Írásomban a hajtatásban meghatározó károsítókat ismertetem, illetve szeretnék segítséget nyújtani a vegyszermentesen működő kisgazdaságoknak, ahol egyes felmerülő növényvédelmi problémák akadályozhatják a sikeres termesztést.
A vegyszermentes gazdálkodás nehézségei
25 éves tapasztalatommal elmondhatom, hogy a vegyszermentes gazdálkodás nagyon nehéz feladat, amelynél szaktudás hiányában teljesen elképzelhetetlen a rentábilis termelés. Éppen ezért van rálátásom arra, hogy egy jól működő vegyszermentes gazdaság milyen nehézségekkel néz szembe. Itt nem támaszkodhatunk semmilyen kémiai védelemre, csak a szaktudás és a hosszú évek tapasztalata segíti a helyes gazdálkodást.
A vegyszermentes termesztés során felmerülő növényvédelmi akadályok és lehetséges megoldásaik
A legtöbb termesztő saját magának termeli meg a palántát, ugyanis nem bízik a palántavásárlásban, ugyanakkor léteznek lelkiismeretes kertészek, akiktől bátran vásárolhatunk. A legnagyobb növénykórtani akadály a palántadőlés leküzdése; erre szerencsére van megoldás: megfelelő fényt biztosítsunk a palántáknak. Érdemes odafigyelni a palántanevelő közegre. Ez nem kell, hogy vásárolt legyen, a lényeg az, hogy kellően laza, magas szervesanyag-tartalmú és természetesen minden méregtől mentes legyen. Én a magam gyakorlatában feltúrt vakondföldet és érett biotelevényt adok, így egy igazán jó minőségű palántaföldet kapok. A palántadőlés megelőzésére zsurló- és csalánkeverékek jók, illetve kerüljük a túl sűrű vetést, mert az is segítheti a palántadőlés kórokozóját. Az idei esztendőben sok biotermelő kollégámtól hallottam, hogy a paprikamagok nehezen vagy egyáltalán nem kelnek ki.
Részben ez attól is függ, milyen magot fogunk vagy hol vásárolunk, de múlhat azon is, hogy ha nem kelően laza a palántaföld, a növény nehezen tolja ki a sziklevelét, és alatta befülled a talaj. Ilyenkor azt szoktam javasolni, hogy a magtakarás legyen folyami homokból, ez nem kérgesedik, és ki tudja a csírát nevelni a kis növény. Illetve az adott palántanevelő hőmérséklete is fontos, de ezt a termesztők jól ismerik. Javaslatom szerint garantált helyről vásároljunk biomagot, és a magtakarást csak vékony, 0,5–1 cm vastag homokkal végezzük. Érdemes a kelésig újságpapírral vagy vékony fóliával takarni a kelést, mert ekkor nem szárad ki olyan hamar, ha ugyanis ezt nem tesszük, sokszor kell öntöznünk, ami palántadőlésre hajlamosít.
Betegségek
A különféle vírusos betegségek leküzdése érdekében lehetséges a saját magfogás, de arra kifejezetten figyeljük oda, hogy még csak véletlenül se, sőt, éjjel se szívogassa levéltetű a kijelölt maghozó növényeket, amelyeket érdemes olyan fátyolanyagokkal betakarni, amik átengedik a fényt, a vizet és jó szellőzöttséget biztosítanak. A profi termelők többsége azonban saját magot vásárol, ami eleve garantálja a vírusmentességet.
A betegségeket tekintve előfordulhat a pseudomonászos baktérium a hajtatott paprikán, ez általában esetenként jelentkezik. Tapasztalataim alapján úgy látom, hogy ha megfelelő hőmérsékleten tartsuk a palántákat, akkor ez a kórokozó többnyire elkerülhető, és csak akkor jelentkezik, ha drámai lehűlés jön; palántakorban ezt kerüljük el. A xantomonászos betegség, amit szintén egy baktérium okoz, többnyire szórványosan jelentkezik a termesztés során, főleg az egyes blocky típusú fajták hajlamosak a betegségre. Meglátásaim szerint amennyiben jól szellőztetünk, és a paprikatövek megfelelő térellátását biztosítjuk, megelőzhető ez a baktériumos betegség. Érdemes palántakorban réztartalmú szerrel kezelni a palántákat, ebben az esetben teljesen ki tudjuk küszöbölni a betegséget.
A másik sarkalatos pont a paprikalisztharmat, amely egy kimondottan melegigényes kórokozó, ezért csak nyáron találkozhatunk vele, ám sajnos a hajtatásban igen komoly betegséggé nőtte ki magát. Erős fertőzés esetében még a levelek is lehullanak, ezzel drámai módon lecsökken a termés mennyisége, ami már nagy gond. Kerüljük a túl magas relatív páratartalmat, mert az kedvez a kórokozónak, illetve az alapos szellőztetésre figyeljünk oda! Érdemes már úgy megépíteni a termesztőberendezést, hogy az uralkodó széliránnyal párhuzamos legyen, és ez egyben segíti a jó kiszellőzést. A befülledt, túl sűrű állományt is kerüljük, mert ezzel csak növeljük a betegség fellépését.
