A napraforgó, a harmadik legnagyobb területen termesztett szántóföldi növényünk vetésterülete az elmúlt évben rekord nagyságúra, több mint 617 ezer hektárra nőtt. Az átlagtermés hektáronként 2 tonna körül alakult (a legmagasabb 2,65 tonna volt). Tenyészideje alatt extrém szárazsággal kellett megküzdenünk, ami azonban országos átlagban nem rontotta lényegesen a termelés gazdaságosságát.
A tavalyi száraz év kedvezően hatott az állomány egészségi állapotára. Nem alakultak ki országos járványok, és a csapadékigényesebb betegségek fertőzési szintje is alacsony maradt. Ennek ellenére egyes országrészeken belül jelentős fertőzések is kialakultak, ahol a gombaölő szeres kezeléseket nem lehetett elhagyni.
A 70-es évek közepétől, a bácsalmási rendszer bevezetésétől nagyüzemivé vált kultúránk gombás eredetű megbetegedései az elmúlt néhány évtizedben különböző mértékben jelentkeztek.
A kezdeti években főleg a tányérbetegségekkel (szürkepenészes és fehérpenészes rothadás) kellett megküzdeni. A fertőzések megelőzése agrotechnikai módszerekkel ekkor már nem volt lehetséges, így szükségszerűvé vált a vegyszeres növényvédelem.
A 90-es évek után a szár megbetegedései kerültek előtérbe. Ebben az időszakban a Diaporthe, Sclerotinia, Macrophomina, Alternaria, Botrytis és a Phoma fertőzések okoztak országos járványt, ami sok esetben jelentős terméskieséssel járt.
A legutóbbi éveket tekintve már nem lehet külön a szárbetegségeket vagy a tányérbetegségeket kiemelni. Napraforgóink fertőzöttsége ma már sokkal összetettebb; legtöbbször több betegség is jelentkezik egyszerre mind a száron, mind a tányéron, valamint a korábban kevésbé jelentős betegségek fertőzése is megerősödik. Az utóbbi években például egyre gyakrabban találkozunk a hamuszürke szárkorhadás (Macrophomina phaseolina) és a fekete szárfoltosság, azaz a fóma (Phoma macdonaldii) tüneteivel.
A júniusban fertőző Diaporthe máig a legnagyobb károkat okozó napraforgó-betegség. A fellépése sokszor viszonylag későn történik, amikor a napraforgó szántóföldi permetezőgéppel már nem járható. Ezért a védekezést már a 6-8 lomblevélpáros időszakban célszerű elkezdeni, felszívódó hatóanyagú és hosszú tartamhatású készítménnyel. Ez az első védekezési időszak a napraforgó más betegségei, például az ugyancsak súlyos károkat okozó Sclerotinia és a napjainkban egyre gyakoribb fekete szárfoltosság ellen is kellő védelmet nyújt. Ez utóbbi betegség legnagyobb mértékben a virágzás alatti meleg, párás idő esetén jelentkezik, de a fertőzés a tenyészidőszak bármely szakaszában előfordulhat. Az általa okozott terméskiesés nem jelentős, de más betegségekkel együtt már súlyos károkat okozhat.
Az elmúlt időszakban az olajosnövények vetésterülete meghatározó nagyságúvá vált hazánkban. A vetésforgó rövidítése miatt a repce és a napraforgó túl hamar kerül vissza egymás, illetve önmaga után is. Ez a tendencia nemcsak a korábban korlátozó tényezőnek számító szklerotinia, hanem a fóma felszaporodását is fokozza. A fekete szárfoltosság kórokozója a fertőzött növényi maradványokban telel. A levéllemezen és a levélnyélen keresztül hatol a szárba, csakúgy, mint a Diaporthe, s a tünetei is hasonlóak. A növényi maradványokban áttelelt gomba konídiumokkal fertőz, elsősorban felfröccsenő csapadékkal, illetve rovarok útján jut el az alsó levelekre.
Ezek a korai betegségek mindenképpen indokolják, hogy a napraforgó 6-8-levélpáros állapotában elvégezzük a növényvédelmi beavatkozást. A védekezések során célszerű olyan készítményeket választani, amik egyaránt hatékonyak a Diaporthe, a Phoma és az egyéb szárfoltosságok ellen, illetve felszívódó hatóanyaggal, esetleg hatóanyag-kombinációval és hosszú, több hetes tartamhatással rendelkeznek.
Az idei évtől forgalmazott ZAMIR megfelel ezeknek a kritériumoknak. A ZAMIR egyik hatóanyaga a Mirage-ból már jól ismert, felszívódó, lokálszisztémikus és hosszú tartamhatást biztosító prokloráz. Másik hatóanyaga, a felszívódó és jól transzlokálódó tebukonazol, amely a Phoma fajok elleni hatékonyságát már a repcetermesztésben is bizonyította. A két hatóanyag kombinációja a napraforgó legfontosabb betegségeinek teljes palettáját lefedi. A júniusban, 6-8 levélpáros állapotban elvégzett ZAMIR-os kezelés megfelelő védelmet nyújt a napraforgó szárbetegségei ellen, és hosszú tartamhatásával a későbbi tányérbetegségek elleni védelem sikerét is megalapozza.
A ZAMIR-ral kapcsolatos további információkért kérjük, keresse területi képviselőinket vagy látogasson el a www.mahun.hu oldalra!
