Beszélgetés Jordán Lászlóval, a növényvédelmi szervezet vezetőjével
Beszélgetésünk november végén zajlik, ám mire e sorok megjelennek, már január első hetében járunk, így az óév és újév fordulója kínálja a megoldást: tekintsünk vissza a most lezáruló év fontosabb növényvédelmi eseményeire, történéseire, de nézzünk előre is, mit hoz a jövő, mire számíthatunk 2014-ben?
– Mindenekelőtt kezdjük egy rövid, tömör értékeléssel: hogyan alakult az általános károsítóhelyzet a magyar mezőgazdaságban 2013-ban?
Jordán László: El kell érnünk, hogy ahol csak lehet, a növényvédelmet a növényvédő mérnök irányítsa!
– Úgy gondolom, e kérdés megválaszolása előtt röviden vissza kell tekintenünk 2013 időjárására is – kezdte válaszát Jordán László.
– Az év első negyedévére a hideg és szokatlanul csapadékos időjárás volt jellemző. A csapadék eloszlása igen szélsőséges volt tavaly. A március közepén érkező hózáporok napokig tartó lehűléssel jártak, a kitavaszodás lassan kezdődött meg. A korábbi évek vegetáció eleji fenológiáihoz képest több növénykultúra fenológiai állapota késett.
A hűvös márciust aztán csapadékos, de emelkedő hőmérsékletű tavaszi hónapok követték. Egyes gyümölcsfajták virágzása a korábbi évekkel ellentétben, a gyors felmelegedés hatására szinte egyszerre következett be (pl. cseresznye és meggy esetében). A csapadékos időjárás miatt a talajmunkák csak későn indulhattak meg a szántóföldeken és az ültetvényekben. A kialakult viszonyok a szükséges tavaszi növényvédelmi munkák elvégzését is hátráltatták. Gyakran alakultak ki belvizes foltok a táblákon. A csapadékviszonyokat jól jellemzi az a tény, hogy az első félévi mennyiség meghaladta a 2012. év egészében lehullott csapadékét. Az esős, időnként hideg, viharos és szeles időjárás egy-egy érzékeny fenológiában lévő növény élettani folyamataiban (pl. szőlővirágzás) komoly károkat okozott.
Július hónaptól aztán aszályos és meleg időjárás kezdődött, nem egyszer hőmérsékleti maximumrekordokkal. A több kultúrát is jelentősen sújtó aszályos időszakot követő enyhülés csak augusztus második felében érkezett meg. Kukoricában a légköri szárazság és a vízhiány a megtermékenyülést és a szemképződést akadályozta, a kukoricák sok helyen felsültek, de volt ahol meg is égtek.
– Az említett időjárási háttér tükrében volt-e járvány vagy gradáció a fontosabb szántóföldi kultúrákban?
– Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy a károsítóhelyzet alakulását döntően befolyásoló márciusi fagyok, s az átlagostól eltérő időjárás hatására jelentős járvány-, ill. gradációhelyzet nem alakult ki.
Őszi búzában a vetésfehérítő bogarak lárvái ellen egyes megyékben védekezni kellett, így azok jelentős kárt nem okoztak. A szárba indulás, kalászolás időszaka igen száraz periódusra esett, ezért a levélbetegségek ellen gyakorlatilag alig volt szükség védekezésre.
A kukorica növényvédelme szempontjából viszont rendhagyó volt az év. A márciusi hirtelen havazást és fagyot követően az előrejelzések több rovarfajnál is azt mutatták, hogy drasztikusan lecsökkent a jelenlétük a talajban.
A rendkívüli időjárás kihatott a kukoricabogár (Diabrotica virgifera) rajzására is. A lárvakelés időszakában is sok volt a csapadék. Baranya megyében pl. ez azt eredményezte, hogy olyan területeken sem jelentkezett jelentős kukoricabogár-fertőzés, ahol az előző években is kukorica termett, és azt a kukoricabogár károsította. Veszprém megyében ugyanakkor a szárazabbá váló időjárás és a kukoricaállományok augusztusi kiégése miatt a táplálkozó egyedek nagy számban jelentek meg a megye északi részén augusztus végén, valamint szeptember elején a még zöld kukoricában. Némely dél-magyarországi területen a meleg május kedvezett a kukoricamoly felszaporodásának.
