A “medgyesegyházi” dinnye földjén

A régi népi mondás szerint a Viharsarok volt hazánk éléstára, ahol a kiváló talajviszonyok mellett a területi adottságok is kedvezően hatnak a sokszínű és változatos növényi kultúrákra. Itt terem az igazán zamatos, a köztudatban csak “medgyesegyházi” dinnyeként elhíresült csemege is. Sorozatunkban egy kunágotai fiatalember életén keresztül mutatjuk be ennek a “mesterségnek” a szépségeit és nehézségeit, aki nemcsak bevételi forrásként tekint a tevékenységének erre a részére, hanem igazi szenvedélyként beszél róla.

– A környéken nagyon sokan foglalkoznak mezőgazdasággal, és a nagyszülői, szülői örökséget viszik tovább. Nálad is van generációs hagyománya a földdel való foglalatosságnak?

– Nagyapámék – a testvérével – a mai Románia területéről érkeztek. A határhoz közeli településről Iratosról többször utaztak át annak idején Magyarországra, majd egy napon a határőrök döntés elé állították őket: válasszanak, visszamennek vagy maradnak. A letelepedés mellett döntöttek. Itt ismerkedett meg az akkor Békéscsabán élő nagymamámmal, majd így kerültek egy szeghalmi juhász rokonukhoz, és a terület adta lehetőségekkel élve gazdálkodásba kezdtek. Majd az évek múltával visszaköltöztek Kunágotára, ahol hamarosan egy zöldségüzletet is nyitottak, ahol a saját maguk által megtermelt árut értékesítették. Mind nagyapám, mind nagymamám – aki az idei évig még köztünk lehetett – példája mély nyomot hagyott bennem az állat- és földszeretetük révén.

Szüleimnek a hivatali munkájuk mellett mindig volt háztájijuk és fóliájuk, ahol a legkülönbözőbb növényi kultúrákkal foglalkoztak, majd a rendszerváltás idején vásároltak és béreltek földterületeket, ekkor indult el közel 30 hektáron a nagyobb volumenű gazdálkodás.

Nem nagyon tudnék olyan növény említeni, amivel kapcsolatba ne kerültünk volna. A faluban akkor még újdonságnak számított a dinnye, alig 10-15 hektáron termeltek a gazdák. Ezek a területek mára körülbelül 150 hektárra duzzadtak. A technológiai megoldásokban sok újdonságot vezettek be szüleim, mint a csepegtető öntözési rendszert és a fóliás takarást.

– Gondolom, sok időt töltöttél a családi földeken?

– Szüleim nagyon elfoglalt emberek voltak; édesapám egy ideig fuvarozott, édesanyám pedig az iskola gazdasági ügyeit intézte, emellett folytattak termelőmunkát. Nagyon hálás vagyok nekik, hogy a munkát sosem erőszakosan igyekeztek megszerettetni velünk, hanem saját belátásunkra bízták. A nyári szüneteink többnyire barátok társaságában, sok játékkal teltek. Unalmasabb napokon gyakran kerekeztünk ki nővéremmel a földjeinkre, és megszedtük a paradicsomot, de ahogy az idő telt, egyre inkább beláttuk: a teendők maguktól nem mennek végbe, s a szüleink megannyi erőfeszítése van egy-egy sikeres év mögött. Talán ezek az élmények segítettek abban, hogy a mezőgazdaság felé orientálódtunk.

– A középiskolai évek mennyire voltak meghatározóak számodra?

– Az agrárvilágban még sok fantáziát láttam, ezért is választottam a gyulai Mohácsi Mátyás Kertészeti Szakközépiskolát, ahol mint kertésztechnikus végeztem. A tanulmányaim során a legtöbb szakmai tudást itt és a családi birtokon szereztem. Ezek, illetve az otthoni munkák tapasztalatai nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a későbbiekben egy stabil alapra építkezhessek.

Igazi és szoros barátságok is köttettek ezekben az években, olyannyira, hogy még a főiskolai években is együtt folytattuk a tanulmányainkat, a közösen kiválasztott intézményben.

– Fontos volt számodra a széleskörű szakmai tudás megszerzése?

