A tavaszi vetésű növényeket a szántóföldi növénytermesztésben az ország különböző termőtájain, jelentős területen, összességében mintegy 1,8-1,9 millió hektáron termesztjük. A tavaszi vetésű növények közül a kukorica és napraforgó termőterülete a legnagyobb, a többi növényé ennél nagyságrendileg kevesebb.
A hazai ellátás biztosítása és az import kiváltása azonban mind az élelmiszeripar (pl. burgonya, cukorrépa), mind a takarmánybázis biztosítása szempontjából lényeges, a termelésükhöz fontos gazdasági érdek fűződik. Az ebből a szempontból fontosabb tavaszi vetésű növények termelési adatait, a KSH STADAT szerint, az 1. táblázatban foglaltuk össze a 2021–2022. évre vonatkozóan.
Sokféle igény összehangolása
A tavaszi növények termesztése – az 1. táblázat szerint – nagy termőterületen, az ország különböző termőtájain, ebből adódóan különböző ökológiai adottságok mellett történik. A változó tulajdonságú, állapotú talajok mellett az éghajlati és időjárási viszonyok is nagyon különbözőek lehetnek termőtalajonként és még évjáratonként is.
A termesztett tavaszi vetésű növények esetében az előzőekben említett időjárási anomáliák, szélsőséges csapadékviszonyok hatásának csökkentésére különösen fontos a megfelelő, az ökológiai adottságokhoz igazodó talajművelési technológiák, műszaki eszközök alkalmazása. Az említett növényféleségek esetében a tavaszi talajmunkák elvégzésére – a vetési hőmérsékleti igények mellett – elég rövid a rendelkezésre álló agrotechnikailag optimális időszak (1. kép).
Ezt szemlélteti a 2. táblázat.
Az említett eltérő ökológiai adottságok, termesztési körülmények és ezen túlmenően a termesztett növények biológiai, agrotechnikai, technológiai igényei a talajműveléssel és a magágykészítéssel kapcsolatban is különböző műszaki, gépesítési megoldások alkalmazását teszik szükségessé.
A magágykészítés a szántóföldi növénytermesztésben a vetést megelőző legfontosabb és egyben a legigényesebb munkaművelet. A készített magágy vagy vetőágy minősége, az így előkészített talaj fizikai állapota biztosítja a vetőmagok keléséhez, csírázásához szükséges optimális feltételeket, vagyis az egyöntetű, egyenletes, robbanásszerű kelést, ami a potenciálisan elérhető maximális terméshozam elérését eredményezheti (1/a-b. ábra).
Ennek a célnak megfelelően a jó magágy felszíne és mélysége egyenletes, a fizikai jellemzői alapján nem porosított, aprómorzsás, a pórus (szilárdfázis ∼55/45°) kellően ülepedett, nyirkos és gyommentes. A megfelelő fizikai paraméterekkel rendelkező vetőágyban egyenletes nedvességtartalom és vetési mélység biztosítja az említett egyenletes kelés feltételeit. Mindezek mellett a magágykészítés munkaműveletének fontosabb követelményei a következők: a lehető legkevesebb talajbolygatással, nedvességvesztéssel járjon, és ne porosítson, javítsa a különböző kijuttatott tápanyagok– starter műtrágyák, gyomirtók – hasznosulását, segítse a csírázást és kelést (2. kép). Fontos, hogy a magágykészítési hibák okozta problémák a vegetációs időszakban már nem javíthatók ki.
Egyszerűtől az összetettig
A tavaszi növények alá a magágy elkészítésére – az eltérő ökológiai adottságok és különböző talajjellemzők miatt – a legegyszerűbb eszközöktől a nagy munkaszélességű, kombinált gépekig számos konstrukció áll rendelkezésre, illetve használható. Az említett követelményeknek megfelelő magágy könnyű talajokon számos egyszerű, különböző kiegészítőkkel felszerelt eszközzel, gépkapcsolattal is kialakítható. Ilyenek a fogasboronák, rugós szárú kultivátorok, de például a nedves talajokon az ásóboronák vagy forgókéses kultivátorok, nehezebb talajokon pedig a forgóboronák.
