A gyümölcs- és szőlőültetvények mindig hosszú távra szóló, költséges beruházások. Ezért gazdaságossági szempontból nem mindegy, hogy hová, mikor telepítjük ezeket az évelő haszonnövényeket. Költségek szempontjából nem mindegy, mikor és hogy védekezünk a kártevők ellen. Természetesen ez a házi kerti szőlő- és gyümölcsfákról is elmondható.
A gyümölcs– és szőlőtermesztés az éghajlati adottságoktól a leginkább függő (hosszan tartó téli vagy késő tavaszi fagyok) kertészeti tevékenység. A makro- és mikroklimatikus tényezők a gyümölcsfajok termeszthetőségét országunkon belül is nagymértékben befolyásolják. Az abiotikus (időjárási) elemek közül gyümölcstermesztésre leginkább a csapadék mennyiségének időbeli eloszlása és a hőmérséklet alakulása van hatással. Törekednünk kell arra, hogy a növényeink egészségesek legyenek, mert az egészséges gyümölcsfák védekezőképessége magasabb a beteg, legyengült fákénál, így a védelmük olcsóbban és egyszerűbben megoldható.
Polifág kártevők, amelyek általánosan a gyümölcsfákat károsítják
Az ültetvény kijelölésénél ajánlott a gyökérkártevők vizsgálata, amit már a gyümölcsfák ültetése előtt el kell végezni (1. kép).
A gyökereket rágó-pusztító rovarok közül a cserebogár és annak lárvája, a pajor nagy gondot tud okozni. Az áprilisi, májusi, erdei, júniusi cserebogarak közül a májusi cserebogár (Melolontha melolontha) okozza a legtöbb problémát. A piszkosfehéres (csontszínű) lárva (pajor) (2. kép) kezdetben csak humusszal táplálkozik, majd az első vedlés után tér át az élő növényi szövet, a növények gyökereinek a rágására. Ezzel a fiatal csemeték (szőlő) pusztulását is okozhatja, de a kifejlett, nagy termetű pajor akár a 2-3 éves fákat is el tudja pusztítani. A cserebogárpajor kifejlődéséhez 3 év szükséges. Az ültetetőgödröt vizsgáljuk át, és győződjünk meg arról, hogy nincs-e pajor a földben. Ha ültetőgödrönként 1-2 darabot találunk, akkor oda csak talajfertőtlenítés után ültessünk gyümölcsfát.
A fatestben vagy a tőkefejben károsító rovarok és rovarlárvák károsítása sokszor csak a károkozás előrehaladott állapotában vehető észre. Ilyen a nagy farontó (3. kép) és a kis farontó lepke hernyója.
A szőlőben az idősebb tőkéket akár az orrszarvúbogár lárvája is rághatja, szerencsére ez a faj csak az elhalt farészt fogyasztja. A károsításukra a fák mellett vagy az ágvillákban, illetve a tőke alatt összegyűlt morzsalékos ürülék hívja fel a figyelmet. A lepkék lárvái a fiatal fák törzsében, az idősebb fák esetében az ágrészben készített 10–40 cm hosszú járatokban élnek. A kártétel következtében a megrágott csemeték a szelek hatására könnyen kettétörnek, a nagyobb fák ágai pedig letörnek. Nem utolsósorban a sebzéssel utat nyitnak a kórokozóknak, pl. taplógombáknak.
A farontó lepkék előrejelzésére jól működő feromoncsapdák állnak rendelkezésre, ezeket alkalmazva a rajzáshoz tudjuk igazítani a védekezést. Így pontosan és a növényvédő szerrel takarékoskodva megtervezhetjük a farontó lepkék elleni védekezést. A speciális varsacsapdákkal a kisebb kertekben akár össze is tudjuk az imágókat gyűjteni, ezzel csökkentve a kártevőnyomást. Az őszi nyugalmi időszak előtt, illetve a metszési időszakban az ürülékes járatokat felfedezve hegyes kampós dróttal növényvédőszer mentesen is elpusztíthatjuk a járatban lévő hernyót. A sebkezelést ekkor sem szabad elfelejteni.
Az alma károsítói
A mérsékelt északi és déli égöv legjelentősebb gyümölcsfaja az alma. Számos gazdasági kárt okozó kártevője van, most ezek közül a legjelentősebbekről lesz szó. A közönséges levélpirosító almalevéltetű (4. kép) már lombfakadáskor a fiatal levelek csúcsi részét szívogatja, ennek hatására a levél sodródik és torzul, ezután a torz rész élénk pirosra színeződik. Az így károsodott levél lombhullásig fent marad az almafán.
