A Covid óta újabb és újabb kihívások érik a zöldségtermesztőket, de sok szempontból előnyösebbek ezek a változások, mint amit a szántóföldi növénytermesztés átélt. Egy homokhátsági termelőnél jártunk, aki nem bánja a multikrízist: eddig szerencsésen alakult a piac.
„Go to the nagy fólia, and take the kapa” – hallom megrökönyödve Balástyán, Becsey Zoltán kertészetében. A főnök élénk mozdulatokkal is kíséri, hogy mi lesz a következő feladat. A vendégmunkásokkal kialakított keveréknyelvre az utóbbi két évben van szükség, mióta jobb híján egészen Mianmárig (Burma) kellett nyúlnia hadra fogható emberekért. „20 évvel ezelőtt még akadt magyar dolgozó, aztán jöttek az erdélyiek, de mindenki továbbállt Nyugat-Európába. A végén már csak az analfabéták maradtak, akiknek 10 fej saláta leszámolása is nehézséget okozott. Mianmarral nincs olyan foglalkoztatási egyezményünk, mint más ázsiai országokkal, 8 hónapba is beletelik, mire a munkaközvetítéstől a kiutazásig jutnak az emberek. Az én esetemben még a Covid és egy ottani katonai puccs is késleltette az első 9 ember megérkezését 2022. januárban. Idén ismét érkezett 19 fő. Két évre szerződtünk. Az elsőként érkezett 9 emberből 8 ezt most hosszabbítja meg. Lelkesek, elégedettek a helyzetükkel.”
Számos használt és néhány újabb gép mellett haladunk el az iroda felé, öntözött salátaföldeket, fóliaházakat, egy hűtőházat és víztározókat látok. Később kiderül, ezek a kis hozamú, 7-9 méteres kutakból gyűjtik össze a vizet, hogy aztán tartani lehessen az öntözés 1000 liter/perces ütemét. Balástya és Kistelek homokos földjein sokan salátáznak, káposztáznak, korai krumplival foglalkoznak. A környékből származik a hazai újburgonya-termés meghatározó része. Munkaigényes kultúrák, napszámosokból viszont már nem találni hozzájuk hazai munkaerőt.
Vegyes géppark
A gépesítéssel az baj, hogy bizonyos méret alatt csak a házilag összerakott, egyébként élelmes megoldások működnek rentábilisan. Pár fóliaház esetén elég, ha a krumplit csak egy csörlőre szerelt ekefej forgatja ki az ágyásból. A valamivel nagyobb méretű gazdaságokban megjelennek a környező országokból összevadászott gépmatuzsálemek, és csak évtizedes munka után érkezik el az a pillanat, amikor a kertész felülhet az első, vadonatúj gépére. Itt is látok mindenféle korú és rendeltetésű munkagépet, de már van köztük olyan is, ami országos viszonylatban is ritkaságnak számít. A holland Steketee (ma már a Lemken kötelékébe tartozó vállalat) egyik szenzoros, nemcsak a sorközben, de a sorokon belül is kapáló gépe naponta nagyjából két hektárral végez.
A gépesítés rizikója a gép elromlásában van. Mivel a kapálógéphez itthon nincs szerviz, a hollandok minden kopó alkatrészből cserepéldányt adtak hozzá, a szoftveres problémákra pedig otthonról is rá tudnak nézni. Feltűnően új az Amazone permetező is. „Hat éve történt az utolsó nagy beruházásunk, ezeket is akkor szereztük be. Azóta már visszaadtunk egy üvegházépítési pályázatot. Egy négyzetméter kiépítési költsége 65–70 ezer forint, és semmi nem garantálja, hogy az egy hektár támogatott üvegház felépítéséhez szükséges akár 250 millió forintnyi hitelt ki tudjuk termelni. Elég, ha jön egy vírus, és tönkreteszi a termést. Emellett a piac is kiszámíthatatlanná vált…”
Az idén éppen 50 éves, diplomás kertész 30 éves korában érzett először elég eltökéltséget magában ahhoz, hogy a zöldségtermesztésre alapozza a család jövőjét. Édesapja a halas szakmában dolgozott, csak kevés földje volt, de egyik nagybátyja virágkertészként megragadta a fiatal Zoltán fantáziáját, így a Kertészeti Egyetemre ment. Ezután 7 éven át egy vetőmag-forgalmazó cégnél gyűjtötte a technológiai tudást, tapasztalatot. Csak ezután döntött úgy, hogy a 3 hektárnyi fóliaház mellett érdemes bővíteni a szabadföldi területeket is, és teljes munkaidejével beszállni a családi vállalkozásba.
