágják.
(Fotó: Takács Attila)
‑ Levélbarkók: A tavaszi időszakban mintegy nyolc fajuk károsíthatja a rügyeket és a friss hajtásokat. Bár a közönséges levélbarkó rágása látványos lombveszteséget idézhet elő, a jó kondícióban lévő fák általában képesek a gyors regenerációra.
‑ Kis farontólepke (2. kép): Elsősorban az almatermésűeket és a rózsaféléket támadja. A fertőzöttség mértéke az idősebb ültetvényekben elérheti a 25%-ot is. Jelenlétükre a törzs tövében felhalmozódó, fűrészporra emlékeztető rágcsálék és ürülék hívja fel a figyelmet.
(Fotó: Takács Attila)
Az almamoly elleni stratégia
Az alma legmeghatározóbb kártevője az almamoly (Cydia pomonella), amely védekezés hiányában képes a 1 termés négyötödét is tönkretenni, de még a pontatlanul időzített beavatkozások mellett is jelentős, 25–30% körüli kár is keletkezhet.
‑ Tápnövénykör: Bár fő tápnövénye az alma, kártevőként lép fel körtén, dión, birsen, sőt csonthéjasokon (kajszi, szilva) is.
‑ Életmód: A klímaváltozás hatására hazánkban már évi három nemzedéke fejlődik. A telet kifejlett lárvaként, a kéreg repedéseibe húzódva vészeli át.
‑ Rajzás: A bábozódást követően az első nemzedék imágói májustól június végéig repülnek. A tojásrakás kritikus feltétele az alkonyati időszakban a 14–16 °C feletti hőmérséklet.
A védekezés sikerét nagyban befolyásolja az ültetvény környezete: a változatos, fajgazdag szegélynövényzet növeli a ragadozók számát, ami segíti a biológiai gyérítést (3. kép).
(Fotó: Takács Attila)
Az almamoly elleni küzdelem kulcsa
A védekezés sikeressége azon a rövid, mindössze 2–3 órás időablakon múlik, amíg a frissen kikelt lárva a tojás elhagyása után a gyümölcsfelszínen vándorol. Ez a „vándorlási fázis” az egyetlen pont, amikor a hernyó sebezhető; a befurakodás után már védettséget élvez.
‑ Nyári invázió: A második nemzedék június közepétől egészen szeptember végéig rajzik. A melegebb, páradús nyári időjárás gyorsítja a fejlődést és növeli a lerakott tojások számát, így a fertőzési nyomás ilyenkor a legerősebb (4. kép).
(Fotó: Takács Attila)
‑ Tárolási kockázat: Külön veszélyt jelent, hogy a lárvák a raktárakba kerülve is folytatják a károsítást, tönkretéve a betakarított termést.
‑ Monitorozás: A rajzásdinamika követésére a feromon- és fénycsapdák kombinált használata a legmegbízhatóbb módszer, amely alapján pontosan időzíthető a kezelés a lárvakelés idejére.
Pajzstetű és levéltetvek: tünetek, különbségek, teendők
Ez a kártevő rendkívül széles tápnövénykörrel rendelkezik (több mint 60 faj, köztük számos dísznövény és vadon élő cserje), és a hazai ültetvények közel 40%-ában jelen van.
‑ Tünetek: A fertőzést legkönnyebben a gyümölcshéjon megjelenő, piros udvarral körülvett, úgynevezett „lázfoltokról” ismerhetjük fel. Súlyos esetben a fa csúcsszáradását okozza.
‑ Védekezés: A prevenció alapja a fertőzésmentes szaporítóanyag beszerzése. Meglévő állománynál a legfontosabb a téli, lemosó permetezés (olaj, kén és réz hatóanyaggal), illetve a rendszeres mechanikai tisztogatás.
Levéltetű-fajok. Tavasszal két jelentős faj okozhat látványos tüneteket, amelyeket fontos megkülönböztetni(1. táblázat).
A vértetű sajátosságai. A vértetű (Eriosoma lanigerum) jellegzetes, fehér, vattaszerű viaszváladékáról ismerhető fel, amely a fás részeken, sebzéseknél, de akár a levélnyélen is megjelenhet.
‑ Agrotechnikai védekezés: Mivel a kártevő a sebzéseken és a tősarjakon telepedik meg legkönnyebben, a metszési sebek szakszerű kezelése és a vadhajtások eltávolítása a védekezés alapja.
‑ Biológiai kontroll: Természetes ellensége, a vértetű-fürkész (Aphelinus mali) képes kordában tartani a populációt. Mivel ez a hasznos rovar a talajszint alatt élő vértetveket is parazitálja, még az intenzíven kezelt ültetvényekben is képes a túlélésre és a szaporodásra.
Ültetvénykockázat: kor, környezet, higiénia
A növényállomány kora, mint kockázati tényező. Az almások elhelyezkedése meghatározza a várható kártevőnyomást. Az erdősávokkal határolt területeken gyakori vendég a bimbólikasztó-ormányos, ám kártétele csak gyenge virágzás esetén éri el a gazdasági ingerküszöböt; bőséges virághozamnál a ritkítás elhanyagolható. Ezzel szemben a gradációs években a lombosfa-fehérmoly okoz levélfelület-csökkenést.
Az idősebb, 5–10 éves, különösen a sebzett törzsű fákra specializálódott az almafaszitkár (5. kép). A hazai állományok jelentős része (70%) érintett lehet. Védekezési szempontból kulcsfontosságú az öntözés, mivel a jó vízellátottságú fák ellenállóbbak, a szárazságtól szenvedő ültetvényekben viszont súlyosabb a fertőzés.
(Fotó: Takács Attila)
Atkák: élettani kár, amit későn veszünk észre
A takácsatkák (Tetranychidae), különösen a domináns piros gyümölcsfa-takácsatka, nem csupán mennyiségi, hanem minőségi kárt is okoznak.
‑ Élettani hatás: A szívogatásuk következtében a levelek elveszítik a klorofillt, így leáll a fotoszintézis. A sérült bőrszöveten keresztül fokozódik a párolgás (transzspiráció), ami a lombozat súlyának drasztikus, akár 20%-os csökkenéséhez és a fa „kiszáradásához” vezet.
‑ Túlélési stratégia: A kártevő tojás alakban telel a kéregrepedésekben. Bár a szélsőséges téli hőingadozás természetes úton gyéríti az állományt (magas mortalitás), a kémiai védekezés elkerülhetetlen.
‑ Kezelés: A leghatékonyabb módszer a téli olajos lemosó permetezés, amely fizikailag zárja el a tojásokat a levegőtől, „befojtva” azokat.
Csonthéjasok: molyok, levéltetvek, kéregmoly
A csonthéjasoknál a molyok és levéltetvek komplex jelenléte igényli a legnagyobb odafigyelést. A különféle levéltetű-fajok (zöld, fekete, hamvas) elleni védekezés alapja itt is a nyugalmi időszakban elvégzett lemosó permetezés, illetve a rajzás sárga tállal történő nyomon követése.
Molykártevők összehasonlítása
A barackosokban két jelentős molyfaj károsít, amelyek életmódja és kártétele eltérő, így a beazonosításuk kulcsfontosságú (2. táblázat).
A kajszi specifikus kártevői
őszibaracknál említett levéltetvek és a barackmoly itt is jelen vannak, de kiegészülnek egyéb veszélyforrásokkal:
‑ Lombrágók: A zöld és rezes cserebogarak inváziója jelentős levélveszteséget okozhat.
‑ Kéregmoly: Kifejezetten a vastagabb (15 cm átmérő feletti) törzseket támadja. A fertőzés lentről, a gyökérnyaktól terjed felfelé (6. kép).
(Fotó: Takács Attila)
Felismerése: A fa tövénél felhalmozódó rágcsálék és ürülék, valamint a törzsön megjelenő intenzív mézgafolyás jelzi a jelenlétét.
Körte és szilva: rezisztencia, darazsak, szilvamoly
Körte
A rezisztencia problémaköre A körte növényvédelme hasonlít az almáéhoz, ám itt a kártevőpopulációk éves ingadozása sokkal drasztikusabb lehet. A legnagyobb szakmai kihívást jelenleg a körtelevélbolhák (Psyllidae), különösen a füstösszárnyú körtelevélbolha jelentik.
‑ A probléma gyökere: A korábbi évek egyoldalú, gyakori piretroidos kezelései miatt számos állományban alakult ki rezisztencia, így a védekezés nehézkessé vált.
‑ További kártevők: A molykártevők (alma- és körtemoly) mellett a poloskaszagú körtedarázs is jelentős károkat okozhat.
Szilva
A terméskötődés és a minőség. A szilva esetében két fő ellenséggel kell számolnunk, amelyek eltérő időszakban támadnak (3. táblázat).
(forrás: Takács Attila)
Méhkímélő technológia: kötelező szabályok
Felhívom a kedves olvasó figyelmét, hogy a gyümölcsfák virágzása esetén a méhkímélő technológia alkalmazása egyes növényvédő szereknél kötelező!
A méhkímélő technológia keretében méhekre mérsékelten veszélyes/mérsékelten kockázatos rovarölő szerek felhasználására kerülhet sor: Méhekre mérsékelten veszélyes vagy mérsékelten kockázatos minősítésű növényvédő szer kijuttatása – amennyiben ezt a növényvédő szer engedélyokirata lehetővé teszi – kizárólag a házi méhek napi aktív repülésének befejezését követően, legkorábban a csillagászati naplemente előtt egy órával kezdhető meg és legkésőbb 23 óráig tarthat.
Hatóanyag-választék 2026-ban: mire figyeljünk?
A gyümölcsmolyok, atkák, levéltetvek előrejelzésére vannak kiválóan működő feromon- és színcsapdák. A gyümölcsösökben a teljesség igénye nélkül a következő hatóanyagok állnak a termelők rendelkezésére a Nébih 2026. január 11-i adatai alapján:
Aknázómolyok, gyümölcsmolyok, sodrómolyok, ellen alma, birs, körte, naspolya, szilva kultúrákban:
‑ Bacillus thuringiensis ssp. kurstaki.
Almában almamoly ellen:
‑ Cydia pomonella Granulovirus (CpGV).
Almában, körtében: almamoly, körtelevélbolha ellen:
‑ Piriproxifen, méhekre kifejezetten veszélyes.
Méhekre nem jelölésköteles: nektarinhoz és szilvához:
‑ Acetamiprid, szilvadarazsak, szívó kártevők, körtelevélbolha, levélaknázó molyok, levéltetű, levéltetvek, molyok.
Méhekre mérsékelten veszélyes: alma, birs, körte, naspolya:
‑ Spinozad.
Méhekre kifejezetten veszélyes:
Alma és körte esetén:
‑ Lambda-cihalotrin,
‑ Pirimikarb: aknázómolyok, almamoly, gyümölcsmolyok, levéltetvek, sodrómolyok ellen.
Aknázómolyok, lepkefajok, levélaknázó molyok, levéltetű, rágó kártevők, szívó kártevők ellen:
‑ Azadiraktin.
Levéltetű tojások, levéltetvek ellen:
‑ Flonikamid (IKI-220).
Aknázómolyok, almamoly, fekete répa-levéltetű, levéltetű ellen:
‑ Tau-fluvalinát.
Körtelevélbolha, levéltetvek, szőlőlevélatka, takácsatka ellen:
‑ Tebufenpirad.
Levélatkák, szamócaatka, szederatka, szőlő-levélatka, takácsatkák ellen:
‑ Fenpiroximát.
Hernyókártevők, levéltetvek, lombrágó hernyók, molykártevők, tripszek ellen:
‑ Deltametrin.
Aknázómolyok, gyümölcsmolyok, sodrómolyok ellen:
‑ Emamektin benzoát.
Piros gyümölcsfa-takácsatka, takácsatka ellen:
‑ Hexitiazox.
Almailonca, almamoly, araszoló lepkék, körtemoly, sodrómolyok, szilvamoly:
‑ Ciántraniliprol.
Levéltetvek ellen:
‑ Flupiradifuron.
Aknázómolyok, almamoly, köménymoly, körtemoly, lombrágó hernyók, sodrómolyok ellen:
‑ Klórantraniliprol.
Talajfertőtlenítő:
‑ Teflutrin.
SZERZŐ: TAKÁCS ATTILA NÖVÉNYVÉDELMI ENTOMOLÓGUS
MezőHír Tudástár: tavaszi növényvédelem gyümölcsösben – Integrált növényvédelmi stratégia, amely a kártevők (pl. almamoly, pajzstetű, levéltetű, takácsatka) rajzásának monitorozására, feromon- és színcsapdás előrejelzésre, gazdasági küszöbérték-alapú beavatkozásra és méhkímélő technológiai előírásokra épül, a kritikus lárvakelési időablakok pontos időzítésével minimalizálva a termés- és minőségi veszteséget.