A zöld almalevéltetű (5. kép) is lombfakadás után figyelhető meg a leveleken. Szinte kizárólag almástermésűeken fordul elő. A faj vírusvektor, amennyiben a vírus bejut az almába (6. kép), a fa menthetetlen. Hogy a többi fát megmentsük, a fertőzött fát el kell távolítani.
A vértetű az almafák következő veszélyes és nehezen leküzdhető kártevője. Évente 5–10 nemzedéke van, már február elején, ha az időjárás engedi, elindulhat a gyökérnyaktól, ahol telel, a vesszőkre. Az alma fás hajtásait, ágait és a gyökerét szívogatja. Védekezés: fontos a sebek kezelése. A tősarjakat ne engedjük felnőni. A tavasztól őszig terjedő vegetációs időszakban, a telepek gyapjasodásának kezdetétől a parazita darazsakat kímélő növényvédő szerekre alapozzuk a védekezést. Kémiai védekezés zöldbimbós állapotban, a vándorlás idején felszívódó szerekkel lehetséges.
Az alma eladhatóságát nagyban meghatározza, ha a kaliforniai pajzstetű kártétele a gyümölcsön jól látható tüneteket okoz a szívogatásával. Ennek következtében az almán úgynevezett lázfoltok jelennek meg, ennek hatására a gyümölcs eladhatatlan lesz. Alapvető védekezés, hogy az almaültetvény telepítésekor egészséges, károsítómentes szaporítóanyagot vásároljunk. A védekezés hatékonyságát jelentősen növeli és a kártétel nagyságát alapvetően csökkenti a fatisztogatási munkák rendszeres, időbeni elvégzése.
A védekezés egyik hatékony eleme a lemosó permetezés. Erre az olajos készítmények, valamint a mészkénlevet tartalmazó növényvédő szerek egyaránt alkalmasak. Az almafaszitkár lárvái elleni védekezés a hernyók rejtett életmódja miatt nehéz és körülményes. A kémiai védekezést ezért elsősorban az imágók rajzáscsúcsának szexferomoncsapdás meghatározásával így a tojásrakáshoz tudjuk időzíteni. Ekkor kontakt szerekkel gyéríteni is tudjuk az imágókat.
A védekezés agrotechnikai alapja a sebzés szakszerű kezelése, mert a nőstény almafaszitkár előszeretettel rakja a petéit a fák sebeihez. A kártevő rajzása hosszan elhúzódik, így több hónapra kell kitenni a szexferomoncsapdát. Főleg a 10–12 éves és a termőkaros ültetvényeket károsítja.
Klasszikus kártevők
A klasszikus, szinte minden évben számottevő kárt okozó almakártevő az almamoly (7. kép). Az utóbbi 5 évben a moly 5–10 nappal korábban kezdte a sokévi átlaghoz képest a rajzást. Ezért már az egészen pici almákat is károsítja. A fajra is van szexferomoncsapda és biszex csapda is, így a védekezést jól meg lehet tervezni. Elmondhatjuk, hogy ma már három generációja van, így a kései fajtáknál is problémás a védekezés. Ez főleg azért van, mert a későn érő fajtáknál az élelmezés-egészségügyi várakozási idő betartása és a szedésérettség ütközik.
A védekezéshez fontos a tél végi fatisztogatás, az őszi és a tél végi lemosó permetezés. A hullott gyümölcsök rendszeres összeszedésével gyérítjük a hernyókat. A hernyófogó övek alkalmazása eredményes védekezési mód, és még ma is időszerű. Bacillus thuringiensis hatóanyagú készítményekkel a tömeges lárvakeléskor eredményesen védekezhetünk. Ma már a gazdák rendelkezésére áll a biszex csapda, amellyel mindkét nem megfogható, így csökkentve a peterakó nőstények számát. Az imágók ellen kontakt szerekkel tudunk védekezni. Az atkák közül a takácsatkák a legjelentősebb lombkártevők. A súlyos lombvesztés esetén akár 60–70% termésveszteséget is okozhatnak.
