Mit, hova, miért, mivel, hogyan?
Hazánkban az ősszel vetett kalászos növények igen jelentős részarányt képviselnek a vetésszerkezetben. Ennek oka érthető is, hiszen termésük felhasználása nagyon sok területen történik. Mindenekelőtt kenyérgabonák, kiváló takarmányok, valamint egyéb felhasználásuk is sokrétű (kekszek, egyéb péksütemények, bioetanol stb.).
Az őszi kalászosok köre sem „csak” az őszi búzára korlátozódik, hanem ide tartozik a búzán kívül az őszi árpa, a durumbúza, rozs, tritikálé, sőt, még a manapság nagyon jó beltartalmi paraméterei miatt egyre növekvő népszerűségű tönkölybúza is
Cikkünk témája a vetés, de – mint tudjuk – ezt az agrotechnikai elemet nem korlátozhatjuk csupán magára a műveletre, hiszen szántóföldi növényeink termesztéstechnológiájánál minden esetben az összefüggéseket is látni kell, minden elem és művelet kisebb-nagyobb hatással van a többire, végső soron az adott növény – jelen esetben őszi kalászosunk – termesztésének eredményességére. Ennek alapján érdemes röviden összeszednünk a vetés megelőző műveleteket, vagy ha úgy tetszik, a vetést előkészítő döntéseink sorozatát.
Termőhely- és talajválasztás
A kettő valamelyest együtt is mozog, ezért szoktuk külön-külön és egy gondolatmenetben is említeni őket. A kalászos növényeknél termőhelyválasztásunkat talán megkönnyíti, hogy az őszi árpa kivételével az alacsony hőmérsékletet, a hideg teleket jól tűrik. Az őszi árpa esetén érdemes jobban vigyázni a fagyzugos helyekkel, azokat érdemes kerülni. Az is igaz, hogy az elmúlt jó néhány telünk nem volt igazán fagyosnak mondható, nagyon kevés és nem összefüggő időszak volt a -10-12 oC alatti hőmérséklettel jellemezhető, valamint az őszi árpa nemesítése eredményeként egyre jobb fagytűréssel rendelkező fajták-hibridek kerültek a vetőmagpiacra.
Talajválasztás szempontjából már árnyaltabb a kép. Az őszi búza közülük talán az, amelyik meghálája a jobb minőségű talajokat. A tritikálé már kevésbé igényes, a szélsőséges talajok (homok, savanyú, rossz minőségű erdőtalajok) kalászos növénye pedig a rozs.
Az őszi árpa is a csernozjom, csernozjom dinamikájú talajokat kedveli, bár a jó tápanyag-szolgáltató képesség megfelelő időjárással és nagyobb tápanyagdózisokkal párosulva egyes esetekben kedvezőtlen is lehet számára, illetve az őszi búzáénál gyengébb, vékonyabb és kissé magasabb szára miatt könnyebben megdőlhet. Ez az idén az országban nagyon sok árpatáblán látható is volt.
Vetésváltás – elővetemény választás
Sokszor hangsúlyozzuk, de igen fontos is, hogy a vetésszerkezetünkben, vetésforgónkban melyik táblára, milyen növény után kívánjuk vetni őket. Az őszi búza és az őszi árpa ebben az esetben is az, amelyeket ki kell emelni. A rozs nagyon sok növény után jól terem, sőt két-három évig még az önmaga után történő vetést is tolerálja. Ami közös bennük, hogy vetésidejük szeptember közepétől-végétől (rozs, őszi árpa, tritikálé) október végéig (őszi búza) tart, azaz előveteményüknek legkésőbb szeptember elejére le kell kerülniük a tábláról. Az őszi búza esetén a hüvelyes növények nagyon javasolhatók előveteményként, mert a talajban utánuk visszamaradt nitrogént a növények jól hasznosítják. A Debreceni Egyetemen 1983 óta folynak vetésváltással (bikultúra: őszi búza – kukorica vetésváltás; trikultúra: hüvelyes növény – őszi búza – kukorica vetésváltás) kapcsolatos kísérletek, melyek számadatokkal is alátámasztják a hüvelyes növények (leginkább borsó) termésnövelő hatását.
