Március 18-án bezárulhat a gabonafolyosó. Bár ez korántsem biztos, a kereskedelem megtorpanásához éppen elég a bizonytalan helyzet. A Boszporuszban ácsorgás időtartama már közelíti az egy hónapot, így a kereskedők nem mernek újabb szállítmányokat rárendelni a várakozó hajósorra.
Nem biztos, hogy vége
Egyáltalán nem biztos, hogy Oroszország márciusban kilép a gabonaegyezményből, noha fenyegetni biztosan fog vele. Ez a legutóbbi tárgyalások idején is a búza árának azonnali megugrásához vezetett, ami előnyös a világ legnagyobb exportálható búzakészletével rendelkező országa számára. Ettől eltekintve az orosz tárgyalási pozíció nem olyan jó, mint azt a katonai ereje sejtetni engedi. A Fekete-tenger teljes déli partja Törökországhoz tartozik, és ami még fontosabb: maga a szoros, ami a hajóforgalmat a Fekete-tengerről a Földközi-tengerre, azaz Afrikai felé átengedi, teljes egészében török ellenőrzés alatt áll. A háborúzó felek nem is egymással, hanem Törökországgal és az ENSZ-szel kötöttek külön-külön megállapodást a gabonaszállítás békés módjáról, hangsúlyozta ezt már tavaly novemberben Volodimir Zelenszkij ukrán elnök.
A megállapodás értelmében az Odesszába visszatérő hajókat inspektorok kutatják át esetleges fegyverszállítmányok után. Ezt az ellenőrzési folyamatot lassítja tavaly október óta Moszkva, idén januártól pedig ez a lajhártempó is tovább lassult. Míg decemberben napi 3,5 hajóval végeztek az inspektorok, most csak napi 2,5-lel. Jelenleg 117 hajó vár ellenőrzésre, az üresjárati idő nagyjából 30 napra tehető. A kereskedelem válasza erre csak az lehet, hogy már most leállnak a rendelésekkel, hiszen bő egy hónap múlva bizonytalanná válik az egész gabonafolyosó sorsa.
Többet akartak
Az ukrán fél eddig a hajóellenőrök számának növelését kérte az oroszoktól, amit elutasítottak, ahogy a szúrópróbaszerű ellenőrzések bevezetését is. Ezt követően „virtuális sorban állással”, azaz egy jobban áttekinthető, digitális rendszerrel javították a szállítmányozási helyzet áttekinthetőségét. Most pedig a hajók minimális űrtartalmának 25 ezer tonnára való növelését javasolták. Ukrajna csak decemberben kezdte el árusítani az új kukoricatermést, még mintegy 20 millió tonnát kellene valahogy eljuttatnia a célpiacokra, amihez nagy szüksége lenne a tengeri kikötőkre.
Az orosz fél szintén nem érte el azokat a célokat, amelyeket novemberben a további együttműködés feltételéül szabott. Az egyik az volt, hogy a Volga mentén fekvő Togliattiból zavartalanul juthasson el az ammóniavezetéken át a növénytáplálás fontos vegyülete Odessza kikötőjébe, onnan pedig a gabonafolyosón át tovább. Ennél is fontosabb célja pedig az volt, hogy az Orosz Mezőgazdasági Bank visszakapcsolódhasson a SWIFT gyorsfizetési rendszerre. Tárgyalások ugyan folytak az ügyben, de ezek januárban ismét elakadtak.