Tapasztalatom szerint még borúsabb körülmények között is szükség van szellőztetésre, ezért a termesztőberendezés nyílásait mindig nyissuk ki reggel, ez nagyon lényeges! Ha mindent jól végez a biokertész, akkor többnyire ez a kórokozó kivédhető ezekkel a megoldásokkal is. Ha mégis előfordul a betegség, akkor 15-20 naponként a csalán, rozmaring, citrom, fahéj, cickafarkból készült növényi ernyesztett ázat jó megoldást jelent.
A paprika szklerotíniás betegsége sajnos gyakran fordul elő hajtatásban; ahol évről évre termelnek, ott a betegségre sajnos számítani kell. Amit saját tapasztalatom alapján elmondhatok, az az, hogy ahol folyamatosan szerves anyagokkal látjuk el a talajt, ott kevésbé fordul elő a betegség, illetve a mértéke is kisebb. Ennek okán törekedni kell a talaj folyamatos szervestrágyázására. Természetesen a trágya legyen érett, ne jellemezze kellemetlen ammóniaszag, a legjobb, ha földdé érett és szagtalan, és származzon kisüzemben folyó gazdálkodásból. Saját véleményem szerint a legalkalmasabb a jól érett szarvasmarhatrágya. Ezt lehetőleg ősszel juttassuk ki ásógéppel a területre, a lényeg az, hogy minél egyenletesebben történjen a talajjal a trágya elkeverése.
Bioállattartásból származó trágyák hiányában a piacon megvásárolható szervestrágyapelletek jók, ha mindenképp a pelletnél maradunk, akkor abból is a fermentáltat használjuk. Miért hangsúlyozom a folyamatos szervestrágyázás fontosságát a szklerotíniás betegség kapcsán? Nos, elsősorban azért, mert tapasztalataim szerint, ha a talajt kellőképpen és folyamatosan humuszanyagokkal látjuk el, akkor kisebb az esély e kórokozó megjelenésére. Ha biztosra kívánunk menni, akkor a piacon kapható Trichoderma, Coniothyrium gombákkal, illetve Bacillus fajokkal a betegség megelőzhető, természetesen abban a helyzetben, ha preventíven védekezünk. Illetve van egy saját meglátásom: ha az említett gombákat előre áztatjuk, és természetes cukorral, például mannitollal keverjük, akkor a hatás fokozható. Ugyanakkor az ültetés előtt érdemes legalább 2 héttel kijuttatni a területre, ilyenkor tapasztalataim szerint egyfajta kuratív hatás is érvényesül.
A paprika botrítiszes betegsége esetén szintén egy olyan kórokozóról van szó, amelyet a termelő szakszerű termesztési feltételek mellett ki tud védeni. Véleményem szerint csökkenteni kell a magas páratartalmat, valamint a növényfelület nedvességét. Nem szabad besűríteni az állományt, mert ez a kórokozóra nézve kedvező hatású. Érdemes csepegtető önözést alkalmazni, hogy kerüljük a magas párát, a bő, alapos szellőztetés elengedhetetlen. Sok kertész említi, hogy nagyon szeles időben nem szellőztet, mert az a paprikaállomány leveleire nézve káros. Ez a tapasztalatom szerint helytelen gyakorlat. Jómagam, ha erős szél van, is szellőztetek, de ekkor a nyílásra helyezek egy dupla szövésű raschelhálót, ami „megtöri” az erős szél bejutását, ugyanakkor van légáramlás, s ez már nincs káros hatással az állományra.
Ha mindenképpen permetezésen gondolkodunk, akkor a gyógynövények, növényerősítők jó szolgálatot tesznek. A paprika passzalórás betegsége főleg olyan hajtatóházakban fordul elő, ahol a szellőztetés nem megfelelő. A kórokozó kimondottan kedveli a magas páratartalmat és a 30 oC feletti hőmérsékletet. Ha minden termesztési feltételt betartunk, úgy ez nem igényel külön védekezést! Tehát a jó termesztési körülményekkel a legtöbb kórokozó még külön védekezés nélkül is kivédhető!
