Az egyes erőműtípusok élettartama, kihasználtsága és helyigénye nagyon eltérő, és akkor még az előállításuk, illetve megsemmisítésük költségéről nem is szóltunk. A szél- és a napenergia használata mellett mindenki teljes mellszélességgel áll ki. Pedig talán nem kellene… Íme, néhány elgondolkodtató adat.
Egyik múlt heti cikkünkben arról írtunk, hogy éppen azokban az országokban a legmagasabb az áram ára a háztartások számára, ahol nagy arányban támaszkodik a gazdaság a nap- és a szélenergiára. (Annál drágább az áram, minél több a megújuló energia?) A téma olvasóink figyelmét is felkeltette. Dr. Héjjas István nyugalmazott kutatómérnök, energetikai szakértő tollat is ragadott, hogy néhány további adalékkal gazdagítsa a megújuló energiákról alkotott képünket. Alábbiakban az ő hozzászólását közöljük.
Az élettartam és a kihasználtság kérdése
Bár a nap ingyen süt és a szél is ingyen fúj, mégis a zöldenergia a legdrágább. Vajon miért? Ha választ keresünk, meg kell vizsgálnunk, miből tevődik össze a villanyáram ára:
1) A beruházás megvalósítása, vagyis a villamoserőmű felépítése és üzembe helyezése.
2) Az erőmű működtetése, javítása, karbantartása, őrzése és biztonságtechnikája.
3) Az erőmű üzemanyag-szükséglete.
4) Az erőmű elhasználódása után az erőmű lebontása, a hátramaradó hulladékok kezelése, ártalmatlanítása, és az igénybe vett terület regenerálása. Márpedig a zölderőművek hatalmas területeket vesznek igénybe.
Az időjárásfüggő szél- és naperőművek esetén az üzemanyag nulla forintba kerül, a többi tétel azonban jelentős. A villanyáram nettó önköltségi ára pedig úgy számítható ki, hogy ezek összegét elosztjuk az erőmű teljes életciklusa alatt megtermelt összes áram mennyiségével. Az alábbi táblázat mutatja a leggyakoribb erőműfajták fontosabb jellemzőit, nemzetközi adatok alapján átlagolva:
A magas ár főleg abból adódik, hogy a zöldenergiát termelő erőművek a teljes üzemképes működésük idején sokkal kevesebb áramot termelnek, mint az egyéb erőművek. Vegyünk például egy átlagosnak mondható szélerőművet, amelynek üzemképes élettartama kb. kb. 20 év (+/-5 év) a kapacitás-kihasználtsága pedig 20% (+/–5%). Ez azt jelenti, hogy az erőmű a teljes élettartama alatt mindössze annyi áramot termel, mintha csak 4 évig működött volna teljes kapacitás-kihasználtsággal. Ugyanezen adat egy átlagos naperőmű esetén mindössze 3 év (!) Bármely egyéb ismert erőműtípus 30 és 60 év közötti időtartamon át képes jó kihasználtsággal működni.
Az időjárásfüggő zölderőművek rövid élettartama főleg annak köszönhető, hogy a fontos műszaki egységeik a szabadban helyezkednek el, ahol ki vannak téve az időjárás viszontagságainak, szemben a hagyományos erőművekkel, amelyek berendezései fedél alatt, zárt térben működnek. Van egy másik probléma is az időjárásfüggő zölderőművekkel, az, hogy ezek nem akkor termelnek áramot, amikor arra szükség lenne. A működésükkel ezért jelentősen megzavarják a villamos hálózat működését. Az emiatt fellépő hálózati instabilitások kiszabályozása ezért akár többe is kerülhet, mint maga a megtermelt zöldáram.
Nem az energiatárolást kell megoldani, hanem a kiegyensúlyozott termelést
A megoldás elvileg az lehetne, hogy a megtermelt zöld áramot átmenetileg tároljuk, méghozzá lehetőleg akkumulátorokban. A szivattyús tárolók ellen ugyanis a zöld mozgalmak tiltakoznak. Az akkumulátoros tárolás azonban műszakilag megoldhatatlan. Teljesen kizárható ugyanis az a lehetőség, hogy a nyáron megtermelt napenergiát eltároljuk télire, de még az sem, hogy a szélenergiát pár hétig tároljuk. Ha összeszámoljuk a világon jelenleg működő összes akkumulátort, kiderül, hogy ezek teljes tárolókapacitása legfeljebb akkora lehet, mint amennyi áramot az EU-ban kb. 6 és fél óra alatt fogyasztunk el. Ráadásul ezek az akkumulátorok 5–7 év alatt tönkremennek, és a világ egész akkugyártó kapacitása sem lenne elég ahhoz, hogy ezeket ennyi idő alatt újra termeljék.
A zöldáram termelést azért erőltetik, mert ezzel lehet a széndioxid-kibocsátást jelentősen csökkenteni. Ez azonban nem felel meg a valóságnak. Bár belföldön ettől csökken az emisszió, viszont jelentősen növekszik a Föld olyan térségeiben, ahol a zölderőművek építéséhez szükséges különleges ritkaföldfémeket, ötvöző anyagokat és egyéb speciális ásványokat nagy tömegben bányásszák és feldolgozzák. Ezek emisszióját azonban általában ki szokták felejteni a számításokból.
Ha tényleg csökkenteni szeretnénk a széndioxid-kibocsátást a villanyáram-termelésben, akkor az egyetlen észszerű megoldás az lehetne, hogy minél több atomerőművet, és – ahol csak lehet – minél több vízerőművet építenénk. Ez utóbbi Magyarországon is igen hasznos lenne, mert duzzasztóművek építése jelentősen segítené az elrontott hazai vízgazdálkodást.
Az is vitatható, hogy a széndioxid tényleg okoz-e veszélyes melegedést. Ezt ugyanis ma már számos kitűnő tudós vitatja, közöttük számos egyetemi professzor és akadémikus. Ide idézhető például a Clintel Alapítvány deklarációja több ezer tudós, közöttük két Nobel-díjas aláírásával, valamint a Professzorok Batthyány Köre Energia Munkacsoport nyilatkozata. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a bűnbaknak kikiáltott széndioxid nem szennyezi a levegőt, mint ahogyan azt tévesen állítják, hanem a növények legfontosabb tápláléka. Ha csökkenne a koncentrációja, akkor csökkennének a mezőgazdasági terméshozamok is.
A felhasznált szakirodalom a szerkesztőségben elérhető.
MezőHír Tudástár: Megújulók korlátai – A szél- és napenergia időjárásfüggő termelése, rövid élettartama és alacsony kihasználtsága miatt drágán ad áramot, miközben nagy területigénnyel és magas életciklus-költséggel jár; a stabil villamosenergia-rendszerhez kiegyensúlyozott, nem időjárásfüggő termelésre lenne szükség.