Az almásokban domináns a piros gyümölcsfa-takácsatka. Amikor az atka a leveleket szívogatja, a nyálával káros enzimek jutnak a növénybe. Ennek hatására a szívás helyén elpusztul a klorofill, így a levelek azon része nem tud fotoszintetizálni. A szívás helyén fokozódik a párolgás, így a növénystresszhormonokat termel, amivel még több kártevőt vonz magához. A lombvesztés nagy, 10–15%-os is lehet. A piros gyümölcsfaatkának nincs szövedéke, a levél színén és fonákán egyaránt károsít.
Metszéssel, mint a mechanikai védekezés egyik formájával, nagyon sok atkatojást tudunk eltávolítani a fákról. A téli és a tavaszi lemosó permetezésre legjobbak az olajos szerek. A védekezés tervezésekor az atkák elleni utolsó védekezéskor fordítsunk különös figyelmet a készítmények kiválasztására, mert az élelmezés-egészségügyi várakozási időt a szedés előtt mindenképpen be kell tartani.
A körte védelméről
A körte az egyik legigényesebb gyümölcsfajunk, ennek okán nehezen termeszthető eredményesen. Igényes a termőtalajra, a mikroklímára és a kártevők maximálisan befolyásolják a termés mennyiségét és minőségét. Az almánál is megemlített fajok, az almamoly, a kaliforniai pajzstetű itt is kártevőként lépnek fel. A körtemoly monofág, csak és kizárólag a körtében károsít. Amikor az almamoly ellen védekezünk, akkor védekezünk a körtemoly ellen is.
Fontos körtekártevők a levélbolhák. Ennél a fajnál nagyon hamar, akár 1-2 év alatt kialakulhat rezisztencia a gyakran használt növényvédő szerek ellen. A szerrotációt ennél a kártevőcsoportnál minden esetben be kell tartani. Ha már kialakult valamelyik inszekticiddel szemben a rezisztencia, akkor a szűkös szerválaszték miatt a körtelevélbolha nehezen leküzdhető ellenféllé válik. A füstösszárnyú körtelevélbolha kizárólag körtén él. A kártevő a leveleket szívogatja, ennek következtében a hajtásnövekedés lelassul, a levelek deformálódnak, egy részük idő előtt lehullik. A ragacsos mézharmaton megtelepszik a korompenész, ami nagyban zavarja fotoszintézist. Több fajuk szívogatja a körte hajtásait és leveleit. Az egyes esetekben a kártevő által kiválasztott mézharmat olyan mérvű lehet, hogy még a törzsre is átfolyik.
A körte jelentős gyümölcskártevőinek egyike a poloskaszagú körtedarázs. Eredetileg egyedüli gazdanövénye a vadkörte volt. A virágzás körüli időszakban rajzik, és védekezés nélkül a termés 60–70%-a is lepotyoghat. A károsodott apró körték a sziromhullást követően tömegesen hullanak a fákról. A lehullott gyümölcsökön a csészelevelek mellett apró, barna színű lyuk látható, benne ürülékkel. A károsodott, de a fán maradó gyümölcsön a későbbi fejlődés során S alakú, elparásodott kárkép látható. A rajzáscsúcskor a darázs ellen a rövid várakozási idejű piretroidokat használhatjuk. A körte levélkártevői még a levélbarkók, a sátoraknásmolyok, a gyapjaslepke, az amerikai fehér medvelepke. Az e fajok elleni védekezést a fentebb felsorolt kártevők elleni védekezésbe be kell építeni.
A cseresznye és a meggy
Esetükben a legfontosabb kártevő, amely nagy gazdasági kárt is okoz, az európai és az amerikai keleti cseresznyelégy. Ennek a két kártevőnek a nyüvei a károsító alakok. A nyű a termést károsítja, ezzel okoz kárt, így a gyümölcs eladhatatlanná válik. A két faj nem egyszerre rajzik, így a védekezés elhúzódik. A legyek előrejelzése sárga ragacslappal jól megtervezhetővé teszi a védekezést, mert a legyek mindig a napsütötte déli oldalon kezdik a tojásrakást. A sárgalapokat is ide célszerű kihelyezni.
A barack ellenségei
A kajszi esetében egy főkártevőről beszélhetünk, ez pedig a barackmoly. A barackmoly áttelelő hernyói a vékony vesszőket és a rügyeket, majd később a hajtásokat károsítják (8. kép). A tavaszi és a nyári nemzedék kikelő lárvái a kajszi gyümölcsében fejlődnek ki. Előrejelzésre van kiváló szexferomoncsapda. A kéregmoly az idősebb, kb. 15 cm átmérőnél vastagabb fákat károsítja. A kajszinál a kártételt a mézgafolyás és a törzs mellett a földre hulló ürülék jelzi. Védekezést csak azoknak a sebeknek a kezelése jelenthet, amelyek főleg a fatörzsön és a vázágakon vannak. Ez azért fontos, mert a lárvák a sérülések szöveteiben telepednek meg.