Az őszi káposztarepcében a kártevő rovarok (repcegyökér-ormányos, repceszár-ormányos, repcefénybogár, repcebecő-gubacsszúnyog) megyénkénti jelentős eltéréssel, helyenként tömegesen léptek fel. Baranya megyében a márciusi kétszeri havazás és az utána következő több napos esős időjárás megfékezte a repcekártevő szaporodását is. Ezzel szemben pl. Fejér megyében a bimbós és virágzó repcében 4-5 rovarölő szeres permetezést is kellett végezni a repcekártevő gradációja miatt az érintett területeken.
A napraforgóban két jelentős kártevő károsított 2013-ban: a levéltetvek (Aphis fabae) és a poloskák (Lygus fajok). A levéltetvek a hajtásvégeken és a fiatal leveleken, később pedig a fészeklevelek között szívogattak. A napraforgóban idén több helyen az aszály okozta a legfőbb károkat. Északkelet-Magyarországon a növény-egészségügyi szempontból jelentős szárfertőző gombák (Diaporthe, Phoma, Sclerotinia, stb.) csak a tenyészidőszak második felétől szaporodtak fel; de a tányérbetegségek, így a fehérpenészes (Sclerotinia sclerotiorum) és a szürkepenészes (Botrytis cinerea) tányérfertőzés, valamint a madárkár nagyobb gyakorisággal fordult elő.
Burgonyában a májusi idő kedvezett a fitoftórás fertőzésnek. Csongrád megyében nagyon nagymértékű fertőzést tapasztaltak, és júniusban sem csökkent a fertőzött területek száma. Júliusban és augusztusban az aszályos idő miatt visszaszorult a kórokozó, de ahol öntöztek, ott a kórokozó jelenléte általánossá vált az állományokban.
– Az ismert kártevőkön és kórokozókon túl jelentkeztek-e ’hívatlan vendégek’, új károsítók ebben az évben, ha igen, mik ezek, milyen jelentőségűek, mekkora veszélyt jelentenek?
– Az idei év legnagyobb jelentőségű „hívatlan vendége” Magyarországon a szőlő aranyszínű sárgaság (Grapevine flavescence dorée, FD, ’Candidatus Phytoplasma vitis’) fitoplazma és szelídgesztenyéink kártevője, a szelídgesztenye-gubacsdarázs (Dryocosmus kuriphilus).
A flavescence dorée a szőlő egyik legveszélyesebb kórokozója. A fertőzés következtében a szőlőtőkék terméshozama 20-50%-kal csökkenhet, a beteg növények száma évente megtízszereződhet. A betegség elleni védekezéshez jelenleg nem áll rendelkezésre megfelelő kémiai eljárás, csak az azt terjesztő vektor, az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) gyérítésére.
– Milyen intézkedéseket tesz ellenük a növényvédelmi hatóság, és mit tehet a termelő?
– A flavescence dorée fertőzés felszámolása és visszaszorítása érdekében a hatóság évek óta az egész országra kiterjedő felderítési programot működtet; a szaporítóanyag-termő területekre előírja a csapdázási kötelezettséget; kijelöli a fertőzési góc körüli 1 km-es fertőzött területet és a 3 km szélességű biztonsági sávot, az ún. pufferzónát. Ott, ahol a flavescens dorée fertőzést kimutatták, haladéktalanul zárlat alá helyezi a fertőzött területet, és elrendeli a tünetes növények megsemmisítését. Ehhez kapcsolódóan kötelező védekezést rendel el a vektor ellen a fertőzött területen és a pufferzónában, valamint az összes szaporító- és ültetvényanyag-termő területen.
