Összeegyeztethető-e a műtrágyahasználat és a szerves növénytáplálás?

A mai tápanyag gazdálkodási gyakorlat alapja a tápanyagutánpótláson alapul. A nagy mennyiségben kijuttatott szervetlen műtrágyák növelik a talaj tápanyagtartalmát, azonban a tápanyagsokk a talajélet romlását vonhatja maga után. A talajban élő mikroorganizmusok érzékenyek a mikrokörnyezet változására, és a műtrágyázás pontosan ilyen hatást fejthet ki: változtatja a talaj kémhatását és ion-összetételét.

Hogyan mutatkozik ez a napi gyakorlatban?

Ez a probléma gyakorlatban is érezteti hatását. A túlzott műtrágyázás rontja a talajéletet, ezáltal a kijuttatott tápanyag hasznosulási lehetőségét, ami meglátszódik a növények fejlődésének elmaradásában. Erre legtöbb esetben azt a választ adjuk, hogy még több műtrágyát juttatunk ki, mert a növény tápanyaghiányban szenved. Tapasztalt példa, mikor internetes szakmai fórumokon a tagok belinkelnek fényképeket egy-egy gyengén fejlődő állományról, mellé írva, hogy a növény ezt és ezt kapott. Az adott válaszok zöme műtrágyát javasol, mert a növény „éhezik”. A növény tényleg éhezik, de legtöbbször nem a tápanyag hiányzik a talajból, hanem a meglévő tápanyag nem felvehető számára. Az utólagosan kijuttatott tápanyag ugyan részben hasznosul(hat), sőt, akár látványos hatást – színbeli vagy növekedésbeli változást – eredményezhet, de hosszú távon nem segítjük a talajainkat ezzel a megoldással. Szerencsére találkozunk azért megfontoltabb kommentekkel is, ahol inkább türelemre intik a kérdezőt.

Mi kell akkor a növénynek?

„Nemcsak leves kell a növénynek, hanem száj is”. Ez a mondat megdöbbentő lehet, de jól mutatja a növényi tápanyagfelvétel mikéntjét. A növények gyökérzete önállóan korlátozottan képes tápanyagfelvételre. A gyökérzet felületének zömét a hajszálgyökerek adják, ahol mikroorganizmusok élnek, melyek segítik a növényt a talajban lévő tápanyag felvételében. Tehát, ha ezek a szervezetek nincsenek jelen kellő mértékben, akkor a növény ugyan úgy éhezni fog, mintha a tápanyag hiányozna a talajból.

Hogyan adjunk tápanyagot, ha óvni akarjuk a talajéletet?

Azt be kell látni, hogy a mezőgazdaság intenzitásának fenntartása érdekében nagy mennyiségű tápanyagot kell a növényeink számára biztosítanunk. Tehát a feladat adott, és bár korlátozottak a lehetőségek, számos megoldás közül választhatunk.

– Legjobb lenne, ha a tápanyag zömét istálló- vagy egyéb érett szerves trágyából tudnánk pótolni. Ismerve a hazai agrárium szerkezetét, az állatállomány létszáma ezt csak korlátozottan teszi lehetővé. A legtöbb gazdának plusz költséget okozna a trágya beszerzése, szállítása, tárolása és kijuttatása. Ezzel szemben Rokolan folyékony szerves trágya bármelyik gazdaságnak elérhető, könnyen tárolható és kijuttatható. A hektáronként 50 liter ROKOLAN-alapú szerves talajtáplálás hatása az érett (1-3 éves) istállótrágyáéval mérhető össze.

– Szintén megoldást jelenthet, ha a műtrágya kijuttatás során figyelembe vesszük a talaj élő részének az igényeit. Például kerüljük a műtrágya fagyott és/ vagy hóval borított talajra történő kijuttatását – ami jogszabályilag sem megengedett – mert olvadás után a tápanyag összefolyhat, így lokálisan hiányozhat vagy túlzott jelenléte károkat okozhat. Meg kell jegyezni, hogy ilyen tevékenységről is beszámolnak egyesek internetes fórumokon.

A műtrágyahasználat során törekednünk kell a fokozatosságra. A tápanyagot több kisebb adagban kell odaadnunk a növénynek. Szerencsére nyitott a gazdatársadalom ezekre a megoldásokra, hiszen a piacon fellelhető számos alap-, starter- és lombtrágyázási megoldás, mint például a Rokohumin, illetve egyre több vetőgép és sorközművelő gép van felszerelve szilárd vagy folyékony tápanyag kijuttató adapterekkel. Ez mind-mind a felé mutat, hogy a tápanyagkijuttatás több kisebb részletben valósulhasson meg.