A felszínalakításra alkalmas fogasboronák – az alkalmazott különböző munkaszélességnek megfelelően – több tagból épülnek fel. A könnyű szerkezeti kivitelük miatt még a nagyobb munkaszélességű változatok is függesztett – szállítási helyzetben felhajtható – vázkerettel vagy ugyanilyen konstrukcióban vontatott kivitelben készülnek (3. kép).
A magágykészítésben azonban a már az előzőekben említett módon kell a felszín lezárásáról gondoskodni, a talaj adottságainak megfelelő hengerek használatával. Az egy menetes magágykészítésre szolgálnak a boronákkal egybeépített változatok. A nehezebben művelhető talajokon pedig a forgóboronákkal lehet megfelelő magágyat készíteni.
A függesztett forgóboronák tartógerendelye az üzemeltető traktor függesztőszerkezetéhez kapcsolódik, a munkavégző rotorok hajtásukat az üzemeltető traktor TLT-jéről kapják. A függőleges, késes rotorok a gerendelybe épített szöghajtóműbe vannak csapágyazva. A forgó rotorok mögött elhelyezett simító gondoskodik az egyenletes talajfelszínről, a tömörítést pedig, ezt követően, a robusztus prizmás henger végzi. A forgóborona-tagok munkamélysége – a hengerhez képest –általában több fokozatban állítható (4. kép).
Szántóföldi kultivátorok
A jól elmunkált könnyű talajokon a magágykészítés munkájának elvégzésére a különböző konstrukciójú rugós fogú vagy egyéb, pl. merev szárú munkaeszközökkel szerelt szántóföldi kultivátorok is jó munkaminőséggel használhatóak. A szántóföldi kultivátorok is változatos konstrukciós kialakításban, széles munkaszélességű skálán, függesztett és vontatott kivitelben készülnek.
Ezeknek a berendezéseknek a vázkialakítása hegesztett keretszerkezet, mely hosszirányú tartókból és kettő, három, négy – a munkaeszközöket tartó – gerendelyből áll. Az ék-, verő- vagy egyéb szárnyas művelőeszközök kapaszárai csavarkötéssel – a geometriai méreteinek megfelelő kereszt- és hosszirányú kiosztással – csatlakozhatnak az előzőekben említett gerendelyekhez. A sekély művelésben, magágykészítésben a rugós szárú munkaeszközökkel szerelt kultivátorok hatékony lazítást, gyomritkítást végeznek, és munkájuk után morzsalékos vetőágy keletkezik (5. kép).
Egyes típusokon – forgatás nélküli talajművelésnél – a szármaradványok és gyomnövények által okozott eltömődések elkerülése céljából csipkés tárcsás aprítóelemeket használnak. Az alkalmazott tárcsák – nagy kerületi sebességüknél fogva – a szármaradványokat és a gyomokat is elmetszik, elvágják, és a művelőelemek ezután ezeket a talajba keverik. Természetesen ezek a szántóföldi kultivátorok is különböző lezáróhengerekkel szerelhetők fel. Ezeknek a szántóföldi kultivátoroknak a nagy munkaszélességű vontatott típusai hidraulikus munkahengerrel emelhetők ki szállítási helyzetbe, és süllyeszthetők – az ütköző gyűrűs mélységállításnak megfelelően – a beállított munkamélységbe.