Eltérő évjáratokban
Az adatokból most két, eltérően csapadékos tenyészévet ragadtunk csak ki. A 2011–12-es tenyészévben 160 mm-rel kevesebb víz állt az állományok rendelkezésére mint a 2012-13-ban, így a két vetésváltás hatása is csak kismértékben mutatható ki. Egy kedvező csapadék ellátottságú évben viszont már a borsó utáni búzaállomány hektáronként több mint 2 tonnával többet termett, mint az, ahol kukorica volt az elővetemény.
Ellenben az őszi árpánál a nitrogént, így az ilyesféle előveteményt óvatosan kell kezelni, mert a sok nitrogén szármegnyúlást, -gyengülést, végső soron megdőlést eredményezhet.
Az őszi árpa és búza nem célszerű, ha egymást követi, mert ekkor a közös kártevők, betegségek felszaporodásának nagyobb a valószínűsége, a nagyon hasonló gyomflóra, így a növényvédelmi költségek növekedése miatt. Sokszor kerülnek a kalászosok, főleg a búza szeptember legvégén, október elején lekerülő kukorica után is. Itt a nagy mennyiségű, nehezebben bomló szármaradvány okozhat gondot a talaj-előkészítés során. Esős ősz esetén az elhullott, fuzáriummal fertőzött csövekről számítani lehet a búzában is erősebb fertőzésekre, főként, ha az időjárás is hajlamosít erre (csapadékos meleg, párás tavasz). A kukorica nehezen bomló szármaradványa pentozánhatást is eredményezhet, ami az egyenlőtlen kelésben, gyenge, vontatott kezdeti fejlődésben nyilvánul meg. Ez megelőzhető a szárbontást elősegítő baktériumkészítményekkel, vagy plusz adag nitrogén kijuttatásával.
Talaj-előkészítés
A talajművelésről manapság igen sokat hallunk, nem véletlenül, hiszen ez a talajok vízháztartását talán a leginkább befolyásoló agrotechnikai elem. A jól megválasztott eszközökkel, időben és a termesztett növény igényei szerint végzett talaj-előkészítéssel a lehulló csapadékot „beengedhetjük”, és „bent is tarthatjuk” a talajban. Az alapművelés a legmélyebb művelési mód a termesztett növényünk élete során, amellyel alapvetően meghatározzuk a növényünk által igényelt mélységben a kellő lazultságot, szerkezetet. Őszi kalászosaink esetében ez sekély-középmély művelést jelent, a forgatást sem igénylik, viszont a morzsalékos, ülepedett, nyirkos magágyban kelésük egyenletes és gyors. Szántást abban az esetben érdemes végezni, ha nagy tömegű szármaradvány van a területen, évelő pillangósok tábláját törjük fel, vagy ha kalászos kalászost követ, fertőzött növényi maradványok esetén. Manapság nagyon komoly, forgatás nélküli talaj-előkészítésre képes gépek (pl. rövidtárcsák, kultivátorok) állnak rendelkezésre, melyekkel gyorsabb, szerkezetkímélőbb, vízmegőrzést elősegítő művelést tudunk megvalósítani.
Vetéstechnológia
Az őszi kalászosok vetésénél elmondható, hogy az optimális vetésidőt megelőzően nem ajánlott vetni őket, mert a tél beköszöntéig túlfejlődhetnek, ami nagy hótakaró, jegesedés esetén befülledéshez vezethet. A megkésett, késő őszi vetések ugyancsak nem ajánlottak, mert a növények kelése, kezdeti fejlődése vontatottabb lesz, így nem erősödnek meg kellőképpen a téli „megpróbáltatásokra”. Könnyebben fagykárt szenvedhetnek a növények (pl. őszi árpa), vagy ha azt nem is, de bokrosodásuk gyengébb lehet, ami terméskiesést jelent egy optimális időben vetett állományhoz képest. A kalászos gabonáknál is megjelentek a hibridek, nevezetesen őszibúza- és árpahibrideket vethetünk. Mindkét esetben a fajták vetőmagmennyiségének töredékére van szükség, optimális vetésidejük hibrid búzák esetében egy-két héttel korábbra, míg a hibrid árpáké valamivel későbbre tehető.
Vetéstechnika
Általánosságban elmondható, hogy egy vetőgép feladata az, hogy a vetőmagot előre meghatározott mélységbe, egyenletes módon a talajba juttassa.
