Az online is olvasható cikkek listáját itt megtalálja.
Kedves Olvasó!
Május közepén több magyar termelővel együtt vehettem részt egy szakmai úton, az egyik vezető németországi gépgyártó meghívására (a teljes úti beszámolót a júliusi számban olvashatják majd). A tartalmas, érdekes utazás során megismerkedhettem az új kishantosi bérlők egyikével is, aki sok információt megosztott az egyre inkább reflektorfénybe kerülő üggyel kapcsolatban. Érdekes beszélgetés bontakozott ki, amely jóval árnyaltabbá tette a más hírcsatornákból származó információkat.
Azóta külön figyelek az új fejleményekre, pro és kontra szinte naponta követhetők a történések. Az alapszituáció az alábbi: a Kishantosi Vidékfejlesztési Központ a magyar és a német kormány megállapodása alapján jött létre másfél évtizeddel ezelőtt, a legszigorúbb minősítésű biovetőmag előállítására és biogazdaság üzemeltetésére.
A gazdaság 452 hektár állami földterületen termelt, amelynek bérleti joga múlt év októberében lejárt. A földterület hasznosítására a Nemzeti Földalapkezelő meghirdette a területeket; a pályázatra a központ is jelentkezett, azonban nem nyert. Azután a múlt év novemberében a kishantosi földek két hivatalos átadás-átvételi procedúrája közül csak az egyik történhetett meg, mert az addigi bérlők megtagadták az állami földek hivatalos átadását az NFA képviselőinek. Ennek ellenére azonban a Földalapkezelő átadta az érintett földterületeket az új bérlőknek. Azóta egymást érik a nyilatkozatok, cikkek, demonstrációk – és persze a perek is.
Épp most, az anyagleadás előtt olvastam egy portálon az egyik birtokvédelmi per ítéletét, amelyben első fokon az új bérlők javára döntött a bíróság. Emellett szintén friss hír, hogy ügyészségi vizsgálatot kezdeményeznek a korábbi bérlővel szemben, hogy megállapítsák, megfelel-e a kft. a közhasznúság szabályainak. Másfelől szintén egy bírósági ítélet született (ugyancsak első fokon, nem jogerősen) arról, hogy a szaktárca megsértette a korábbi bérlő jó hírnevét.
Természetesen sem politikai, sem jogi természetű esetekben nem kívánunk állást foglalni, ezt korábban, más alkalommal sem tettük. Annyit viszont a témával kapcsolatban megjegyzek, hogy ez az a szituáció, amelyikben – jó magyar szokás szerint – nincsenek nyertesek, csak vesztesek vannak. Vesztes a régi bérlő, hisz másfél évtizedes munka után kell feladnia eddig használt területeit, és jó eséllyel nem tudja folytatni a tevékenységét. Vesztes az új bérlő is, aki indult egy pályázaton, nyert – aztán hirtelen, a munka helyett a kamerák kereszttüzében találta magát, és többet foglalkozik a perek anyagaival, mint a pályázatban vállalt célok elérésével. Vesztes az NFA is, mert bármi lesz az ügy végkifejlete, a folyamatos adok-kapok során nehéz lesz az események kapcsolódóan a presztízsét helyreállítania. És persze mindannyian szegényebbek lettünk egy illúzióval (már akinek volt): le kellett számolnunk azzal az elképzeléssel, miszerint ilyen ügyeket lehet politikamentesen, egyértelmű jogi keretek között, minden sárdobálás és pereskedés nélkül megoldani.
Persze a fenti téma kiragadása csak egy „főszerkesztői ötlet” volt, hisz az elmúlt hónap bővelkedett számos más, az agrárgazdaság sokkal szélesebb körét is érintő történésben. Ezekről olvashatnak további oldalainkon, s bízom benne, hogy az ott leírtak a következő hetek szakmai teendőinek elvégzését is segítik!
Üdvözlettel:
Fodor Mihály főszerkesztő
Az online is olvasható cikkek listáját itt megtalálja.