A 2012-es gazdasági év a növénytermesztők többsége számára semmiképpen nem marad emlékezetesen jó évjárat. A tenyészidőszak alatt jelentkező szárazság és főképpen a haszonnövények virágzása időszakában jelentkező légköri aszály ugyanis igen jelentős károkat okozott országszerte.
Jellemző kép az őszibúza vetésekről december elején
Mégsem mondhatjuk azonban, hogy mindenhol ez volt a legjellemzőbb, ugyanis minden évben vannak olyan térségek, amelyek a kritikus időszakokban lokálisan részesülnek csapadékban, vagy éppen a talajok kedvezőbb vízmegtartó képessége, esetleg a jobb talajművelési gyakorlat segít átvészelni a kedvezőtlen periódusokat.
Az országos termésátlagok azonban jelzik, hogy az átlagos évekhez képest őszi búzából 35-40%-os, kukoricából közel 45-50%-os mértékben maradtak el a termésszintek.
A 2012. év már elmúlt, maga mögött hagyva a tanulságokat, amelyeket nem lehet elég sokszor átgondolni és elemezni. Ezek közül az egyik, hogy nem feltétlenül kellett volna ekkora kárt elszenvedni, ha a magyar gazdatársadalom, a szakminisztérium, a kutatási és fejlesztési szakemberek két évtizeddel ezelőtt komolyabban vették volna a felmelegedés első jeleit, és elkezdődött volna egy átfogó vízgazdálkodási koncepció mellett az öntözés megszervezése. Persze, ennyi idő távlatából már mindenki csak egymásra mutogat – akárcsak a termőföld ügyében -, felelősök nincsenek, szenvedő alany annál több. Az aszályos évek igen jelentős kieséseket jelentenek a termelőszervezeteknek, egyéni gazdáknak, és nem utolsósorban az ország gazdasági eredményeit is érzékenyen érintik. Elmaradnak a fejlesztések, megtorpan egy fejlődési folyamat, amely a rendszeresen jelentkező aszálykárok miatt visszaküldi a termelőket a kiinduló mezőre, mint egy társasjátékban…
Tavasz az őszben
Az időjárás helyrehozza, amit elrontott, vagy legalábbis valamelyest kárpótolja a kárt szenvedettet. Ez persze nem mindig elég a mezőgazdaságból élők számára, de most, legutóbb tapasztalhattuk, hogy az aszályos nyárra gyönyörű ősz következett. Nem hitt az ember a szemének, amikor novemberben még sarjadt a fű, világos, klorofil-zöld útszélek, legelők, ruderálék és nem utolsósorban vetések voltak jellemzőek országszerte. A hobbikertekben még november közepén is duruzsoltak a fűnyírók, a szántóföldeken pedig zavartalanul folytak a megkésett vetések, és jó feltételek mellett zajlott a szántás. A gazdák számára mindenképpen kárpótlásként értékelhető az igen enyhe, mérsékelt – de a vetések szempontjából elégséges -, csapadékot hozó őszi időjárás.
Egészséges repcevetés
Gyakorlatilag december első napjaiban jöttek az első enyhe fagyok és az első hó is, amely ugyan akkor még nem alkotott takarót a vetéseken, de gondoskodott a csapadék utánpótlásáról. A november lényegében március-áprilisinak megfelelő kellemes időjárással jelentkezett, ami lehetőséget kínált azoknak a gazdáknak is az év befejezésére, akik valamelyik munkával esetleg lemaradtak. Mindenki úgy zárhatta a földeken az évet, hogy december végén nem kellett lelkiismeret-furdalással leülni az ünnepi asztalhoz.
Az ősziek mindig ébren tartják a reményt
Az aszályos 2012. év még be sem fejeződött, máris megkezdődött a következő. A repcevetések jelentik az első reménysugarakat egy következő, jobb gazdasági év felé vezető úton. Az augusztus azonban egyáltalán nem kedvezett a repce talaj-előkészítésének, és a hónap harmadik dekádjában rendszeresen érkező esők is csak kevés csapadékot hoztak, ami viszont már az egyenletes kelésnek sem segített. Ennek ellenére mintegy 200 000 ha-on vetettek országszerte repcét, annak reményében, hogy egy jó termés esetén – a magas felvásárlási árakra alapozva – jelentős árbevételre és nyereségre tehetnek szert. Emellett pedig jó elővetemény után vethetik majd a következő évben az őszi kalászosokat, amelyeknek szintén egyre jobb piacuk van.