A termelőnek csak azt javasolhatjuk, hogy kizárólag hatóságilag ellenőrzött, minőségtanúsított szőlő-szaporítóanyagot ültessen; az ültetvényben pedig végezzen rendszeres rovarölő szeres permetezéseket a betegséget terjesztő kabócák ellen, a szőlőkártevő rovarok ellen használt ismert hatóanyagokkal (pl. tiametoxam, klórpirifosz, klórpirifosz-metil, cipermetrin, deltametrin, lambda-cihalotrin). Ugyanezen célból a tél végi metszéssel eltávolított vesszőket el kell égetni. Az áttelelő tojások számát olajtartalmú növényvédő szeres permetezéssel csökkenthetjük.
A másik zárlati kártevő, a szelídgesztenye-gubacsdarázs egyetlen gazdanövénye a szelídgesztenye. A rügyeket megfertőzve gátolja a hajtásképződést, aminek következtében akár 50-75%-kal is csökkenhet a termésmennyiség, szélsőséges esetben a fa is kipusztulhat. Hatósági intézkedés csak a szaporítóanyag-előállító területen történik (faiskola, anyanövények). Külföldi vizsgálatok szerint természeti környezetben bekövetkezett fertőzése esetén csak a természetes ellenségek kijuttatása lehet megoldás. Ennek kidolgozása itthon még várat magára.
A termelők számára azt javasoljuk, hogy fiatal ültetvény fertőzése esetén az imágó rajzása előtt távolítsák el és égessék el a gubacsokat, idősebb ültetvényekben az imágók gyérítésére növényvédő szeres kezelés jöhet szóba, az engedélyezett hatóanyagokkal.
– A károsítóhelyzet változásain túl azonban jogszabályi változások is történtek a hazai növényvédelemben. Ezek részben az EU-szabályozásból erednek, részben hazai kezdeményezésre történtek. Közülük melyek a legfontosabbak?
– Elsőként ejtsünk szót az integrált növényvédelem januári kötelező bevezetéséről, annál is inkább, mert úgy tapasztalom, hogy ez a kérdés nagyon foglalkoztatja a szakmai közvéleményt.
2009. november 25-én lépett hatályba az Európai Parlament és a Tanács 2009/128/EK irányelve a peszticidek fenntartható használatának elérését célzó közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról. A helyes értelmezés, a tisztánlátás érdekében meg kell jegyezni, hogy az irányelv olyan jogszabály vagy jogi útmutatás, amelyet nem betű szerint kell betartani, hanem a lényegét kell átültetni a hazai jogrendbe. Tehát az integrált védekezés bevezetése kötelező, de hogy hogyan közelítjük meg és hogyan valósítjuk meg, az a tagállamokra van bízva. A tényleges megvalósítást természetesen az EU ellenőrzi.
Megjegyzem, be kell látni, hogy az integrált növényvédelem alkalmazása az EU-tagságtól függetlenül is mindenképpen követendő, mert a régi típusú, hagyományos növényvédelem ideje lejárt, a piac, a társadalom ma már olyan követelményeket támaszt a termékek iránt, amelyek csak az integrált védelem, illetve termesztés keretei között biztosíthatók.
A megvalósításnál azonban – a korábbi évek hasonló tapasztalataiból is okulva – igyekszünk kiindulni a realitásokból, s nem a ’jó lenne’, hanem a ’mire vagyunk képesek’ elvét és gyakorlatát tartjuk szem előtt. Más szóval, a végrehajtás során az EU-direktíva által meghatározott keretek között haladunk, de nem törekszünk a csillagos ötös osztályzatra, miközben a kettes és hármas érdemjegy is elfogadott. Ezzel messzemenően figyelembe vesszük a hazai termesztők képességeit és lehetőségeit, a magyar mezőgazdaság teljesítőképességét. Ez azt jelenti, hogy 2014-től az integrált védelem bevezetését mindenkire nézve kötelezően csak egy alapszinten írjuk elő, amivel a termelők még nem kerülnek versenyhátrányba. Azt is mondhatom, hogy rövid távra tekintve a jelenlegi rendszert fogjuk továbbvinni.