Kulcskérdés: termékportfólió
A térségre jellemző korai burgonya és korai káposzták helyett saláták, kígyóuborka és hosszabb tenyészidejű káposztafélék jelentek meg gazdaságukban. Ma már 30 hektár jut a levélzöldségeknek, amiből a terület 10 százaléka pihen. Az év minden napján akad ültetni vagy szedni való, folyamatos a foglalkoztatás. A hűtött kamionok az Eisberg csoportnak szállítják az árut, közvetlen fuvarok indulnak Lengyelországba, Ausztriába, Csehországba és Romániába is. Ottjártunkkor éppen az endíviánál világosabb színű frisée salátát vágták, és rakták a pótkocsira. 70 dekások a március elején kiültetett növények, lehetnének picit nagyobbak is, de ezeken már képződik nyereség.
A pótkocsin látszik, hogy „házilagosan” alakították ki, több is van belőle, hogy folyamatosan haladjon a munka. A mobil behordószalagot Hollandiából vették hozzá. „3 tonnát tudunk 45 perc alatt betakarítani, és megy azonnal a hűtőházba. Ide a jövő héten már új palánták kerülnek” – mutatja Becsey Zoltán. A folyamatosan megbízható minőségű salátapalántákért ezer kilométert is hajlandó elutazni: Olaszországból hoz egyszerre38 raklapnyi árut. A hűtőház még egy 2003-ban meghirdetett SAPARD-pályázat keretében épült, jóval nagyobb kapacitásúra, mint amit az akkori gazdaságméret indokolt, de 2014-re már kinőtték, bővíteni kellett.
Biomasszával fűtve
Jelenleg a szabadföld 70 százalékát a különféle saláták foglalják el, a többi káposzta. Nyáron, a saláták kifutásával 50-50 százalékra billen a két faj közötti egyensúly. A káposzta májustól végigkíséri az egész évet. Szünet ekkor sincs, mivel a decemberben elvetett uborkát hamarosan ki kell ültetni, és január végén megérkeznek az első salátapalánták is. A növényházaknak egy napraforgóocsúval és törekkel működő biomasszakazán szolgáltatja a meleget aszerint, hogy a szenzorok milyen hőmérsékletet érzékelnek a növények körül. Ugyanazok a csövek szállítják a meleg vizet az uborkák „lábához”, amelyeken a művelő kocsi is gördül.
A szellőztetés a sátrak két végpontján lehetséges, automatika nyitja-csukja a nyílászárókat a megadott tartományon belül. A technológia közepesen igényes, gerincszellőztetése például nincs, és egyéb légparamétereket sem szabályoz. A növények táplálása a számított igényekhez igazodva a kőzetgyapotba csepegtetve történik, a tenyészidőszak folyamán nincs egyéb precíziós kontroll (pl. levélanalízis). Az automata kazán minimális felügyeletet igényel, de már öregecske. Füstgázában a szálló por koncentrációja hamarosan már nem felel meg a folyamatosan szigorodó előírásoknak. Ezt is fel kell újítani. A meleg víz tárolását szolgáló hatalmas puffertartályok szigetelése viszont újszerű, ezt a munkát hat éve végezték el.
Szerződve és szabadon
Káposztából a család régebben csak a korai, 60 napos tenyészidejűeket tartotta, ezeknek május végén befejeződött a szezonja. Most évi 700 ezer tő káposztát állítanak elő – fejest, vöröset és kelkáposztát – különböző tenyészidővel, folyamatos szedés mellett. Salátából több mint 3 millió fejet koncentrálnak két szedési csúcsra.