Szerencsére a vontatottan induló, vegyes intenzitással kelő repcetáblák az októberi esők hatására egyre szebben kezdtek helyrejönni, igaz, a heterogenitás továbbra is fennállt a vegetációban. A gyomok viszont szintén kihasználták a számukra is megnyíló, tápanyagban gazdagabb tenyészterületeket, és jelentős borítottságot mutattak a repceföldeken. A terjedésüket módszeres gyomirtással kellett megakadályozni, hogy ne okozhassanak jelentős károkat, és ezt a termelők nagy része meg is tette. Összességében a hosszúra nyúlt őszben a repcevetések egészen szépen kialakultak, borítottságuk, fejlettségük szinte optimális volt december első napjaiban, amikor megérkeztek a kisebb fagyok, amelyek a vegetációs folyamatokat leállították. A tőlevél rózsás állapot táblaszinten mindenütt beállni látszott, és a gyengébbnek tűnő táblarészeket is kompenzálták az állományok. A repcevetések tehát megerősödve mentek a télbe, és december elején a gazdák a jól végzett munka öröme mellett, “tél tábornok” jóindulatában bízva várhatják a kitavaszodást…
Az őszi kalászosok még jobb állapotban
A repcevetésekkel szemben az őszi kalászosok vetéséhez lényegesen jobb körülmények álltak rendelkezésre. A talaj-előkészítés időpontjáig már jelentős – bár térségenként változó mennyiségű – csapadék hullott, így a talajmunkák optimális viszonyok között történhettek, és az október közepétől kezdődő vetésekhez is jó talajállapotok adódtak országszerte. Őszi búzát több mint 1,1 millió, a többi kalászos gabonát – például árpát, rozst, tritikálét – 500 000 hektár területen vetettek. Természetesen az ideálisnak látszó talajviszonyok csak a vetések idejére biztosítottak elegendő nedvességet, hiszen az egész év csapadékdeficitje legalább 200 milliméterre rúgott. Ezt a hiányt csak a téli csapadék tudná pótolni, és csak tavasszal derül ki, hogy az őszi vetéseknek elegendő talajnedvesség áll-e rendelkezésre a vegetáció indulásához. December elején gazdaszemmel nézve gyönyörű volt a határkép; az összes őszi vetés jól érezte magát, és a fajták sajátos színétől függően a zöld megannyi árnyalatában pompázott a vetés, a domboldalakon, a laposokon egyaránt. A szántások szintén változó színével keveredve olyan színgazdagság mutatkozott, amely mellett aligha tudott bárki is szó nélkül elmenni, és csak remélni lehet, hogy a mezőgazdaság látványa iránt fogékony embereket is megérintette ez a csodálatos kép. Túl a dolog érzelmi részén; mindez nagyon egészséges és szépen megerősödött vegetációra vall, amely méltán jogosítja fel a termelőket egy következő évi jó termés reményére.
Ehhez a reményhez kapcsolódóan érdemes egy pillantást vetni a szárnyaló tőzsdei árak alakulására. A jövő évi kereskedelmi kilátások is jók, így az értékesítés jó termés esetén magas árbevételt hozhat. Persze, nagyon előreszaladni az időben dőreség lenne, hiszen előttünk az ismeretlen és kiszámíthatatlan tél, amely a korábbi években is hozott már nagyon hideget és nagyon meleget is. De talán nem is a hőmérséklet alakulása dönti el a mostani évszak kedvező vagy kedvezőtlen hatásait, sokkal inkább a csapadék mennyisége és azon belül is a hótakaró vastagsága, valamint tartóssága. Azt már tapasztalhattuk, hogy a kiadós téli csapadék – néhány tavaszi záporral kiegészülve – szinte már a tenyészidőszak végéig, akár aratásig is kiszolgálja a kalászosokat. A figyelem tehát a téli csapadék mennyiségére összpontosul a téli hónapokban, aztán jöjjön, aminek jönnie kell…
Mindenesetre örvendetes tény, hogy a kalászosokat tekintve visszatért a termelői kedv, ami mindenképpen a felvásárlási árak kedvező hatásának tudható be. Az őszi búza termesztésében az 5 t/ha termésszint felett – 50 000 Ft/t felvásárlási ár mellett – végre tisztességes nyereség várható, ami érdekeltté teszi a termelőket, akik ezzel ugyanakkor a vetésváltás kötelmeit is teljesíteni tudják. Számos szempont szól a kevésbé jó termőhelyek esetében is a kalászos termesztés mellett, ám – mint tapasztalható volt a közelmúltban – ha nem érhető el tisztességes nyereség, akkor inkább nem, vagy csak keveset vetnek ebből a gazdák.
Ritka kép a kövér legelőn a marhagulya november utolsó napján
Az élelmiszerpiacon a verseny fokozódik, az élelmiszer-termelés fontossága, biztonsága soha nem látott támogatottságot kezd élvezni, ami a kalászosgabona-termelők malmára hajtja a vizet, és ez a tendencia minden bizonnyal fenn is marad. Éppen ezért nem lehet más cél a termelői szférában, mint a termésszintek emelése, a biztonságos termelés megteremtése minden eszközzel, legyen az korszerű talajművelés, tápanyag-visszapótlás, okszerű fajtahasználat, növényvédelem, növényápolás, de akár az öntözés megvalósítása még az ipari növények esetében is…