A védekezést mindig a peterakás idejére időzítsük, ami a rajzáscsúcsot követő ötödik napon kezdődik el. Ezt szexferomoncsapdával előre lehet jelezni. Az őszibaracknak is sok kártevője van. A zöld őszibarack-levéltetű vírusvektor, a fő tápnövénye az őszibarack. Évente 12–15 nemzedéke is lehet! Védekezésre a nyugalmi állapotban lévő peték esetén jó hatásfokúak a lemosó permetezőszerek. A keleti gyümölcsmoly kártétele hasonlít a barackmoly által okozott kártételhez, de a fő különbség az, hogy a hernyók csoportosan károsítják a hajtásokat és a gyümölcsöt.
Komplexen a szőlőben
A szőlő ízeltlábú kártevői elleni védekezést csak komplexen, és csak több kártevőre egyszerre koncentrálva lehet elvégezni. Fontos a kártevők monitoringja. Európába a filoxérát a lisztharmat-ellenálló amerikai fajokkal hurcolták be 1875-ben Magyarországra. Az amerikai szőlőfajok a filoxéra kártételét tolerálják. A filoxéra az ún. immunis, 75%-os kvarctartalom fölötti talajokban nem él meg. Ezért a homoktalajokon kártétele nem jelentkezik.
A szőlő fontos rovarkártevője a nyerges szőlőmoly és a tarka szőlőmoly. Mindkét faj virág- és bogyókártevő, így a szexferomoncsapdára alapozott előrejelzés jó szolgálatot tesz a védekezés tervezésekor. A bogyókban a nagy kárt a hernyók okozta rágás helyén fellépő szürkepenészes rothadás okozza. A permetezéseknél fontos, hogy figyelembe vegyük az élelmezés-egészségügyi várakozási időt és a munkaegészségügyi várakozási időt, valamint az engedélyokirat és a vonatkozó jogszabályok előírásait.
Virágzásban végzett növényvédelmi kezelések esetén be kell tartani a méhkímélő technológiai utasításokat: csak méhekre mérsékelten veszélyes/mérsékelten kockázatos rovarölő szerek felhasználására kerülhet sor. Méhekre mérsékelten veszélyes vagy mérsékelten kockázatos minősítésű növényvédő szer kijuttatása – amennyiben ezt a növényvédő szer engedélyokirata lehetővé teszi – kizárólag a házi méhek napi aktív repülésének befejezését követően, legkorábban a csillagászati naplemente előtt egy órával kezdhető meg, és legkésőbb 23 óráig tarthat.
Gyümölcsösökben a teljesség igénye nélkül a következő hatóanyagok állnak a rendelkezésére a 2023. 04. 27-ei adatok szerint (forrás: Nébih):
‑ atkaölő szer almában és körtében: hexitiazox,
‑ atkaölő szer almatermésűekben, nektarinban, őszibarackban: fenpiroximát.
Almában alkalmazható növényvédőszer-hatóanyagok:
‑ Cydia pomonella Granulovírus (CpGV),
‑ Bacillus thuringiensis ssp. kurstaki,
‑ piriproxifen,
‑ acetamiprid,
‑ lambda-cihalotrin,
‑ ciántraniliprol,
‑ klórantraniliprol,
‑ spinetoram,
‑ emamektin benzoát,
‑ tau-fluvalinát,
‑ spinozad.
Cseresznyében, meggyben cseresznyelégy ellen:
‑ lambda-cihalotrin,
‑ ciántraniliprol,
‑ acetamiprid,
‑ deltametrin.
Őszibarack:
‑ atkaölő szer: fenpiroximát,
‑ mészkén (kalcium-poliszulfid),
‑ paraffinolajok (CAS 72623-86-0).
Almamoly, körtemoly, barackmoly, kéregmoly, almafaszitkár, nagy és kis farontó fajokra rendelkezésre áll szexferomoncsapda, amellyel hatékonyan megtervezhető a védekezés.
SZERZŐ: TAKÁCS ATTILA NÖVÉNYVÉDELMI ENTOMOLÓGUS