Már a 70-es években voltak modellezések a klímaváltozásra. A 90-es években még kinevették azt, aki a klímaváltozásról beszélt. Most úgy látszik, tényleg létezik, sőt, felgyorsulóban van ez a változás. Tapasztaljuk, hogy az extrém időjárási helyzetek egyre gyakrabban jönnek. Nagy meleget a hirtelen nagy mennyiségű csapadék követ. Kisemberként mit tudunk ellene tenni? Semmit – de azért, ahogy a szemetet is szelektíven gyűjtjük, van néhány eszköz a kezünkben.
Életmentő lehet a takarónövény és a sekély művelés
Az intenzíven megművelt földek felszínét a télen elvitte a szél. Ez mutatta, hogy talajtakaró nélkül mekkora veszteség éri a termelőket – talaj és nedvesség szempontjából.
Augusztus vége felé megjött a csapadék, és van már olyan termelő, aki azonnal szántott, mert repcét vetne. Mellette a kukorica meg sínylődik. Nem tanulunk! A talaj takarása – be kellene ismerni –, nagyon hasznos dolog. A takarónövényekkel kezdjünk úgy foglalkozni, mintha fő kultúrnövény lenne, és mindjárt meglesz az eredménye!
A nyári talajnedvesség elvesztésével, a tarlók kezelésével is kell valamit kezdeni. Egyre nagyobb a dilemma, hogy aratás után legyen-e tarlóhántás, mivel amúgy is nagyon száraz a föld. Tarlóhántás után úgysem indul be a biológia… A nyáron véletlenül összejött egy kísérlet. Egy parcellát Cultro-val ultra sekélyen műveltünk, egy másikon nem történt semmi. Az ott hagyott alacsony tarló képes volt olyan mértékben kiszárítani a földet 30 cm-ig, hogy alig lehetett megásni. Olyan volt, mintha földutat próbáltunk volna felszedni. Az ultra sekélyen művelt is veszített a nedvességből, de jóval kevesebbet. Szabad szemmel lehetett látni, hogy 25 cm mélyen mennyivel sötétebb a föld, sokkal több a nedvességtartalma. A tarlóhántás kb. egy hónap után kapott csapadékot, és a kihullott magvak elkezdtek csírázni. A műveletlen tarlón nem történt semmi.
Kemény ágy, puha takaró+ védi a talajt a mulcs
A mulcsos talajművelés egyik alap vetőgépe a Sprinter. A szármaradvánnyal borított felületre a csoroszlya alulról nyúl a talajba, és a vetőmagot így helyezi a talajba. A szármaradvány a felszínen marad, és továbbra is védi azt a kipárolgástól és az eróziótól. A csoroszlya csúcsa lazít, és félretolja a nagy mennyiségű szármaradványt, a mögötte keletkezett barázdába kerül a műtrágya. Ezt a részt egy ferdén futó talp tömöríti, majd erre ikersávba kerül a vetőmag. A talajáram, ami elhaladt a csoroszlyatest mellett, betakarja a vetőmagot. Kemény ágy, puha takaró!
Alulra kerül az apróbb morzsa, a felszínre a nagyobb és a legtetejére a szalma. A csoroszlyák háromgerendelyes kivitele óriási átömlő-keresztmetszetet hoz magával, így nagy mennyiségű szármaradvány mellett is dugulásmentesen tud dolgozni. Minden csoroszlya után egy gumikerék halad, ami lezárja a vetést. Az apró magok vetésénél a mulcs bizonyos hátrányt jelenthet, azonban a Sprinter segítségével ezt eltávolítjuk a vetési síkból, és a felszínen helyezzük el takaróként.
A felszíni szalmatakarás védi a talajt a kipárolgástól, az esetleges hirtelen lezúduló nagy intenzitású esők eróziójától, lecserepedéstől. A Sprinternél a Duett csoroszlyával bevetett felület 35%-át vetőmag borítja. A vetőmagvak ilyen térállása biztosítja a jobb bokrosodást és a még jobb gyomelnyomó képességet. A vetéssel egy menetben történő vetési sík alatti műtrágyázás a fiatalkori erőteljes fejlődést és bokrosodást támogatja.
Az aszály rámutat a sokéves hibákra. Ezeknek a kiküszöbölését legegyszerűbben kezdhetjük ott is, hogy minden termelő minden parcellája szélébe minden évben ültessen el egy csemetét!
Szász Zoltán +36-30/743-0302
