Nagy István sürgeti a csatornatisztításokat és tározók építését, megkérdőjelezte a szalmabálás erőművek létjogosultságát, és nonprofit társaságokká alakítaná az állami erdészeti gazdaságokat. Az egész gazdálkodásnak a szervesanyag- és vízmegőrzést kell szolgálnia.
Vízvisszatartás, vízmegőrzés
Nagy István agrárminiszter szerint a kormányzatnak szemléletet kell váltania a vízgazdálkodásban, ugyanis egyre kevésbé az ár- és belvíz okoz gondot – írja a vg.hu. Az Országgyűlés fenntartható fejlődés bizottsága ülésén a tárcavezető elmondta: a leggyorsabb intézkedésként a meglévő csatornákat kell kikotorni, az öntözést ugyanis döntően felszíni vízből kell megoldani.
Fontos feladatnak nevezte tározó tavak építését, beszélt arról is, hogy egyes területeken vissza kell térni az ártéri gazdálkodáshoz. A jövő évtől pedig a vízborításos területek után is igényelhető agrártámogatás. Beszélt a Sajó szlovák oldalról érkező szennyezéséről is, ökológiai katasztrófának minősítve azt. A vízügyi igazgatóság folyamatosan monitorozza a helyzetet.
A biomassza helyben tartása
A vízmegőrzés másik aspektusa a gazdálkodók szemléletváltása a vetésszerkezetet és a talajművelést illetően. Nem biztos, hogy minden területet szántani kell, a szerves anyagot pedig a szántón kell tartani. Ezzel kapcsolatban Nagy István kérdésesnek nevezte, hogy szabad-e fenntartani szalmabálával működő erőműveket.
A fenntartható gazdálkodáshoz kapcsolódóan ismét szóba került a tűzifaprogram. Nagy István elmondta, hogy az állami erdőgazdaságokra a szálaló gazdálkodás a jellemző, egyébként november 1-je után lejár a tűzifaprogramhoz kapcsolódó veszélyhelyzeti rendelet hatálya, alaptalanok az azt kísérő aggodalmak. Közölte: azon dolgozik, hogy az állami erdőgazdaságok működését nonprofit jellegűvé alakítsák át. (Lásd laptársunk kapcsolódó írását: Tarvágás? Az erdőgazda sem vágja maga alatt a fát.)