– Mindenki életében eljön az az idő, amikor úgy érzi, elfáradt az ismeretek további gyarapításában. Ez nálam csak lassan következett be, így nagy hangsúly kapott a tudásbővítés.

A szarvasi főiskolán környezetgazdálkodási agrármérnök szakot hallgattam, de a növénytermesztési agrármérnök pálya is nagyon vonzónak tűnt, amelyre a harmadik évtől szintén jelentkeztem, majd levelező szakon el is végeztem.

Az első diploma megszerzése után növényvédelmi szakmérnöknek, majd ezt követően Gödöllőn gazdasági agrármérnöknek tanultam, s végül Szegeden a mérnök-tanári szakkal zárultak tanulmányaim.

– Az iskolák befejezése után mivel kezdtél el foglalkozni?

– Az agrárkamara tanácsadói hálózatot alakított ki a környékbeli Mezőkovácsházán, és a sorkatonai szolgálatom után itt kezdtem el dolgozni. Aztán 2004-ben az MVH-val is kapcsolatba kerültem, ugyanis az agrárkamara bevonásával folytak a területalapú támogatások helyszíni ellenőrzései, és egy ideig egy csapatot alkottunk. Ezt követően szakközépiskolában tanítottam, mint szakmai oktató, de ez a munka nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket.

A későbbiekben az MVH békéscsabai kirendeltségén dolgoztam helyszíni ellenőrként. Három évet töltöttem el itt. 2009-ben pályázatot nyújtottam be fiatal gazda induló támogatására, és a következő évben, az elbírálás után 40 000 eurót nyertem el dinnyetermesztésre és állattartásra. Ebből tudtam elindítani jelenleg 53 méhkaptáros, rakodó rendszerű méhészetemet, amelynek minden teendőit sógorommal közösen végezzük.

– Itt, Kunágotán milyen hagyományai vannak a dinnyetermesztésnek? Ti mikor kezdtetek először ezzel a növénnyel foglalkozni?

– A szomszédos települést, Nagykamrást tartják a dinnye magyarországi “őshazájának”, innen húzódott át aztán Medgyesegyházára, s később Kunágotára. Nálunk először ’92-ben került be a termesztett növények körébe, amikor nővérem férjhez ment, és a sógorommal és családommal közösen indítottunk el egy ilyen irányú vállalkozást.

Azóta eltelt sok-sok év. Hol jobban, hol rosszabbul ment az üzlet, de mindezek mellett elmondhatom, hogy igazi szenvedélyemmé vált a dinnye, amely egy a többiétől különböző termesztési eljárást és sok odafigyelést igénylő, különleges növény. Dinnyeszüretkor semmihez sem fogható az az érzés, amikor egy frissen megszedett dinnye leesik a pótkocsiról, kettétörik, és az ember beleharap a zamatos gyümölcshúsba. Ez hihetetlenül felüdítő élmény.

– Hogyan néz ki egy “dinnyés” szezon?

– Március utolsó hetében kezdődik a magvetés a nővéremék palántanevelőjében. Tökre oltott és hagyományosan magról vetett dinnye alkotja a fő állományt. Medgyesegyháza környékén főleg az előbbi terjedt el. A tök alany rendkívül agresszív, a silány talajokon is kiválóan megél, bár intenzívebb növekedésű, de jól ellenáll a betegségeknek.

Azt gondolhatná az ember, hogy ettől a párosítástól a dinnye ízében is érezhető lesz a tök jelleg, már csak a korán szedett, éretlen állapotban üt vissza ez a kellemetlen tulajdonság. A kellően beérett, időben szüretelt gyümölcs mézédes, és egyedi ízharmóniával rendelkezik.

A piac egyre korábbi kiültetésre kényszeríti a gazdákat; nálunk ez a folyamat április első hetében történik meg, azonban egy ilyen meleg igényes növénynél nagy kockázatot jelent a hirtelen jött hideg idő, és csak bizakodhatunk ennek elmaradásában.

Később a fóliával takart sorokat szellőztetjük, majd véglegesen május második felétől távolítjuk el a védelmet nyújtó fóliát. A nagy meleggel is vigyázni kell. Júniustól már szabadföldön növekednek a dinnyék. Elsősorban napszámosok végzik a tápoldatozást, permetezést, gyomlálást, s ha a hörcsögök és a hangyák nem okoznak nagy pusztítást, és a jégeső is elkerül bennünket, úgy július második hetében megkezdődik a szüret.

