fbpx

Kártérítési tapasztalatok rossz átlagok után

Írta: MezőHír-2024/7.lapszám cikke - 2024 július 05.

Az elmúlt években több extrém káresemény is érte az országot: ilyen volt a 2022. évi aszály, a rendszeressé váló, több vármegyére kiterjedő tavaszi fagy; idén télen ismét felbukkant a belvíz, aratás előtt megjöttek a viharok. Mindenki tud mesélni a károkról és az azt követő kártérítésről is. Meghallgattuk a feleket, a tanulság pedig az alábbiakban olvasható.

Az agrárkárok enyhítésének két legfontosabb pillére az agrár-kárenyhítési alap és a piaci biztosítók növénybiztosításai. Az agrár-kárenyhítési rendszer a gazdálkodók és az állam befizetéseiből működik (idéntől uniós forrás is kiegészíti), míg a piaci biztosítások díjtámogatása uniós pénzekből. De nem ez a legnagyobb különbség a kettő között. A kárenyhítési rendszerben kötelező részt venni, biztosítást viszont nem muszáj kötni. A két rendszerben másképp becsülik fel a kárt, és másképp is fizetnek. A rendszer bonyolult, éppen ezért sok félreértésre ad lehetőséget. Vegyük sorra a legfontosabb termelői panaszokat és indokoltságukat!

vihar
A vihar és a jég minden évben vámot szed

Mi mire fizet?

„Hiába kötöttem piaci biztosítást, az a belvízre nem fizet, így maradt a kárenyhítési alap. Csak annak jó ez is, akinek van mellette piaci biztosítása, mert akinek nincs, az a megállapított kár felére jogosult” – mondja egy gazdálkodó. Általánosan elterjedt tévhit, hogy kárenyhítés csak a nem biztosítható elemi károk esetén jár, mint amilyen a belvíz is. Sokan az aszályt is ide sorolják, ami valószínűleg abból a gyakorlati tapasztalatból ered, hogy a nagy területre kiterjedő károkra kevésbé „hajlamos” fizetni a biztosító. Máskor meg, például jégverés esetén, csak a biztosító fizet, a kárenyhítési alap nem. A valóság az, hogy a belvíz kivételével minden káreseményre köthető díjtámogatott növénybiztosítás, és elvileg minden természeti kárra fizet a kárenyhítési alap. A gyakorlatban ennél bonyolultabb a kérdés.

Mekkora kárt enyhít az alap?

A probléma egyik forrása, hogy eltérő kárhányadot fizet a biztosító és az alap, emiatt ugyanazon területre gyakran vagy csak az egyik, vagy csak a másik fizet. A kárenyhítési alap a kár számításához a legutolsó három elemikár-mentes év adatait használja fel; ezek származhatnak a gazdálkodótól, illetve ennek hiányában a megyei átlagtermés (referenciaátlag) adja meg. Miután eldőlt, hogy mekkora termés várható el az adott kultúrától az adott üzemben, akkor a növénnyel elérhető bevételt kell meghatározni üzemi átlagban, ez lesz a „hozamérték”. Azaz az üzemi átlaghozamot megszorozzuk a termény átlagos értékével, amit az Agrárminisztérium által október végén kiadott referencia-átlagár határoz meg.

Kárenyhítésre az jogosult, aki a kárenyhítési hozzájárulását szeptember 30-ig befizette, a káreseményt határidőben bejelentette, és az adott kultúrával üzemi átlagban hektáronként több mint 30%-os hozamkiesést és több mint 15%-os bevételkiesést szenvedett el. A kártérítés összege a hozamérték-csökkenés (bevételkiesés) maximum 80%-a lehet. Tehát ha az elmúlt három kármentes évben jellemzően hektáronként 400 ezer forintot értünk el az adott növénnyel üzemi átlagban, most viszont csak 100 ezer forintunk van belőle, akkor a 300 ezer forintos kárból 60 ezret (20%) mi viselünk, és a maradék 240 ezer forint lehet a kárenyhítés. Járni ennyi járna, de jellemzően nem kapunk ennyit. A végösszeg erősen függ attól, hogy van-e mellette növénybiztosításunk, és az ország mekkora részére jellemző ez a káresemény.