– Ez azt is jelenti, hogy létezik vagy lesz majd egy felsőbb osztály is?
– Igen. Szeretnénk egy olyan önkéntes tanúsítási rendszert kialakítani, amely szigorúan szakmai elvek mellett minden tekintetben megfelel az integrált növényvédelem legmagasabb követelményeinek. Ezt a rendszert szervezetében talán a mai ökológiai gazdálkodás rendszeréhez tudnám hasonlítani. Ennek részletei még nem kidolgozottak, jelenleg is dolgozunk rajta, de önkéntességi alapon állna, és a tanúsítás alapján integrált védjegy bizonyítaná az itt előállított magasabb minőséget és biztosítaná a stabil piacra jutást. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy környezetvédelmi vagy élelmiszer-biztonsági szempontokból az integrált termesztés alapszintjén előállított termékek is ne lennének biztonságosak.
– Az integrált védelem mellett milyen irányba halad a növényvédelem jogi szabályozása?
– Elképzeléseinket apró lépésenként szeretnénk megvalósítani. Ezek azt célozzák, hogy a termelők tevékenységét egyre jobban kössük hozzá a növényvédelmi szakemberhez, a növényorvosokhoz. Ez nem önös érdek, s nem presztízs okokból törekszünk erre.
A rendszerváltás előtt az üzemenként legalább egy növényvédő szakember kötelező alkalmazása nemcsak a szorosan vett szakmai feladatok miatt volt fontos, de az egész magyar mezőgazdaság színvonalának emelkedéséhez is jelentősen hozzájárult. Nem az elmúlt rendszert sírom vissza, de el kell érnünk, hogy ahol csak lehet, a növényvédelmet a növényvédő mérnök irányítsa!
– Ez mind nagyon szép, mondhatnánk, de hogyan látja ezt megvalósíthatónak?
– A növényvédelmet meghatározó biológiai ismeretek összetettsége, a műszaki eszközök üzemeltetése, a korszerű, egyre inkább specifikus növényvédő szerek technológiába illesztése, egyáltalán: a technológiák megtervezése ma már nagyfokú szakmai ismereteket követel. Ezért képezik már évtizedek óta a növényvédelmi szakmérnököket és újabban a növényorvosokat. Aki nem rendelkezik ilyen felkészültséggel, annak tudása ezen a téren hiányos, nem elegendő. Az állatok megbetegedése esetén természetes, hogy állatorvoshoz fordulunk. És a növényvédelemben, a növényvédő szerek használatában?… Mondhatnám, ma még a fejekben, a gondolkodásunkban is rendet kell tenni. Ennek egyik eszköze a meggyőzés, az információk átadása, de szükség van a jó irányba terelés, netán a korlátozás eszközeire, azaz a jogszabályokra is.
Ezért került sor a növényvédelmi tevékenységről szóló 43/2010. (IV. 23.) FVM-rendelet kiegészítésére; annak 8. mellékletébe beemelésre kerültek az integrált növényvédelem általános elvei. Mindehhez kapcsolódik, hogy a 2009/128. EU-irányelv 4. cikkében foglaltaknak megfelelően elkészítettük és közzétettük a Nemzeti Növényvédelmi Cselekvési Tervet is, amely konkrét célokat, intézkedéseket és ütemterveket állapít meg a növényvédő szerek emberi egészségre és környezetre jelentett kockázatainak és kifejtett hatásainak csökkentésére, valamint az integrált növényvédelem és az alternatív megközelítések vagy technológiák kifejlesztésének és bevezetésének ösztönzésére.
– Mi a helyzet a légi védekezés hazai szabályozásával?
