Lehet már saját termesztésű teát is hazánkban kortyolgatni. Bizonyítja ezt Varga Marianna, a Kamélia kert létrehozója, aki már az 5. éves teacserjéit neveli Vácon eredményesen.
London, Hollandia, majd Magyarország
Marianna okleveles kertészmérnökként előbb Londonban, egy nagymúltú teakereskedésben dolgozott, ahol megismerte a teakészítés tradicionális szabályait. Később érdeklődése a tea európai termesztésére irányult, ezért Hollandiába utazott. –Öt éve egy felkérésre kezdtem el teacserjékkel foglalkozni. Egy holland nemesítő – akinek az itt látható, nagyobb levelű, hidegtűrő teacserjéket köszönhetjük –, Európa különböző országaiba keresett úgynevezett tea nagyköveteket. Elutaztam Hollandiába, és megtanultam a teatermesztés és -feldolgozás minden csínját-bínját, majd idehaza először csak néhány cserjét ültettem kísérleti céllal – mesél Marianna a teatermesztés kezdeteiről. A szakmai kíváncsiság azonban egy nagyobb terület beültetésére sarkallta, ezért vásárolt Vácon egy telket, ahol a már 5. éves teacserjéi alkalmasak lettek arra, hogy többféle termesztéstechnológiát is beállítson. A 70 tős állományt teszteli, gyűjti az adatokat, illetve az érdeklődők is eljöhetnek hozzá megnézni, hogy milyen is egy élő teanövény. Ezért ez egy látogató- és kísérleti kert is egyben.
Mit szeret a teanövény?
Ezek az európai klímára nemesített teacserjék elviselik a fagyokat, de bármilyen meglepő: a tűző napot nem szeretik, és válogatósak a talaj típusában is. –Nekem az a tapasztalatom, hogy kedvelik a növények, ha kezeletlen fenyőkéreggel takarom a töveiket. Mulcsként használom, ez is savanyítja a talajt, mert azt szeretik a teacserjék. A sorközöket pedig fehérherével vetettem be, amit zöldtrágyaként rajta hagytam, mert a növény nitrogénigénye is nagy. Fontos még, hogy a pangó vizet egyáltalán nem szereti, ezért jó vízáteresztő képességű, laza és savanyú talajba kell ültetni. Ahol ez nem áll rendelkezésre, ott az ültetés előtt a talajt fel kell javítani tőzeges, savanyú virágfölddel.
Hány teára elég egy bokorról?
A teacserjék örökzöld levelei – és különösen, amikor virágoznak, akkor maguk a növények – igazán színpompás látványt nyújtanak, akár a kertünkben vagy cserépben, a lakásunkban neveljük őket. Ám mégiscsak az a legfontosabb, ha a leveleikből saját termesztésű teát kóstolhatunk. – Ezek még nagyon fiatal, kicsi növények, ötévesek. Eddig a nyáron négyszer tudtam szüretelni júniustól szeptemberig. Egy kis cserje olyan két-három csészére elegendő teát ad még csak, de nyilván, ahogy idősödnek a növények, úgy bokrosodik, és annál több csúcshajtásom lesz, tehát annál többet fogok tudni leszedni róla. Ha most ilyen enyhe lesz a telünk, akkor tavasszal hamarabb kezd majd hajtani, és bízom benne, hogy nyáron itt a Kamélia Kertemben is több szüretem lesz, és akkor nagyobb lesz a mennyisége is.
Ez a tea versenyképes lehet a külföldi teával?
– Nem az a célom, hogy az ázsiai teát helyettesítsük magyar vagy európai teával, hanem egy plusz lehetőséget adni azoknak, akik előnyben részesítik a helyi magyar zöldséget, gyümölcsöt, nekik elérhető legyen teából is a helyi. Egyrészt ezért ne kelljen a világ túlsó oldaláról beszállítani a teát, mert egyre drágább a szállítás és egyre környezetterhelőbb, másrészt viszont a klímaváltozás miatt az ázsiai tea is az előrejelzések szerint egyre kevesebb és egyre rosszabb minőségű lesz. Hiszen ott is egyre nagyobb a szárazság, rövidebbek, de intenzívebbek a monszun-időszakok, és ezért kell egy alternatíva. Éppen ezért indult el ez a teaprojekt nemcsak itt nálam, Magyarországon, hanem Európa nagyon sok országában és Új-Zélandon, Ausztráliában, az USA nagyon sok államában. Ez 10-15 év múlva már nem lesz ennyire kuriózum Európában, hiszen már most is vannak olyan skót vagy holland termelők, akik pár évvel előttem járnak, és már nagyon szép eredményeket érnek el mind mennyiségben, mind minőségben. Ez még csak nálunk újdonság, mert én vagyok az első, aki teacserjéket ültetett, és kísérletezik vele – mondta lapunknak adott interjújában Varga Marianna.
