Ha csak a számokat nézzük, a magyar mezőgazdaság tavalyi teljesítménye elképesztő siker, különösen a durva kihívásokhoz mérten. Ám ha a hazai agrárium nem módosít irányt, az a következő évek-évtizedek eredményeit, versenyképességét rombolhatja le.
Újabb rekord
Tavalyi (1–11. havi) agrárexportunk összességében minden bizonnyal alaposan ráver a 2011-es rekordra, hiszen már november végén túllépte a kivitelünk a 12 milliárd eurós szintet. Ha a decemberi várható adat is hozza a novemberi 1,2 milliárd eurót, akkor a kihívásos év ellenére agrárkivitelünk eléri a 13,3-13,5 milliárd eurós rekord szintet. Ugyanakkor a vízutánpótlás és a feldolgozóipar, a növényfaj-váltás lassú fejlődése, lemaradása komoly aggályokat vet fel az eredményesség szempontjából.
Kukorica, szója, cirok
A 2022-es év nagy tanulsága, hogy a kukorica bírta a legkevésbé a tartós csapadékhiányt. Ideje volna megszívlelni a hazai nemesítésű, szárazságtűrésben előnyös magyar fajták szélesebb körű termesztését. Ha a vetőmag-felhasználás túlsúlya aránytalanul áthelyeződik az import vagy külhoni tulajdonú márkákra, akkor egyrészt kitettebbé válik a hazai ellátás, másrészt elsorvad a hazai vetőmagnemesítés. Emellett megfontolandó más, stressztűrőbb fajok felértékelése. A kukoricánál lényegesen kisebb vízigény mellett is elfogadható termésmennyiség származott 2022-ben például a cirokból. Relatíve jobb szárazságtűrés jellemezte emellett az agresszívebb gyökérzettel bíró napraforgót is. A legnagyobb nyertese az idei aszálynak a kukoricával szemben a hozzáadott nitrogénműtrágyát nem vagy csak nyomokban igénylő szójabab volt. Nem lehet véletlen, hogy Ausztriában az utóbbi három évben a szója-termőterület (hozzánk képest 1/3-nyi mezőgazdasági területen) megháromszorozódott, a mi 65 ezer hektár körüli állományunkkal szemben mintegy 93 ezer hektárra bővült, Németországban pedig megtízszereződött a szója termőterülete.
Feldolgozás, öntözőcsatornák nélkül nem fog menni
A 2023–2027 közötti uniós tervezési periódus különleges forrásbőséget sejtet az elmaradt agrárgazdasági és vidékfejlesztési hiányosságok felszámolására. A vízgazdálkodási koncepció újragondolása kapcsán időszerű egy komplex vízgazdálkodási stratégia részeként a Duna-Tisza-közi területek vízgazdálkodási helyzetének átfogó rendezésére. Elsősorban a Homokhátság vízellátottságának a javítására, az ötvenes években megrekedt Duna-Tisza-csatorna befejezésére. Az öntözési és a vízkormányzási hiányosságok felszámolása érdekében végrehajtott eddigi beruházások, az évi több száz millió forintos terméskieséssel szembeállítva, 3-4 év alatt behoznák a ráfordítást. A vidékfejlesztési beruházások 80%-os állami támogatása pedig még hatékonyabbá tehetné az ilyen típusú beruházások kivitelezését. Csemegekukorica-termesztés és -exportban Európában elsők, világviszonylatban pedig az USA után a másodikak vagyunk. Sem a csemegekukorica-, sem a zöldborsótermesztés nem művelhető eredményesen öntözés nélkül.
Elkerülhetetlen továbbá az élelmiszeripari háttér célirányos fejlesztése. A felszámolt konzervgyárak újratelepítése a termelői háttér, így a vidék eltartóképességének a javítását is szolgálná. Emellett jelentős exporttöbbletet is eredményezne. A hazai agrárkormányzat ma ezt a kérdést prioritásként kezeli, s ebben a tudományos élet, a képzés is partnere.
