A világ nagy növényvédőszer-gyártói és nemesítői egyazon irányban haladnak a kutatásaikkal. Igyekeznek tápanyagtakarékos, a környezet erőforrásait kevésbé igénybe vevő, mégis nyereséges megoldásokat kínálni a gazdálkodóknak. Erre mutatunk néhány, a gyakorlati megvalósuláshoz közel álló példát. A kukorica mindegyikben érintett.
Törpített kukorica
A törpítés előnyei nyilvánvalók. Egy rövid szár felépítéséhez kevesebb tápanyagot kell felvennie a növénynek a talajból, továbbá kisebb az esélye a megdőlésnek. A törpítés és a szárszilárdítás jól ismert a kalászosokban, de a kukoricában eddig nem láttuk ezek megfelelőjét. Most viszont közel kerültek a nemesítők a korábbi hibrideknél sokkal alacsonyabb, zömökebb kukorica kialakításához. A rövid szár a nagy tápanyagigényű kukorica esetében nyilvánvaló előnnyel jár. A kisebb műtrágyaigény mellett a permetezőgépek is hosszabb ideig mehetnek be a törpe állományba, melyik kevésbé is hajlamos elfeküdni az egyre gyakoribb nyári viharokban.
Kevesebb nitrogén
A rövid száron azonban nagy, széles leveleknek kell lenniük ahhoz, hogy a termés ne csökkenjen, tehát törpítéssel jobban tudunk spórolni a kiadott káliumon, mint a nitrogénen. A nitrogénszükséglet biztosítását is egyre inkább biológiai megoldások segítik: egyrészt a talajban fékezik a vízoldékony, könnyen elillanó nitrogénformák kialakulását a nitrifikáló baktériumok tevékenységének visszafogásával, másrészt a levegőből támogatják a nitrogénfelvételt, amit a növény levelébe hatoló, szimbionta baktériumtörzs tesz lehetővé. Az előbbi megoldások már ismertek a gyakorlatban is, míg a légköri nitrogént megkötő metilobaktériumok alkalmazása még csak most fog betörni az agráriumba. (Lásd még cikkünket: Baktériumok segítenek a nitrogénhasznosulás támogatásában.)
Gyomból kultúrnövényt
Új fajok termelésbe vonásával vagy a meglévők okosabb társításával egy adott földterület jobban is hasznosító – sugallják a kutatások. Miközben a talajerő védelme a fókuszba került, a kísérletek abba az irányba tolódtak el, hogyan lehetne a másodvetésből vagy köztes vetésből még több hasznot termelni. Az ideális az lenne, ha az nem pusztán előveteményként, talajtakarásként vagy kaszálóként hasznosulna, hanem árunövényként piaci értéket képviselne.
Érdekes kutatások zajlanak például a gyomnövényként számontartott, a pásztortáskára megtévesztésig hasonlító mezei tarsókával (Thlaspi arvense) is. Ez a gyomnövény éppúgy a keresztesvirágúak rendjébe tartozik, mint a repce, és száraz magja sem sokkal kevesebb olajat tartalmaz, 32-34%-ot. A növény nemesítésével foglalkozó fejlesztők azt remélik, hogy hamarosan piacra dobható egy olyan tarsóka–kukorica párosítás, amelyik egyszerre biztosít kukoricaszemet és olajat.
Megoldandó kihívások
A tarsóka nemesítése nagyjából ott tart, ahol a repcéé 50 éve, de most a génszerkesztés is a kutatók kezében van. Most is az a feladat, hogy ki kell alakítani a másfél tonnánál nagyobb termőképességet, az egyenletesebb érést és pergésmentességet, valamint a fogyaszthatósága szempontjából kritikus „duplanullás” változatot. Enélkül ugyanis csak a tarsóka olaja és az is csak biodízelként lenne hasznosítható. Egyelőre a növény nem minősül élelmiszernek, tehát nem tartozik az elsőgenerációs biodízel-alapanyagok közé, így termesztése és feldolgozása a megújulóenergia-irányelv alapján támogatott lenne Európában. Vagyis nem biztos, hogy erőltetni kell a duplanullás változatot.
A 40 centiméter magasra megnövő, humuszban gazdag talajokat kedvelő tarsóka ősszel és tavasszal is vethető. Használható őszi takarónövénynek (mint a másodvetésű mustárt), vagy megvárható, míg magot hoz, és aztán szója, vagy rövid tenyészidejű kukorica vethető utána. A legújabb kísérletek szerint pedig a kukorica sorai közé is kiszórható tavasszal, ekkor a magját a kukoricabetakarítás után lehet begyűjteni. A megfigyelések szerint a köztesként való termesztésben egyelőre nem hozza a várt eredményt a növényt, mivel nem szeret a kukoricával harcolni az erőforrásokért. Ellenben jobban gyomosít, mint a repce. A közeljövőben mégis nagy esély van rá, hogy a vetőmag-forgalmazók kínálatában megjelenik – először csak másodvetésre ajánlott növényként – a mezei tarsóka.