Az idén 4 hektáron folyik dinnyetermesztés

– Hol és hogyan tudjátok értékesíteni a dinnyét?

– Többnyire a piac határozza meg, hogy hogyan éri meg értékesíteni. Vannak, akik szerződést kötnek, de legtöbben felvásárlóknak és kiskereskedőknek adják el az árut. A medgyesegyházi MEDI-FRUCT TÉSZ-nek a tagja vagyok, akiknek leadjuk a dinnye jelentős részét. A legtöbb felvásárló elsősorban külföldre értékesít, de talán a tavalyi évtől kezdődött meg a hazai dinnye belföldön történő értékesítése. Ha a görög, török időjárás nagyon forró, úgy korán beérik a határon kívülről érkező dinnye, így a hazai éppen jó időben kerülhet piacra. Néhány éve történt, hogy a kereskedők szinte kényszerhelyzetbe hozták a termelőket, amikor a 70%-ban beérett dinnyét is leszedették, amit a német piacokon értékesítettek, de ezek minőségében meg sem közelítették a teljesen beérettet, és a jellegzetes tök íz erősen visszaütött. Ez az esemény jelentősen rombolta a magyar dinnye megítélését, súlyos piacvesztést okozva. A tavalyi évben 8 hektár dinnyét ültettünk, ám ez az idén csak 4 hektár lett, mivel a felvásárlási árak sajnos a bekerülési költséget sem érték el.

– Te milyen munkákban tudod kamatoztatni tudásodat?

– A fizikai munkától a koordinálási feladatokig mindenben részt veszek. A munkafolyamatokhoz szükséges gépekkel rendelkezünk, ezek kezelése és karbantartása édesapám feladata. Egy 80 LE-s New Holland traktorral a talajmunkálatokat, egy Foton traktorral pedig a sorközművelést végezzük. Azokat a munkákat, amelyekhez nincs a tulajdonunkban megfelelő munkagép, édesapám egy barátjával oldja meg, akivel kölcsönösen segítik egymást.

– Mással is foglalkoztok a dinnyén kívül?

– Szerencsére több lábon tudunk állni, hiszen a területeinken kukoricát, napraforgót, repcét és búzát is termesztünk. Ami az egyik évben hoz a “konyhára”, az a másik évben elvisz, de a sokszínűséggel egy kiegyensúlyozott termelést tudunk folytatni. Az idei évben a csapadékhiány miatt a teljes repcevetést ki kellett szántani, mert nem kelt ki.

Az állattenyésztésben is van érdekeltségünk. A helyi vadásztársaság elnökeként egy megállapodás értelmében 3000 darab fácán utóneveléséről gondoskodunk. 7000 nm-es lefedett és körbekerített területre érkeznek a 6-7 hetes csibék, amiket december közepéig nevelünk, majd értékesítjük őket, vadászati célra. Speciális tartási technológiát nem igényelnek, viszont nagy odafigyelést igen, hiszen a betegségek itt is előfordulhatnak, de legnagyobb kárt a vadállatok és kutyák okozhatják; ezek távol tartását villanypásztorokkal oldjuk meg.

– Az AGRYA-val hogyan kerültél kapcsolatba?

– Még a főiskolás éveim alatt ismertem meg egy srácot – mind a mai napig a legjobb és legmegbízhatóbb barátaim egyike -, aki az akkor még kis taglétszámmal rendelkező AGRYA (Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetsége) rendezvényeire, szakmai továbbképzéseire hívta meg a fiatal gazda pályázat nyerteseit. Mint ismerős, én is részt vettem több ilyen jellegű programjukon, s mivel sok új ismeretet kaptam az alkalmakon, a későbbiekben rendszeresen látogattam a képzéseket. Békés megyében sokáig az egyedüli tag voltam.

Az AGRYA által szervezett Vidék-Kaland Programban is részt vettem a tavalyi évben, és idén is érkezik majd hozzám egy fiatalember, aki szeretné megízlelni nemcsak a dinnyét, hanem az ezzel kapcsolatos munkákat is. Egy héten keresztül vesz részt a birtok munkáiban. Örömmel várjuk!