Hogyan védekezzünk a szántóföldi polifág kártevők ellen?

A polifág vagy sok tápnövényű kártevők azok, melyeknek több növényen okozott kárképe hasonló. Alkalmazkodóképességük az éghajlati változásokhoz és területi adottságokhoz kiváló. Ezek a kártevők terjedhetnek természetes úton vagy mesterséges behurcolással, de a legtöbb faj már régóta megtalálható a magyarországi szántókon is. A kevésbé hideg teleken az új fajok áttelelésének veszélye is megtörténhet. A szükséges védekezés inkább megelőző jellegű. A megelőzés összetett folyamat, amely az előveteményt, az egyéb tapasztalatokat és kémiai védelmet is magában foglalja.

A kártevők ismerete és a jelenlétük feltérképezése a megfelelő védekezés alapja. Így szükséges az előrejelzési módszerek alkalmazása a szántóföldön is, hogy a károsítók tömegszaporodásának alakulását minél jobban megismerhessük. A talajban élő károsítók jelenlétét legtöbbször már csak a tünetek megjelenésekor vagy a növények pusztulása esetén figyelhetjük meg. Károsításuk leginkább azokon a területen jelentkezik, melyeket újra művelésbe vontak, ilyen például a gyep/lucerna feltörése. A gyökerek elrágása miatt a csíranövények hervadnak, majd elpusztulnak. A táplálék- és nedvességigény miatt a gumókba, növényi részekbe berághatnak, és akár járatokat is készíthetnek. Ez azonban leginkább az aszályos időszakokban jelentkezik. A sérüléseken másodlagos kárként egyéb fertőzések is kialakulhatnak.

Jelentősebb talajlakó kártevők:

• cserebogarak,

• pattanóbogarak.

Előrejelzésük: rendszerint többéves fejlődésűek, és mivel a talajban élnek, a távelőrejelzés viszonylag pontos képet adhat a védekezésről. A drótférgek és pajorok talajban történő mozgását a hőmérséklet és a nedvesség befolyásolja. Hidegebb időszakokban akár 1 m mélységig is lehúzódhatnak. A talaj hőmérsékletének emelkedésével azonban fokozatosan vándorolnak a talaj felsőbb részébe. Ennek alapján tehát ezek a lárvák nyár végén és ősz elején a talaj felszínéhez közel találhatóak. Az ekkor elvégzett vizsgálatokkal a talajban lévő egyedek száma és összetétele nagy biztonsággal megállapítható. A cserebogárpajoroknál különösen fontos a pajorok fejlettségi stádiumának megállapítása, ez alapján kifejezhető a cserebogarak rajzásának intenzitása. A megfigyelés tavasszal is elvégezhető. Ekkor a talajt fóliával takarják, ami alatt az hamarabb felmelegszik, így a felszínre húzódó lárvák száma könnyen megvizsgálható. A védekezési küszöbérték 10 pajor négyzetméterenként.

Térfogati kvadrát módszer: a tábla különböző helyein 0,5 vagy 1 nm felületű, két ásónyom mélységű gödröt kell ásni, majd ezt a kiásott talajt jól átmorzsálni, a talált lárvákat pedig egy gyűjtőedénybe tenni. Áldrótférgek, drótférgek, cserebogárpajorok és a többi talajlakó kártevő megfigyelésére alkalmas módszer. Frissen szántott táblákon nem alkalmazható. Búzacsomós vagy csalogató módszer: az élő növény gyökere szén-dioxidot termel, ami vonzza a talajban élő kártevőket. Tehát a csomókban elvetett növények tökéletesen alkalmasak a talajban élő kártevők felvételezésére. Ez a módszer csak növényzet nélküli vagy gyér növényzetű szántókon ad pontos egyedszámot. Legnagyobb hatékonysággal ősszel alkalmazható, mert a tavasszal kelő növények már nem vonzzák a drótférgeket, illetve pajorokat. Augusztustól szeptemberig alkalmazható módszer. Szeptemberben a búzacsomókat ki kell emelni a földből, majd az azok gyökerein, valamint a talajban maradt gyökérzeten lévő lárvákat kell megszámolni. Három búzacsomó jelöl 1 nm-nyi területet. A pattanóbogarak megfigyelése feromoncsapdával jól kivitelezhető, de jól repülnek, így nagyobb távolságból is betelepülhetnek a területre.