„A kárenyhítésben az a gazdálkodó érdeke, hogy minél magasabb átlaghozamokhoz mérje őt a rendszer. Kárnak viszont csak a 30%-nál nagyobb hozamkiesést ismerik el. Így simán el lehet veszíteni minden évben a termés negyedét, mégis kármentesek leszünk, és ezek a silány átlagok adják majd meg azt az új viszonyítási alapot, amihez képest 30%-nál nagyobb veszteséget kell elérni a kárenyhítéshez” – magyarázza Szolnok vármegyében egy kárenyhítési esetekre specializálódott szaktanácsadó az egyik legfőbb okát annak, hogy miért nem kapunk kifizetést az alapból. A másik gyakori ok, hogy sokan csak a betakarítást követően akarják jelenteni a káreseményt. „Ez így nem működik. Legkésőbb az első próbavágásoknál kiderül, hogy mekkora a kár. Ki kell hívni az ellenőrt, hogy ő is láthassa a lábon álló kultúrát.” Egész pontosan a kárbejelentést legkésőbb a tervezett betakarítás vagy a károsodással érintett terület más növénykultúrával való hasznosítását megelőző talaj-előkészítés előtt 15 nappal kell megtenni (27/2014. FM-rendelet).

Sokszor bukjuk a kárenyhítést

Vannak olyan, nagy országrészekre kiterjedő káresemények, amelyekről helyszíni ellenőrzés nélkül is tudható, hogy pusztítottak a térségben. Ilyen volt a 2022. évi aszály, amikor a hírek szerint az ellenőrök bejárás nélkül is kiadták az igazolásokat a nullás termésről. Ám ennek az ellenkezője is megtörtént. Ahogy egy gazdálkodó meséli: „2022-ben a kukoricámban az egyik táblára 3 t/ha, a másikra 5 t/ha termést saccoltak a műholdkép alapján. A valóságban már augusztus elején zúzásra került az egész. Nullás termést jelentettem. Kártérítési kérelmemet elutasították, mivel 30%-nál nagyobb volt az eltérés az általuk becsült kárhoz képest. Fellebbezést követően ugyanezzel az indokkal végleg elutasítottak.”

„Erre valóban sok volt a panasz” – ismeri el Bányai Tibor, a Gazda Kontroll Kft. ügyvezetője, de rögtön rámutat: a probléma elkerülhető lett volna azzal, ha a betakarítás előtt legalább két héttel jelzik a Nébihnek, hogy nagy az eltérés a becslés és a valóság között. „Megesik, hogy a műhold a vegetációs index (NDVI) alapján sokkal több termést jelez, mint amekkora a betakarítható mennyiség, például termékenyülési gondok miatt sok a léha szem a kaszatokban. De egy helyszíni ellenőrzéssel könnyen igazolható, hogy a gazdának van igaza. Betakarítás után viszont már hiába állítja, hogy nagy volt a terméskiesés…” Más szaktanácsadók hozzáfűzik: a gazdák sokkal többször hiszik azt, hogy a műhold becsült, mint ahányszor ez megtörténik. A kár bejelentését szinte mindig helyszínbejárás követi, de erről a hivatal nem köteles értesíteni a termelőt.

Bányai Tibor jellemző hibalehetőségként említi még azt, hogy a gazdák az egységes kérelemben megadott területek után és nem a júliusban érkező fizetési értesítés alapján rendezik a kárenyhítési hozzájárulást. Az esetlegesen hiányzó összeget a rendszer „határidőre meg nem fizetett” hozzájárulásként kezeli. „Aki szeptember 30-ig elmulasztaná a hozzájárulás befizetését, annak a területalapú támogatásból vonják le az összeget, plusz az adott évre kizárják az illetőt a kárenyhítésből. Idén a szántóra hektáronként 1800 forintot, a zöldségtermelő területek és a gyümölcsöskertek után 5400 forintot kell kötelező jelleggel befizetni. A kárenyhítési hozzájárulás drasztikusan nőtt az utóbbi évek rendszeres káreseményei miatt” – fejti ki a Gazda Kontroll Kft. vezetője. A kárenyhítési igények bejelentése novemberben lehetséges, ilyenkor sokszor a falugazdász segíti a termelőket.

aszály kukorica
Virágzás idején „furulyázni” látni nem jó előjel

A becsült érték és a kárenyhítés

Az állam elvár némi öngondoskodást a gazdálkodóktól, ezért jó néven veszi, ha nemcsak a kárenyhítési alapba fizet hozzájárulást, hanem növénybiztosítást is köt, utóbbit az unió díjtámogatással segíti. A jogszabály szerint a 80%-os kártérítési hányadra csak az jogosult, aki „az üzemi szintű referencia-hozamérték legalább felére kiterjedő mezőgazdasági biztosítással rendelkezik”. Ezt sokan úgy értelmezik, hogy az adott kultúra vetésterületének felére kell díjtámogatott növénybiztosítást kötni, holott a potenciálisan megtermelhető érték felére.