Forgókapák, ásóboronák
A rotoros forgókapák – a különböző talajokon – forgatásos és forgatás nélküli talajművelési technológiákban egyaránt használhatók a magágykészítési munkák elvégzésére is. A hazai gyártású forgókapacsalád tagjai függesztett, 2,7–6,5 m, vontatott, 2,7–4,7 m könnyű, vontatott nehéz, 4,0–10,4 m és félbecsukható vontatott, 4,0–6,5 m munkaszélességű változatban, a munkaszélességtől függően pedig 8–14, 12–32, 12–20 és 8–20 rotorral készülnek. A munkamélység 4–12 cm között állítható. A gépcsalád tagjai hegesztett zártszelvényű keretszerkezetéhez kengyelcsavarokkal eltolhatóan, állíthatóan csatlakoznak a rotorokat tartó lengőkarok. Munkahelyzetben a haladási iránnyal párhuzamosan elhelyezett lengőkarokra a forgókapák szöget bezáróan vannak csapágyazással csatlakoztatva (6. kép).
Száraz, rögös talajviszonyok mellett az ásóboronák is jól használhatók a magágykészítési munkák elvégzésére. Az ásóboronák nagy munkaszélességű gépek, ezeket szállítási és munkahelyzetben támkerekek támasztják alá. A zártszelvényű, hegesztett keretszerkezethez csapágyazással csatlakoznak a tengelyre felfűzött és fixen rögzített forgó ásóborona-eszközök, azaz boronatagok. A vázkeret két szélső szárnya a boronatagokkal szállítási helyzetben felcsukható, illetve munkahelyzetben lesüllyeszthető. A boronatagok előtt simítólemezek lehetnek, míg a tömörítésről hátul függesztett henger gondoskodik (7. kép).
Rövidtárcsák
Az eddig ismertetett konstrukciók tavaszi magágykészítésben – az adott ökológiai viszonyoknak megfelelően – „szólóban”, egyedi gépként vagy gépkombinációban egyaránt alkalmazhatók. Megfelelő magágykészítéshez azonban minden esetben valamilyen, a talajállapotnak megfelelő, eleve meglévő hengersorral felszerelve vagy, ha ez nem lehetséges, ebben az esetben külön menetben, hengerezéssel kell a talajt tömöríteni.
A tavaszi magágykészítésben a mezőgéppiacon ma már nagy választékban jelenlévő rövidtárcsák is hatékonyan használhatók. A rövidtárcsákat – a különböző igényeknek megfelelően – kisebb munkaszélességgel függesztett kivitelben, míg a nagyobb munkaszélességű változatokat vontatott gépként gyártják. A függesztett gépek hárompont-függesztő berendezéssel, a vontatott változatok pedig vonórúddal csatlakoznak az üzemeltető traktor hidraulikus emelő-, illetve vonóberendezéséhez. A vontatott konstrukciók fő teherviselő szerkezete a rendszerint zártszelvényből kialakított központi gerincváz.
A gép szimmetriatengelyében elhelyezkedő gerincvázon vannak kialakítva a – kétoldalt szállítási helyzetbe kiemelhető és munkahelyzetbe süllyeszthető – szárnyak hidraulikus munkahengereinek támaszkodó bakjai, valamint billenőcsapjainak fülei. A kétoldali szárny vázkeretéhez külön-külön, csuklósan csatlakoznak a különböző konstrukciójú hengertagok vázkeretei. Ez a konstrukciós építési mód biztosítja a hengertagoknak a szárny keretével együttes vagy szükség szerint attól eltérő, független kiemelését (8. kép).
Kompaktorok
A tavaszi magágykészítési, talajművelési munkák végzésének agrotechnikailag optimális időszaka azonban erősen korlátozott. Ez alatt az agrotechnikailag rövid idő alatt gyommentes, megfelelő nedvességtartalmú, egyenletesen bekevert tápanyaggal ellátott, kellő aprómorzsás magágyat kialakítani – a több munkamenet időigényét figyelembe véve – nem mindig van lehetőség. Ezért fejlesztették ki a több gépkombinációból összeépített magágykészítő gépeket, kombinátorokat, kompaktorokat. Ezeknek további előnyük, hogy – az egyébként nagyobb munkamenetszám és az ebből adódó káros talajtömörödés miatti – vízháztartási problémák minimalizálhatók, csökkenthetők (9. kép).