– 2013 áprilisában jelent meg az a jogszabály-módosítás, amely a mező- és erdőgazdasági légi munkavégzésről szóló 44/2005. (V. 6.) FVM–GKM–KvVM együttes rendelet legújabb változásait tartalmazza.
A repülős vállalkozások nagyon várták ezt a rendeletmódosítást, mert a korábbi szigorítások enyhítését remélték tőle. Úgy érzem, hogy a Mezőgazdasági Repülők Érdekvédelmi Szövetsége, a Növényvédő Mérnöki Kamara és a növényvédelmi hatóság együttes munkájaként a kölcsönös kompromisszumokkal elfogadott módosítások révén a korábbinál jobb, a gyakorlati munka körülményeit, a realitásokat jobban figyelembe vevő rendelet lépett hatályba. Tudom, hogy ennek ellenére sokan még mindig nagyon bürokratikusnak tartják a rendelkezéseket, de vegyük figyelembe, hogy az EU eredeti elgondolása, a teljes betiltás helyett – a magyar növényvédelmi szervezet kitartó szakmai és lobbitevékenységének köszönhetően – ma mégis működhet a légi védekezés Magyarországon, illetve súlyos vagy váratlan növényvédelmi helyzetben éves kijuttatási terv hiányában vagy attól eltérően is van lehetősége a termelőnek légi permetezést végezni, ad hoc módon. Hazánk EU-tagságából eredően egyes szakmai vagy szakmapolitikai kérdésekben – bizonyos határokon túl – nem függetleníthetjük magunkat az EU irányelveitől vagy rendeleteitől, s a mezőgazdasági repülés is ilyen kérdés. Ameddig csak lehet, igyekszünk elmenni a korlátozások enyhítésében.
– És mi várható a növényvédelmi gépek tervezett kötelező műszaki felülvizsgálatával kapcsolatban?
– Hogy az erre vonatkozó jogi szabályozás alkalmazása mikor veszi kezdetét, azt még nem tudom, de a már említett EU-direktíva előírása szerint 2016 végéig minden növényvédő gépet felül kell vizsgálni első alkalommal. Ezt követően 2020-ig ismételten még egyszer, majd attól kezdve háromévenként lesz kötelező. Tehát 2016 végéig ennek meg kell történnie.
A szántóföldi gépek felülvizsgálatára vonatkozó előírások már elkészültek, de a légi járművek permetezőberendezéseire és a vasúti pályatestek permetezőeszközeire vonatkozóak még kimunkálásra várnak. Nem eldöntött még, hogy milyen szervezeti keretben alakulnak meg a leendő vizsgálóhelyek. Ezek akkreditálását a VM Gépesítési Intézet fogja végezni.
– A teljes hazai növényvédős társadalmat, kereskedőket, felhasználókat, szaktanácsadókat és termelőket rendkívül érzékenyen érintette a bizonyos neonikotinoid rovarölő szerek engedélyének EU általi felfüggesztése. Tud-e valami biztatót mondani ez ügyben az érintetteknek? Remélhetik-e a tilalom feloldását, vagy jobban teszik, ha már most más szereket, más technológiai megoldásokat keresnek ezek pótlására?
– Ismeretes, hogy az EU három neonikotinoid hatóanyag, az imidakloprid, a klotianidin és a tiametoxám készítményeinek felhasználását bizonyos alkalmazási körben felfüggesztette, mégpedig azt a felhasználási kört, ahol a hatóanyag a kijuttatást követően méhekkel érintkezik. Így pl. a kukorica és a napraforgó vetőmag csávázásában, ahol a virágzáskor e növények pollenjében a hatóanyag valamilyen mennyiségben kimutatható. Az azonban nem eldöntött és nem igazolt, hogy ezek ténylegesen és milyen mértékben hatnak a méhekre.