Ez abból a szempontból lényeges, hogy a referencia-átlagárak csak októberben jelennek meg (a kárenyhítés szempontjából a termelési év október 31-igtart), míg a növénybiztosításokhoz április közepéig kell(ene) adatokat szolgáltatni egy akkor vélelmezett termelési értekkel. Ha a kettő között nagy az eltérés, akkor könnyen előfordulhat, hogy nem teljesítjük a teljes kárenyhítéshez szükséges feltételt, és ilyenkor az alap már csak a bevételkiesés 40%-át fizeti meg. A fenti példánál maradva hektáronként 120 ezer forintot a 240 ezer helyett. Továbbá ugyanarra az elemi kárra csak a kárenyhítésként megítélt összeg és a biztosító által fizetett kártérítés közötti különbözetet fizetik ki. Magyarán, a kárenyhítési alapból járó összeget csökkentik a már megkapott biztosítói kártérítéssel.

Szabolcsban egy 40 hektáros almáskert vezetője arról beszél, hogy sem a kárenyhítési alap, sem a növénybiztosítás rendszerével nem elégedett. „A kárenyhítési alappal a legnagyobb baj, hogy sem művelési ágak, sem káresemények szempontjából nincs differenciálva. Így lehet, hogy a szántót ért aszálykárok kimerítik a keretet, az almáskerteket érő fagy- vagy jégkárokra pedig szinte semmi nem jut. Másrészt visszaélésekre ad lehetőséget, hogy a gazdának magának kell adatot szolgáltatnia a termésátlagairól, és ha kedvezőbbnek látja, akkor kérheti, hogy inkább a megyei átlagok alapján ítéljék meg az ő terméskiesését.” Hozzátesszük: maguk amegyei átlagok is termelői adatokból tevődnek össze, ez a gyümölcsszektorban a tényleges termés felének-harmadának felel meg. Ha sem a gazdaság, sem a megye nem rendelkezik hiteles számokkal a kertek terméspotenciáljáról, akkor tényleg nehéz igazolni egy 30%-osnál nagyobb hozamkiesést. Egy adminisztratív szaktanácsadó szerint a referencia-átlagárak ugyanígy torzítják a valós bevételkiesés mértékét.

fagykár almán
Fagykár almán (forrás: Obstbau Giner)

Biztosítás hosszú teherviseléssel

Az unió által díjtámogatásban részesíthető növénybiztosítások közül az ’A’ típus 8-féle káreseményre terjed ki. Ezek az őszi, tavaszi és téli fagyok, az aszály, a jégeső, a felhőszakadás, vihar és az árvíz – utóbbi az ártéren kívül eső földekre értendő. Csak együttesen és az adott növény teljes üzemi területére lehet megkötni, jellemzően 55–65%-os díjtámogatással. A ’B’ csomagban ugyanezekre a káreseményekre külön-külön is biztosítást lehet kötni, alapvetően zöldség-gyümölcs kultúrákra, míg a ’C’-ben olyan növények szerepelnek, amelyek az előző kettőből kimaradtak. Ezekre általában 40%-os díjtámogatás vehető igénybe. Míg a kárenyhítési alapba elég 1800 forintot befizetni, addig a kukorica ’A’ típusú növénybiztosításának a díja tavaly 6000 forint körül alakult hektáronként, a repcét pedig 7000–7500 forintért lehetett biztosítani, ha levontuk a díjtámogatást – árulja el a Groupama képviseletében Baranyi Szabolcs.

Május 31-ig kell adatokat szolgáltatni a biztosítónak a díjmegállapításhoz (de sokan késnek vele). A várható termésátlagaz elmúlt 5 év eredményei alapján kalkulálható a legjobb és a legrosszabb évek kizárásával, az előzetes területi adatok az egységes kérelemben szereplő hektárok lesznek, míg a termény árát a gazdálkodó becsüli meg. A területi adatok július 15-ig még módosíthatók, a többi adat már nem. Ha a várható bevételeket (hozam × érték) nagyon rosszul becsüli a gazdálkodó, csak magának okoz kárt: ha túlbecsüli, akkor a biztosítási összeg lesz magasabb, ha meg alul-, akkor a kártérítés lesz kicsi. A biztosítási díjakat a megadott adatok alapján egy-két héten belül rendezni kell, míg a díjtámogatást december 10. után kezdi el kifizetni a Kincstár, de jellemzően márciusig elhúzódik az utalás.

„A kormányhivatal ellenőrei nemigen tudják, hogy miért nincs terméskezdemény a fán, inkább jóindulatúan elfogadják, hogy a fagy volt az oka. A biztosító kárszakértői sokkal szőrösebb szívűek. Az ember folyton azt érzi, hogy olyan okot keresnek a terméskiesésre, ami kívül esik a fizetési kötelezettségükön. Pedig a biztosításért három-négyszer többet fizetünk, mint az alapba, és a díjtámogatás csak 10 hónap múlva érkezik a befizetéshez képest. Ez egy gyümölcsös esetében már akkora összeg, amit gyakran hitelből kell előfinanszíroznunk. Idén először nem is kötöttem biztosítást” – böki ki a már említett szabolcsi termelő.