Egyéb felszerelések
A magágykészítő gépek többsége az úgynevezett precíziós szintezési rendszerrel rendelkezik. Ez a szintezési rendszer egyrészt a traktor hátsó függesztőberendezésének és a magágykészítő gép lezáróelemeinek összehangolásával valósítható meg, másrészt függetlenül a traktorkoordinációtól, minden esetben a mellső-hátsó tömörítőhengerekre, illetve a szintezőelemekre építve valósítja meg a precíziós munkamélységtartást.
A magágykészítők egyéb szerkezeti elemei közül kiemelendők még a traktornyomlazítók, amelyek merev vagy rugós szárú kapákból (kapacsoportokból) állnak, és merev (fix) rögzítésűek, rugóval vagy hidraulikusan állíthatók be.
A magágykészítő gépek/gépcsaládok mindegyike különböző munkaszélességű változatokkal, de szinte egységesen, úgynevezett precíziós szintezési rendszerrel rendelkeznek. Ma már olyan kultivátor/kombinátor kapák is bővítik a szerszámválasztékot, amelyek rugókarakterisztikája – a mélységváltozást jellemző függőleges irányú elmozdulások terén is – kiválónak minősíthető (10. kép).
A tavaszi vetésű növények forgatás nélküli alapművelésénél a talaj vízháztartásának optimalizálása a téli csapadékkal és a meglévő vízkészlettel való takarékosság szempontjából – egyéb más, a növénytermesztésben tapasztalható előnyök mellett – a mulcsozásos, forgatás nélküli talajművelési technológia alkalmazása feltétlenül előnyös lehet (11. kép). A tavaszi forgatás nélküli művelésben a talaj-előkészítés, magágykészítés legfontosabb munkaműveleteit és ennek megfelelően a munkaeszközeit is alternatívan, a technológiai igényeknek megfelelően lehet alkalmazni.
Forgatás nélkül
A forgatás nélküli alapművelésben, a mulcsozásos technológiában megfelelő munkaeszközzel felszerelve és megfelelő beállítással a szántóföldi kombinált nehézkultivátorok a magágykészítést egy menetben is elvégezhetik (12. kép).
A szántóföldi kombinált nehézkultivátorok emelt vázkerettel készülnek, hogy a nagy tömegű szármaradványok se okozzanak eltömődéseket. A szántóföldi kultivátorok univerzálisan használhatók akár sekély, akár mélyművelésre is, így a magágykészítésre is alkalmasak. A különböző konstrukciójú szántóföldi nehézkultivátorok művelőszerszámai, kapaszárai az újabb, korszerű változatoknál általában tekercsrugó-biztosítású megfogással kapcsolódnak a gép vázkeretéhez.
A különböző munkamélységben dolgozó munkaeszközök hatékony lazító-, keverő-, porhanyítómunkát végeznek. A lazító-keverő munkát végző munkaeszközök mögé pedig – minden esetben – hengeres vagy tömörítőkerekes lezáróegységet építenek. A kedvező, szármaradványokat bekeverő lazító-, porhanyítómunkát követő talajlezárás pedig a talaj vízháztartását, a talaj vízmegőrző képességét javítja. A szántóföldi nehézkultivátorok különböző munkamélységben történő üzemeltetése során a gépek az adott munkamélységhez tartozó késfelszereltséggel végeznek megfelelő munkát, ami azt jelenti, hogy akár sekély művelésben, magágykészítésben is.
A tavaszi talajmunkák közül a magágykészítés jó minőségben történő elvégzése meghatározza az elérhető hozamot, vagyis a termelés jövedelmezőségét. A tavaszi magágykészítésre a legegyszerűbb eszközöktől a bonyolult, precíziós magágykészítő gépekig számos, különböző munkaszélességű és konstrukciójú gép van jelen a hazai mezőgéppiacon.
SZERZŐ: DR. KELEMEN ZSOLT MŰSZAKI SZAKÉRTŐ