Tavasszal és ősszel is akad másfél hónap, amikor a spanyolok már nem, a lengyelek pedig még nem képesek kielégíteni a piaci igényeket – ez a magyar saláta ideje. Ekkor olyan mennyiséget kell hirtelen eladni, amit csak előre szerződve lehet. A káposzta és az uborka viszont 30–40 százalékban a szabadpiacon, a szegedi nagybanin kel el.
„A kígyóuborka igen jó áron értékesült eddig, most kezdett csökkenni az ára. A Covid kitörését követő pár hónapot leszámítva tulajdonképpen jól működött eddig a piac. Sokkoló volt, amikor kiderült, hogy a bezárt közétkeztetők, szállodák és éttermek addig a friss árumennyiség akár 30-35 százalékát is felvették. Viszont utána megakadt a munkaerő-áramlás Európában, és a szállítás is nehezen működött, így elmaradt a konkurencia, a helyi áru gyorsan felértékelődött. 2020 végül nem lett rossz év a számunkra. Az inputárak csak 2021 végére szabadultak el, miközben a terményárak egyre magasabb szintre kúsztak, így az az év is jól zárult. A tavalyi év a magas termelési költségek és infláció ellenére minden várakozást felülmúlóan jó volt, de ehhez már a szélsőséges időjárás is kellett. A holland termelésből a gázárak miatt kora tavasszal esett ki 3 hónap, aztán pedig az aszály tizedelte meg az európai, főként spanyol zöldségtermést. Káposztából szép termésem volt, különösen más termelőkkel összehasonlítva. Az eddigi legjobb évet zártuk. Az ilyen időkben nagyon számít a technológiai és szakmai felkészültség…”
Ha csak a tavalyi évet néznénk, máris tervezgethetné Zoltán az idei beruházásokat: tényleg fel kell újítani a kazánt, egy korszerűbb ültetőgépet is vásárolna már, szükség lenne egy használt, magasépítésű traktorra is. Idén telerakta a szabadföldet szenzorokkal, amelyek folyamatosan figyelik a talajnedvességet, talajhőmérsékletet, vezetőképességet, pH-t. Az adatelemzést egy precízebb növénytáplálási-öntözési technológia követhetné. Csakhogy az idei év az árupiacon lefelé tartó trendet mutat, miközben a gazdaság az ősszel betárolt drága műtrágyával termel egészen augusztusig. Most ezt a hátrányt kell ledolgozni, és aztán lehet álmodozni. „Nálam egy hektár salátapalánta kiültetve 3,2 millióba kerül, egy hektár fátyolfólia 400 ezer forint, ehhez képest aprópénz a földalapú és termeléshez kötött támogatás. Míg a szántón meg lehet élni támogatásból, a kertészetben nem. Viszont ez tesz minket életképessé minden körülmény között.”
A kertészet a multikrízis nyertese
‑ 2020-ban, a Covid idején elmaradó vendégmunkások kevésbé „fájtak” a magyar zöldségtermelésnek, mint a nagy exportőr országoknak, ahonnan a szállítási nehézségek miatt is nehezebben indult el az áru. Az áruhiány és az egészségtudatos gondolkodás gyorsan felértékelte a helyi zöldséget.
‑ A termények áremelkedése hamarabb kezdődött és hosszabb ideig tartott, mint az inputoké – ez megalapozta a jó 2021. évi eredményt is.
‑ 2022-ben az energiaválsággal párhuzamosan rendkívüli időjárási helyzet alakult ki Európában. Fontos konkurensek termelése szűkült drasztikusan az energiahordozók ára, majd az aszály miatt. A terményárak magasak maradtak, de csak annak hoztak szép bevételt, akinél nem esett ki a termés 20–40 százaléka. A mérethatékonyság és szakmai hozzáértés felértékelődött. Akinek volt áruja, 20–40 százalékos nyereséggel termelt.
‑ 2023 drágán beszerzett inputkészlettel indult, miközben az infláció szűkítette a vásárlóerőt. Számunkra pozitív, hogy legfontosabb konkurenseinknél ismétlődtek a tavalyi problémák. A válság nem növeli a hazai munkanélküliséget, így van esély az inputköltségek ledolgozására.
Gönczi Krisztina