Az önrész kérdése

Az önrész, amit a támogatott növénybiztosításban kárhányadként viselnünk kell, a káreseménytől is függ. Jég- és a viharkár esetén a károsodott táblában a 20%-os terméskiesésen felüli károkat fizetik ki, árvíz és a felhőszakadás esetén szintén táblaszinten fizetnek a 40%-ot meghaladó károkért, míg aszály és fagyok esetében üzemenként és növénykultúránként kell elviselnünk egy 50%-os kárhányadot. Tehát ha valakinek 8 tonnás kukoricája szokott lenni, de az aszály miatt csak 3 termett, akkor mindössze 1 tonna értékét fizetik ki neki, ami rosszabb feltétel, mint ami mellett a kárenyhítési alap fizet (30%-os hozamkiesés). Azonban választhatunk is. Akár egy 10%-os terméskiesést okozó viharkár is rendezhető a biztosítóval, ha nem ragaszkodunk a díjtámogatáshoz. Vannak olyan kultúrák és évek, amikor ez is megtérül. Amikor a búzáért 80 ezret fizet a piac, akkor egy 7 tonnát ígérő táblában 70 mázsa is sokkal nagyobb értéket képvisel, mint egy hektárnyi termés piaci biztosítási díja.

„Azokban az országrészekben nagy a hajlandóság a támogatott növénybiztosítás megkötésére, ahol rendszeresek és súlyosak a természeti károk. A dél-alföldi aszály és a szabolcsi jégverés után elegendő az alap által elvárt 30%-os üzemi hozamcsökkenést felmutatni, és mellé tenni a piaci biztosítást, hogy meglegyen a bevételkiesés 80%-ának kompenzálása. Csakhogy amikor tényleg nagy területeket érnek a károk, akkor nincs annyi pénz az alapban, hogy a termelők megkapják a teljes kárenyhítést” – mondja a biztosító szakembere. Ő is megemlíti, hogy az alapból sokan a már említett hibák miatt nem jutnak kifizetéshez. Az olyan kis területeket érintő, kisebb valószínűségű károk esetén, mint a jégverés, szinte csak a biztosítótól remélhetünk kifizetést, hiszen az nem üzemi szinten követeli meg a termésátlag 30%-os csökkenését, hanem táblaszinten figyeli a biztosított érték 20%-ának elvesztését.

Amikor magasak a terményárak, jó bevétele van a biztosítóknak is, hiszen ez adja meg a biztosított értéket. Idén egyrészt csökkentek a terményárak, másrészt több nagy értékű, de kockázatos növény területe lényegesen szűkült: „Több százezer hektár tűnt el a repcéből, az áru-, csemege- és hibridkukoricából. Ez nekünk is fáj” – említi Baranyi Szabolcs. A repce a termelési kockázatok miatt, a kukoricák elsősorban a piaci kereslet szűkülése miatt szorultak vissza. A természeti kockázatokat 2022 óta a biztosítók is kiemelt óvatossággal kezelik. Az ’A’ típusú biztosítás 8 káreseményét kötelező egy csomagban ajánlaniuk, és mivel benne van az aszálykár is, mondhatják azt, hogy ’A’ csomagra nem tudunk ajánlatot adni. A ’B’ és a ’C’ típusban külön-külön is köthető biztosítás, ezt sok termelő fontolóra vette – tudjuk meg a biztosítási szakembertől. Békés vármegyében megerősítik: legszívesebben aszályra kötnének biztosítást, de annak nagyon magas díjszabása – mondja egy régiós rálátással bíró szakember, így zömében vihar- és jégkárok esetére szerződnek a helyiek. Egy közel ezer hektáros Tolna vármegyei cégben pedig arról beszélnek, hogy náluk, ahol nincs rendszeresen aszály, nem szokás biztosítást kötni.

„Összességében mindkét fél részéről csökkent a biztosítási hajlandóság” – összegez Szolnok vármegyében az a szaktanácsadó, aki az egységes kérelemben a kárenyhítési rendszerbe való bejelentkezésekben is segítette a termelőket. Baranyi Szabolcs szerint az növelné a biztosítási hajlandóságot, ha mindennemű kárenyhítéshez megkövetelnék a növénybiztosítást. A fentiek alapján ki-ki döntse el, hogy mekkora anyagi kockázatot hajlandó vállalni azzal, ha nincs biztosítása, és azzal, ha van.

Szerző: Gönczi Krisztina