Háromféle vetési mód létezik:1. szórva vetés: a vetőmag ebben az esetben rendezetlenül, nem egyenletes mélységben kerül a talajba. Őszi gabonáknál esetleg a nagy munkacsúcsok, kedvezőtlen talajállapot, gyorsan végrehajtandó vetés esetén alkalmazzák, de az egyenlőtlen mélység következtében a kelés sem történik egyöntetűen. Leginkább fűfélék vagy zöldtrágyanövények – tarlóhántással egy menetben történő – vetésére használják. 2. Sorba vetés: a vetőgép által megszabott sortávolságra, egyenletes mélységbe, de a soron belül rendezetlenül kerülnek a magok a talajba. Főként a gabonák vetési módja. A „gabona-sortávolság” – vetőgéptípustól függően – 10 cm, de leginkább 12,5 cm-től egészen 15,4 cm-ig terjed. 3. Szemenként vető gépek: a kapás növények vetési módja, meghatározott sor- és tőtávolságra kerülnek egymástól a magok.
Az őszi kalászosok esetében az első két megoldás használatos, a kettő közül leginkább a második elterjedt és ajánlatos is, a szórva vetés fentebb említett negatívumai miatt. A sorba vető gépek az alábbi tulajdonságokkal rendelkeznek:
‑ a vetőmag törésének mértéke nem haladja meg a 0,3%-ot,
‑ a kivethető magmennyiség tág határok között mozog, akár 1,5 kg és 350 kg/ha is lehet,
‑ az adagolási egyenlőtlenség 3%-nál kisebb,
‑ a vetési mélység 2–8 cm között állítható,
‑ mélységtartásuk nagyon jó, a kivetett magvak legalább 80%-a a beállított mélységben, a többi mag is a vetési mélységtől ±1 cm-es szintben helyezkedik el,
‑ magtartályukat könnyen és gyorsan lehet mind feltölteni, mind leüríteni,
‑ az új fejlesztésű, nagy területteljesítményű gépeknél már lehetőség van a vetéssel egy menetben starter műtrágya kijuttatására is,
‑ a kiadagolás minősége nem függhet a magládában lévő vetőmag mennyiségétől,
‑ a vetőmag egyenletes adagolását nem befolyásolhatja károsan a gép hossz-, illetve keresztirányú dőlése, maximum 15% keresztirányú dőlésig az adagolás pontossága nemváltozhat,
‑ a vetőszerkezet hajtása vagy a talaj által, de már az újabb fejlesztéseknél elektromosan történik, a vetőmag adagolása hasonló elven működik, tolóbütykös, tolóhengeres vagy celláskerék is lehet, a magadagolótól vagy gravitációs úton, vagy pneumatikusan kerül a mag a magárokba,
‑ egyre több típusuk képes a gyors, 10–15 km/h-s munkasebesség mellett is a pontos vetésre, ezáltal területteljesítményük is jelentősen növekszik,
‑ lehetnek hagyományos felépítésű, egyszerű, általában kisebb teljesítményű gépek, amelyek a jól előkészített aprómorzsás magágyba vetnek, vagy kombinált változatok, ahol a vetést végző egységet egy forgóborona vagy rövidtárcsa, kultivátor előzi meg, vagy úgynevezett vetőkultivátorok, amelyeknél egy kereten, egybeépítve egymás utáni sorrendiségben dolgozik a talajművelő, a műtrágya- és vetőmagkijuttató egység,
‑ léteznek közvetlenül a tarlóba vető gépek is, itt talajművelés nélkül történik a kalászosok vetése.
A nagy területen gazdálkodóknál egyre közkedveltebb a nagy – általában osztott (műtrágya és vetőmag) – befogadóképességű tartállyal rendelkező, gyorsabb sebességű vetésre képes gépek alkalmazása, hiszen ne feledjük, hogy az őszi kalászosok vetésének ideje az őszi munkacsúcsok idejére esik, sok esetben rövid idő áll rendelkezésre. Láthattuk, hogy az őszi kalászosok vetésének művelete is egy igen komplex folyamat, amelynek elemeit most próbáltuk összefoglalni, röviden és tömören egy általánosabb, átfogó képet adni ezekről.