Mivel a Rokolan készítménynek nemcsak közvetlenül a növényre, hanem a talajéletre is hatása van, és ezáltal fokozza a nitrogén megkötődését, illetve a talajhoz kötött tápanyagok feltáródását a tápanyag hasonlóan folyamatos elérhetőségét tudjuk biztosítani. Hiszen a talajunk termeli meg azt a növények számára az egész vegetáció során.

Több gazdálkodási (cél)programban kötelező, de ettől függetlenül is egyre többen alkalmaznak talajmintavételezésen és egyéb térinformatikai adatgyűjtésen alapuló tápanyag-utánpótlási tervet. Ami a lokális túladagolás esélyét csökkenti.

Jól járunk el, ha nemcsak a növényeinket, hanem a talaj mikroorganizmusait is tápláljuk. Erre egyrészt a szerves trágyák is alkalmasak, de rendelkezésre állnak potenciális segítséget nyújtó egyék készítmények is, mint talajélet javítók. Ezek közül az aminosav tartalmú készítmények használata ad a gyakorlatban is könnyen kivitelezhető lehetőséget: kijuttatásuk a meglévő gépparkkal (szántóföldi permetező, sor- illetve felületpermetező adapterek és talajművelő-, illetve injektálógépek) megtörténhet, és a kijuttatás során kevésbé érzékenyek a környezeti feltételekre, mint az élő szerves anyagok.

Hogyan segítsünk a baktérium-trágyáknak?

A baktériumtrágyák használta során általában az a probléma, hogy a jótékony baktériumok nem jutnak a kijuttatás után azonnal táplálékhoz, így éhen halnak. A Rokolan azonban tápanyagot biztosít a baktériumoknak is, így azok ki tudják fejteni teljes várt hatásukat.

Hogyan előzzük meg az aszálystresszt?

A Rokolanban lévő 18 féle komplex aminosavbázis gondoskodik növény kitűnő kondíciójáról, gyökérzete pedig nagyobb és mélyebb lesz. Amennyiben növényeink jó kondícióban vannak, sokkal kisebb mértékű stresszhatások mutatkoznak. Ugyanígy igaz, hogy a nagyobb és mélyebb gyökértömeggel rendelkező növény nehezebben kerül aszályos állapotba.

Milyen aminosav-készítményt válasszak?

Az ár mellett a készítmény összetétele is döntő tényező kell legyen. Az aminosav tényleges mennyisége – százaléka – mellett fontos, hogy minden növények számára szükséges aminosav megtalálható legyen benne. Ezt az úgynevezett aminogram írja le. Minél változatosabb a készítmény aminosav összetétele, annál nagyobb mértékben hasznosul. De ki kell emelnünk, hogy a Rokolan 20% aminosav tartalmú készítményből teljes felület kezelés esetében hektáronként 50 liter szerves tápanyag szükséges a talajállapot, illetve a termesztés intenzitás függvényében. 1-2-5 liter/ha dózisú kezelésektől ne várjunk csodát.

Milyen hatást várhatunk a kezelésektől?

A fokozott talajélet végig kíséri a növény fejlődését. Elsősorban a gyökértömeg növekedését fogja segíteni, ezáltal:

intenzív korai fejlődést tesz lehetővé (csökkentve ezzel a korai vadkár hatását is),

jobb víz- és tápanyagfelvétel valósul meg,

javul a peszticid- és környezeti stresszellenálló-képesség,

a termés mennyiségében és minőségében is meg fogjuk tapasztalni a hatását.

És emellett nem kell számolnunk a tenyészidő kitolódásával sem, mint számos tápanyag esetében.

Hogyan valósuljon meg ez a gyakorlatban?

Akik a műtrágyaárak elszabadulására keresik az alternatív megoldási javaslatokat, azok számára van egy jó hírünk: a Rokolan-alapú aminosavas talajtáplálás – önállóan vagy műtrágyás rendszerrel kombinálva – a műtrágya árboom előtt is gazdaságos és eredményes volt. A kialakult helyzetben pedig ugyanazt a termésszintet még kisebb költséggel érhetjük el, mintha csak műtrágyát használnánk. A tényleges növénytáplálási tervet természetesen csak a tábla és a talaj részletes áttanulmányozása után alakíthatjuk ki, de van pár javaslatunk, ami segítségükre lehet ebben.

A talajromlás megelőzéseképpen alkalmazzunk nedvesség- és szerves anyag megóvó talajművelést, és a szerves anyag lehető legnagyobb részét hagyjuk a területen. Ha már nagy a baj, akkor a tápanyagot több kisebb adagban juttassuk ki, és legalább részben váltsuk ki szerves talajjavító anyagokkal, valamint adjunk tápanyagot a talajmikroorganizmusoknak is, hiszen ezek – mint feljebb is taglaltuk – táplálják a növényt, valamint hozzájárulnak a tápanyagok feltáródásához, illetve megkötődéséhez, így közel optimális növénytáplálási körülményeket tudnak biztosítani a növényeink számára.