Az EU ezt a döntését a legnagyobb óvatosság elvén állva hozta, tehát amíg nem bizonyított e hatóanyagok ártalmatlansága, addig az említett módon nem lehet felhasználni őket. Jóllehet, a méhek által nem látogatott kultúrákban továbbra is korlátozás nélkül használhatók, de a hazai növénytermesztés fontos kultúráit, a kukoricát (kukoricabogár), a napraforgót és repcét (fiatalkori kártevők) igen hátrányosan érinti ez a rendelkezés, mert egy olyan technológiai eljárás, a vetőmagcsávázás esik ki, amely ugyanakkor a leginkább környezetkímélőnek tekinthető a növényvédő szeres beavatkozások sorában.
Várható, hogy a kártevők elleni védelem céljából nőni fog az állományvédekezések aránya, és ezzel együtt a környezeti veszélyeztetés mértéke is. A magyar álláspont egyetértett abban, hogy ezt a helyzetet vizsgálatokkal tisztázni kell, de a felfüggesztéssel – más tagállamokkal szemben – nem értettünk egyet, mivel a hazai vizsgálatok és mérések nem támasztották alá a méhpusztulásra vonatkozó vélelmeket és gyanakvásokat, másrészt a vetőmag-előállítást, mint igen fontos ágazatot, súlyosan és hátrányosan érinti.
A korlátozás két év időtartamra szól, annak feloldása, meghosszabbítása vagy szigorítása az addig elvégzendő vizsgálatok eredményeitől függ. E tekintetben nem vagyok optimista: attól tartok, hogy a két év ennek eldöntésére nem lesz elegendő.
– Terveznek-e változtatásokat a növényvédő szer-engedélyezés jelenlegi folyamatában?
– Lényegében nem, hiszen ennek szabályozását az EU-előírások határozzák meg, s az minden tagállamra nézve kötelező. Egy dologban azonban előrelépés lesz a jövőben: ez a szerek engedélyezése az ún. kis kultúrákban.
A probléma évek óta ismeretes; a hatóanyagok uniós újraengedélyezési folyamatában különféle okok miatt számos készítmény felhasználási engedélye megszűnt, s emiatt főleg a gyümölcs- és zöldségtermesztésben igen-igen leszűkült a szerpaletta.
A szakmai szervezetekkel és a kamarával közösen felmértük a legsürgetőbben pótolandó technológiai „fehér foltokat”, és ún. hivatalból kezdeményezett eljárás révén kezdeményezzük az itt használható szerek engedélyezését. Más szóval, ismét bekapcsolódunk a technológiafejlesztésbe. Ennek anyagi fedezetét az élelmiszerlánc-felügyeleti díjból biztosítjuk.
– Beszélgetésünk előtt röviddel zajlott le a VIII. Magyar Növényorvosi Nap a Parlament felsőházi üléstermében. Ön, mint a növényvédelmi szervezet vezetője, hogyan látja a növényorvosok helyét, szerepét a hazai növényvédelemben?
– Nagyon jó kezdeményezésnek tartom a növényorvosi nap megrendezését, s hogy ez most a Parlamentben zajlott, annak üzenetértéke van. Üzenet a társadalom egésze felé, arról, hogy a növényvédelem nagy szakmai tudást, felkészültséget és körültekintést igénylő, jól megtervezett és sok-sok tudományos és technológiai vizsgálattal alátámasztott tevékenység, hogy az élelmiszerlánc-biztonság már a talajnál, az egészséges növénynél és a növényvédelemnél kezdődik.
A rendezvény nemcsak több száz növényvédő szakember találkozója volt szakmai előadásokkal, személyes konzultációkkal, hanem arra is jó lehetőséget teremtett, hogy a politikai és a gazdasági élet néhány felelős vezetője személyesen találkozzon velük, közvetlen közelből lássák, hallják mindazokat az elképzeléseket, szándékokat, amelyek majd a kamara égisze alatt valósulnak meg.
Beszélgetésünk elején is utaltam arra, hogy a növényorvosok szerepe a jövőben még fontosabb lesz. Véleményem szerint a növényorvosi szakma komoly múlttal rendelkezve komoly jövő előtt áll.
Lejegyezte:
