Tavasszal rendre ugyanaz a kérdés kerül elő: mit vessünk. A mezőgazdaság vetésszerkezeti döntései akkor igazán hatékonyak és előremutatóak, ha nem az utolsó egy-két év árai, hanem a többéves átlagok és a stabilitás határozzák meg a mérlegelést. Ebben a szója kulcsszereplő lehet.
A szója hozamingadozása a legkisebb a kapások közt
Szóval, mit vessünk idén, ha a kukorica hozamingadozása egyre nagyobb? Ha a napraforgó ára időnként kiugró, majd gyorsan korrigál lefelé? Ha a cirok jobban bírja ugyan a változó klímát, de ingadozó a piaca? A szója gyakran háttérbe szorul, pedig a számok józan elemzése alapján érdemes megfontolni a vetését. A növény megítélését az utóbbi szezon eredményei helyett érdemes legalább öt év átlagában vizsgálni – és ez már egészen bíztató képet mutat.
Az elmúlt évek tapasztalata szerint a szója hozamingadozása mérsékeltebb, mint több más tavaszi vetésű növényé. Miközben a kukorica termése országos szinten jelentős kilengéseket mutat, a szója kiegyensúlyozottabban teljesít. Ez nem azt jelenti, hogy kockázatmentes, hanem azt, hogy jobban illeszthető egy tudatosan felépített vetésforgóba. Aki kizárólag az aktuális felvásárlási ár alapján dönt, könnyen olyan pályára áll, amelyet a következő piaci fordulat felülír.
Az ára változhat, de a szója piaca tartósan kielégíthetetlen
A magas ár csábító, de nem irányítható tényező. A világpiaci mozgások, a fekete-tengeri térség termelése vagy az időjárási anomáliák mind olyan hatások, amelyekre a hazai termelőnek nincs ráhatása. Ha a vetésterületet kizárólag erre alapozzuk, azzal lényegében külső tényezőknek szolgáltatjuk ki a gazdaság jövőjét. A többéves átlagok viszont megmutatják, mely növény képes tartósan hozzájárulni a jövedelemhez, és melyik esetében számíthatunk szélsőséges kilengésekre.
A szója mellett szól a stabil piaci kereslet is. Európa jelentős fehérjeimportra szorul, a kontinens szója önellátottsága alacsony. Magyarországon is csak a szükséglet töredéke terem meg, miközben az állattenyésztés fehérjeigénye folyamatos. Ez strukturális keresletet jelent, nem pillanatnyi divatot. A kérdés nem az, hogy kell-e szója, hanem az, hogy a hazai termelés milyen arányban tudja lefedni ezt az igényt.
Másodlagos és rejtett előnyök szója vetésében
Gazdasági oldalról a szója versenyképessége nem kizárólag az egységár függvénye. Inputigénye mérsékelt, nitrogénmegkötő képessége révén javítja a talajállapotot, és kedvező elővetemény-hatást biztosít. A vetésforgóban betöltött szerepe csökkentheti a műtrágyaköltséget és hozzájárulhat a következő növény eredményességéhez. Ezek a hatások nem mindig jelennek meg azonnal az eredménykimutatásban, de többéves távon egyértelműen értékelhetők.
Az utóbbi időszak gyengébb terméseredményei rámutattak arra is, hogy a befolyásolható tényezőkön – például a vetőmag minőségén, a technológiai fegyelmen, a megfelelő fajtaválasztáson – nem lehet spórolni. A hűvös tavasz, a hiányos kelés vagy a gyomosodás gyorsan rontja a jövedelmezőséget. A stratégiai gondolkodás azonban nem a növény lecserélését, hanem a termesztési feltételek javítását jelenti.
(A témával részletesebben is foglalkozik az Agrárágazat márciusi száma!)
MezőHír Tudástár: Hozamingadozás – A hozamingadozás azt mutatja meg, mennyire stabil egy növény termése évről évre ugyanazon termőtájon és technológiával. Minél kisebb a hozamingadozás, annál jobban tervezhető a bevétel, mert kevésbé „rángatja” a gazdaság eredményét az évjárat. Vetésforgó-tervezésnél ezért érdemes többéves átlagokban gondolkodni: egy stabilabban teljesítő kultúra (például a szója) csökkentheti az összkockázatot akkor is, ha az aktuális piaci árak hullámoznak.