1. kép. Pajor és kártétele (https://www.kwizda.hu/)

A lárvák augusztusban elvégzett csalogatóvetéssel jól előrejelezhetők. Védekezési küszöbérték 2-5 drótféreg négyzetméterenként. Védekezés: az agrotechnikai védekezési lehetőségek közül a legfontosabb, hogy frissen művelésbe vont területen nagy ráfordítást igénylő növényeket néhány évig ne termesszünk. Fontos szerepe van a vetésváltásnak és a talaj minőségének. Nagyon erősen fertőzött területen azonban az előrejelzésre alapozott kémiai védekezés szinte elkerülhetetlen. A védekezés a lárvák ellen történik, ezt talajfertőtlenítővel vagy vetőmagcsávázással lehet végezni. Használható hatóanyagok: teflutrin, lambda-cihalotrin és cipermetrin.

Levéltetvek

Polifág kártevők, ugyanakkor a táplálékspecializáció is megfigyelhető ezeknél a károsítóknál. Legjellemzőbb, hogy a tápnövények leveleinek fonáki oldalán táplálkoznak. Szúró szívó szájszervük segítségével a növényeken sebet ejtenek. A táplálékfelvétel innen történik. Jelenlétükre tavasztól őszig kell számítani. Szaporodásuk kedvező körülmények között rendkívül gyors, akár több alkalommal is végbe mehet, de az időjárási körülmények, a hőmérséklet és a páratartalom nagyban befolyásolhatja. A legkedvezőbb a 20 °C körüli hőmérséklet és a 75-80%-os páratartalom. Az ettől eltérő értékek már kedvezőtlen körülménynek számítanak, a mortalitás megnő. A hirtelen lehulló csapadék szintén káros a levéltetvek számára, ugyanis képes lemosni a növényekről az állatokat. Károsításuk elsősorban levélen, virágon és hajtáson megfigyelhető, tünete, hogy a növény levelei sárgulnak, és mivel csökken az asszimiláció, a folyamat a termés mennyiségére, valamint a növény kondíciójára is hatással van. Szívogatásuk során vírusokat terjeszthetnek, így a levéltetvek jelenléte vetőmag- és vetőgumó-termesztés során különösen veszélyes, emiatt nagyon fontos a védekezés.

Jelentős, sok tápnövényű levéltetűfajok:

• zöld őszibarack levéltetű,

• fekete répa levéltetű.

Előrejelzésük leginkább rövid távon végezhető, leginkább az időjárás alakulása befolyásolja. Megfigyelésükhöz jó eredménnyel alkalmazható a sárga színű csapda. A módszer lényege, hogy a betelepülő egyedek színérzékelése kiváló. A tálcsapda alkalmazásakor a tálat vízzel kell feltölteni. A csapdákat heti egy-két alkalommal kell ellenőrizni, a betelepülés mértékétől függően.

Egyedi növényvizsgálat során a növények fertőzöttsége mértékének megállapítására a Banks-skála szolgál, mely a fertőzés erősségét határozza meg:

0: mentes – a növényen nincsenek levéltetvek;

1: nagyon gyenge fertőzés – csak kis kolóniák alakultak ki, vagy csak az egyes növényeken található néhány egyed;

2: gyenge fertőzés – a növényeken kis kolóniák alakultak ki, de a növény szárán és a fiatal leveleken található néhány egyed;

3: közepes fertőzés – a levéltetvek több nagy, de nem összefüggő csoportot alkotnak, a leveleken, száron és a hajtáson is jelen vannak az állatok;

4: erős fertőzés – a tetvek nagy számban vannak jelen a növényi részeken, részben vagy teljesen összefüggő kolóniák alakultak ki. A védekezés egyik legfontosabb eleme az időben történő felismerés.

Mivel a levéltetvek általában a levelek fonáki részén vannak, így a növényvédő szert is leginkább erre a részre kell juttatni. A rovarölő szeres kezelést fontos, hogy időben végezzük el, mert a levelek összesodródhatnak, és ebben a stádiumban már nehezebb körülmények állnak rendelkezésre a megfelelő védekezés elvégzéséhez. Használható hatóanyag: pirimikarb, flonikamid, cipermetrin, deltametrin, lambda cihalotrin, acetamiprid, tiakloprid.

Bagolylepkék

A bagolylepkék közül megkülönböztetünk fénykedvelő és fénykerülő bagolylepkéket. A két csoport jellemző kártétele és károsítási helye eltér egymástól.

Fontosabb fajok:

• fénykerülő bagolylepkék:

– vetési bagolylepke,

– vetési fésűs bagolylepke,

– c betűs bagolylepke,

– káposzta bagolylepke,

– saláta bagolylepke.