Kártevők
A gyökérgubacs-fonálférgek, drótférgek, pajorok okozhatnak kártételt, azonban a hideghajtatásban kevésbé kell számolnunk velük, ha mégis, akkor érdemes bársonyvirág ázatával öntözni. A vetési bagolylepkék ritkán károsítanak, ám az ültetési időszakban a lepke lárvája a növény vékony szárát megrágja, ettől a növény elpusztul. A gyenge szár ilyenkor sérülékeny, ezért erős szövetállományt kell kialakítanunk, ilyenkor a földet be kell öntözni zsurlóléázattal. A nyugati virágtripsz szipókás szájszervű rovar, melynek elsődleges tünete a termésvarasodás, a másodlagos, hogy a dohány foltos mozaikvírus hervadását terjeszti, ezzel okozza a legtöbb kárt. Hajtatásban igen gyakori soknemzedékes kártevő, ellene a rendszeres védekezés szükséges. Fontos hangsúlyozni, hogy a kártevő melegkedvelő, és rejtett életmódot folytat.
Védekezés ellene: válasszunk olyan fajtákat, amelyekre kevésbé jellemző a tripszkártétel, illetve az alternatív védekezést a takácsatkáknál ismertetem. Ha mindenképpen vegyszermentes készítményekhez szeretnénk nyúlni, akkor véleményem szerint a felszívódó jellegű természetes hatóanyag, az azadirachtin jöhet számításba. A takácsatkák a szakirodalom szerint legelőször az alsó leveleknél jelennek meg, de véleményem szerint az első egyed a fiatal hajtásokon, a szellőzőkhöz közel fedezhető fel. Szárazságot kedvelő, melegigényes, sok nemzedékkel rendelkező faj.
Alternatív védekezésként én a fólia külsejét sima sárréteggel vonom be, sokéves tapasztalataim szerint az eső ugyan lemossa ennek nagy részét, de mindig marad egy enyhe filmréteg, amely természetes módon „hűti” a levegőt, és pára is nagyobb, így kevesebb a takácsatka- és a tripszkártétel. Az ellentmondás a betegségekkel kapcsolatban úgy oldható fel, hogy én fóliával takarom a talajt, ily módon nem lesz annyira magas a páratartalom, ami kedvezne a kórokozóknak, de a két kártevőre nézve kedvezőtlen. Védekezésre a zsurlókivonatok, illetve a már ismertetett azadirachtin megfelelő.
Az üvegházi molytetű szipókás szájszervű állat, amely melegigényes, és az említett hatóanyaggal kordában tartható. A meztelen csigák elsősorban nagyon magas páratartalomnál jönnek elő élőhelyükről, a fólia és a palást közé bújnak, ha ezt szárazon tartjuk, elkerülhető a károsítás. A levéltetvek szúró-szívó szájszervvel rendelkeznek, gyengítik a növényeket, emellett gyakori vírusvektorok. Ellenük a zsurlókivonatok, azadirachtin, valamint bársonyvirág, körömvirág, menta, oregánó, levendulakivonatok is jó megoldást jelentenek.
A szélesatka soknemzedékes állat, és kifejezetten melegkedvelő. Ha az előbbi technológiákat betartjuk, nem kell számolnunk vele. A gyapottok-bagolylepkék általában július 10. után jelennek meg a déli, meleg szelekkel. Kétnemzedékes kártevő, és a paprika csumáját rágja belül. Még tojásrakás előtt meg kell kezdeni a védekezést ellene, amihez jó szolgálatot tesznek bizonyos növényi kivonatok és az azadirachtin hatóanyag.
A poloskák, a zöld vándorpoloska és ázsiai márványospoloska inváziós rovarok, nagyon nehéz ellenük a védekezés, még a kutatók is csak most kezdik kidolgozni a megfelelő védekezési módot. Eddig jelenleg a káliszappan, továbbá az azadirachtin hatóanyag ad kellő védelmet. Ugyanakkor ez a védelem csak fiatal korban ad viszonylag jó hatást, a későbbiekben, imágó alakban sajnos kevésbé hatásos. Jelenleg kutatás alatt van egy baktériumokat tartalmazó preparátum, amely kutatáshoz magam is csatlakoztam, de az eredményekre még várni kell.
Egyéb védekezési módok
Tapasztalataim szerint amennyiben helyes termesztésmódot alkalmazunk, elkerülhető a nagyobb kár még külön védekezés nélkül is, de ez odafigyelést és nagyfokú bioszemléletet kíván a termelőtől. Érdemes kiegészíteni a védekezést a szellőzőnyílásokon rovarhálók kihelyezésével. Ha csak egy picit változtatunk a termesztési körülményeken, akkor sok növényvédelmi akadály kiküszöbölhető! Különösen jónak találom a talaj humusztartalmának rendszeres növekedését, a jó növénymikrobiomot, valamint a hasznos talajlakó szervezetek jelenlétét, illetve az egyes gyógynövényázatok és -kivonatok használatát.
Németh Tamás
növényorvos-biológus
paprika-paradicsom specialistája
kutató
a vegyszermentes termesztés képviselője