A fénykerülő bagolylepkék jelentős szántóföldi kártevők. Az imágók jellegzetes ismertetőjegye a szárnyakon látható kör, vese és csapfolt. A kártevő a hernyó, melyet mocskospajor névvel illetnek. Éjjel táplálkoznak, nappal a tápnövény közelében, a talaj repedéseibe húzódnak be. A növények talajfelszín közeli részeit rágják, így a szárát és a gyökér részeit sem kímélik. A növény sárgul, majd a rágás következményeként hervad.

• Fénykedvelő bagolylepkék:

– gyapottok bagolylepke,

– gamma bagolylepke,

– somkóró bagolylepke,

– lucerna bagolylepke.


2. kép. A pattanóbogarak lárvái, a drótférgek (https://www.kwizda.hu/)


3. kép. Sárgatálcsapda repcében (fotó: Menyhárt Anna)

Nappal aktív fajok, így a mintázatuk élénkebb. A hernyóik nappal táplálkoznak, általában a generatív részeken. A hernyók rágása miatt a termés is károsodhat (pl. napraforgó tányérjának kirágása), ennek nyomán pedig gombák és baktériumok megjelenésére is számítani lehet. Előrejelzésük: csapdázási módszerek közül jelentős a feromoncsapda alkalmazása, de a fénycsapda is sikeresen fogja a lepkéket. A védekezéshez szintén fontos a megfelelő előrejelzés, valamint a terület és az előző évben megjelent károsítók egyedszámainak ismerete. Használható növényvédőszer-hatóanyag: deltametrin, indoxakarb, cipermetrin, lambda cihalotrin, klorantraniliprol, Trichogamma fajok.

Rágcsálók

• mezei pocok,

• hörcsög.

Mindkét kártevő falánk, a mezei pocok nem alszik téli álmot, a hörcsög viszont igen. A mezei pocok elterjedtebb az országban. Szinte mindegyik szántóföldi kultúrában megtalálható a kártétele. A károsítás nyomán a növényállomány pusztulása foltszerűen megfigyelhető. Ekkor az elpusztult növények mellett járatok és lyukak figyelhetők meg. Érés során a magvakat is fogyaszthatja. Leginkább a sűrű vetésű növénykultúrákban jelentős a kártétele. Ruderáliákon, árokpartokon képes átvészelni a mostohább körülményeket. A szaporodásához fontos tényező az időjárás alakulása, így a téli időszakban hullott kevés menynyiségű csapadék, valamint a tavaszi száraz, meleg időjárás segíti a kártevő minél gyorsabb szaporodását, míg a nagyobb esőzések és a hideg időjárás kedvezőtlenül hat rá. Előrejelzésük: a legtöbbször alkalmazott módszer a lakott járatok megszámolása. A módszer lényege, hogy egy kijelölt területen a pocoklyukakat be kell taposni, majd huszonnégy óra elteltével a kibontott lyukakat meg kell számolni, ami alapján a terület fertőzöttségét meg lehet állapítani. A módszer azonban nem teljesen a valós képet mutatja a kártevő jelenlétéről. Szükséges a védekezés, ha a területen ősszel 3 db lakott járat/100 m2, tavasszal pedig 2 db lakott járat/100 m2 van.

4. kép. Mezei pocok (fotó: Lenner Ádám, http://ecolounge.hu/vadon)

A másik vizsgálati módszer az úgynevezett kiszántásos módszer. A lényege a gyep vagy pillangós területek feltörése után a szántáskor kiugró pockok megszámolása. Ha a károsító száma meghaladja a 3 darab vagy annál több állatot, akkor a védekezés elvégzése szükséges. Védekezés: a mezei pocok elleni védekezést jogszabály írja elő, mivel igen veszélyes kártevőnek számít. A forgatásos talajművelés eredményes lehet a területen jelenlévő kolóniák gyérítésében, valamint felszámolásában. Az úgynevezett „T” fák kihelyezésével a ragadozó madarak is jó eséllyel csökkentik a károsító egyedszámát. Erős fertőzés esetén azonban a kifejezetten mezei pocok ellen végzett kémiai növényvédő szeres kezelés javasolt. Használható hatóanyag a klórfacinon, valamint a gázosodó cink-foszfid. Ügyelni kell arra, hogy „T” fával ellátott területen a klórfacinon nem alkalmazható, használatához pedig szükséghelyzeti engedélyt kell megkérni. Használatuk közben nagyon fontos az előírások és a rendszabályok betartása.

 

SZERZŐ:
MENYHÁRT ANNA
NÖVÉNYORVOS

cserebogár hörcsög kártevő növénytermesztés növényvédelem